Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
16. oldal - Somogyi Hírlap 2000. December 23., Szombat II Koppány, az örök áldozat? Az emlékhely turisztikai vonzerővé válhatna Üzenet az utókornak A szerepét vesztett szent hely kovács tibor felvételei Három férfi és egy fiú kért arra, hogy menjek velük Somogyvárra, mert gyertyát akarnak égetni, virágot akarnak tenni Somogyország X. századi mártír vezetőjének kegyeleti helyére Kupaváron. Kérték, mutassam meg a szerepét vesztett síént helyéket és’tegyünk valamit,‘ hogy újra feléledjenek... Látogatóim nem somogyiak voltak, hanem Tolnából és Baranyából érkeztek. EHhdulttmk Kupavárra. Megálltunk a feltöltött vársáncon a bejáratnál. Milyen nagy szakmai hiba volt a várárok feltöltése! így nem érzékelhető, hogy már háromezer éve földvár volt itt, hatalmi központ, kultikus hely, és a honfoglaló magyarok ezt vették birtokba 1100 éve. Most „ünnepeljük” ezt az évfordulót mi öten, mert mások elfeledkeztek róla... 1100 éve Kupavár vált a hajdani Somogyország, a dukátus székhelyévé. Udvarhelye volt itt Jutásnak, Fajsznak, Léinek, Tar-Zerindnek és Koppánynak. Ezt jelzik az ide vezető Hadút mentén a helyneveik és közelükben a vaskohászati-telepeik régészeti maradványai és a szolgálatot jelző falunevek... Az ásatáskor meg is találták a vár első urainak dúsan díszített mészbetétes kerámiáit, sőt a bronzöntő műhely bizonyítékait is, de a honfoglaló magyarok hagyatékát még rejti a föld, mert 14 évi ásatás után az ásatásvezetőt elűzték innét, 14 éve. A szomszédos területen levő várost sem kutatja senki. Az érdektelenség elszomorító... A vársáncon belül két „modern” fogadóépület látható, felette egy törmelékekből emelt halom tetején Szent László ércszobra áll, 100 méterre tőle három üres zászlótartó mered az égre. Ezek mellett a 3 hektáros felföldet a királyi bazilika csupasz falainak látványa uralja siratófalként, és a hozzá csatlakozó bencés monostor maradványai láthatók. Tiszteleghetünk a szobornál, a lovagkirály sírhelyénél, megcsodálhatjuk az épületek impozáns méreteit, és csak elképzelni tudjuk, hogy milyenek lehettek az építmények itt valaha, s milyen volt az élet, amikor szóltak a bazilika tornyaiban a harangok, az udvaron, az épületekben pedig udvari méltóságok, hercegek, királyok gyülekeztek, s papok készülődtek a szertartásokhoz. Azt pedig, hogy milyen szertartások lehettek itt a X. században, szinte elképzelni sem tudjuk. Pedig bizonyára itt történt esti tü- zeknél a fehér lovak feláldozása, a szerződések megkötése az itáliai hadjáratok előtt. Itt oszthatták el győztes hadjáratok után a zsákmányt is újabb szertartás szerint... Hiába keresünk minderre bármiféle jelet, utalást. A titkokat őrzi a föld egy évezred óta, csak a legősibb, a XI. század utáni hagyatékból került elő valami, de ezekből sem látunk a csupasz falakon kívül semmit... A cserepek, vas- és egyéb eszközök, anyagok, csontok, kő- faragványok ma már legfeljebb nem a föld alatt vannak, hanem valahol múzeumok raktáraiban vagy jó esetben kiállítóhelyeken: Kaposváron, Budapesten vagy máshol. 1998-ban azt javasoltam, hogy kormányzati segítséggel, a nagy millenniumi támogatás pénzéből és társadalmi összefogással fel kellene építeni a hajdani várfalakat egy szakaszon, ezek bástyáiból, sőt magából a falakból is tároló-, bemutatóhelyeket lehetne kialakítani, és itt kellene elhelyezni a kőtárat, minden olyan leletet, ami bemutatható, hiszen ezek segítségével sokat megtudhatnánk az itt éltek hatalmáról, hitéről, gondolkodásáról, kultúrájáról, mindennapi életéről is... Maketteken, egyéb módon közérthetően és korszerűen lehetne itt a magyarság tragikus és dicső múltjáról, cselekedeteiről az ősi hagyaték segítségével információkat adni. A bástyákra, falakra X. századi vezetők s főképp Koppány, Szent István, Szent Imre és mások szobrai kerülhetnének... A várfalon járva pedig csodálni lehetne a világ egyik legszebb panorámáját, amit most szinte teljesen eltakarnak a bozótok... Meggyőződtem, hogy az európai jelentőségű X-XI. századi kulturális örökség korszerű, európai színvonalú somogyi bemutatására nincs elég szándék, akarat, összefogás, és talán szakmai fel- készültség sem. Pedig Somogyvár a kulturális turizmus egyik legjelentősebb helyszínévé válhatna. Ehhez azonban nemcsak a régészeti értékeket kellene korszerűen feltárni, védeni és bemutatni, hanem a szükséges környezeti és infrastrukturális feladatokat is el kellene végezni. Vissza kellene állítani a vár alatt az öböl nagyobb részét eredeti állapotába, még az erdősültségben is változásokat kellene elérni, és nemcsak a várat, de a Szentesica forrás környékét is be kellene újra vonni az ide zarándoklók figyelmébe, mert érdemes lenne. Kupavár ugyanis a csodaforrással együtt volt kultikus hely, már a keresztség felvétele előtt is. Nem lehet véletlen, hogy Koppány leszármazottai: I. András, I. Béla és Szent László Somogyország ősi kultikus helyein választott magának nyughelyét Tihanyban, Szekszárdon és Somogy- váron... Mivel nem volt a várban alkalmas hely gyertyagyújtásra, a virágok elhelyezésére, az ősi szent úton legyalogoltunk a vár lábához, a Szentesica forráshoz. A vízzel kapcsolatos szertartásokat a pogány korban, de még utána is itt végezték. Feltevésem szerint Fájsz fejedelem idejében itt márthatták vízbe a pogány magyarokat, hogy megtisztuljanak a pogányság szennyétől. 948-ban ugyanis maga Konstantin császár merítette keresztelőmedencébe Bulcsú fejedelmet és Tormás herceget Bizáncban, aztán 953-ban Zsombor Gyula méltóságú fejedelmet is. Akkor küldött Turkiába püspököt a bizánci pátriárka, és Árpád örököseit ő keresztelhette a szent forrásoknál, tavaknál. Ezért keresztény volt Fájsz, Lél, Taksony, majd Tar-Zerind és Koppány is éppúgy, mint Géza fejedelem... Ezért amikor a nyugati fordulatot Szent István végrehajtotta, elzarándokolt Somogyvárra Koppány legyőzése után, és a szent forrás jogfolytonosságát biztosította. Ezt tanúsítja Szentesica legendája, amelyet a török kiűzése után jegyzett le Domániczky János szili esperesplébános, amikor ide küldte vizitációra a veszprémi püspök 1749-ben. Idézem: „A falun kívül nyugat felé fél óra járásra a völgyben a berek mellett ősidőktől fogva van egy bővizű forrás, a régiek hagyománya szerint Szent István király forrása. Ennek eredetét abból az időből származtatják, amikor Szent István legyőzte a lázadó Koppány vezért, és itt kissé megpihenve megmosta véres kezét, majd megáldotta a kutat, hogy az ide zarándokló betegek itt gyógyulást nyerjenek.” Lám, azt mondták 750 évvel Koppány felnégyelése után a Somogyvárra telepedett horvátok és néhány magyar család, hogy Szent Istvánnak ide kellett zarándokolnia, itt kellett bűnétől megtisztulnia, és ezért mosta meg „véres kezét”, így maradt meg továbbra is a forrás csodás ereje. A történetet 950 évvel a véres események után az én szüleim is így mesélték el nekem, pedig ők az írott forrásról nem tudtak. Mindez azt a hűséget igazolja, amit a somogyiak évezreden át éreztek Koppány iránt. Van valami megmagyarázhatatlan abban, hogy Somogy, de az egész magyar nép annak ellenére nem gyűlölte meg Kupa vezért, hogy a keresztény fordulat után a latinul író krónikásoknak öt főbenjáró bűnnel kellett Koppányt vádolniuk... Mint somogyvári születésű történész megvizsgáltam ezeket a vádakat, és megállapítottam, bebizonyítottam róluk, hogy valótlanságok, egyik vádpont sem igaz. Koppány a magyar történelem zivataros századaiban a nemzeti ellenállás jelképévé vált, az ősi szabadság védelmezőjeként. Főleg a német elnyomások idején. A polgári és proletár-osztályszemlé- letű történetírás megkísérelte Koppányt az elmaradottság, a pogány hit, a primitív elmaradottság védelmezőjének beállítani, mint valami dúvadot, ellenszenves alakot. Idézem Molnár Eriket: „Géza és István a magyar történet első nagy forradalmárai. Azok pedig akik alkotásukkal szembehelyezkedtek ellenforradalmárok, akik a történet kerekét visz- szafelé akarták forgatni.” Úgy vélem, itt az ideje, hogy „a forradalmi harc” első mártírjának, Koppánynak az igazát is elismerjük, mert semmi okunk nincs arra, hogy őt „ellenforradalmárként” kezeljük, bűnösnek tartsuk. E gondolatokról beszéltünk a horhoson át, amikor odaértünk ahhoz a teraszosan kialakított területhez, ahol akár több ezer ember összegyülekezhetett szertartások, misék idején. Az írott források szerint az egyik dombon valaha kápolna is volt. Talán temető is lehet a közelben, és ki tudja még, mi más... Itt régészeti kutatás nem volt soha... Olyan a felszín, mint évezrede lehetett, csak a növényzet változott, és nincs a berekben víztükör, csak nádas... És itt van a forrás is, ugyanúgy mint régen, csak gondozatlanul... Leléptünk az árokba, és megtisztítottuk a kutat a burjánzó indás növényzettől... Már a környezet látványa is megigézett bennünket, még inkább a földből előtörő víz látványa! Mintha szellemek törnének elő a mélyből... Lám, a dombtetőn a kék ég Istenével, itt a föld szellemeivel teremtettek kapcsolatot valaha! Hányán jöttek ide ezért, hányán tisztultak és gyógyultak itt meg valaha? A csodákat még 1749-ben is számon tartották az írott forrás szerint. Anonimus nem írt a somogyvári szent helyről, de a hozzá hasonlókról sok információt kaptunk tőle. Nincs lehetőségem, hogy az ősi szent helyekről szóljak, még a somogyiakat is csak sorolom: volt ilyen Fájsz, Tapsony, Bű, Segesd, Zselicszentjakab és sok más... A felsoroltak közül ma már csak Segesd búcsújáró hely... Letettük a harmatos fűbe a virágokat, meggyújtottuk gyertyáinkat, és egyikünk verset mondott a csendben, s hallgattunk... Megfogadtuk, hogy Koppány tiszteletére méltó emlékművet állítunk. Még ebben az évben megtesszük az előkészületeket, s jövőre avatni fogunk. Koppány társaságot szervezünk, és lehetőséget teremtünk ahhoz, hogy önként csatlakozzék hozzánk mindenki, aki ennek szükségét látja. Aki egyetért velünk, tudassa szándé- kát, mindig megtalálhat. stamler imre Élet a kupavári romok között A somogyvári önkormányzat szívesen lenne gazdája a kupavári történelmi emlékhelynek. A romkert most az államé, kezelője a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, a környező területeké pedig a Duna-Dráva Nemzeti Park. A működtetésért a megyei önkormányzat egyik intézménye, a megyei múzeum a felelős.- A kupavári emlékhely kezelője és működtetője nem tud és nem is akar nagy beruházást végezni Somogy- váron, a település önkormányzatának viszont fontos érdeke, hogy a történelmi örökség évente ne csak négyezer látogatót fogadjon - mondta Móring József Attila somogyvári polgár- mester. - Jelenleg a megyei önkormányzat tulajdonában van a két fogadóépület is. Az egyikben vizesblokk, a másikban porta és raktár van, nagy része üres, telefon nincs. Pedig a romkert jól megközelíthető: aszfalt út visz a parkolóig, bár helyenként már nyomot hagyott rajta az idő vasfoga. 30 személy- gépkocsinak és 5 autóbusznak van hely. A kerékpárutat ritkán koptatják a turisták. Kupavár egyszemélyes emlékhely. A megyei múzeum megbízásából ugyanaz árusítja a belépőt és a néhány kiadványt, aki kaszál és takarít, s ha kell, akkor idegent vezet. Hivatalosan április 1-jétől október 31-ig van nyitva a romkert, de lényegében egész évben éjjel-nappal látogatható, hiszen kerítés nincs. Rendezvény sincs. Az idén egy volt, a Szent István-napi, amelyet a helyi önkormányzat szervezett. 2000- ben négyezren váltottak jegyet, hogy közelebbről is megismerkedjenek nemzeti örökségünkkel. Alig kétszer annyian, mint ahá- nyan megnézték az István, a király című rockoperát.- Ha nincs rendezvény, nincs vendég: ez ilyen egyszerű - dohog a polgármester. - Hajlandók lennénk többet tenni, de ehhez legalább az kell, hogy mi működtessük az emlékhelyet. A kincstár most javíttatja a falakat. A Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal 5 millió forintjával, a kincstár segítségével és saját erővel kiegészített pályázattal Sebestyén Péter somogyvári építészmérnök tervei alapján megépíthetnénk a kilátót. Szorgos kezekre várnak az ispáni vár sáncai, járható ösvények és turistautak még csak papíron léteznek. Az északi lejtő tövében ott árválkodik a félig kész, évtizede elkezdett tó. Legalább megközelíthetővé kellene tenni a híres Szentesica-forrást. A látogatók ajándékboltot is szeretnének, ahol a már meglevő kiadványok mellett a somogyvári és környékbeli kézművesek munkáit megvásárolhatnák. Az önkormányzat egyedi belépőt nyomtatna, rajta térképpel és fontos tudnivalókkal. Táblákat készíttetne és közreműködne egy kőtár megépítésében. Tavasztól őszig karban tartaná a három hektárnyi fennsíkot, s nyugati kapuval szemben díszteret alakítana ki.- Életet vinnénk a falak közé - így Móring József Attila. - A Szent László-na- pi programok mellett zenés nyári estéket szerveznénk, nyugdíjasok és pedagógusok bevonásával felfrissítenénk az idegenvezetést, rendhagyó történelemórákat szerveznénk az ódon falak közé. A fogadóépületben már kinéztük a jelmeztár helyét. Ha kell, az ön- kormányzat céget alapít, az alkalmazottak bérének egy részét megpályázza. De először arra van szükség, hogy az önkormányzat megszerezze az emlékhely működetésének jogát. A polgármester szerint a cél nem a közvetlen haszon- szerzés, hanem az, hogy egyre több elégedett vendég tölthessen minél hosz- szabb időt Somogyváron. A nagyobb forgalom pedig növelné a helyi vendéglátó és kereskedelmi egységek bevételeit. ___________ LENGYEL JÁNOS
