Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23 / 300. szám
Somogyi Hírlap - 13. oldal századra készülnek A jövő: üdülőfalu Tikos Előrelátó emberek élnek ebben a szép kis faluban. Tíz évvel ezelőtt megtalálták a polgármesterüket, s azóta nem engedik el. Kónya László elismeri, ha akkor nem választják meg polgármesternek, talán már nem élne itt, de ideköti az emberek bizalma. Szépen, csendesen élnek itt az emberek. Jól megférnek az etnikai kisebbségekkel. A kilencvenes évek elején voltak ugyan nézeteltérések, de erre fátylat borítottak. Manapság is előfordult tyúklopás, de kiderült, hogy zalaiak voltak a tettesek. Érdekes kettősség jellemzi a páratlan természeti környezettel megáldott falut. Bár sorra adják el házakat a szívesen beköltöző németeknek, nem öregszik a lakossága. Ma is ötven gyermeket nevelnek Tikoson. S a családok egyáltalán nincsenek egyedül, mert maguk mögött tudhatják az önkormányzatot. Ha a polgármester és a képviselők nem lennének ennyire érzékenyek a helyiek mindennapi problémái iránt, talán már népte- len volna a község. Kónya László polgármester elmondta, hogy az éves költségvetés, ami idén 11, jövőre csaknem 13 millió forint döntő része a szociális támogatások és a Szentgyörggyel közös körjegyzőség, iskola, óvoda, falugondnold szolgálat kifizetésére A Kls-Balaton dél-nyugati csücskétől Délre található kisközség. 161 lakója 57 házban él. Egyetlen középülete van, Itt található az önkormányzati Iroda, az orvosi rendelő, a kultúrterem és a könyvtár. Jó megközelíthetősége és földrajzi fekvése miatt egyre többen vásárolnak Itt Ingatlant. Már 9 háza német tulajdonban van. Kiépült a gázvezeték, a telefonellátással is elégedettek. Minden házba bekötötték a kábeltévét. S csatlakoznak a regionális vizvezetékrendszerhez is. Összefogással menthetők meg a kis falvak megy el. Itt tehát már jó pár éve gyakorolják a kétéves költségvetést, mert a legkisebb fejlesztésre is több évig tartalékolni kell. Mégsem állnak rosszul, állítja a polgármester. Most például a szomszédos településekkel fogtak össze az egészséges ivóvíz megteremtésére, s egy összegben letették az egymillió forintot. Nagy dolog, hogy hitelre nem kellett gondolniuk. Persze a buszforduló megépítését, ami nagyon kellene a biztonságos közlekedéshez, évek óta halogatják, mert az állami pénzalapok nem támogatták a pályázatukat. Sétálunk a községháza körül, s. megélénkül a falu. Amúgy is nagy a forgalom a vegyesboltban, ameFOTÓ: KOVÁCS TIBOR lyet Böröcz József vett át az áfésztól. Minden nap nyitva van, s a hétvégeken a szomszédból is ide járnak vásárolni. Friss áruval érkezett az ügynök, s az anyukák vásárlás gyanánt megsétáltatták a kicsiket. A szemközti háznál idős asszonyok kihasználták, hogy a polgármester erre járt, egyikük meg is kérdezte: ugye gondoltak a karácsonyi meglepetésre? Persze, hogy gondoltak, tudják, hogy jól jön a szerény támogatás az ünnepi bevásárláshoz. A falu közepén telkeket parcellázna az önkormányzat, de a balatoni törvény megköveteli a csatornát, arról meg egyelőre le kell mondaniuk. Jól felismerhetők viszont azok a házak, amelyekben németek laknak. Ha nincs is bepucolva, árulkodnak az új ablakok. Van aki már évek óta itt ragadt, a többségük nyaranta jön, de van aki befektetésnek vásárolt. Tanakodunk a polgármesterrel: mi lehet a jövője Tikosnak? Azt mondja a fiatalokat nehéz rábírni a vállalkozásra, biztonságos munkahelyet akarnak, az itt nincs. A szoba- konyhás házak nem alkalmasak vendégfogadásra. Halász Árpád például panziót nyitott, de kell egy-két év, mire megtérül a munka. A házak, amelyek árait jól felverték a külföldi vásárlók, szépen átalakulnak üdülőkké. Kónya László sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a községe, ahova házassága révén költözött, egyszer üdülőfalu lesz a Balaton szomszédságában. Új és sok szép feladat vár rájuk. _________________________________g. m. E gység és tenni akarás a zsáktelepülésen Lulla Lulla egységét, összefogását, a lakosság tenni akarását, szorgos munkáját és segítőkészségét viszi át az új évezredbe. Reizinger Károly polgármester mondta ezt, aki 1990. óta tölti be a tisztséget. A gyarapodás tényei: az utóbbi tíz évben elkészült az I-II. vüágháborús emlékmű az elesettek hozzátartozóinak adományaiból, a településhez tartozó Jabapuszta, illetve Kisecseny lakói egészséges vezetékes ivóvizet kaptak. Jabapusztán elkészült a 400 méter hosszú aszfalt út, 1996-ban a faluban másfél küométer betonjárda épült. Átadták a temetőhöz vezető szilárd burkolatú utat Reizinger Károly és Wolf Gábor FOTÓ: ESZES ANDREA A középkori falu 1229-ben székesfehérvári káptalan birtok volt. A XX. század elején még Torvaj tartozott. 1948. január 1-jétöl önálló község. Az 1949. évi népszámláláskor még 648 lakosa volt. A település 1962-ben kapott villanyt. 1968-ban épült meg a Tabbal összekötő köves út Az 1969/70-es tanévtől a telsö tagozatos diákok Tabra járnak iskolába. A falu 1974-ben Tabhoz csatolták. 1985-ben civil szervezetként megalakult a gazdakör. Az 1989/90-es tanévben az Iskola alsó tagozata Is megszűnt. Az önkormányzat 1990-ben alakult meg. a tabi körjegyzőséghez tartoznak. A több mint 90 lakóházban Jelenleg 230 lakos él. is. 1998 augusztusában kopjafát áhítottak az akkor létesített emlékparkba. Az ünnepségen avatták föl a község jelképeit: címerét és zászlaját.- Tavaly földgázt is kapott a község - mondta Reizinger Károly polgármester. - Ez nagy eredmény, bár Jabapusztát nem tudtuk rákötni a hálózatra. A község fejlődése mellett - amely pályázati támogatások nélkül nem valósulhatott volna meg - voltak, vannak gondjaink. Évtizedek óta csak vágy a Balatonendréddel összekötő öt kilométeres szilárd burkolatú út megépítése, pedig .ezzel megszűnne a falu zsáktelepülés jellege és Tab térségének is tág teret nyitna a Balaton felé. Az 1996-ban tornádó, pusztított az azt megelőző jégverés volt. A károk helyreállítására részletekben kapott pénzek felosztása nézeteltérésekhez vezetett. Szerencsére az ügy hamar elcsitult. Két nevezetes évfordulót is ünnepelt a falu 1998-ban. Mint településnév 770. évvel ezelőtt jelent meg először írásos formában. Másrészt több falurészből 1948-ban önálló község lett. Erre az alkalomra elkészült a település története. Szerzője Nagy Ernő pedagógus.- Célunk a megjelentetésével az volt, hogy bemutassuk településünket, illetve dokumentáljuk múltjá - mondta a helytörténész. A falu lakosságát megmozgató civil szervezet az 1985-ben 26 taggal megalakult gazdakör. Ma már 46-an vannak. Ahogy Wolf Gábor egyesületi elnök mondta, a gazdálkodás szakmai színvonalának fejlesztése mellett, fölvállalták a helyi kulturális élet fellendítését is. Rendszeresek a közreműködésükkel megtartott falunapok, borversenyek, bálok, szakmai előadások.- Az új évben még több szakmai előadást szervezünk tagjainknak és az érdeklődő lakosságnak az új falugazdász bevonásával - mondta az elnök. - Ez kitér majd az állattartásra éppúgy, mint az állategészségügyi feladatokra. A hagyományos rendezvényeinket pedig úgy szervezzük az önkormányzattal közösen, hogy azon minél több lakos részt vehessen, krutck József Rukávék, biklák, pucolicák Potony: a ma 331 lakosú Potony Somogy egyik legdélibb faluja. Az első írásos emlékek a XIV. századból származnak Innen. 1376-ban Foton alakban említik először a települést. Az 1772-es összeírás szerint már valamennyi lakója horvát származású. A település legrégibb pecsétje 17884)01 való. FOTÓN Y Potony A múltjára már csak kevesen emlékeznek, a jövője pedig egyre bizonytalanabb Potonynak - mondják rosszkedvű pillanataikban az itteniek. Pedig milyen szép volt az a múlt - teszik hozzá mindjárt, nem kevés büszkeséggel -, amikor még bik- lában, a hagyományos horvát kantáros szoknyában, és a fejükön pucol- icával járták az utcát az asszonyok. A népviseletet ma már a legtöbben eladták, a fiatalok már rég nem tamburaszóra mulatnak. Potony egyike a négy somogyi horvát ajkú községnek a megye határszéli szegletében. A falu múltjának egyik jó ismerője, Gorjanácz Györgyné fiatalon még biklában járt. - Az édesanyámét hordtam, és máig megőriztem - mutatja a piros-fehér népviseletet a hetven felé járó aszszony. Arról beszél, hogy mára a viselettel együtt az emberek is mások lettek.- Potonyt régen nagyon szegény, de összetartó emberek lakták, akik egymást segítették. Ma már kicsivel jobban élnek, szebbek a házak, de nagyobb az irigység is. Az ünnep is megkopott mára. Régen több volt a szeretet, összejártak az emberek, beszélgettek, ettek-ittak, és közben szólt a tambura. Kruscsicsot - kalácsot - készítettünk, a gyerekekét madárformára. Nem futotta ajándékokra, mégis szép volt... A XIV. század óta létező települést az 1700-as évek óta lakják hor- vátok. Sok vihart, több évtizedes elzártságot élt végig a falu. A Tito- korszak szigorú őrizetében elszakadtak rokonaiktól és barátaiktól. Az emberek akkor azt mondták: rosszabb már nem jöhet. Jött. Ma mindentől távol, egyre kilátástala- nabbul küszködnek a megélhetésükért. A 331 lélekszámú településről aki teheti, menekül. Egyre kevesebb a fiatal, sok potonyi lány a barcsi butikokban kapott munkát. Előnyben vannak a horvát nyelvtudásuk miatt. Helyben más nem lévén, a megélhetés egyedüli forrása a mezőgazdaság. Az emberek többsége a lakócsai szövetkezethez kötődik, vagy maga gazdálkodik, mint Gorjanáczné fia is. Ő száz hektár területen igyekszik boldogulni. AkeHorvát népviseletbe öltöztetett babák vés fiatal potonyi házaspár közé tartozik Bódis Tibor és felesége is. A fiatalember Kaposvárról, a fiatal- asszony a szomszédos Szentbor- básról költözött ide tíz éve. A férj dunaújvárosi építkezéseken keresi a kenyerét, az asszony munkanélküli.- Én szívesen jöttem ide Kaposvárról, hiszen édesanyám is itt lakik, s mindig vonzott a falusi élet - mondja Bódis Tibor. - Itt végre kibontakozhatok: hol egy kis kaszálás, hol egy kis faültetés vár, vagy éppen a disznóvágás. Városban pedig csak ülhetnék a tévé előtt. Az asszonynak - Bódisné Rácz Zita - a két gyerek megszületése óta nincs munkahelye.- Azelőtt a faluvégi cipőüzemben dolgoztam, de az megszűnt. Barcsra a gyerekek miatt nem tudnék bejárni, és a varrodákba nem is lenne értelme. Az útiköltség több lenne, mint a keresetem. Szeretik ezt a vidéket, de nem is nagyon mehetnének máshova, hiszen az itteni házat csak nehezen és fillérekért tudnák eladni. Hogy mennyire ellehetetlenült ez a vidék, azon is látszik, hogy nincs értéke az ingatlanoknak. - Szinte csak cigányoknak tudnánk eladni, - mondja a fiatalember. Lényegében ez az oka, hogy a valaha színhorvát faluban ma már egyre több a roma, és a létszámukkal együtt szaporodnak a problémák is. A horvátok nem kevés keserűséggel azt mondják: ha így folytatódik tovább, néhány év múlva már többen lesznek, mint az őslakosok. nagy László völgykatlan Póré László polgármester viszont már 1993 óta él a településen, s mivel édesanyja is falubéli, régóta nyomon követte Zselickislak sorsának alakulását. Két éve a falu első embereként a lehető legaktívabb részese a változtatásoknak, amelyek azért történtek, hogy minél több fiatal számára vonzóvá tegyék az alig háromszázötven lakosú települést. - Pályázati pénzekből felújítottuk a falu három utcáját, megépítettük az új buszfordulót, rendbetettük az árkokat, átereszeket. A zászló és -címeravatóra elkészült a templom és a Szent István szobor díszkivilágítása is, de a millenniumi év legnagyobb eredménye a falugondnoki szolgálat megszervezése volt. Részesei lettünk Kaposvár környéki települések közös szennyvízpályázatának, míg a gázprogramban pedig eljutottunk odáig, hogy a Kögázzal elkészítettük a társközségekkel közös beruházás kivitelezési tervét. Eddig már kétszer is pályáztunk a gáz bevezetéséhez szükséges 50 millió forintra, de még nem nyertük el a szükséges pénzt. A jövő évszázad első éveinek nagy talánya lesz, hogy mikor sikerül a szükséges összeget előteremteniük. Póré László szerint Kaposvár közelsége előny is lehet, főként ha az infrastrukturális alapokat is felsorakoztatják a település völgykatlanának vonzó szépsége mellé. S ha ez megtörténik, akkor még több fiatal költözhet a sokszínű Pölöske-völgybe. takács zoltán A kislakiak örömmel fogadják a betelepülőket FOTÓ: KOVÁCS TIBOR