Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-30 / 304. szám

12. oldal - Somogyi Hírlap KÖZE L K É P 2000. Decsember 30., Szombat Gazdátlan örökség A kétszáz lelket is alig számláló dél-so­mogyi település múltja a tatárjárástól nyomon követhető. Számtalanszor le­rombolták, mindig újjáépült. Napjaink­ban is küzd a fennmaradásért. Ötlettel, igyekezettel talán sikerülhet. Mert van egy épülete... Térdig érő fű veri fel az udvarát, gaz és csalánbokor bújik ki a téglaréseken. Nyáron rejtek a kígyónak, télen még embert riasztóbb a pusztulása. Gyönyö­rű volt valaha a Ház. A kicsi falu, de a környék legszebb paraszti kúriája, a kor polgári építészetének elemeivel is öt­vözve. Gyerekkoromban úgy gondoltam, a benne lakó Beákéknak csak annyi gondjuk volt, hogyan múlassák az időt.- Egyszerű, dolgos emberek voltak azok. Ott találta őket a mezőn a pirka­dat, s ugyanúgy elfáradtak a munkában estére, mint a többi falubeli - mondják a somogycsicsói öregek, minderre rácá­folva. Az öreg „Nagybeák” igen módos embernek számított. Talán tekintélyes vagyonának is köszönhette, hogy Nagy­nak titulálták, hiszen termete átlagos volt, de így különböztették meg a pár házzal odébb lakó névrokonoktól. Bé­kességben élt a sorssal, három fiát igye­kezett úgy nevelni, hogy belőlük is szorgos gazda váljék, majd ha a szülők örökre lehunyják szemüket. Aztán az élet fricskát mutatva az Öregnek, más­képp írta a történetet. Előbb mentek el az utódok. Két fiú katonának állt a ti- zennégyes háborúba, és kettejük közül csak József jött vissza, ő sem erre a vi­lágra. Holtteste együtt nyugszik a har­madik testvérével, aki itthon halt meg tüdőgyulladásban. A megtört apa és fe­lesége, Varga Katalin, úgy döntöttek, pénzük egy részét Isten szándékára ad­ják. így épült meg 1922-23-ban az evan­gélikus templom. Eltelt három év s az utca túloldalán már ott magasodott a ki­alakításában és méreteiben is egyedülál­ló Beák ház. 1926-ban nem sok pa­rasztembernél volt fürdőszoba, parket­tás szoba - amit ma nappalinak monda­nánk, rolók az ablakon, kőbabákkal dí­szített terasz és cikornyás vaskerítés. Az épület sárgára festett, tetejét pala fedi. Akkoriban a falusiak még nem nagyon ismerték a palát. Az építkezésnél ottma­radt csillogó palaszögekkel mezítlábas gyerekek játszottak, kincsként csodálva azt. De az öreg gazdának csak nem volt nyugta. Hogy ne maradjon család nél­kül, vagyona meg örökös nélkül, Zalaszentjakabról magához vette roko­nát, Ferencet, és a maga nevére íratta. A fiatalember feleségével együtt beköltö­zött az idős pár megüresedett otthoná­ba.- Ez volt az én apósom és anyósom - meséli most már Horváth Feri bácsi, sandi házának pici konyhájában. Odakint szemerkélt az eső, jólesik a benti meleg. Az asztal mellé ülünk, átel- lenben a tűzhely, alatta a fásládában fe­hér macska gömbölyödik. Hetvenen túli gazdájának simogató a tekintete, öröm­mel mesél. Munkától megfáradt, szikár öregember. Nyugalom árad belőle és kedvesség, nem haragszik ő senkire.- Nagyon rossz állapotban van a Beák ház - mondom neki. Maga elé néz elgondolkodva, talán a dolgok visszafordíthatatlanságán mé­lázva, lassan folytatja a történetet.- Szóval az én apósom örökbefoga­dott gyerek, de az öreg Beák magáénak tekintette. Én 1947-ben kerültem a csa­ládba, amikor feleségül vettem a lányu­kat, Irénkét. Nem az apóséknál lak­tunk, hanem Csurgón, de igen sokat voltunk náluk. Élték a parasztok hagyo­mányos életét. Dolgoztak a földeken, meg az állatokkal. Úgy mint más. De éreztük, hogy valami történni fog... Ettől az évtől a kommunista párt fel­gyorsította az egypárti uralom kiépíté­sét. Államosították a nagybankokat, a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatokat és a száz főnél több mun­kást foglalkoztató ipari üzemeket. Meg­alakult az ÁVH, kiépült a tanácsrend­szer. Persze a tanácsok nem önkor­mányzati, hanem a központi akaratot végrehajtó szervek voltak. Helyi hatal­masságok. Ők döntötték el, ki kerül ku- láklistára. Elvileg a földterület nagysá­ga, a bérmunkások száma vagy a gépe­sítés foka volt a döntő, de leggyakrab­ban a személyes ellentét. Elkezdték fel­számolni az árutermelő parasztságot, megkezdődtek a kitelepítések...- Az egyik barátomnak szeszfőzdéje volt. Nála főzetett egy csicsói ember, ő hozta a hírt: - Elvitték az apósodékat! Én rögtön biciklire ugrottam, nem is szóltam a családnak, indultam, hogy saját szememmel lássam, mi van. Nem az utca felől mentem, hanem a dűlő- úton, de így is figyelmeztettek a falusi­ak, hogy menjek onnan, mert nemrég ment el az ÁVH. Éjszaka törtek rájuk, körbevették az épületet. Ugye, a lelki hatás miatt mindig éjfél után mentek. Felszólították az anyósomékat pakolja­nak. Mit pakoljanak ilyen hamar? Az elsők voltak a környéken, akiket elvit­tek, felkészülni sem tudtak rá. Volt egy kis ládájuk.^ abba dobáltak néhány ru­hát, cipőt. Értékük minden ottmaradt. A vasútállomáson már várta őket a vo­nat; irány Árkustanya, a Hortobágy. Minden mozdulatukat géppisztollyal követték. Vitték őket úgy, hogy nem is lehetet tudni, hová. Hetekkel később ír­hattak, addig csak találgattunk, merre lehetnek. A ház lepecsételve, a földek, az állatok a helyi termelőszövetkezeté lettek. A berendezést elárverezték, per­sze a javát vitte az ÁVH, de vitték a fa­lubeliek is.- Milyen sorsuk volt Árkustanyán? Feri bácsi rázza a fejét, kezeit egy­másra fekteti az asztalon, ahogy mond­ja.- Brutálisan bántak velük. - A vona­tot, amibe bezsúfolták őket, két-három- száz(!) rendőr várta. Úgy, hogy az ott lakók azt gondolták, talán a Rákosi jön vadászni, azért a nagy felhajtás. Egy birkaakolból kiterelték a birkákat, ki kellett trágyázniuk, bealmoltak maguk alá, és ott feküdtek egymás mellett sor­ban. A patkányok éjjel fel-alá futkostak. Ugye, ahol van birka, ott patkány is van. Később emberibbek lettek a körül­mények, vályogot vetettek és építhettek maguknak vályogházat. Napközben egy állami gazdaságban dolgoztak, mi­nimális bérért, rendőri felügyelet mel­lett. Persze zaklatták őket folyamato­san. Hogy az éjszakájukat is megkese­rítsék, villanylámpával pásztázták az alvókat, zajongtak az őrök... és verték a sarat a bakancsukról jó hangosan. Pél­dát statuáltak egy családdal, akiket fél­holtra gumibotoztak.- Mi történt az itthon maradottak­kal?- Az apósomék után következtem én. Az volt a bűnöm, hogy megetettem az aprókrumplit a disznókkal. Nem szolgáltattam be. Aztán felmentettek, mert tanú volt rá, hogy a járási tanács elnök asszonya engedélyezte. Nem telt el sok idő, 1951 januárban újra rám ta­láltak. Nálam is este zörgettek.- Lőszer, robbanóanyag van a pad­láson - mondták. Találtak is, persze, hogy találtak, mert amíg két rendőrrel a padlásra mentem, addig a harmadik elrejtette a házban. Nem mondhattam neki, hogy maga dugta ide. De megszó­lalt a lelkiismerete, mert a tárgyaláson mellettem tanúskodott, egész védőbe­szédet tartott! 1953-ban a Nagy Imre program ke­retében az internálásokat, kitelepítése­ket megszüntették. Beák Ferencéket a táborból elbocsátották, de falujukba nem mehettek, ugyanis Csicsó a jugo­szláv határsávba tartozott.- Rokonoknál kaptunk szobát Sandon - folytatja Feri bácsi. - Ott tele­pedtünk le az Öregekkel. A nagy va­gyon meg... - keserűn mosolyog -, semmi nem maradt belőle! Egy batyu­val jöttek haza Árkustanyáról, ami ke­veset megspóroltak, abból kellett új éle­tet kezdeni.- Gondolom, nem volt könnyű meg­emészteni. .- Á, én túltettem magamat a dolgon, meg az asszonyok is. Dolgoztam ott eleget - mondta az anyósom -, külön­ben is csak egy ház. De az apósom, ugye mint afféle ember, meg öreg is volt már, nehezebben dolgozta fel a történteket. Nem felejtett. Mondtam ne­ki, ne foglalkozzon maga ilyennel, de nagyon bántotta. 1966-ban halt meg.- A templom ötven éves jubileumán azért még adott valamit a család, úgy tudom.- Márványtáblát vésettünk a falra, az ősök nevével, meg egy idézettel a Bibliából. Az ünnepségre én nem meu­tern el, nem akartam látni... A templom pedig nagyon szép. Csupa fa és kovácsoltvas. Úgy van itt minden, ahogy az öreg Beák hagyta, még a horgolt térítők is ugyanazok. A belépő először Bűnbánó Magdolnát pillantja meg az oltárképen. A keresz- telőkút teteje színes üveg, benne fehér porcelán kancsó, a talapzatába vésve meg ez áll: Isten dicsőségére állíttatta Beák József és neje. Az egykori hatvan evangélikus családból ma már csak ki­lenc ül a diófa padokban az istentiszte­leten. Keskeny lépcső vezet a kriptába, itt nyugszanak az Öregek két fiukkal. „Még száz családtagnak is lenne itt hely temetkezni” - mutat körbe a ko­mor, májladozó falú öröklakban Ber­SZÍNES VILÁG Horváth Ferenc: Ez volt az én apósom és anyósom tók Sándorné, aki büszke rá, hogy férje volt az első kereszteltje a templomnak. „De a többiek már nem akartak ide te­metkezni. Azt mondták, jó nekik a töb­bi ember között.”- Csodájára járnak ám Angyalom ennek a templomnak, jöttek németek is, meg Pestről is diákok, mind csak ámult-bámult, milyen szép. Egyházi tulajdon, ennek köszönhető, meg a szorgos híveknek, hogy legalább ez az örökség nem lett rommá, igazi látniva­ló a kicsi településen.- De falu csúfja a ház - mondogat­ják a helybeliek fejcsóválva. Tizenki­lenc évig nem volt gazdája, elfelejtet­ték államosítani, a téesz csak használ­ta. Aztán egy nap Feri bácsinak a járási tanácsra kellett mennie valami ügyben. Dolgozott ott egy jóismerőse, aki ma­gához hívta: Nincs ám államosítva a nagy ház, csak a cselédek háza!” - Na, ne bolondozz, hitetlenkedett Feri bácsi, de aztán hinnie kellett a papíroknak. Örömmel hívta a csicsói tanácselnök­asszonyt, akinek valószínűleg már az öregek deportálásához is köze lehetett, hogy mennének vissza a saját házuk­ba. Feleletképp 1969-ben, hivatalosan is megszűnt a ház eredeti tulajdonosáé lenni. Eb ura fakó, renoválni senki sem akarta. így jött el a rendszerváltás. Az akkori polgármester, Kovács Sándor segítőkészen meséli: - Ugyan nyújtottak be vételi szándékot az örö­kösök, de érdemben nem foglalkoz­tunk vele, mert kevés készpénzt, több kárpótlási jegyet tudtak ajánlani. Meg a képviselők úgy gondolták, maradjon FOTÓ: GYÖRGYFALVI ZITA tulajdonban a falu legszebb háza. A te­tőszerkezetet kijavítottuk, egymillió nyolcszázezer forintba került, most legalább be nem ázik. Jelenleg lenne vevő a házra, 3 milli­ót fel is ajánlott érte, sőt már Feri bá­csitól is megvásárolta volna, ha az ön- kormányzat eladja. A hátsó épületek már az övéi, a ház körül még folynak az alkudozások. Szívesen ideköltözne nyugdíjas éveiben, azt mondja. A falu­beliek szerint nem ő költözne, a német vadászoknak lenne jó kvártély a ház. A kúriaszerű, egykor egyedülálló épületet megeszi a könyörtelen idő.- Mindenszentekkor mindig elme­gyek. Van kulcsom a kriptához az Ősök előtt lerovom a kegyeletet. Idén is így volt. Bementem a házba is, félre­rúgtam a ládát, amivel betámasztották az ajtót. Mit is csináltunk volna vele, ha visszaadják?! Felújítani nem tudtuk volna, odaköltözni is minek, nincs már ott nekünk senkink sem. Nagykani­zsán telepedett le a lányom, én meg el­vagyok itt magamban Sandon. Hideg van megint, ahogy Feri bácsi kikísér az őszi estébe. Elmereng: - Nem tartok az idén disznót se... Meg- vacogtat a ködös sötétség, fejemben itt ér véget egy történet a Nagy Házról, amire annyiszor rácsodálkoztam gye­rekkoromban, s aminek hamarosan csak a romjait látja, ha lenéz onnan fentről az öreg Beák József. Legalább a templom felől nyugodt lehet. Fekete márványtábláján arany betűk: „Aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” ■ __________________________ VARGA ANDREA S ikeres akar lenni? Tárgyalni (is) tudni kell Ha valóban sikeres akar lenni: tanul­jon meg tárgyalni. A németországi Bad Harzburban dr. Rolf Ruhleder, a retorika professzora több mint 1000 résztvevő számára tart kurzusokat, ahol elsajátít­hatók a helyes tárgyalóképesség alapele­mei. A siker titkát megosztotta a Die Welt című tekintélyes német lap olvasóival. - Válasszuk meg a tárgyalás színhelyét. Minden tárgyalást könnyebb megnyerni, ha a magunk környezetében kerül lebo­nyolításra. Lehetőség szerint mindig tö­rekedjünk arra, hogy a partner minket keressen fel. Ez önmagában pszichológi­ai fölényt biztosít számunkra. - Képzel­jük bele magunkat a partner helyzetébe. A marketing egyik legjobb definíciója: “Nézd a világot a vevő szemével” Ha ezt el tudjuk sajátítani, könnyebb lesz a part­ner meggyőzése. - Mutassunk megér­tést. Hangsúlyozzuk mindenkor komp­romisszum-készségünket, azt, hogy haj­landók vagyunk bizonyos fokú enged­ményekre a tárgyalás során. Ezzel nagy­vonalúságunkat érzékeltetjük és egyben rákényszerítünk másokat is, hogy hason­ló hajlékonyságot mutassanak. - Beszél­jünk szemléletesen és egyszerűen. Az egykori neves politikustól, Franz Josef Strausstól származik a mondás: “Egyszerűen kell beszélni és bonyolultan gondolkodni, nem pedig fordítva”. A reto­rika egyik leglényegesebb szabálya, hogy rövid mondatokban fogalmazzunk. Óva­kodjunk attól, hogy bonyolult technikai kifejezéseket szőjünk mondandónkba. - Maradjunk nyugodtak, tudjunk kivárni. Tartsuk tiszteletben, ha a másik fél rövid szüneteket iktat beszédébe. Aki elveszti a türelmét vagy agresszívan lép fel, soha nem ér el pozitív eredményt’. - Használ­juk ki a testbeszéd lehetőségeit. Ne feled­kezzünk meg a helyes testtartásról sem. A kellő távolság megőrzésére is ügyelni kell; tárgyalópartnerünktől mintegy fél méter távolságot illik tartani, de túl mesz- sze sem szabad kerülni. Másfél méternél nagyobb elválasztó tér már veszélyt je­lenthet az eredményességre. - Vessük be a kérdező technikát. A kérdező techniká­nak is megvan a maga eszköztára, az in­formációs kérdésektől az alternatív kér­désfeltevésig. Ha ezeket képesek vagyunk mesterien elegyíteni, a fél győzelem már a miénk. Vigyázat: mindez nem válhat mo­nológgá. Még egy tipp: minden kérdés után adjunk a partnernek lehetőséget a válaszadásra. - Használjunk inkább egyes szám első személyt. Nem hatásos azt mondani: “Ön zavar engem”. Elegán­sabb, ha így fejezzük ki: “Én most úgy ér­zem, megzavartak”. - Találjunk hatásos és kedvező befejező formulát. 1. A tárgya­lófelekkel a jövőben ismét asztalhoz kell ülni. 2. Ha nem is használ valaki nekünk, arra még jó, hogy ártson. 3. Ha részered­ményt tudtunk csak elérni, az is alapot ad­hat a tárgyalások későbbi folytatására. Je­gyezzük meg: a győzelmet nem szabad so­ha látványosan éreztetni, mert ezzel a part­ner vereségét hangsúlyozzuk. A „kígyó” lesz a szuperrobot Holdon, a Marson vagy más bolygók tala­ján bukdácsoló űrjármű a múlté, mondják amerikai kutatók. Az utód: az űrkígyó. Természetesen mesterségesen előállított “hüllőről” van szó, olyfajta kutatóberende­zésről, amely a máig ismerteknél köny­nyebben és megbízhatóbban tud mozogni az ismeretlen világokban. Az új típusú szu­perrobot valóban gerinctelen, hosszúkás állatra emlékeztet. Alkotórészei minden irányba szabadon mozognak, forognak, hajlanak. így olyan talajon is zavartalanul tud haladni, ahol a jelenlegi, kerekes vagy lánctalpas robotok felfordulnának, megre­kednének. Az akadályokat a beépített szá­mítógép szoftverének segítségével küzdi le, mégpedig úgy, hogy a szoftver képes a “ta­nulásra” , a jármű addigi útján szerzett ta­pasztalatok beépítésére és felhasználására. A robot előnye még, hogy alkatrészei kön­nyen cserélhetők, sőt: amennyiben vala­melyik része felmondja a szolgálatot, be­fagy, s a “kígyó” más részei át tudják venni annak funkcióit. A bonyolult berendezése­ken még dolgoznak, alkalmazásuk csak néhány év múlva várható. Múmia vizsgálat komputer-to- mográffal Dr. Bert Korendijk holland tudós nem akármilyen műveletre szerzett engedélyt a kairói Egyiptomi Múzeum vezérkarától. Ő lesz első, aki CT-, vagyis komputerto­mográf vizsgálatot végezhet egy múmián. A vizsgálat alanya egy nő, akit II. Seti fáraó sírkamrájában találtak. És aki 35 évesen halt meg, 3500 évvel (!) ezelőtt. - A vizsgálat - állítja az amerikai dr. Kent Weeks professzor, a világ egyik vezető egyiptológusa, - minden idők egyik legiz­galmasabb kísérlete. Egész sor ismerettel gazdagíthatja a tudományt arról, milyen lehetett a sok ezer esztendővel előttünk élt emberek külseje, milyen betegségeik voltak, miben haltak meg. Ha az első próbálkozás sikerrel jár, mind Egyiptomban, mind másutt, például Torinóban, ahol vagy ötven múmia van a helyi egyiptomi múzeumban, egész sor ősi tetemen végzik el a CT-vizsgálatot. Dr. Weeks egyetért Korendijk professzorral abban, talán hamarosan megtudhatja a világ, milyen volt valójában a nevezetes Tutenkamen fáraó, a fiatalon elhunyt vagy meggyilkolt uralkodó. Az ő halotti maszkja alapján ugyanis sok ezer esz­tendősen is gyönyörű fiatal arc tárul a néző szeme elé, kerek orcákkal, telt ajkakkal, hipnotizálóan elbűvölő szem- párral. " __________________________■ < » i í *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom