Somogyi Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-09 / 288. szám
2000. december 10. ★ KÖZELRŐL * 3 Parizer a Napóleon-halnak Leslie L. Lawrence leánya, Lőrincz Judit Lívia nem akart író lenni, mégis két mesekönyv szerzőjeként járt Kaposváron. A fiatal meseíró a csavargó bálnaborjak, Balambér és Bonifác nyomába eredt és a tengerek rejtelmes világát tárja elénk. Nem a mélység és a veszély miatt merül ma is, hanem a víz alatti látványért, amit meséiben is feldolgoz.- Van abban valami sorsszerűség, hogy írok, pedig mindig riasztott édesapám kitartó munkája - mondta a Fókusz könyvesboltban tartott dedikáláskor. - Reggel korán kel, megírja a penzumát, majd elmegy ebédelni, utána majd javít. Azt hittem, én soha nem leszek képes erre, aztán én is elindultam...- Milyen meséken nevelkedett?- Sok mesekönyvet, verset olvastam; Weöres Sándor, Zelk Zoltán a kedvencem, felnőtt korban pedig megszerettem Bazsovtól a Rézhegyek királynőjét, amely az oroszországi malachitbányászok mesevilágáról szól. Szeretem Sanyi manót és a Macskák könyvét is, amiből a musicalt írták.-Ki az első kritikusa?- Édesapám, és ő cenzúráz is. Azzal bíztat: ne adjam föl, de a szakmát még tanuljam egy kicsit. Amikor az első művemet átolvasta, a szöveg egynegyedét kihúzta. Gyakorolnom kell még a tömörítést, a fantáziát viszont nem lehet tanulni.- Milyennek tartja a televíziók mesekínálatát?- Nem ismerem a tévés meséket, de egyszer dolgoztam egy olyan televíziónál, ahol amerikai gyereksorozatok mentek. Egyik sem tetszett, mert magam is elképedtem a rajzfilmek rendkívül bonyolult képi világán, és azon gondolkodtam: vajon mit ért meg ebből egy gyerek. Az én könyveim csak küllemükben hasonlítanak a Walt Disney-szerű kötetekhez. Az amerikai történetekben mindig van egy gonosz, és ellenük folyik a harc...- Mint a klasszikus mesékben.- Én általában emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról írok.- Lehet, hogy egy második La Fon- taine-nel ül velem szemben?- Nem, mert az ő történeteiben több a tanulság, és elsősorban felnőtteknek szólnak, én pedig továbbra is a gyerekeknek akarok írni.- Balambér és Bonifác után most ki lesz a főhős? Lőrincz Judit Lívia 1971 február 11-én született. Az ELTE bölcsészkarán végzett portugál szakon, majd a Szociológiai Intézetben elvégzett egy francia-magyar újságíró-iskolát. Egy éve ír meséket.- Egy repülőgép, amely elindul vakációra, mert sokat dolgozott. Ahogy körbejár, olyan állatokkal találkozik, amelyeket nem igazán ismernek a lurkók. A Balambérban olyan állatokról hallanak, amelyeket nem lehet látni sem akváriumban, sem állatkertben. Van egy mélytengeri horgászhal is benne, amit talán Cousteau kapitány találkozhatott. Bálnával sem találkozik gyakran egy gyerek, s az édesvízi delfin sem ismert különösebben, és azt is kevesen tudják, hogy folyókban is élhetnek.- Nem fél, amikor alámerül a tengerben?- A szemlélődés, s nem a kaland, a mélység miatt merülök. A növényeket, állatokat nézegetem és a barlangokat. Érdekel a vízi világ. Nem félek, de az óvintézkedéseket mindig betartom. Ennek ellenére egyszer majdnem megjártam. Egy Napóleon-hal bekapta a kezemet. Parizerrel etettem a víz alatt, és a nagyobb példánya olyan, mint egy kisebb fajta autó. Kinyitotta a száját, és akkorát szippantott, hogy a párizsival együtt eltűnt a szájában a kezem. Akkorát sikítottam, hogy a hal is megijedt és elúszott, így egyikünk sem sérült meg. Lőrincz Sándor Házmesterek utcán A kaposvári sült gesztenye titka Régi időket idéz a kaposvári Sétálóutcán feltűnt gesztenyesütő. A karácsonyi vásár kellős közepén egy hatalmas fekete masina eregeti az ínycsiklandozó Illatokat, s ha valaki enged a csábításnak, a ropogósra sült gesztenyét egy pohár forralt borral öblítheti. A forralt boros pavilonnál futottunk össze a modernkori gesztenyeárussal, aki még véletlenül sem hasonlatos a régi filmkockák fejkendős nénikéjéhez. Éppen ellenkezőleg: Jónás Péter fiatalember, aki nemrég még üzletkötőként dolgozott.- Hogyan lesz valaki gesztenyesütő?- Nekem már a nagyapám és az apám is az volt, igaz ők csak kályhán sütöttek. Félretéve a tréfát, véletlenül kerültem a gesztenyével ilyen szoros kapcsolatba. Az utóbbi tíz évben üzletkötőként dolgoztam, legutoljára egy győri édesipari cégnél. Nem mondhatnám hogy nem találtam meg a számításomat, de belefásultam az egyhangú munkába. Valami A kaposvári főutcán sokan megállnak a masina mellett fotó: török anett izgalmas, szokatlan vállalkozáson törtem a fejem. Ekkor került a képbe egy régi ismerős, akivel a Balatonon lufiárulás közben találkoztunk. Ő ajánlotta figyelmembe ezt a kissé nosztalgikusnak ható, ám annál eredetibb munkát.- Hogyan működik az ósdinak tűnő sütőberendezés?- Összesen öt ilyen gép található az országban, eddig négy Budapesten és egy Szegeden sütötte a szelídgesztenyét. Csak pár napja vettem meg a több mint négy mázsás szerkezetet, és eddig csupa kellemes tapasztalatról tudok beszámolni. Ami biztos, nem olyan régi, mint amilyennek látszik. Egy svéd-magyar cég készítette a régi idők hangulatát idéző formában, s eddig sokan megpróbálták már leutánozni, de valahol mindig elakadtak. Pedig olyan, mint egy régi gázkonvektor, öt-hat perc alatt elkészül benne a gesztenye.- Mi a finom sült gesztenye titka?- Az állandó figyelem. Ezt sem lehet ott hagyni, akárcsak egy kényesebb ételt. Rázni, kevergetni, vízzeí permetezni kötelező, s ebben az esetben könnyen kibontható. Mostanában import olasz gesztenyét használok a sütéshez, s azok közül is csak a közepesen nagyokat, mert abban van a legkevesebb férges. Nekem ugyanis nem csak az a célom, hogy ma sokat adjak el, hanem az is, hogy holnap is legyen vevőm. Ezért a pesti nagybani piacról csak két-há- rom naponta hozatok felvágandó árut, mert a friss gesztenye az igazán finom. Ügyelni kell a vágásra is, ezzel kapcsolatban sokat vitázok még az édesapámmal is. Ő keresztbe, én hosszában vágom. A lényeg, hogy rendesen fel legyen vágva, mert egyébként felrobban, vagy nem lehet szétbontani.- Milyen volt a gesztenyesütő fogadtatása?- Úgy vettem észre, hogy örülnek neki az emberek. Érdeklődnek a gép működése iránt, s a csábító illat sokakat megállít. Egy hölgy egy egész irodának vitt volna gesztenyét, de nem bírta kivárni amíg rendesen megsül. Előfordult az is, hogy végignézték az egész sütési folyamatot, és közben megosztották velem gesztenyesütési élményeiket. Páran nagy szakértői ennek a műveletnek, és értik a minőséget. Első vásárlóim között volt Szita Károly polgármester, aki szívügyének tekintette ezt a kissé nosztalgikus látványosságot. Azt hiszem, ízlett neki a gesztenye.- A gesztenyesütő szereti a süü gesztenyét?- Természetesen. Néha eszem, már csak azért is, mert sajnos üzletkötőként hozzászoktam a rendszertelen étkezéshez. Reggel ötkor kelek, aztán kutyát sétáltatok, és a gyereket iskolába viszem, délelőtt tizenegyig egyáltalán nem bírok enni semmit, utána is csak valami gyors ételt, vagy gesztenyét. Persze éjfélkor azért otthon kirámolom a hűtőt. Mindenesetre ezen a gépen akár krumplit is lehetne sütni és hozzá forralt bort melegíteni, akár egy komplett vacsorát is összeállíthatnék, amelynek a végén a sült gesztenye lehetne a desszert. Takács Munkájukat veszíthetik a házmesterek, mert a kötelezően megemelendő minimálbért nem hajlandó vagy képtelen kifizetni több lakóközösség. A kisebb társasházakban a lakók egymást általában hetenként váltva takarítják ki, mossák fel a lépcsőházat, s igyekeznek rendet tartani az ingatlanhoz tartozó szemetes edényzet környékén. A nagyobb lakóközösségek azonban házmestert tartanak el, mert náluk jóval több lehet a tennivaló; ő egy minimális bérjuttatás mellett bérleti díj fizetése nélkül élhet egy lakásban. A rezsijét kell fizetnie, s a pénz ellenértékeként rendet tartani a házban és a környékén valamint például kiszabadítani a lakót, ha bennragadt a liftben. Ha nem is tolongtak az emberek hogy házmesterek lehessenek, biztos megélhetést nyújtott, s aki törekvő volt bizony akár még egy másik laza mellékállást is elfogadhatott. Ennek az időszaknak - úgy tűnik most - Siófokon vége. Sorra tartják a lakógyűléseket a társasházakban, s mindenütt felmerül a kormány által kötelezően előírt minimálbér kérdése; a közterhekkel egyetemben ugyanis jelentős többletnövekedést jelent az, hogy az eddigi 25.500 forint legalább 40.000 forintot kell fizetni a házmesternek. Tudni kell, hogy a társasházak túlnyomó többségét panelokból rakták ösz- sze, s éppen a mostani az az időszak, amikor már láthatóan kikezdi őket az enyészet. Felújításra pénz nincs, a legtöbben úgy akarnak kikerülni a slamasztiká- ból, hogy a tető szigeteléséért s a külsőbelső tatarozásért cserébe megengedik vállalkozóknak, hogy a saját hasznukra lakásokkal építsék be a tetőteret. Ugyanakkor a lakógyűléseken már felvetődik az a panasz is, hogy a házmesterek eddig kevés időt töltöttek a munkájukkal, sokszor lehet őket látni az utcán, miközben a lakó meglehet a liftbe szorulva hiába várná a segítséget. Informátorunk a nyilatkozatát megtéve távozott, majd kicsivel később némileg megszeppenve telefonált ránk: képzeljük el, az egyik amúgy is hangos szavú lakó valószínűleg meglátta őt a piacon! Ebből még baja lehet! Többeket megkérdezve úgy tűnik most, nem sok választási lehetőség adódik. Az egyik: a lakóközösség állja a magasabb cehhet, viszont többet követel és számon kér Ebben a helyzetben azonban előfordulhat, hogy a mégis csak csekélyke pénzért nem találnak házmestert; a minimálbér összegének túlnyomó részét ugyanis elviszi a rezsi, mert a társasházak rosszul szigeteltek, elillan a meleg, s a közös mérőóra állása után fizetik a vizet. Ami még marad: ki-ki maga takarít a saját ajtaja előtt... I lÄMlOÜli) ZML lÉUÜíUljJü Amerikában a diákok csak az oktatáshoz szükséges holmikat vihetik magukkal az iskolába. A „Hozz egy tárgyat és beszélj róla” elnevezésű foglalkozás kivétel a szigorú szabály alól. Az észak-caroli- nai Winston Salemben egy harmadik osztályos kisdiák nemrég a Somogy megyét és címerét ábrázoló ezüstérmét vitte el erre az órára és csoda dolgokat mesélt a távoli kis országról. Tipegő, vagy inkább csúszómászó kora óta először töltötte a nyári vakációt itthon a kilencéves Jovi, akit az ismerősök csak Kismanónak hívnak, bár névjegyéből látható, hogy annyi neve van, mint egy jobb házból való spanyol alki- rálynak.- Amerikában egy gyereknek sincs annyi rokona, mint nekem - újságolta akkor legnagyobb élményét a kisfiú -, csak a Margit néni partiján voltunk legalább negyvenen, németországi, spanyolországi unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik is eljöttek. Magyarországon akármerre jártunk, Budapesten, Debrecenben, Sopronban, Kaposváron, mindenhol voltak rokonok, és kaptam tőlük rengeteg ajándékot. Mutatta is rögtön a friss szerzeményeket: Mátyás király fekete seregének kopjás lovasát és 48-as huszárt mintázó ólomkatonákat, kis fából faragott állatfigurákat, egy angol-magyar szótárt Jovi’s Book felirattal, a Somogy címerét ábrázoló ezüstérmét és Magyarország képes történetének angol nyelvű kiadását. Kismanó ugyanis - bár anyja, apja magyar - nem beszéli nyelvünket.- Hároméves koráig egyformán helyesen beszélte az angolt és a magyart - mesélte az interjúkészítésben segítkező édesanya. - Ugyanígy vegyesen használta aztán mindkettőt az óvodában is, amiért a társai kigúnyolták. Észrevettük mi, hogy nem szólal meg magyarul, ezt az új környezet hatásának tulajdonítottuk. Csak évek múlva árulta el az óvodai megszégyenítést. A másodikos bizonyítvány eredményét is az édesanya mondta el. Az osztályzatok ugyanis titkosak, a szülők lezárt borítékban kapnak értesítést gyermekük iskolai előmeneteléről. Az első két osztályban M, S és N betűk jelzik a tanulmányok értékét. Az M azt jelenti, tisztában van a gyerek a dolgokkal (Kismanó ilyet kapott), az S szerint ókor-máskor tudja, miről van szó, a lesújtó N arról tudósítja a szerencsétlen szülőt, hogy csemetéjének fogalma sincs, miről beszél a tanár. Harmadik osztálytól szintén titkos A, B, C és D osztályzatot kapnak a gyerekek. Az A a legjobb, a D a katasztrófa. A felső tagozatos tanulóknak reggel nyolckor, az alsósoknak kilenckor kezdődik a tanítás. Ennek praktikus oka van: kétszer annyi iskolabusz kellene, ha egyszerre kezdődnének az órák. A Névjegy: Kovácsi-Mile John, Jovi, Montgomery, Gregori 1992. július 10-én született a nyugat-ausztráliai Perth-ben, magyar-ausztrál állampolgár. Édesapja filmrendező, filmkészítést tanít a Winston Salem-i művészeti akadémián, édesanyja gyógypedagógus, vak gyerekek oktatásának specialistája. A harmadik osztályos kisfiú az angolon kívül jól beszél olaszul, spanyolul és most már szorgalmasan gyakorolja a magyar nyelvet is. kisdiákok délig az alaptárgyakat, írást, olvasást, számolást tanulják, ebéd után ének-, rajz- és tornaóra, könyvtárismeret, számítógépkezelés, az egymással való kapcsolatok oktatása, rendőrségi tanácsadás és más kiegészítő tananyag kerül sorra. Meg a „Hozz egy tárgyat és beszélj róla”. Két hete Kismanó erősítette a magyar országimázst: egy ismeretlen kis nemzet ezeréves történetéről mesélt, bölcs, jóságos és tragikus sorsú királyokról, dicsőséges csatákról és eltiport forradalmakról, a déli harangszóról, nem feledkezett meg száz rokonáról sem. Eközben a fényes somogyi érme körbejárt a maszatos kis kezekben. Mrs. Paterson osztályfőnöknő sok mindent megért már, többször választották az év tanárává, az óra után mégis kötelességének érezte, hogy elragadtatottan gratuláljon a szülőknek, ilyen szép történetet még nem hallott diáktól hosszú pályafutása alatt. A felhevült tanerő lelkesedésében azt is elpletykálta, hogy Victoria, aki a legszebb lány az osztályban, már nem Jovit, hanem Paxtont tünteti ki figyelmével. Kismanó egy hónapja még gyűrűt akart vásárolni, hogy feleségül vegye a csapodár szőkeséget, ám most rezignáltan kommentálta az új helyzetet: - Legalább nem lóg minden szünetben a nyakamon... - mondta érett férfiakra jellemző bölcsességgel. Katona Csongor i
