Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-07 / 286. szám

12. oldal - Somogyi Hírlap EGYHÁZA K ÉLETE 2000. December 7., Csütörtök H Az üdvözítő egyház Ökumenikus papi találkozó kez­dődik ma a csurgói közösségi ház­ban. A fórum témája a Hittani Kongregáció „Dominus Jesus” cí­mű nyilatkozata. A történelmi egyházak közötti megbékélés út­ján a tavalyi hasonló találkozó már erős szellemi pilléreket épí­tett. Az ökumenikus gondolat új hangsúlyokat kapott azáltal, hogy 1999 őszén - több mint 450 év után - visszavonta egymás kölcsö­nös kiátkozását a római katolikus és az evangélikus egyház. A mos­tani papi találkozó ezen az úton tovább lépve, a Hittani Kongregá­ció „Dominus Jesus” című nyilat­kozata kapcsán ad módot a gon­dolatok nyílt szembesítésére. Egy­ben a közös gondolkodásra Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyetemes üdvözítő voltáról. A délelőtti közös imádság és zsolozsma után előadást tart a té­máról dr. Harmati Béla evangéli­kus püspök, dr. Puskás Attila ró­mai katolikus professzor és dr. Vladár Gábor a református teoló­gia dékánja. A csurgói katolikus esperesi kerület, a somogyi refor­mátus egyházmegye és a Somogy- zalai evangélikus egyházmegye által közösen rendezett program­ban hozzászólásokra és kötetlen eszmecserére is mód nyílik. ■ Hírek DIÁKTALÁLKOZÓ. Körzeti ifjú­sági találkozót rendeztek Kaposmérőben. Hetesről, Kapos­várról és Mezőcsokonyából is jöttek református fiatalok, s Jé­zus Krisztus és az emberek 2000 Karácsonyán történő találkozásá­ról beszélgettek. Ezenkívül ját­szottak, énekeltek, a vallásos diá­kok gyertyát gyújtottak, majd a program végén szeretetvendég- ségen vettek részt, (ng) A HITOKTATÁSRÓL A kaposvá­ri püspöki székházban ülésezett a hitoktatási felügyelőség és a hit­oktatási bizottság. Nagy Vendel, a kaposvári Szent Margit- és Szent József-templom plébánosa beszá­molt a budapesti hitoktatói konfe­renciáról, és szó esett a jövő évi egyházmegyei hittanversenyről is. Maczkó Gyula csurgói esperes plébános a jövő évi nemzetközi római minisztránstalálkozó előké­születeiről beszélt. (Is) DIREKTÓRIUM. A felnőttek hit­oktatását helyezi a középpontba, a jelenleginél hosszabb felkészí­tést határoz meg a szentségek fel­vételére - például a keresztség előtt - az az új dokumentum, amit Magyar Kateketikai Direktó­rium címmel jelentetett meg a Magyar Katolikus Egyház. A kiad­vány irányt mutat a katekézis, a hitoktatás magyarországi tevé­kenységéhez^ _______________■ G yülekezetépítő misszió Minden egyház fontos feladata a gyülekezet, illetve közösségépítés, az új hívek megnyeré­se. A kaposvári református gyülekezetben ez a június óta működő missziói bizottság fő feladata. Az új presbitérium nyolc bizottsága közül ez az egyik legaktívabb. A református iskolába történt behatáskor tapasz­talták, hogy a 6-7 éve a gyülekezetben megke­resztelt gyerekek közül többen „elvesztek”. Ese­tenként már felkutatásuk sem látszott könnyű­nek, hiszen kiderült, a családok időközben más­hová költöztek. Ez a gyülekezetépítés gyengesé­gére is utaló fölismerés lett a kiindulópontja a missziós bizottság létrehozásának.- Első lépésként a két éven belül keresztelt gye­rekeket, illetve a családjukat keressük meg és igyekszünk velük élő kapcsolatot teremteni - mondta az új bizottság pedagógus elnöke Patay Istvánná. - A célunk, hogy megnyerjük őket a gyülekezetnek és persze a református iskolának is. Készítettünk egy emléklapot, amit a gyerekek kapnak. Ebben a gyülekezet is ígéretet tesz, hogy szeretetben és imádságban hordozza őket. Nem csupán gesztusértékű lépés ez, hiszen korábban egy kicsit sablonos és formális volt a gyülekezet ebbéli fogadalma. A szertartás után ugyanis nemigen volt kapcsolat a családokkal. Most - s ilyenre még nem került sor - szeretetvendégség ösz- szehívását tervezzük az óvo- dáskorúaknak és szüleiknek. Ez voltaképpen egy kötetlen beszélgetés lenne, amelynek során megismerhetjük a családokat, s ők is egy­mást. Emellett valamennyi korosztály felé nyitni szeretnénk, alkalmat teremtve az együttlétre, arra, hogy minél több embert kapcsoljunk be a gyüle­kezet életébe. Eddigi tapasztalataink szerint nem könnyű feladat a már konfirmált, ám templomba nem járó fiatalok megnyerése. Számukra ifjúsági napot rendeztünk Zselickisfaludon, ám azok kö­zül, akiket vártunk, többen el sem jöttek.- Miért tűnnek el a fiatalok?- Vannak például, akik a családi hagyomány Veletek vagyok Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében. Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és imé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté 28, 19-20 alapján megkereszteltetik ugyan a gyermeküket, ám nincs belső igényük a hitéletre, s maguk a szülők sem járnak rendszeresen a templomba. Esetenként pusztán sikknek tekintik a kereszte­lést, s nem a meggyőződésük készteti őket, hogy gyermeküket az Urnák adják. Igaz, azt, hogy ki­ben milyen erős a gyülekezethez tartozás igénye, az ott zajló élet vonzerejétől is függ, attól, hogy tagjai milyen emberi példákat mutatnak fel. Ezek nehezen mérhető, ám a mi munkánk szempont­jából a legfontosabb dolgok. A fő feladatunk a jé- zusi útra terelés, a tanítvánnyá tétel. Távol áll azonban tőlünk bármiféle direkt térítési szándék. Tapintatosan és szeretettel szólítjuk meg az em­bereket, s inkább adni, segíteni akarunk, semmint azonnali eredményeket elkönyvelni.- Jószerivel föltérképezhetetlen az ezernyi út, amely valakit a hithez vezet vagy attól eltávolít. Miként találnak a missziójukhoz iránytűt?- Vannak, akik keresik a hitet, s olyanok is, akik a ré­gi beidegződések miatt má­ig sem merik kinyilvánítani vallásosságukat. S persze vannak, akiknek az életéből hiányzik a vallás. Nem láttam azonban még olyan embert, aki ha nagy bajba került, ne azt mondta volna: Is­tenem, segíts meg! Nemegyszer beszélgetünk olyanokkal, akik kétségekkel fogadják hitünk ta­nításait. Velük azt igyekszem megértetni, igenis segít, neked is, neki is nap mint nap. Ahogy én is naponta érzem a tőle kapott erőt. Igaz, a hit mindenekelőtt ismereteken alapul. Ebből kiindul­va szeretnénk például - a kaposvári Munkácsy gimnáziummal együttműködve - vallástörténeti előadássorozatot in­dítani. Hiszen a fiatalok közül sok­nak elemi ismeretei sincsenek a Bibliáról, a vallásról, arról, hogy mit jelent Jézus útján járni. Az ismerete­ken túl meghatározóak lehetnek a látott életminták. Számolunk azzal is, hogy a gyülekezet tagjai hozzák el ismerőseiket a templomba. Nyil­ván olyanokat is, akik világnézeti meggyőződéstől függetlenül csak a közösség élményét vagy a lelki megnyugvást keresik. Ha azután ezek közül az érdeídődők közül valaki máskor is késztetést érez, hogy eljöjjön, az már esély arra, hogy rátalálhat a hit útjára. A missziói bizottság munkája apró lépések so­rából áll, ám rendkívül sokrétű. Patay Istvánné beszélt egyebek között a szülőket és keresztszülő­ket a keresztelési szertartáshoz kapcsolódóan se­gítő szolgálatukról, az idősebb gyülekezeti tagok érdeklődésére számító programjaikról, ahol régi magyar filmeket is bemutatnak majd vagy a diakóniai bizottsággal közös családlátogatásaikról.- Nem tudom, hogy hat év múlva, amikor tiszt­ségünk lejártával számvetést készítünk, milyen eredményeket tudunk majd felmutatni - mondta Patay Istvánné. - Azt gondolom, nem is a szám­szerűsíthető eredmények lesznek a legfontosab­bak. Talán csak egyetlen embert említhetünk majd, aki a segítségünkkel megtalálta Isten útját. Ám ha így lesz, akkor már megérte. bíró ferenc Patay Istvánné 1957-ben született Kaposvá­ron. 1980-ban végzett a tanítóképző főiskolán. Azóta tanít. 1993-tól a Lorántffy Zsuzsanna re­formátus általános iskola nevelője. 2000 janu­árja óta a kaposvári református gyülekezet presbitere, s az új missziói bizottság elnöke Adventi fényre vágyunk Adventben azokra a korok­ra gondolunk, amelyek vár­ták a Messiást. Mi is várjuk Krisztus második eljövetel­ét. Készítjük a helyet a szí­vünkben, hogy befogadjuk, de ehhez meg kell érteni, s hogy megértsük, meg kell ismernünk a Megváltót. Agg József főesperes, a kaposvá­ri Jézus Szíve-templom plé­bánosa mondta ezt, akit ad­vent titkáról, a várakozás idejéről kérdeztünk.- A hajszoltság, a nyugtalanság, a feszültség, a kö­zömbösség, a ma­gány szinte kiált az adventi fény után- folytatta Agg Jó­zsef főesperes. - Sokan nem is te­hetnek arról, hogy nem ismerik ezt a fényt. A mai embe­rek közül sokan nem jártak hittan­ra, nem ismerik az evangéliumot, de azért igénylik a rendet, a békét adó belső nyugalmat. Ebben pedig kü­lönösen sokat segíthet a pap. Főleg most, az ünnepvárás időszakában. Az idősebbeknek nem könnyű elfo­gadni a mai világot, de Jézus Krisz­tus sem ígért diadalutat. Ő se vádolt senkit, nem volt szigorú, csak hatá­rozott. A tanítás örömhír, s az öröm­hírt csak szelídséggel lehet hirdetni, hogy mindenki megértse.- Advent idején sok szó esik az ünnep misztériumáról a pedagógi­ai főiskolai karon, ahol a hitoktató­kat tanítja. Mit tapasztal: felkészül­tek a pedagógusjelöltek, a leendő hitoktatók?- Akiket tanítok, azok tudatosan vállalták ezt a képzést. Az órákon figyelek az alapokra - arra, hogy mit hoztak magukkal -, de olykor ki kell igazítani őket. A végzettek jól teszik a dolgukat, és gyakran ír­nak vagy szóban mondják el örö­müket. Ez nekem is öröm, hiszen az órákon nemcsak az anyagot adom le, hanem az életre is készí­tem őket. így nem árt, ha az ember a sajátját átadja nekik. Arra taní­tom a hallgatóimat: legyenek reáli­sak, a leltó életben pedig igénye­sek. Ne lobogjanak, de égjen ben­nük a tűz, hiszen a tanítás, a hitok­tatás nem favágó-munka.- Sok otthonban ott az adventi koszorú. Ünnepi kellék csupán vagy több annál?- Ritka az a család, ahol estén­ként együtt imádkoznak az adven­ti koszorún levő gyertyák fényénél. Ezért inkább dísz csak a koszorú. Általában fáradtak, kizsigereltek az emberek, a megélhetéssel küsz­ködnek, de az sem igazán boldog, akinek mindene megvan. Ha ösz- szekuszálódott a családi élet, ak­kor a gyerekeknél sem lesz rend, és a vallás gyakorlását sem igény­lik. Sok külsőség maradt meg az Agg József fóesperes 1931-ben tett Somogytarnócán. Kaposváron és Veszprémben járt középiskolába. Veszprémben végezte a teológiát, 1957-ben szentelték pappá. Szolgált Sümegcsehiben, Nemesdéden, Balatonbogláron. Látrányban, 1974-85 között Kaposfön plébános. 15 éve a kaposvári Jézus Szíve-temp­lom plébánosa. 1999-ben megkapta a Kaposvár Városért kitüntetést. adventbői, kará­csonyból.- Mitől csupa­szítaná meg az ünnepeket?- A hatalmas vásárlási láztól, hiszen ha elérke­zik karácsony, már örülni sem tudnak. A szent­misére is gyakran a magamutoga­tás szándékával, netán szokásból mennek, és nem résztvevőként hallgatják a prédikációt, figyelik a liturgiát. Pedig arra kell töreked­nünk, hogy a szívük valóban betle­hemi jászol legyen. Igaz, ehhez hosszú az út, de a pap sokat segít­het. A túlterheléshez ugyan nem kapunk kegyelmet, de ahhoz igen, hogy figyeljünk a másikra. Szeretet nincs kapcsolat nélkül, ezért élnek egyre többen magányosan a csa­ládban. Ha kötődik a férj a feleség­hez, a gyerek a szüleihez, akkor az értékrend is helyre kerül, és bébi1 zonyosodik: senki nem visz el ma­gával semmit. Én is egyszerű csa­ládban nőttem fel, nem örököltem vagyont, de emberséget kaptam, és ennél nincs értékesebb hagya­ték. Ez az igazi juss. Krisztus is szegényen jött közénk, a jászol, a puritánság is tanítás. Nem különc­ködött, s nemcsak azért volt sze­gény, hogy azonosítsa magát az el­esettekkel, hanem azért is, hogy az értékrendünket kialakítsa.- Müyen adventekre emlékezik fiatal pap korából?- Ámikor első éves papként egy Veszprém megyei kis faluba indul­tam misézni, megdöbbentett a csend. Azon a vidéken nem volt villany. Petróleumlámpák, gyer­tyák világítottak mindenütt. Re­mek hely volt, a főnököm mindig azt mondta: itt még a bacilusok is katolikusok. Tényleg így volt. Há­rom községben huszonnégy órá­ban háromszázhatvan gyereket ta­nítottam, pedig az a legkeményebb időkben, az ötvenes években volt. A templomok zsúfolásig megtel­tek, csak a betegek maradtak oda­haza. Jó kezdet volt ez a hivatá­somban; olyan alapot, gyökeret je­lentett, amiből sokáig éltem... LÖRINCZ SÁNDOR A gyerekekért jótékonykodtak Kairó helyett Buzsákot válasz­totta Balás Béla kaposvári me­gyéspüspök. A fő­pásztort egy nem­zetközi konferen­ciára hívták Egyip­tomba, de nemet mondott, hiszen már elígérkezett a buzsáki Nagyboldogasszony plébánia jó­tékonysági báljára. Balsai Tamástól, Buzsák, Táska és Csisztapuszta fiatal, ambició­zus papjától megtudtuk: azért rendezték a bált, mert az est be­vételéből szeretnék megajándé­kozni a gyerekeket. A jótékonysá­gi bálon Balás Béla megyéspüs­pök az öröm egyházáról beszélt. Arról, hogy az igazi értékeket nem lehet csak a templomok falai és a Biblia lapjai között keresni. Jézus azért jött, hogy min­denkié legyen, s arra is utalt, hogy nem idegen tőlünk a vígság. A faluházban rende­zett esten a plébánia kezde­ményezését emelte ki dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke, aki ugyan­csak díszvendég volt. Mint köszöntőjében elhangzott: abban bízik, hogy a rendezvény házigazdái hagyományteremtő szándékkal szervezték a bált ad­vent közelében. Balsai Tamás lapunknak az ad­venti mottót is idézte, miszerint: „sötétben járunk, hajnalra vá­runk. Jöjj el, Istenünk!” Azt mondta: a sötétség a mi életünk, a világ kaotikus szövevénye, a hajnal pedig Isten megvilágító ke­gyelme. Ennek eredménye a meg­tisztult lélek, amely Istennel talál­kozik. Lelkipásztorként fontos­nak tartja, hogy élővé tegye a ko­rábban feledésbe ment hajnali miséket, a rorátékat. Az est - amelyen háromszázöt­venen vettek részt - a buzsáki ha­gyományőrzők hangulatos üve­ges táncával kezdődött, és a mar­cali Calypso kórust is élvezettel hallgatta a közönség. Herényi Károly MDF-es országgyűlési képviselő mondott pohárköszön­tőt, Voits Ferenc és Voitsné Dömyei Margit a táskái Szent Márton egyházközséget képvisel­te, de a bálon megjelent Sail Ist­ván somogyfajszi és Knézics Ist­ván buzsáki polgármester, s Baksa János, a megyei rendőrfő­kapitány munkatársa is. A hajnalig tartó jótékonysági bálnak félmillió forint volt a bevé­tele, s a résztvevők azt mondták: jönnek máskor is. ____ LÖRINCZ ________________________Postánkból________________________ K arácsony: isteni jeladás Karácsony alaphangját az öröm adja meg. Örül a menny és örvend a föld. Ujjonganak a mennyei seregek és boldogok a betlehemi pásztorok. Karácsony közeledtével ezt érzé­keljük mi is: egyre többen szeretnének igazán örülni környezetünkben, legyenek fiatalok vagy idősek, egészsége­sek vagy betegek, gazda­gok vagy szegények. Is­ten a Karácsonyi Gyer­mek születésével az „egész nép” számára ké­szített nagy örömet, hi­szen a betlehemi gyer­mekben Isten szeretete, jóakarata nyilvánul meg nem pusztán néhány kiváltságossal, ha­nem minden emberrel szemben. Minden év­ben karácsonykor ünnepi énekek hangzanak fel nemcsak a templomokban, hanem a tö­megkommunikációs eszközök által is. Ezek a többségükben mindnyájunk számára jól is­mert karácsonyi énekek a mi Urunk, Iste­nünk, Mennyei Atyánk jóságát magasztalják. Karácsony nem idill, nem mesés álomvilág. Karácsony isteni jeladás. Jeladás arról, hogy az éjszakai sötétségű égbolton kigyullad az is­teni szeretet fénye. Jeladás arról, hogy az em­beri sóhajtozásokat és keserű panaszkodáso­kat magába öleli és magába olvasztja a meg­váltás, az üdvözítés mennyei szárnyalású, örvendező éne­ke. Jeladás arról, hogy van gazdagság a szegénységben, és nem képtelenség az, hogy vannak szegény gazdagok. Szeretettel készüljünk kará­csony szent ünnepére s ad­venti időszakunkban is dicsérjük együtt Isten fiát, Jézus Krisztust, a legnagyobb karácsonyi ajándékot. Az adventi 4 vasárnap, áldott 4 hét kegyelmi idő, hogy imádságban, békességben, őszinte szeretetben várjuk és fogadjuk a 2000. év karácsonyát. SZABÓ BÉLA REFORMÁTUS LELKIPÁSZTOR __________ MAGYARATÁD „ Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép örö­me lesz: üdvözítő született ma nek­tek..." (Luk. ev. 2,10.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom