Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09 / 288. szám

2000. december 10. ★ KÖZELRŐL * 3 Parizer a Napóleon-halnak Leslie L. Lawrence leánya, Lőrincz Judit Lívia nem akart író lenni, mégis két mesekönyv szerzőjeként járt Kaposváron. A fiatal meseíró a csavargó bálna­borjak, Balambér és Bonifác nyomába eredt és a tengerek rejtelmes világát tárja elénk. Nem a mélység és a veszély mi­att merül ma is, hanem a víz alatti látványért, amit meséiben is feldolgoz.- Van abban valami sorsszerűség, hogy írok, pedig mindig riasztott édesapám kitartó munkája - mondta a Fókusz könyvesboltban tartott de­dikáláskor. - Reggel korán kel, meg­írja a penzumát, majd elmegy ebé­delni, utána majd javít. Azt hittem, én soha nem leszek képes erre, aztán én is elindultam...- Milyen meséken nevelkedett?- Sok mesekönyvet, verset olvas­tam; Weöres Sándor, Zelk Zoltán a kedvencem, felnőtt korban pedig megszerettem Bazsovtól a Rézhe­gyek királynőjét, amely az oroszor­szági malachitbányászok mesevilá­gáról szól. Szeretem Sanyi manót és a Macskák könyvét is, amiből a mu­sicalt írták.-Ki az első kritikusa?- Édesapám, és ő cenzúráz is. Az­zal bíztat: ne adjam föl, de a szakmát még tanuljam egy kicsit. Amikor az első művemet átolvasta, a szöveg egynegyedét kihúzta. Gyakorolnom kell még a tömörítést, a fantáziát vi­szont nem lehet tanulni.- Milyennek tartja a televíziók me­sekínálatát?- Nem ismerem a tévés meséket, de egyszer dolgoztam egy olyan te­levíziónál, ahol amerikai gyereksoro­zatok mentek. Egyik sem tetszett, mert magam is elképedtem a rajzfil­mek rendkívül bonyolult képi vilá­gán, és azon gondolkodtam: vajon mit ért meg ebből egy gyerek. Az én könyveim csak küllemükben hason­lítanak a Walt Disney-szerű kötetek­hez. Az amerikai történetekben min­dig van egy gonosz, és ellenük folyik a harc...- Mint a klasszikus mesékben.- Én általában emberi tulajdonsá­gokkal felruházott állatokról írok.- Lehet, hogy egy második La Fon- taine-nel ül velem szemben?- Nem, mert az ő történeteiben több a tanulság, és elsősorban felnőt­teknek szólnak, én pedig továbbra is a gyerekeknek akarok írni.- Balambér és Bonifác után most ki lesz a főhős? Lőrincz Judit Lívia 1971 február 11-én született. Az ELTE bölcsészkarán végzett por­tugál szakon, majd a Szociológiai Intézetben elvégzett egy francia-magyar újságíró-iskolát. Egy éve ír meséket.- Egy repülőgép, amely elindul va­kációra, mert sokat dolgozott. Ahogy körbejár, olyan állatokkal találkozik, amelyeket nem igazán ismernek a lurkók. A Balambérban olyan állatok­ról hallanak, amelyeket nem lehet lát­ni sem akváriumban, sem állatkert­ben. Van egy mélytengeri horgászhal is benne, amit talán Cousteau kapi­tány találkozhatott. Bálnával sem ta­lálkozik gyakran egy gyerek, s az édesvízi delfin sem ismert különö­sebben, és azt is kevesen tudják, hogy folyókban is élhetnek.- Nem fél, amikor alámerül a ten­gerben?- A szemlélődés, s nem a kaland, a mélység miatt merülök. A növé­nyeket, állatokat nézegetem és a barlangokat. Érdekel a vízi világ. Nem félek, de az óvintézkedéseket mindig betartom. Ennek ellenére egyszer majdnem megjártam. Egy Napóleon-hal bekapta a kezemet. Parizerrel etettem a víz alatt, és a nagyobb példánya olyan, mint egy kisebb fajta autó. Kinyitotta a szá­ját, és akkorát szippantott, hogy a párizsival együtt eltűnt a szájában a kezem. Akkorát sikítottam, hogy a hal is megijedt és elúszott, így egyi­künk sem sérült meg. Lőrincz Sándor Házmesterek utcán A kaposvári sült gesztenye titka Régi időket idéz a ka­posvári Sétálóutcán fel­tűnt gesztenyesütő. A ka­rácsonyi vásár kellős kö­zepén egy hatalmas feke­te masina eregeti az íny­csiklandozó Illatokat, s ha valaki enged a csábí­tásnak, a ropogósra sült gesztenyét egy pohár for­ralt borral öblítheti. A forralt boros pavilonnál fu­tottunk össze a modernkori gesztenyeárussal, aki még vé­letlenül sem hasonlatos a régi filmkockák fejkendős néniké­jéhez. Éppen ellenkezőleg: Jó­nás Péter fiatalember, aki nemrég még üzletkötőként dolgozott.- Hogyan lesz valaki geszte­nyesütő?- Nekem már a nagyapám és az apám is az volt, igaz ők csak kályhán sütöttek. Félreté­ve a tréfát, véletlenül kerültem a gesztenyével ilyen szoros kapcsolatba. Az utóbbi tíz év­ben üzletkötőként dolgoztam, legutoljára egy győri édesipari cégnél. Nem mondhatnám hogy nem találtam meg a szá­mításomat, de belefásultam az egyhangú munkába. Valami A kaposvári főutcán sokan megállnak a masina mellett fotó: török anett izgalmas, szokatlan vállalko­záson törtem a fejem. Ekkor került a képbe egy régi isme­rős, akivel a Balatonon lufiárulás közben találkoz­tunk. Ő ajánlotta figyelmembe ezt a kissé nosztalgikusnak ható, ám annál eredetibb munkát.- Hogyan működik az ós­dinak tűnő sütőberendezés?- Összesen öt ilyen gép ta­lálható az országban, eddig négy Budapesten és egy Sze­geden sütötte a szelídgeszte­nyét. Csak pár napja vettem meg a több mint négy mázsás szerkezetet, és eddig csupa kellemes tapasztalatról tudok beszámolni. Ami biztos, nem olyan régi, mint amilyennek látszik. Egy svéd-magyar cég készítette a régi idők hangula­tát idéző formában, s eddig so­kan megpróbálták már leutá­nozni, de valahol mindig el­akadtak. Pedig olyan, mint egy régi gázkonvektor, öt-hat perc alatt elkészül benne a gesztenye.- Mi a finom sült gesztenye titka?- Az állandó figyelem. Ezt sem lehet ott hagyni, akárcsak egy kényesebb ételt. Rázni, kevergetni, vízzeí permetezni kötelező, s ebben az esetben könnyen kibontható. Mosta­nában import olasz gesztenyét használok a sütéshez, s azok közül is csak a közepesen na­gyokat, mert abban van a leg­kevesebb férges. Nekem ugyanis nem csak az a célom, hogy ma sokat adjak el, ha­nem az is, hogy holnap is le­gyen vevőm. Ezért a pesti nagybani piacról csak két-há- rom naponta hozatok felvá­gandó árut, mert a friss geszte­nye az igazán finom. Ügyelni kell a vágásra is, ezzel kapcso­latban sokat vitázok még az édesapámmal is. Ő keresztbe, én hosszában vágom. A lé­nyeg, hogy rendesen fel le­gyen vágva, mert egyébként felrobban, vagy nem lehet szétbontani.- Milyen volt a gesztenyesü­tő fogadtatása?- Úgy vettem észre, hogy örülnek neki az emberek. Ér­deklődnek a gép működése iránt, s a csábító illat sokakat megállít. Egy hölgy egy egész irodának vitt volna gesztenyét, de nem bírta kivárni amíg ren­desen megsül. Előfordult az is, hogy végignézték az egész sü­tési folyamatot, és közben megosztották velem geszte­nyesütési élményeiket. Páran nagy szakértői ennek a műve­letnek, és értik a minőséget. Első vásárlóim között volt Szita Károly polgármester, aki szívügyének tekintette ezt a kissé nosztalgikus látványos­ságot. Azt hiszem, ízlett neki a gesztenye.- A gesztenyesütő szereti a süü gesztenyét?- Természetesen. Néha eszem, már csak azért is, mert sajnos üzletkötőként hozzá­szoktam a rendszertelen étke­zéshez. Reggel ötkor kelek, az­tán kutyát sétáltatok, és a gye­reket iskolába viszem, délelőtt tizenegyig egyáltalán nem bí­rok enni semmit, utána is csak valami gyors ételt, vagy gesz­tenyét. Persze éjfélkor azért otthon kirámolom a hűtőt. Mindenesetre ezen a gépen akár krumplit is lehetne sütni és hozzá forralt bort melegíte­ni, akár egy komplett vacsorát is összeállíthatnék, amelynek a végén a sült gesztenye lehet­ne a desszert. Takács Munkájukat veszíthetik a házmeste­rek, mert a kötelezően megemelendő minimálbért nem hajlandó vagy kép­telen kifizetni több lakóközösség. A kisebb társasházakban a lakók egymást általában hetenként váltva takarítják ki, mossák fel a lépcsőházat, s igyekeznek rendet tartani az ingatlanhoz tartozó sze­metes edényzet környékén. A nagyobb lakóközösségek azonban házmestert tar­tanak el, mert náluk jóval több lehet a tennivaló; ő egy minimális bérjuttatás mellett bérleti díj fizetése nélkül élhet egy lakásban. A rezsijét kell fizetnie, s a pénz ellenértékeként rendet tartani a házban és a környékén valamint például kiszaba­dítani a lakót, ha bennragadt a liftben. Ha nem is tolongtak az emberek hogy ház­mesterek lehessenek, biztos megélhetést nyújtott, s aki törekvő volt bizony akár még egy másik laza mellékállást is elfo­gadhatott. Ennek az időszaknak - úgy tű­nik most - Siófokon vége. Sorra tartják a lakógyűléseket a társas­házakban, s mindenütt felmerül a kor­mány által kötelezően előírt minimálbér kérdése; a közterhekkel egyetemben ugyanis jelentős többletnövekedést jelent az, hogy az eddigi 25.500 forint legalább 40.000 forintot kell fizetni a házmester­nek. Tudni kell, hogy a társasházak túl­nyomó többségét panelokból rakták ösz- sze, s éppen a mostani az az időszak, amikor már láthatóan kikezdi őket az enyészet. Felújításra pénz nincs, a legtöb­ben úgy akarnak kikerülni a slamasztiká- ból, hogy a tető szigeteléséért s a külső­belső tatarozásért cserébe megengedik vállalkozóknak, hogy a saját hasznukra lakásokkal építsék be a tetőteret. Ugyanakkor a lakógyűléseken már fel­vetődik az a panasz is, hogy a házmeste­rek eddig kevés időt töltöttek a munká­jukkal, sokszor lehet őket látni az utcán, miközben a lakó meglehet a liftbe szorul­va hiába várná a segítséget. Informáto­runk a nyilatkozatát megtéve távozott, majd kicsivel később némileg megszep­penve telefonált ránk: képzeljük el, az egyik amúgy is hangos szavú lakó való­színűleg meglátta őt a piacon! Ebből még baja lehet! Többeket megkérdezve úgy tűnik most, nem sok választási lehetőség adó­dik. Az egyik: a lakóközösség állja a ma­gasabb cehhet, viszont többet követel és számon kér Ebben a helyzetben azon­ban előfordulhat, hogy a mégis csak cse­kélyke pénzért nem találnak házmestert; a minimálbér összegének túlnyomó ré­szét ugyanis elviszi a rezsi, mert a tár­sasházak rosszul szigeteltek, elillan a meleg, s a közös mérőóra állása után fi­zetik a vizet. Ami még marad: ki-ki ma­ga takarít a saját ajtaja előtt... I lÄMlOÜli) ZML lÉUÜíUljJü Amerikában a diákok csak az ok­tatáshoz szükséges holmikat vihe­tik magukkal az iskolába. A „Hozz egy tárgyat és beszélj róla” elne­vezésű foglalkozás kivétel a szi­gorú szabály alól. Az észak-caroli- nai Winston Salemben egy harma­dik osztályos kisdiák nemrég a So­mogy megyét és címerét ábrázoló ezüstérmét vitte el erre az órára és csoda dolgokat mesélt a távoli kis országról. Tipegő, vagy inkább csúszómászó kora óta először töltötte a nyári vakációt itt­hon a kilencéves Jovi, akit az ismerő­sök csak Kismanónak hívnak, bár név­jegyéből látható, hogy annyi neve van, mint egy jobb házból való spanyol alki- rálynak.- Amerikában egy gyereknek sincs annyi rokona, mint nekem - újságolta akkor legnagyobb élményét a kisfiú -, csak a Margit néni partiján voltunk leg­alább negyvenen, németországi, spa­nyolországi unokatestvérek, nagybá­csik, nagynénik is eljöttek. Magyaror­szágon akármerre jártunk, Budapesten, Debrecenben, Sopronban, Kaposváron, mindenhol voltak rokonok, és kaptam tőlük rengeteg ajándékot. Mutatta is rögtön a friss szerzemé­nyeket: Mátyás király fekete seregének kopjás lovasát és 48-as huszárt mintázó ólomkatonákat, kis fából faragott állat­figurákat, egy angol-magyar szótárt Jovi’s Book felirattal, a Somogy címerét ábrázoló ezüstérmét és Magyarország képes történetének angol nyelvű kiadá­sát. Kismanó ugyanis - bár anyja, apja magyar - nem beszéli nyelvünket.- Hároméves koráig egyformán he­lyesen beszélte az angolt és a magyart - mesélte az interjúkészítésben segítkező édesanya. - Ugyanígy vegye­sen használta aztán mindkettőt az óvo­dában is, amiért a társai kigúnyolták. Észrevettük mi, hogy nem szólal meg magyarul, ezt az új környezet hatásá­nak tulajdonítottuk. Csak évek múlva árulta el az óvodai megszégyenítést. A másodikos bizonyítvány eredmé­nyét is az édesanya mondta el. Az osz­tályzatok ugyanis titkosak, a szülők le­zárt borítékban kapnak értesítést gyer­mekük iskolai előmeneteléről. Az első két osztályban M, S és N betűk jelzik a tanulmányok értékét. Az M azt jelenti, tisztában van a gyerek a dolgokkal (Kismanó ilyet kapott), az S szerint ókor-máskor tudja, miről van szó, a le­sújtó N arról tudósítja a szerencsétlen szülőt, hogy csemetéjének fogalma sincs, miről beszél a tanár. Harmadik osztálytól szintén titkos A, B, C és D osztályzatot kapnak a gyerekek. Az A a legjobb, a D a katasztrófa. A felső tagozatos tanulóknak reggel nyolckor, az alsósoknak kilenckor kez­dődik a tanítás. Ennek praktikus oka van: kétszer annyi iskolabusz kellene, ha egyszerre kezdődnének az órák. A Névjegy: Kovácsi-Mile John, Jovi, Montgomery, Gregori 1992. július 10-én született a nyugat-ausztráliai Perth-ben, magyar-ausztrál ál­lampolgár. Édesapja filmrendező, filmkészítést tanít a Winston Salem-i művészeti akadémián, édesanyja gyógypedagógus, vak gyere­kek oktatásának specialistája. A harmadik osztályos kisfiú az ango­lon kívül jól beszél olaszul, spanyolul és most már szorgalmasan gya­korolja a magyar nyelvet is. kisdiákok délig az alaptárgyakat, írást, olvasást, számolást tanulják, ebéd után ének-, rajz- és tornaóra, könyvtárisme­ret, számítógépkezelés, az egymással való kapcsolatok oktatása, rendőrségi tanácsadás és más kiegészítő tananyag kerül sorra. Meg a „Hozz egy tárgyat és beszélj róla”. Két hete Kismanó erősítette a magyar országimázst: egy ismeretlen kis nemzet ezeréves történetéről me­sélt, bölcs, jóságos és tragikus sorsú királyokról, dicsőséges csatákról és el­tiport forradalmakról, a déli harang­szóról, nem feledkezett meg száz roko­náról sem. Eközben a fényes somogyi érme körbejárt a maszatos kis kezek­ben. Mrs. Paterson osztályfőnöknő sok mindent megért már, többször válasz­tották az év tanárává, az óra után még­is kötelességének érezte, hogy elragad­tatottan gratuláljon a szülőknek, ilyen szép történetet még nem hallott diák­tól hosszú pályafutása alatt. A felhe­vült tanerő lelkesedésében azt is el­pletykálta, hogy Victoria, aki a leg­szebb lány az osztályban, már nem Jovit, hanem Paxtont tünteti ki figyel­mével. Kismanó egy hónapja még gyű­rűt akart vásárolni, hogy feleségül ve­gye a csapodár szőkeséget, ám most rezignáltan kommentálta az új helyze­tet: - Legalább nem lóg minden szü­netben a nyakamon... - mondta érett férfiakra jellemző bölcsességgel. Katona Csongor i

Next

/
Oldalképek
Tartalom