Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-23 / 300. szám

Somogyi Hírlap - 13. oldal századra készülnek A jövő: üdülőfalu Tikos Előrelátó emberek élnek eb­ben a szép kis faluban. Tíz év­vel ezelőtt megtalálták a pol­gármesterüket, s azóta nem engedik el. Kónya László elis­meri, ha akkor nem választják meg polgármesternek, talán már nem élne itt, de ideköti az emberek bizalma. Szépen, csendesen élnek itt az em­berek. Jól megférnek az etnikai ki­sebbségekkel. A kilencvenes évek elején voltak ugyan nézeteltérések, de erre fátylat borítottak. Manap­ság is előfordult tyúklopás, de ki­derült, hogy zalaiak voltak a tette­sek. Érdekes kettősség jellemzi a páratlan természeti környezettel megáldott falut. Bár sorra adják el házakat a szívesen beköltöző né­meteknek, nem öregszik a lakossá­ga. Ma is ötven gyermeket nevel­nek Tikoson. S a családok egyálta­lán nincsenek egyedül, mert ma­guk mögött tudhatják az önkor­mányzatot. Ha a polgármester és a képviselők nem lennének ennyire érzékenyek a helyiek mindennapi problémái iránt, talán már népte- len volna a község. Kónya László polgármester el­mondta, hogy az éves költségve­tés, ami idén 11, jövőre csaknem 13 millió forint döntő része a szociális támogatások és a Szentgyörggyel közös körjegyzőség, iskola, óvoda, falugondnold szolgálat kifizetésére A Kls-Balaton dél-nyugati csücskétől Délre talál­ható kisközség. 161 lakója 57 házban él. Egyetlen középülete van, Itt található az önkor­mányzati Iroda, az orvosi rendelő, a kultúrterem és a könyvtár. Jó megközelí­thetősége és földrajzi fekvése miatt egyre többen vásárolnak Itt Ingatlant. Már 9 háza német tulajdonban van. Kiépült a gázvezeték, a telefonellátással is elégedettek. Minden házba bekötötték a kábeltévét. S csatlakoznak a regionális vizvezetékrendszerhez is. Összefogással menthetők meg a kis falvak megy el. Itt tehát már jó pár éve gyakorolják a kétéves költségve­tést, mert a legkisebb fejlesztésre is több évig tartalékolni kell. Mégsem állnak rosszul, állítja a polgármes­ter. Most például a szomszédos te­lepülésekkel fogtak össze az egész­séges ivóvíz megteremtésére, s egy összegben letették az egymillió fo­rintot. Nagy dolog, hogy hitelre nem kellett gondolniuk. Persze a buszforduló megépítését, ami na­gyon kellene a biztonságos közle­kedéshez, évek óta halogatják, mert az állami pénzalapok nem tá­mogatták a pályázatukat. Sétálunk a községháza körül, s. megélénkül a falu. Amúgy is nagy a forgalom a vegyesboltban, ame­FOTÓ: KOVÁCS TIBOR lyet Böröcz József vett át az áfésztól. Minden nap nyitva van, s a hétvégeken a szomszédból is ide járnak vásárolni. Friss áruval érke­zett az ügynök, s az anyukák vá­sárlás gyanánt megsétáltatták a ki­csiket. A szemközti háznál idős asszonyok kihasználták, hogy a polgármester erre járt, egyikük meg is kérdezte: ugye gondoltak a karácsonyi meglepetésre? Persze, hogy gondoltak, tudják, hogy jól jön a szerény támogatás az ünnepi bevásárláshoz. A falu közepén telkeket parcel­lázna az önkormányzat, de a bala­toni törvény megköveteli a csator­nát, arról meg egyelőre le kell mondaniuk. Jól felismerhetők vi­szont azok a házak, amelyekben németek laknak. Ha nincs is bepu­colva, árulkodnak az új ablakok. Van aki már évek óta itt ragadt, a többségük nyaranta jön, de van aki befektetésnek vásárolt. Tana­kodunk a polgármesterrel: mi le­het a jövője Tikosnak? Azt mondja a fiatalokat nehéz rábírni a vállal­kozásra, biztonságos munkahe­lyet akarnak, az itt nincs. A szoba- konyhás házak nem alkalmasak vendégfogadásra. Halász Árpád például panziót nyitott, de kell egy-két év, mire megtérül a mun­ka. A házak, amelyek árait jól fel­verték a külföldi vásárlók, szépen átalakulnak üdülőkké. Kónya László sem tartja elképzelhetetlen­nek, hogy a községe, ahova házas­sága révén költözött, egyszer üdü­lőfalu lesz a Balaton szomszédsá­gában. Új és sok szép feladat vár rájuk. _________________________________g. m. E gység és tenni akarás a zsáktelepülésen Lulla Lulla egységét, összefogását, a lakosság tenni akarását, szorgos munkáját és se­gítőkészségét viszi át az új évezredbe. Reizinger Károly polgármester mondta ezt, aki 1990. óta tölti be a tisztséget. A gyarapodás tényei: az utóbbi tíz évben elké­szült az I-II. vüágháborús emlékmű az elesettek hozzátartozóinak adományaiból, a településhez tartozó Jabapuszta, illetve Kisecseny lakói egész­séges vezetékes ivóvizet kaptak. Jabapusztán el­készült a 400 méter hosszú aszfalt út, 1996-ban a faluban másfél küométer betonjárda épült. Át­adták a temetőhöz vezető szilárd burkolatú utat Reizinger Károly és Wolf Gábor FOTÓ: ESZES ANDREA A középkori falu 1229-ben székesfehérvári káp­talan birtok volt. A XX. század elején még Torvaj tartozott. 1948. január 1-jétöl önálló község. Az 1949. évi népszámláláskor még 648 lakosa volt. A település 1962-ben kapott villanyt. 1968-ban épült meg a Tabbal összekötő köves út Az 1969/70-es tanévtől a telsö tagozatos diákok Tabra járnak iskolába. A falu 1974-ben Tabhoz csatolták. 1985-ben civil szervezetként meg­alakult a gazdakör. Az 1989/90-es tanévben az Iskola alsó tagozata Is megszűnt. Az önkormányzat 1990-ben alakult meg. a tabi körjegy­zőséghez tartoznak. A több mint 90 lakóházban Jelenleg 230 lakos él. is. 1998 augusztusában kopjafát áhítottak az ak­kor létesített emlékparkba. Az ünnepségen avat­ták föl a község jelképeit: címerét és zászlaját.- Tavaly földgázt is kapott a község - mondta Reizinger Károly polgármester. - Ez nagy eredmény, bár Jabapusztát nem tudtuk rákötni a hálózatra. A köz­ség fejlődése mellett - amely pályázati támogatások nélkül nem valósulhatott volna meg - voltak, vannak gondjaink. Évtizedek óta csak vágy a Balatonendréddel összekötő öt kilomé­teres szilárd burkolatú út megépítése, pedig .ezzel megszűnne a falu zsáktele­pülés jellege és Tab térségének is tág te­ret nyitna a Balaton felé. Az 1996-ban tornádó, pusztított az azt meg­előző jégverés volt. A károk helyreállítására rész­letekben kapott pénzek felosztása nézetelté­résekhez vezetett. Szerencsére az ügy hamar el­csitult. Két nevezetes évfordulót is ünnepelt a fa­lu 1998-ban. Mint településnév 770. évvel ezelőtt jelent meg először írásos formában. Másrészt több falurészből 1948-ban önálló község lett. Er­re az alkalomra elkészült a település története. Szerzője Nagy Ernő pedagógus.- Célunk a megjelentetésével az volt, hogy be­mutassuk településünket, illetve dokumentáljuk múltjá - mondta a helytörténész. A falu lakosságát megmozgató civil szervezet az 1985-ben 26 taggal megalakult gazdakör. Ma már 46-an vannak. Ahogy Wolf Gábor egyesüle­ti elnök mondta, a gazdálkodás szakmai színvo­nalának fejlesztése mellett, fölvállalták a helyi kulturális élet fellendítését is. Rendszeresek a közreműködésükkel megtartott falunapok, bor­versenyek, bálok, szakmai előadások.- Az új évben még több szakmai előadást szervezünk tagjainknak és az érdeklődő lakos­ságnak az új falugazdász bevonásával - mondta az elnök. - Ez kitér majd az állattartásra éppúgy, mint az állategészségügyi feladatokra. A hagyo­mányos rendezvényeinket pedig úgy szervez­zük az önkormányzattal közösen, hogy azon minél több lakos részt vehessen, krutck József Rukávék, biklák, pucolicák Potony: a ma 331 lakosú Potony Somogy egyik legdélibb faluja. Az első írásos emlékek a XIV. századból szár­maznak Innen. 1376-ban Foton alak­ban említik először a települést. Az 1772-es összeírás szerint már vala­mennyi lakója horvát szár­mazású. A település legrégibb pecsétje 17884)01 való. FOTÓN Y Potony A múltjára már csak keve­sen emlékeznek, a jövője pedig egyre bizonytala­nabb Potonynak - mond­ják rosszkedvű pillanata­ikban az itteniek. Pedig milyen szép volt az a múlt - teszik hozzá mind­járt, nem kevés büszke­séggel -, amikor még bik- lában, a hagyományos horvát kantáros szoknyá­ban, és a fejükön pucol- icával járták az utcát az asszonyok. A népviseletet ma már a legtöbben elad­ták, a fiatalok már rég nem tamburaszóra mu­latnak. Potony egyike a négy somogyi horvát ajkú köz­ségnek a megye határszé­li szegletében. A falu múltjának egyik jó ismerője, Gorjanácz Györgyné fiatalon még biklában járt. - Az édesanyámét hordtam, és máig megőriztem - mutatja a piros-fehér népviseletet a hetven felé járó aszszony. Arról beszél, hogy mára a viselettel együtt az emberek is mások lettek.- Potonyt régen nagyon sze­gény, de összetartó emberek lak­ták, akik egymást segítették. Ma már kicsivel jobban élnek, szeb­bek a házak, de nagyobb az irigy­ség is. Az ünnep is megkopott má­ra. Régen több volt a szeretet, ös­szejártak az emberek, beszélget­tek, ettek-ittak, és közben szólt a tambura. Kruscsicsot - kalácsot - készítettünk, a gyerekekét madár­formára. Nem futotta ajándékok­ra, mégis szép volt... A XIV. század óta létező telepü­lést az 1700-as évek óta lakják hor- vátok. Sok vihart, több évtizedes elzártságot élt végig a falu. A Tito- korszak szigorú őrizetében elsza­kadtak rokonaiktól és barátaiktól. Az emberek akkor azt mondták: rosszabb már nem jöhet. Jött. Ma mindentől távol, egyre kilátástala- nabbul küszködnek a megélheté­sükért. A 331 lélekszámú telepü­lésről aki teheti, menekül. Egyre kevesebb a fiatal, sok potonyi lány a barcsi butikokban kapott munkát. Előnyben vannak a horvát nyelvtu­dásuk miatt. Helyben más nem lé­vén, a megélhetés egyedüli forrása a mezőgazdaság. Az emberek több­sége a lakócsai szövetkezethez kö­tődik, vagy maga gazdálkodik, mint Gorjanáczné fia is. Ő száz hektár te­rületen igyekszik boldogulni. Ake­Horvát népviseletbe öltöztetett babák vés fiatal potonyi házaspár közé tartozik Bódis Tibor és felesége is. A fiatalember Kaposvárról, a fiatal- asszony a szomszédos Szentbor- básról költözött ide tíz éve. A férj dunaújvárosi építkezéseken keresi a kenyerét, az asszony munkanél­küli.- Én szívesen jöttem ide Kapos­várról, hiszen édesanyám is itt la­kik, s mindig vonzott a falusi élet - mondja Bódis Tibor. - Itt végre ki­bontakozhatok: hol egy kis kaszá­lás, hol egy kis faültetés vár, vagy éppen a disznóvágás. Városban pedig csak ülhetnék a tévé előtt. Az asszonynak - Bódisné Rácz Zita - a két gyerek megszületése óta nincs munkahelye.- Azelőtt a faluvégi cipőüzem­ben dolgoztam, de az megszűnt. Barcsra a gyerekek miatt nem tud­nék bejárni, és a varrodákba nem is lenne értelme. Az útiköltség több lenne, mint a keresetem. Szeretik ezt a vidéket, de nem is nagyon mehetnének máshova, hi­szen az itteni házat csak nehezen és fillérekért tudnák eladni. Hogy mennyire ellehetetlenült ez a vi­dék, azon is látszik, hogy nincs ér­téke az ingatlanoknak. - Szinte csak cigányoknak tudnánk eladni, - mondja a fiatalember. Lényegében ez az oka, hogy a valaha színhorvát faluban ma már egyre több a roma, és a létszámuk­kal együtt szaporodnak a problé­mák is. A horvátok nem kevés ke­serűséggel azt mondják: ha így folytatódik tovább, néhány év múlva már többen lesznek, mint az őslakosok. nagy László völgykatlan Póré László polgármester viszont már 1993 óta él a településen, s mivel édesany­ja is falubéli, régóta nyomon követte Zselickislak sorsának alakulását. Két éve a falu első embereként a lehető legaktívabb részese a változtatásoknak, amelyek azért történtek, hogy minél több fiatal számára vonzóvá tegyék az alig háromszázötven lakosú települést. - Pályá­zati pénzekből felújítottuk a falu három ut­cáját, megépítettük az új buszfordulót, rendbetettük az árkokat, átereszeket. A zászló és -címeravatóra elkészült a temp­lom és a Szent István szobor díszkivilágítá­sa is, de a millenniumi év legnagyobb ered­ménye a falugondnoki szolgálat meg­szervezése volt. Részesei lettünk Kaposvár környéki települések közös szennyvízpá­lyázatának, míg a gázprogramban pedig el­jutottunk odáig, hogy a Kögázzal elkészí­tettük a társközségekkel közös beruházás kivitelezési tervét. Eddig már kétszer is pá­lyáztunk a gáz bevezetéséhez szükséges 50 millió forintra, de még nem nyertük el a szükséges pénzt. A jövő évszázad első éveinek nagy talá­nya lesz, hogy mikor sikerül a szükséges összeget előteremteniük. Póré László sze­rint Kaposvár közelsége előny is lehet, fő­ként ha az infrastrukturális alapokat is fel­sorakoztatják a település völgykatlanának vonzó szépsége mellé. S ha ez megtörté­nik, akkor még több fiatal költözhet a sokszínű Pölöske-völgybe. takács zoltán A kislakiak örömmel fogadják a betelepülőket FOTÓ: KOVÁCS TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom