Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-28 / 302. szám
8. oldal - Somogyi Hírlap N Y U G D í J A S O K 2000. December 28., Csütörtök Keserű csalódások után - mégis bizakodva Több mint hárommillió honfitársunk él nyugdíjból, nyugdíjszerű járadékból. Száztízezernyi somogyi ember is gyarapítja számukat. Érdekérvényesítési lehetőségeik meglehetősen csekélyek. A mindenkori kormányok legjobb szándékát alapvetően feltételezve, a nyugdíjasok a költségvetés kiszolgáltatottjai, pedig gyógyszerre, meleg lakásra, megfelelő táplálkozásra ma van szükségük. Az Európai Unióhoz való csatlakozás belátható közelségbe került, hozhat-e javulást ez az érdekképviselet terén? Egyre több szó esik Idősügyi Karta megalkotásának szükségességéről is, mit tartalmazzon, milyen garanciákat rögzítsen ez az okmány? Van-e lehetőség jelentősebb pénzt nem igénylő, mégis életminőséget javító intézkedésekre? A nyugdíjasok legjelesebb ismerőit kértük arra, hogy fentiekkel, általában az idősekkel kapcsolatos tapasztalataikat, gondolataikat osszák meg olvasóinkkal. Dr. Blaskovich Erzsébet osztályvezető főorvos, az Idősügyi Tanács tagja, Teréz Anya Világi Rendjének magyarországi képviselője: Az Alkotmány az élet védelmét rendeli, ennek a fogantatástól az agóniáig érvényesnek kellene lennie, de az abortuszt tűrő törvény, és a gyakorlat mást mutat. A természet rendjének megbontása a népesedési arányok torzulásához vezetett, és az idős emberek száma fokozatosan növekszik. Várható volt tehát, hogy az eutanázia csapdájában kerül a világ. Sajnos az elmúlt, iszonyú ideológiáktól, népirtásoktól terhelt század utolsó hónapjaiban az intézményesített halál keze átnyúlt az új évszázadra-évez- redre is: Európa egyes országaiban legalizálták, legalizálják az eutanáziát. Természetesen azokban, ahol az abortusz is törvényes. Innen származik aggodalmunk, és ez indokolja fokozott éberségünket: a „kegyes halál”-nak nevezett és az emberek haláltól, szenvedéstől való félelmére épülő módszer az életvég kérdését épp úgy ki kívánja venni a Gondviselő kezéből, mint az élet kezdetének ügyét. Ahogyan az emberi ráció dönti el, hogy ki szülessen meg, azt is hideg észérvekkel akarják eldönteni, hogy melyik gyógyíthatatlan vagy idős beteg mikor és hogyan haljon meg. Jelenleg hazánkban az eutanázia minden formája tilos. Sürgető kötelességünk: egészségügyi szakembereknek, szociálpolitikusoknak, civil és vallási csoportok képviselőinek, hogy országunkat, népünket ettől az újabb szörnyűségtől megmentsük. Az Idősügyi Tanács határozottan ellenezte a legújabb abortusz-törvényt is, elmondhatjuk, hogy a köztünk dolgozó és velünk kapcsolatban álló emberek és szervezetek elítélik a humánusnak feltüntetett eljárásokat. Az Idősügyi Tanács most készíti el az Idősügyi Kartát, az erre épülő idősügyi törvény tervezetében a beteg, idős emberek és az életvég kérdései kiemelt fejeztet képeznek. A civil és vallási szervezetek bevonásával, és az elégszer nem ismételhető legnagyobb erőforrással: a szeretettel lehet harcolni az emberhez és emberiséghez méltatlan megoldások ellen. Kalkuttai Teréz Anya tanítja: akit igaz szeretettel vesznek körül, legyen bár a halálos ágyon, nem fél. Félelem ellen Szeretet! - és akkor az, akinek eljön az ideje, békében távozik. Dr. Kopátsy Sándor közgazdász profesz- szor: Az öregség a múltban sanyarúbb volt, mint jelenleg. Az idősek első számú nyomorúsága a megkopott egészség. Születésem idején, a század első negyedében ötöd annyi 60 év feletti ember volt, mint jelenleg. Minél gazdagabb egy ország, annál többen vannak az öregek és annál kevesebben, akiknek gondoskodni kellene róluk. A legtöbb közgazdász ebben a jövőt fenyegető veszélyek egyikét látja. Az ország öregjei megkapják ugyan az élethez elégséges nyugdíjat, amivel nem lehet és nem is szabad megelégednie annak, aki még dolgozni képes, ezt teszi, aki tudja. Igazán szomorú helyzetben azok vannak, akik egészségi okokból, vagy alkalom hiányában munkaképtelenekké váltak. Ennek két általános oka van: a betegség és a bérkaszárnya. Az előbbi munkaképtelenné tesz, az utóbbi nem ad munkaalkalmat. Ezek jelentik a mai nyugdíjasok nagyobbik felét. Az öregekről való gondoskodás minden fejlett ország költségvetésének legnagyobb tétele. A számok azt mutatják, hogy azok az országok fejlődnek jobban, ahol nem sajnálják a nyugdíjakra fordított pénzt. Az EU országok többségében a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát fordítják nyugdíjakra, mint Magyarországon. Ebben a tekintetben Ausztria vezet, mégis ez az ország érte el az elmúlt ötven év során a leggyorsabb gazdasági növekedést Közép-Európában. Úgy látszik, hogy a gyors gazdasági növekedéshez fontosabb az, hogy a társadalom lelkiismerete nyugodt legyen, mint az, hogy a nyugdíjakon takarékoskodjon a kormány. A nyugdíjak reálértéke ma kisebb, mint tíz éve volt. Ennek korrigálását a választások előtt ígérik, a választások után nem tartják be. De nemcsak a kormányokkal van baj. Romlott a gyermekeknek a szülőkkel szembeni anyagi felelőssége is. Nemcsak a kormányzatnak van szüksége a jó lelkiismeretre, hanem a munkaképes felnőtteknek is. Üszögi-Bleyer Jenő országgyűlési képviselő (MSZP), a Nyugdíjasok Országos Szövetségének elnöke, az Idősügyi Tanács alel- nöke: A nyugdíjasok társadalma nyugodt, konszolidált körülményekre vágyik. A mi generációnk megszokta, hogy valamilyen közösséghez tartozik, így alakultak ki a nyugdíjas szervezetek és ezek országos szövetségei. Utóbbiak örömmel tapasztalták a 2000. évben, hogy érezhetően erősödött a párbeszéd a Szociális és Családügyi Minisztérium és az érdekképviseleti szervezetek között. A változás jelét abból is érezhettük, hogy a miniszterelnök is meglátogatta az Idősügyi Tanácsot. Harrach Péter miniszter félévenként tárgyal a nyugdíjasok képviselőivel, ilyenkor építő párbeszéd alakul ki. Ennek ellenére ma még több mint hatszázezer társunk a létminimum határán, vagy az alatt él. Mert más az idősek fogyasztói kosara, mint az aktív lakosságé, így a törvényben előírt szisztéma mellett nem, vagy csak igen kis mértékben nőtt a nyugdíjasok reáljövedelme, a kormányzatnak erre fokozott figyelmet kellene fordítania. Sajnos a kétéves költségvetés sem nyújt biztosítékot a hátrányok ki- egyenlítésére. Kívánatos lenne kis összeget igénylő, de közérzetet javító intézkedésekre is. Ilyenek például az ingyenes múzeumi belépők a közös kirándulásokon, a 65 év alattiak részére is utazási kedvezmény biztosítása és az üdülési csekkek igénybevételének rendezése. A mi generációnk nem hangoskodik, még áldozatot is vállalt a nehéz időkben a gyerekek, unokák jobb jövője érdekében. De most, amikor a nemzetgazdaság lehetőségei javultak, elvárjuk, hogy a keletkezett javakból mi is részesüljünk. Mihalovits Ervin, a Nyugdíjasok Országos Képviseletének elnöke, az Idősügyi Tanács tagja. A parlament, a kormány, a civil szervezetek együttesen meghatározói a demokráciának. Kapcsolatukban nélkülözhetetlen a rendszeres párbeszéd. Ennek hiánya miatt a munkanélküliek mellett a legrosszabb érdekérvényesítési helyzetben vagyunk. Napjainkban az országos képviseletünknek csak az Idősügyi Tanács és a Pallas Páholy Fóruma ad lehetőséget és alkalmat az érdekérvényesítésre. Ezekben azonban a megfelelő mozgástér, döntési hatáskör hiányában érdemi párbeszédre kevés a lehetőség. Ilyen helyzetben képviseletünknek kevés lehetősége adódott arra, hogy a visszamenőleges nyugdíjemelésnél és a jövő évi emelésnél álláspontunkat érvényesíthessük. Szakértőink számításai alapján az alul tervezett bérkiáramlás és infláció függvényében visszamenőleg több mint 3 százalékos, 2001-ben 10,3 százalék helyett 15 százalékos törvényes emelésre jogosultak a nyugdíjasok. A jövőre jelzett drasztikus áremelések várhatóan ellehetetlenítik az alacsony jövedelmű és egyedül álló sorstársainkat. Az Európai Uniós csatlakozásban a nyugdíjas társadalom is érdekelt. Országos képviseletünk már több éve dolgozik az Idősek Kartájának megalkotásán. Az Idősügyi Tanács decemberi ülésén azt tárgyalásra alkalmasnak találta, kiegészítve elfogadta. Útjára bocsátottuk azzal, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium és a kormány 2001-ben tovább gondozza és a parlament elé terjeszti. Elfogadás esetén a Karta elveiben és céljaiban, garanciáival alkalmat ad a nyugdíjas társadalom életminőségének, közérzetének javítására. A Karta az időskorúakat a társadalom egyenjogú tagjaként kezeli. Előírja a korosztály megbecsülését, tapasztalataink, ismereteinek felhasználását. Kihangsúlyozza a társadalombiztosítás, nyugdíj, egészségügy, szociális ellátás és gondozás feltételeinek megteremtését, a szociális biztonság erősítését. Megfogalmazza az élet végéig tartó tanulás lehetőségét és szükségességét. A Karta elfogadása után a kormány feladata kell legyen a hazai idősügyi politika kimunkálása és alkalmazása. Czerván Mártonná dr., az MSZOSZ Nyugdíjas Választmányának elnöke: Ha a nyugdíjasok folyamatos veszteségének, jogbiztonságuk hiányának, a biztosítási elv megsértésének vagyunk a tanúi, akkor jogos a kérdés: hogyan lehet érdekeiket érvényesíteni? Több mint 1 millió 200 ezer nyugdíjas 33 ezer forint nyugdíjból tengeti életét. A nyugdíjasok országos szervezetei kidolgozták a nyugdíjemeléssel kapcsolatos javaslataikat, s azt kérték, hogy az Idősügyi Tanács tárgyalja meg azokat. Sajnos, ez sem történt meg. A kormányzat meghirdette, hogy 2001- re a hatályos „törvény” szerinti 7,3 százalékos emelésen felül további 3 százalékot „ad” a nyugdíjasoknak. A nyugdíjemelés mértékét tehát 10,3 százalékban határozták meg, így az állam látszólag jólelkűen adakozik. Nézzük meg, hogy valójában hány százalékos emelés járna a nyugdíjasoknak? A 2001. évre javasolt 10,3 százalékos mérték nem fogadható el, mivel azt a várhatónál mérsékeltebb inflációt és keresetnövekedést feltételezve alakították ki. A reálérték növekedéséhez 15-16 százalékos nyugdíjemelésre lenne szükség. Mi ezért küzdünk, mert ez jár nekünk! Ami az egészségügyi reformot illeti, kiszámítható ellátást várunk. A gyógyszerek legyenek mindenki számára elérhetőek. Az élet elviselhetőségét követeljük, a közüzemi díjak, az élelmiszerárak fokozatosan emelkednek, meddig viselhető ez el? Egyébként ezek az Európai Idősek és Nyugdíjasok Szervezete akcióprogramjának követelései is. Céljainkat a különböző országos nyugdíjas szervezetek összefogásával, egységes nyelven beszélve, a nyugdíjas társadalmat rendszeresen tájékoztatva kell elérni. Gyermekeinknek szükségük van a támogatásunkra, a példamutatásunkra, az unokáinknak pedig a simogatásunkra, az emberbe vetett hitünkre. Hiszen mi hiteles tanúi vagyunk egy emberöltőnek. Éppen ezért legyünk tudatában saját jelentőségünknek, szolidaritásunk erejének. Nem hihetünk az ígéreteknek, előttünk csak a tettekkel alátámasztott intézkedéseknek lehet hitele. Ne csak a választások közeledtével figyeljen ránk a hatalom, és ne várja el tőlünk, idősektől, hogy folyamatosan hitelezzünk. Dr. Lamperth Mónika országgyűlési képviselő (MSZP), a Nők Kaposvárért Egyesület elnöke: XIII. Leó pápa a XIX. század végén azt mondta: „A gazdagok elég erősek ahhoz, hogy megvédjék az érdekeiket, az államnak a szegényeket és a rászorulókat kell támogatni.” Ez a bölcs mondás ma is igaz. Jó lenne, ha minél többen azonosulnának igazságával. Szerencsére a nyugdíjasok jelentős része nem szegény és tud gondoskodni magáról, az érdekérvényesítésre azonban nekik is szükségük van. Hogy most mégis azokról írok, akik jelentősebb támogatásra szorulnak, talán azért is van, mert a Nők Kaposvárért Egyesület elnökeként és Kaposvár város ország- gyűlési képviselőjeként karácsony előtt több száz egyedülálló nyugdíjasnak adtunk támogatást, hogy egy kicsit szebbé tegyük az ünnepet. Ezen az ünnepségsorozaton nagyon sok szerencsétlen sorsú, magára maradt idős emberrel találkoztam, akiknek nemcsak karácsonykor, hanem egész évben szükségük van támogatásra. Meggyőződésem, hogy a magyar társadalomnak erkölcsi kötelessége a mainál magasabb színvonalon gondoskodni a nyugdíjasokról. Most már ugyanis megengedi ezt az ország gazdasági teljesítőképessége, lenne miből a nyugdíjakat jelentősebben emelni. A legnagyobb csapda a nyugdíjasok számára az infláció. Az idős emberek hiába hallgatják a sikertörténeteket a gazdaságról, amikor azt tapasztalják, hogy egyre drágább az élelmiszer, a gáz, a villany és a megélhetés. A gyógyszerek ára az égig szökött, s nagyon sok beteg, idős embernek a közgyógyellátás sem megoldás, mert a szükséges gyógyszerek nem mindig tartoznak a támogatott körbe. Az országgyűlés elfogadta a Szociális Kartát, amely garanciákat jelenthet valamennyi szociálisan rászoruló ember számára. Személyes meggyőződésem, hogy a karta egyik legfontosabb tétele, hogy mindenkinek joga van az emberhez méltó megélhetéshez. Ez nemcsak azért fontos, mert ezt várja tőlünk Európa, hanem azért is, mert belülről jövő erkölcsi kötelességünk mindent megtenni ezért. Dr. Mátrai Márta országgyűlési képviselő, a Fidesz-MPP frakció- igazgatója: A hárommillió nyugdíjas, nyugdíjszerű járadékos életkörülményeit, életminőségét befolyásoló gazdasági hátteret önmagában nagyon nehéz, sőt veszélyes vizsgálni. Tény, hogy az elmúlt évtizedek alatt a tisztességes munkáért nem járt tisztességes bér. Kiváló orvosok, pedagógusok, nagyszerű kétkezi munkások, közalkalmazottak végezték munkájukat legjobb tudásuk szerint. Amikor nyugállományba kerültek, egy csapásra a szegénységi küszöb közelébe értek. A polgári kormány - ne feledjük alig több, mint két év alatt - kidolgozta a családtámogatási rendszerét. Sokszor megfogalmaztuk, a család tagjainak kölcsönös együttműködése, egymás segítése, a nemzedékek mindannyiunk számára szükséges támogatása lehet csak a felemelkedés alapja. Jól tudjuk azonban, hogy nem minden idős ember él családban, ezért kiemelt feladatként fogalmaztuk meg a nyugdíjak infláció fölötti növekedését. A rossz emlékek gyorsan feledésbe merülnek, ezért engedjék meg nekem, hogy felelevenítsem: az előző kormányzati ciklus első két évében a nyugdíjak értéke 18 százalékkal csökkent. A polgári kormány tavaly differenciált nyugdíjemelést hajtott végre. A legkisebb nyugdíjak ekkor 20-25 százalékká emelkedtek, így a felére csökkent a létminimum alatt élő nyugdíjasok száma. Két év alatt a nyugdíjak vásárlóértékben mintegy 4,5 százalékkal emelkedtek. A kormány négy év alatt 14 százalékos értéknövekedést szeretne elérni. A kormány határozott fellépése a gyógyszer- és gázár-növekedés ellen nagymértékben csökkenti az idősek terheit. Az időskorúak támogatása sókkal átgondoltabb és felelősségteljesebb, mint a korábbi években volt. Az Idősügyi Tanács testületével kívánja elérni, hogy a valós gondokat megfogalmazó párbeszéd segítse a kormányzat döntéseit. Ez a széles társadalmi bázis alkalmas az időskorúak érdekeinek érvényesítésére. Az Idősügyi Karta gondolat már 1988- ban felmerült. Sok idő állt rendelkezésre a létrehozására, de úgy tűnik, csak a polgári kormány tud hatékonyan lépni. Az időskori jogbiztonságot, megélhetési biztonságot, az egészség és életminőségi szempontokat figyelembe vevő szövegszerű javaslatot az Idősügyi Tanács már megvitatta. Összefoglalva, úgy vélem, mindaz, amit a polgári kormány tett és tesz a családok és konkrétan az időskorúak érdekében példa arra, hogy miképpen kell az évtizedek alatt felgyülemlett feszültségeket feloldani az élhető élet és az emberi tisztesség figyelem- bevételével. Dr. Csákabonyi Balázs országgyűlési képviselő (MSZP), a Nyugdíjasok Országos Szövetsége ügyvezető elnökségének tagja: Egy év ismét lepergett az idő rostáján. Hozott jót is, rosszat is. Most, amikor számvetést tartunk, kezdjük először a jobbakkal. Kétségtelenek azok a törekvések, amelyek az ország időskorú társadalmát, annak életét, mindennapját jobbítani igyekeznek. Ma má több jó szó jut az időseknek és ez is megbecsülendő. Azt sem mondhatom, hogy a jó szavak üresek, mert tapasztá- hattuk, hogy társul azokhoz az anyagiakból is váami. Bizakodással tekintettünk a 2000. év elé, reménykedtünk a fejlődő gazdaság, a csökkenő infláció kedvező hatásában és főleg abban, hogy a nyugdíj reáértéke jelentősen nőm fog. Eddig még nem vátak váóra ezek a remények, mert az ismét felgyorsuló infláció elvitte azt, ami könnyíthetett volna a nyugdíjasok helyzetén. Az év második felében az élelmiszerek, energiahordozók áának emelkedése, a mindennapi megélhetési költségek növekedése továbbra is nehézzé tette az életet. Az a bizonyos „nyugdíjas fogyasztói kosár” tovább nehezült.A kompenzációs nyugdíjemelések megítélésünk szerint csak arra voltak elégségesek, hogy a helyzet romlását lassítsák. Mégsem zúgolódunk, csak panaszkodunk, mert tudjuk azt, hogy az egyre tragikusabb mértékben kettészakadó tásadáom perifériáján élnek a nyugdíjasoknál nehezebb helyzetben levők is. Reménykedünk, hogy a 2001-re tervezett nyugdíjemelést nem fogja az ez évihez hasonló mértékben csökkentem az infláció és reménykedünk abban, hogy a fejlődő gazdasági eredményekből a költségvetési előirányzatokon túl is jutni fog az idős tásadáomnak. Bizakodással tölti el az időskorúak jelentős részét az az ígéret, hogy végre megszületik az Idősügyi Karta, ami komoly állami garanciát jelenthet a fokozatos felemelkedésre. Éppen ezért nem hangos szóvá, hanem megfontoltan és csendesen kérik a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezetei, próbálja meg a társadáom visszaadni azt, amit ez a sokat megélt, megfáradt, de mégis bizakodó generáció megérdemel. Csáódottan, de reménykedve köszöntjük az új évezredet. Szita Károly ország- gyűlési képviselő (Fidesz-MPP), Kaposvár polgármestere: Mindenekelőtt köszönöm, hogy a Somogyi Hírlap országosan is példaértékű módon foglalkozik a nyugdíjasok és időskorúak helyzetével. . Az külön öröm számomra, hogy a váosunkban élő nyugdíjas közösségek életéről is folyamatosan tájékozódhat a közvélemény. Gondjaikról is..Úgy ítélem meg, hogy vannak intézkedések, amelyek helyzetük javítását szolgálják. Közismertek azok az elképzelések, amelyek az Európai Szociális Kartával összhangban a hátrányok felszámolására irányulnak. Megalapozott igénynek tartom az Idősügyi Karta megalkotását is, mert hatékonyabbá teheti a nyugdíjasok érdekképviseletét. Kaposvá önkormányzata szociáis rendeletét úgy alkotta meg, hogy kiemelten segíthessük az áacsony nyugdíjjá rendelkezőket. Biztosítottuk a 65 év felettiek ingyenes utazását, a rászorulóknak térítés- mentes bérletet adtunk. Vállátuk a magas gyógyszerköltségek kiegyenlítését, a csak nyugdíjból egyedül élők lakásfenntartási támogatását, az étkezési díjakhoz való hozzájárulást. Támogatjuk a nyugdíjas egyesületek, klubok működését. A most befejeződő esztendőben a váos jelentős összeggel 3686 nyugdíjast és időskorút támogatott váamilyen formában. Tudom, tudjuk, mindezeknél sokká többre van szükség. A közeljövő célja nem lehet más sem itt Kaposváon, sem pedig országosan, mint az, hogy a nyugdíjak reálértéke megbízhatóan növekedjen, s a nyugdíjasok biztonságban érezzék magukat. Oldalszerkesztő: KATONA CSONGOR
