Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-16 / 294. szám

2000. december 17. ★ KÖZELRŐL ★ 3 ÉLET EGY TRAGÉDIA ÁRNYÉKÁBAN Több mint három hónap telt el a 10 éves Karbuczky Patrik tragi­kus halála óta, akire toponárl ál­talános iskola udvarán dőlt a fo­cikapu. A kisfiú családja azóta nem találja helyét. Édesanyja, Il­lés Brigitta és nagymamája, Il­lés Jánosné felhívást intézett hazánk vezető közéleti személyi­ségeihez: segítsenek, hogy ha­sonló tragédiák többet ne for­duljanak elő. Augusztus 28., az iskolakezdés első napja örökre gyásznap marad Illésék életében. A kisfiú, a 10 éves Karbuczky Patrik focizni ment bará­taival az iskolába, de soha nem tért vissza otthonába. A nagymama már csak a vértócsában fekvő unokáját és az eldőlt kaput látta, aztán a mentő a kaposvári kórház intenzív osztályára szállította a kisfiút, ahol szeptember 12-én - az erőfeszítések és remény el­lenére - elhunyt. Az egész település döbbenten áll a tragédia előtt, a csa­lád élete pedig széthullott Patrik ha­lálával.- Amikor bevitték a kórházba meg­kérdeztem a mentőorvost, hogy van a fiam. Azt válaszolta: nagyon nagy a baj - emlékezett vissza Illés Brigitta, Patrik édesanyja. *- Mindvégig reménykedtünk, hogy jobban lesz, de nem tudták megmen­teni az életét. Az egész országból tele­fonáltak, hogy kinyilvánítsák részvé­tüket és felajánlották segítségüket. Ha ezzel meg tudtuk volna menteni fiún­kat, akkor ma is köztünk lenne.... Három hónap telt el a tragédia óta. Illésék már nem beszélgetnek úgy egymással, mint régen, s mindert gon­A kis csatár álma szeptember 12-én szertefoszlott FOTÓ: TÖRÖK ANETT Ellentmondásos vallomások A tragikus haláleset ügyében a rendőrség megkezdte a vizsgálatokat, s a közelmúlt­ban több embert is kihallgattak, akiknek ellentmondásos a tanúvallomása, ezért szakértők vizsgálják tovább Karbuczky Pat­rik szörnyű balesetének körülményeit, kü­lönösen azt: hogyan állhatott rögzítetlenül egy gerendákból összetákolt focikapu a toponári iskola udvarán. dolatuk a kis Patrik körül fo­rog: mit lehetett volna tenni érte. Megadtak neki min­dent. Az ünnepek, étkezé­sek, a tanulás körülötte for­gott, s most nincs többé. Mindenki intézi ügyes-bajos dolgait, de a tragédia árnyé­ka még most is fejük felett le­beg. Patrik édesanyja és nagymamája most felhívást intézett az ország vezető po­litikusaihoz - többek között Pintér Sándor, Dávid Ibolya, Pokorni Zoltán, Szita Károly, dr. Gyenesei István, a vezető médiumok is kaptak levelük­ből - segítsenek: hogy hasonló tragé­diák többet ne forduljanak elő.- Elvesztettük azt, aki a jövőnk volt. Ez késztetett arra, hogy felhívjuk a figyelmet az értelmetlen balesetekre - vette át a szót Illés Jánosné, Patrik nagymamája. - A gyerekekre minden­hol veszély leselkedik, de kérdem: ilyen szörnyűségnek kell történnie ahhoz, hogy végre felnyissuk sze­münket és cselekedjünk!? Egy kisgye­rek kíváncsi, s nem tud vigyázni ma­gára, ezért a felnőttnek fokozottan kell ügyelnie rá. Odafigyeléssel, törő­déssel meg lehetne előzni a hasonló baleseteket és nem hinném, hogy ez pénzkérdés lenne. Szükséges lenne a munkavédelem szigorítása - különö­sen az oktatás területén - és közleke­dés rejlő veszélyforrásokra is jobban kell figyelni. Sajnos, az elsősegély- nyújtás területén is jelentős elmaradá­sok vannak, hiszen aki egy baleset kö­zelében van, gyakran nem tudja most mihez fogjon. Az életünk széthullott a Patrik nélkül, a továbbiakban azért fo­gok küzdeni, hogy egyetlen hasonló baleset se történjen és a jövő nemze­dékei biztonságban nőjenek fel ..... I llésék most a visszajelzésekre vár­nak, és úgy tűnik kezdeményezésük táptalajra talált, hiszen vezető politi­kusok tettek ígéretet: mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy ha­sonló értelmetlen tragédiák többet ne keserítsék a szülők életét.- A szívem szakad meg, mert a fi­unk nincs többé - mondta sírva Brigit­ta. - Eleven kisgyerek volt, mindig az autóktól féltettük, erre egy ilyen osto­ba véletlen miatt veszítem el gyerme­kemet. Most már üres az életünk. A tragédia örökre ott lebeg családunk feje felett. A kisgyerek szobájában most is szép rendben sorakoznak a játékok a polcokon, a helyiség szinte teljesen érintetlen. A sarokban labda, de a kis csatár álma: egyszer Brazíliában fog futballozni, szertefoszlott szeptember 12-én. Szellő Gábor Tilosban vadászott a vadőr Két golyós puskát foglalt le a rendőrség és házkutatást tartott azoknál a karádi vadőröknél, akik megszeg­ték a vadászatra vonatkozó előírásokat. A tahi rendőr­ség - bevonva a polgárőr­ség néhány tagját és vadá­szokat Is - a napokban tar tott éjszakai razzia során érte tetten a két vadőrt, amint éppen a kilőtt vad­disznót szállították el. Veszner Zsolt rendőr had­nagy, a tabi őrs parancsnok­helyettese elmondta: a hét elején fa és vadvédelmi akciót líjyjj tartottak Karádon a tekeresi erdőrészen. A két vadőrt a ki­lőtt vaddisznó szállítása köz­ben érték tetten. A rendőri el­lenőrzés során derült fény ar­ra is, hogy a vadászati előírá­sokat semmibe vették. A ki­lőtt vadra nem tették föl az azonosító számot, a lője- gyzékben nem tüntették föl a kilőtt vadat, valamint fegyver- tartási engedély sem volt ná­luk. A kivilágítatlan gépkocsi­val pedig úgy közlekedtek az erdőben, hogy fegyvereiket csőre töltötték. A Karád- Andocs Vadászati és Földtu­lajdonosi Jogközösséghez tar­tozó két személy közül az egyik hivatásos, a másik pedig társadalmi vadőr.- A lefoglalt két golyós pus­ka és a megtartott házkutatás után, mindkét személyt gya­núsítottként hallgattuk ki­mondta a rendőrtiszt. - Ők azonban tagadják a bűncselek­mény elkövetését. A vadvédel­mi akcióban rendőreink mel­lett négy tabi polgárőr és vadá­szok is segítették a munkán­kat. Az őrs lopás vétség elkö­vetésének alapos gyanúja mi­att a^ vadőrök ellen bűntető el­járást kezdeményezett. Krutek József Gyuricza Éva 1973 január 11-én született Dombóváron. 14 éves kora óta él Nagyatádon. Öt éves kora óta hobbija az ének­lés. 14 évesen a Magyar Rádió országos Mini-Tini popénekes tehetségkutató versenyén má- • sodik helyezést ért el. Jelenleg versenyben van a T¥2 Év Hang­ja című tehetségkutató műsor- sorozatában. Gyuricza Éva az egyetlen somogyi résztvevője az Év Hangja országos te­hetségkutató ver­senynek, amely a TV2 csatornán Csiszár Je­nő műsorvezetésével hetek óta lázban tart­ja a nézőket. Még néhány nap, és ki­derül, versenyben ma- rad-e Gyuricza Éva a TV2 csatorna énekte­hetségeket bemutató műsorában, ahol mind­össze harmincán lép­nek fel öt látványos gá­la-előadáson, hogy megmutassák, meny­nyire termettek szín­padra, s az éneklésre. A műsoronkénti hat sze­replőből egy azonnal to­vább jut, s egy másik pedig a közönség szava­zataival maradhat ver­senyben. A következő adásból kiderül, vajon a telefonos szavazatokkal tovább jut-e az egyetlen somogyi lány, akit az or­szág több, mint 8 ezer jelentkezőjéből válasz­tottak az Év Hangja sze­replői közé.- Izgulsz?- Most már nem. Per­sze szeretnék továbbjut­ni, mint mindenki, de nem ettől függ az éle­tem. Lesz még ilyen ver­seny, s tudok várni a kö­vetkezőre. Nem adom fel. Az Év hangja műsor felvételekor sokat ron­tott az eredményen a lámpaláz, s nem is sike­rült a legjobbat kihozni a Baby Sisters együttes Ég­ben írt szerelem című dalából. Úgy érzem, az első tévészereplés a Jó reggelt,- Nem ez az első sike­red országos énekverse­nyen. Tizennégy évesen lettél második a Magyar Rádió és a Modem Hun­gária Mini-Tini országos popénekes pályázatán. Ez valódi elismerés egy olyan versenyen, ahol az akkoriban még ugyancsak ismeretlen Szandi lett az első, s ez­zel indult el számára is az énekes karrier.- Sokáig csak az el­szalasztott lehetőséget láttam ebben a verseny­ben. Hogy elindulhassak akkor az énekes pályán, fel kellett volna költözni a fővárosba, ahogyan azt Bodnár Attila javasolta a verseny után. Még csak tizennégy éves voltam, egyedül nem mehettem, az egész család pedig nem engedhette meg ezt magának.- Hol tanultad az éneklést?- Már ötévesen is mindig, mindenhol éne­kelni akartam, lemezek­ről utánoztam az akkori slágereket. Aztán az ének-zene tagozatos ál­talános iskola kórusá­ban énekeltem, zeneis­kolában zongorázni, he­gedülni tanultam, s sze­repeltem, ahol csak lehe­tett, még a nyári üdülé­sek idején is. De színpa­di mozgást, énektechni­kát valójában nem tanul­tam senkitől, s csak a magam elképzelése sze­rint képzem a hangom ma is. Azt hiszem, sze­rencsés vagyok, mert apámnak is, anyámnak is gyönyörű hangja van, s talán örököltem tőlük az adottságot.- Mit tervezel?- Meglátjuk, mit hoz a verseny és az éneklés, de ezen kívül is élem a szo­kásos életem. Megszűnt a munkahelyem, most van időm nyelvet tanul­ni, s kicsit jobban meg­alapozni a jövőt. Ango­lul, németül szeretnék megtanulni, ezzel több munkalehetőségem is lenne, akár a színpadon, akár az eredeti szak­mámban. B. M. MmimwmiÁbviÉ Lois Viktor gigantikus testépítő gépeiről, haszná­lati tárgyakból megépített zenélő eszközeiről vált is­mertté. A Tundravoice ze­nekarral az Art Mail képes­lap-kiállítás kísérőprog­ramjaként adott koncertet különleges hangszerszob­rain, majd a kaposvári elő­adás után válaszolt kérdé­seinkre.- Feltalálónak vagy zenésznek tartja magát?- Elsősorban egy ötvenéves öregembernek tartom magam, akinek még mindig produkál­nia kell valamit. Ez azért lénye­ges, mert azt hittem, hogy majd jön egy olyan újabb generáció, amelyik átvesz milyen olyan kí­sérletezgető progresszív vonu­latot, amit én majd csak kívül­ről figyelgetek. Ennek ellenére nekem még mindig a színpa­don kell állnom, kiállításokra kell cipelnem a hatalmas szob­raimat és a zeneszerszámai­mat. Valószínű a sors ajándéko­zott meg egy ilyen tettrekés- zséggel, ami ezt a pörgést rám hagyta. Ez a hangszerügy egy szép kísérlet, amely 1987-től immár tizenhárom esztendeje tart. Ezidő alatt 136 hangszert építettem meg, és végigkísér­tem a zenés folyamatot egészen a szinte tökéletes megszólalá­sig. Ez azért fontos, mert sosem hagyott el a hitem, akkor sem, amikor sokan állították, hogy ez egy hamvába holt kísérlet.- Milyen indíttatásból kez­dett kidobott használati tár­gyakból hangszereket építeni?- A nyolcvanas években sok olyan zenekar alakult Magyar- országon, amely képzőművé­szekből állt. Érdekes zenéket játszottak, ám mindegyik a ha­gyományos rock and roll kere­tei között. Erre én azt mond­tam: kapcsoljuk össze a kettőt. Kísérleti hangszeres produkció lett belőle, benne egy ironikus csavarral. Valójában a hang­szerszobraimmal hangulatos, fogyasztható zenét játszunk. Persze előbbit a közönség, utóbbit a művészek nem igazán értik. Egyesek legfőbb problé­mája a zenémmel, hogy nem megy át egyfajta extrémitásba, radikalizmusba vagy őrületbe. Nem bírják megemészteni, hogy az ilyen talált tárgyakból összeépített hangszerből is le­het tánczenét előcsalni.- Miből készülnek ezek a hangszerszobrok?- Mindenből, amit ember egykor alkotott kényelmi és praktikussági okokból. A hang­szereim többségének alapja az írógép, de a különböző autóal­katrészek, háztartási eszközök, alumínium műszerek széles tár­háza megtalálható bennük. Na­gyon durva az előző tárgykultú­rák megsemmisítése, lassan már hozzám jönnek egy régi írógépet megnézni az emberek.- Hogyan dől el, hogy az elő­adásokon melyik hangszereket használják?- Hat hangszerszoborral lé­pünk fel, amelyek a hangszer­építés finomodási folyamatá­ban az eddigi csúcsproduktu­mok. Ebben a szériában van egyéves és hatéves hangszer is, ezek összefűzéséből jön létre a zenei kompozíció.- Hogyan fogadta a szakma és a közönség ezt a zenés képző- művészeti kísérletet?- Érdekes módon külföldön Lois Viktor 1950-ben született Tatabá­nyán. Gimnáziumba is ott járt, majd érettségi után irodaműszerész lett. Az Irodatechnika Vállalatnál dolgozott mű­szerészként. Összesen 137 hangszer- szobrot és 10 hat-nyolc méteres testépí­tő gépet épített meg, amelyekből állan­dó gyűjteménye Tatabányán található. felismerik azt az életérzést, ami a hangszereinkből árad. Na­gyon furcsa, hogy mostanra érett be a közönségnek a pro­dukció, amelyet a Rambó Amadeus montenegrói zene­karral közös fellépésünk is iga­zolt. A filozófus zenekarveze­tőjük két nap alatt átlátta a hangszerek célját és funkcióját. Eljött Tatabányára a gyűjtemé­nyemet szemügyre venni, ahol hetvenkét hangszer látható. Szentendrén megnézte a többit, és nyomban leesett nála a tan- tusz. Sajnos az a helyzet, hogy aki művész ma Magyarorszá­gon az annyira individuális, hogy képtelen az összmunkára, az együttes alkotásra. Ráadásul a Wartburg alvázakkal együtt a régebbi kedvelt fémalapanyaga­im is eltűnnek, így a hangszer- gyártás lezárul. Több giganti­kus bodybuilder gépet sem ké­szítek. Következik az új évez­red új szériája, a fából készült mozgó szerkezetek: a farobo­tok. Takács

Next

/
Oldalképek
Tartalom