Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-18 / 270. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. november 19. Öt éve egy gazdasági lap megírta, hogy miért nincs a magyar gazdagoknak toplistája. Most az egyik magazin közreadott egy listát, ám úgy tűnik, az álta­luk megnevezett 100 gazdag ember közül 80 még az első ezerbe sem férne be, hiszen a Tárki kutatása szerint azoknak már több van 500 milliónál. Az APEH persze erről nem sokat tudhat, s nem is fog, míg el nem jön a vagyonnyilatkozatok ideje. Palotás János öt éve azt nyi­latkozta a Kápé című lap körkérdésére, hogy „ma nincs az országban öt em­ber, aki az Andrássy úton készpénzért megvehetne egy házat”. Pedig azok a há­ború előtt a polgári közép- osztály felső rétegének a tu­lajdonában voltak. Úgy tű­nik, öt év borzasztó nagy idő, hiszen ötven családnak már 10 milliárd forintnál is nagyobb vagyona van, vagy Palotás Jánosnak hiányo­sak voltak az ismeretei. Igaz, magát akkor sem sorolta a leggazdagabb száz magyar közé. Ma sem tenné, mégis beírták a nevét. Pedig már golfpályája sincs. Az első magyar toplistával az a leg­nagyobb baj, hogy még a ne­veket is elírták. S amikor Fe­nyő Miklós, Bródy János, Presser Gábor vagy Geszti Péter nevére bukkanunk, vagy a felszámolás alatt álló Kovács Művek tulajdonosáé­ra, akkor a fejszámolásban gyengék is meginognak, hogy ennél azért ők is ponto­sabb listát dobtak volna ösz- sze öt perc alatt. Mindegy, ez van, ez a mi listánk, ezt kell szeretni. Hogy a gazdagok­nak tetszik-e, az már más kérdés. Stadler Józsefnek is mindig azt mondják az isme­rősei, hogy csak azt a stadi­ont nem kellett volna felépí­teni, mert az már a megyei APEH-nak is feltűnt... Haris György vállalkozó furcsállja, hogy éppen a Playboy tesz közzé egy lis­tát, mintha egy gazdasági la­pot meztelen nők fotóival il­lusztrálnának. Nem csoda, hogy melléfogtak.- Száznál jóval több olyan embert ismerek, aki gazdagabb nálam, de a leg- felháborítóbbnak azt tartom, hogy az érintett személyek hozzájárulása nélkül tették közzé a listát - hangsúlyozza a vállalkozásaihoz nevét adó üzletember. Úgy véli, nyil­ván akadnak, akik örülnek, hogy felvették a lajstromba! mert ez erősíti a társadalmi presztízsüket, ám az érintet­tek zöme zokon vette a lap eljárását.- Annyira komolytalan­nak tartom az egészet, hogy nem foglalkozom az ügy­gyei, de jó néhány emberrel beszéltem, akik viszont az adatvédelmi biztoshoz for­dulnak - mondja az üzlet­ember. Kieselbach Tamás műke­reskedő szakmailag minősít­hetetlennek tartja az összeál­lítást, az már meg sem lepte, hogy a nevét is tévesen írták. Ráadásul még a Graphisoft- vezér nevét is eltévesztették, Bojár Gábor helyett Bojár Ivánt írtak (feltehetően nem Bojár hfán András újságíróra gondoltak), Kóbor Jánost Lászlóra keresztelték (bár lé­tezik egy Kóbor László nevű hírlapíró).- A listán rajtam kívül to­vábbi két műkereskedő sze­„Száznál jóval több gazdagab­bat ismerek magamnál" (Haris György vállalkozó) repel, holott ebben a szak­mában a legjobbak is a vilá­gon mindenütt legfeljebb a középréteg felső mezőnyébe kerülhetnek - szögezi le a Kieselbach Galéria és Aukciósház tulajdonosa. Pintér József keceli vállal­kozó szerint nem sok köze van a leggazdagabbakhoz, az ő vagyona az a több száz ember, aki neki dolgozik. „Nálam a pénz nem zsákok­ban, hanem gépekben, tech­nológiában, emberekben áll” - tette hozzá. Legnagyobb kincsének az idén átadott hadiparkot tartja a több száz fegyverrel, teherautóval, ra­darral, amely azonban in­kább viszi, mint hozza a pénzt. Büszke még az ere­deti, az első, 25 évvel ezelőtt kapott adószámára, ami szerinte a magyar nagyvál­lalkozóknál bizonyára a leg­régebbi, s még ma is ezt „használja”. „Nálunk az igazi milliárdosok ismeretlenek” (ForróTamás) „Szegény az ország, ha benne vagyok a százban!” (Oszter Sándor) Orvosok, jogászok és mérnökök az elitben A TÁRKI 1997-ben készített egy tudományos igé­nyű felmérést a magyarországi nagytőkésekről. Ez azonban anonim volt, azaz semmilyen módon nem utalt azokra a személyekre, akik ebben sze­repeltek. Igaz, összeállítottak egy listát, miszerint Magyarországon ezer családnak 500 millió forint­nál nagyobb vagyona van. Kolosi Tamás, az intézet igazgatója úgy érzi, célszerűbb családokról be­szélni és nem személyi vagyonokról, hiszen a csa­ládtagok a vagyon működtetésében is részt vesz­nek. Nemzetközi összahasonlításban félmilliárd forintos vagyonuk 2 millió dollárnak vagy 4 millió márkának felel meg, amely nyugaton a felső kö­zéposztály szintjét jelenti. A leggazdagabbak többsége vállalkozó tőkés, kisebb részben orvo­sok, jogászok és mérnökök. Viszont Kolosi feltéte­lezi, hogy a politikai elit nem nagyon kap helyet ebben a rétegben. Szerinte a mostani lista telje­sen megbízhatatlan.- Összeült négy-öt ember, és leírták azoknak a ne­vét, akik épp az eszükbe jutottak. Ennek semmi köze a valósághoz - mondta. Gazdagok Magyarországon 500 millió Ft 500 millió Ft-1 milliárd Ft 10 ezer család ezer család 1 milliárd Ft -10 milliárd Ft néhány száz család 10 milliárd Ft felett 50 család Ha egyszer az APEH elindul... Magyarországon az APEH minden évben elkészíti a száz legtöbbet adózó magánszemély listáját Ezen az adótitok védelme miatt ter­mészetesen nincsenek sem nevek, sem pedig tevékenységi körök - csupán az adóhivatalnak bevallott jövedelmeket állítják sorba. Eszerint 1998-ban az összevont jövedelmek 100-as toplistáján az átlagos éves kereset 70,5 millió forint volt, míg tavaly ugyanez az összeg 86,2 millió forintra nőtt. Ugyanakkora lista első helyén sze­replő összeg jelentősen csökkent egy év alatt Magyarország leg­több jövedelmet bevalló embere 1998-ban 296 millió forinttal állt az élen, 1999-ben viszont már 269 millió forint is elegendő volt az előkelő pozíció megszerzéséhez. A lista persze csalóka: a gazdag emberek többsége ugyanis hiva­talosan nem a saját vagyonát gyarapítja, hanem vállalkozása van, és a pénz annak a számlájára folyik be. S még ez sem az APEH-nak bevallott összeg, hiszen a többség a nyereséget visszaforgatja az üzletbe, s ezt költségként számolja el. „Úgy hülyeség az egész lista, ahogy van!” (Bródy János) Oszter Sándor színmű­vészt, befektetőt, gyártulaj­donost felháborította a lista, és csak annyit mondott: „Hülyeség az egész! Nagyon szegény ország lehet az, ahol egy százas gazdagsági listán énekesek, zenészek, színészek szerepelnek.” Nem tartja reálisnak a saját szereplését, bár mint mond­ja, nincsenek filléres gond­jai. Jól megy az üzlet, ingat­lanjai vannak, s ki se látszik a munkából. „Azt sem tu­dom, hol áll a fejem, annyi a dolgom. Szinkron, tévé, rá­dió, színház, egyik szerep­ből ki, a másikba be. Nincs időm ilyen listákra. Nyuga­ton feltüntetik az illető va­gyon helyzetét is. Ott bizto­san megkérdezik erről az érintett személyt, nem úgy mint nálunk, hiszen engem senki nem keresett fel”. Benkő László, a Caola egyik tulajdonosa, volt MLSZ-elnök. A listát csak annyira tartja reálisnak, mint azt, hogy egykori üzlettársa, Kocsis András is rákerült mint a Benkő és Tsa. cégve­zetője, holott már régen nem létezik a vállalkozásunk. „Nincs kenyérgondom. A balatoni, leányfalui és sza­badság-hegyi ingatlanjaimat már 30 éve szereztem. A Ca­ola pedig mára multicégből középvállalattá zsugorodott. Hiába ér a gyári ingatlan több milliárdot, a fenntartása csak viszi a pénzt.” Benkő László egyébként egyszer már egy hármas listán is sze­repelt mint a három leggaz­dagabb magyar egyike, de ezen is csak nevetett. Bródy János szerint úgy hülyeség ez a lista, ahogy van, ha figyelembe vesszük a rajta szereplőket, inkább népszerűségi vagy ismertsé­gi lista, és nem a száz leggaz­dagabb magyar ember fel­sorolása.- Ráadásul én az elmúlt harminc évből húszat olyan időszakban zenéltem végig, amikor nem lehetett nagy pénzeket keresni - jelentette ki Bródy. Forró Tamás nevetséges­nek tartja, hogy őt bárki is a top 100-ba sorolja.- Fogalmam sincs, mi alapján készült ez az össze­állítás, de az biztos, hogy egy felelőtlen szerkesztősé­gi döntés eredménye. Én semmiképp nem tartozom a száz hazai leggazdagabb ember közé. Nálunk az iga­zi milliárdosok többségé­ben ismeretlen személyek. De ettől függetlenül is vitat­ható a lista megalapozottsá­ga. Leginkább azt tartom va­lószínűnek, hogy volt két név, amelyet ebben szeret­tek volna szerepeltetni, s ehhez írtak össze találomra még 98-at... Fenyő Miklós sem sorol­ja magát a száz leggazda­gabb ember közé.- Zenélésből ma Ma­gyarországon még a felső tízezerbe sem lehet beke­rülni - jelentette ki határo­zottan. - Persze jó volna, ha ez nem így lenne, de saj­nos ez az igazság. Engem senki nem keresett meg, hogy megkérdezzen. Higy- gyék el, büszke lennék rá, ha jogosan szerepelhetnék a felsorolásban, hiszen ró­lam mindenki tudja, hogy legálisan, a saját erőmből jutottam el idáig. Ám így még csak nem is bizsergeti a hiúságomat, hogy rajta vagyok ezen a listán, csak az összeállítóinak a felelőt­lensége bosszant... Szigorúan ellenőrzött e-mailek Egy brókercég főnöke már régóta megbízhatatlan­nak tartotta beosztottját. Egyik este gondolt egyet, kiszereltette az illető számítógépének merev­lemezét, majd hazavitte azt, és otthon a saját számítógépén elolvasta az összes rajta szereplő levelet, anyagot. A kolléga, miután tudomást szerzett az esetről, természetesen azonnal fel­mondott. Holott az adatvédelmi ombudsman munka­társa szerint ennél jóval többet is tehetett volna. Nagy-Britanniában a napok­ban született törvény arról, hogy a munkahelyi vezetők ellenőrizhetik beosztottjaik elektronikus levelezését. Magyarországon a számító- gépes adatkezelés kérdése még csak részben szabályo­zott, így több munkahelyen gondolhatják úgy: ha a szá­mítógép munkaeszköz, ak­kor annak tartalmához a fő­nök bármikor hozzáférhet, az pedig már a beosztott pri­vát pechje, ha személyes tar­talmú leveleket is tárol a gé­pen, s magára vessen, ha a munkahelyi vezető erre rá­bukkan. Dr. Jóri Andrásnak, az adatvédelmi biztos mun­katársának azonban más a véleménye.- Egy munkahelyi vezető csak akkor ellenőrizheti a beosztottak e-mail-forgal- mát, ha annak lehetőségét előzetesen írásbeli megálla­podásban rögzítik. Ennek hi­ányában az elektronikus üzenetek tartalmára ugyan­az a törvényi szabályozás vonatkozik, mint a hagyo­mányos levelekre. Vagyis az e-mail tartalma az adatvédel­mi törvény alapján szemé­lyes adatnak minősül, amelynek kinyitásához tör­vényi felhatalmazás vagy a címzett hozzájárulása szük­séges. Az a főnök tehát, aki munkatársai elektronikus le­velezését azok tudta nélkül vagy akarata ellenére ellen­őrzi, a jog betűje alapján akár még rács mögé is kerül­het. Ennek jogcíme többféle lehet. A magántitok jogosu­latlan megismerését a tör­vény 1-től 5 évig terjedő sza­badságvesztéssel bünteti. Ha ez bizonyíthatóan jelentős érdeksérelmet okoz, akkor a büntetési tétel 2-8 év is lehet. A jogosulatlan adatkezelés vétségét is egy évig terjedő börtönnel „honorálhatják”. Érdemes tehát meggondol­nia a munkahelyi vezetőnek, megéri-e kíváncsiskodni. Persze a beosztottaknak sem árt az óvatosság. Schu­bert Zoltán informatikus szerint a munkahelyek több­sége nem veszi jó néven, ha az alkalmazottak privát leve­lezéseiket bentről folytatják. Főleg, ha ezek a levelek nemcsak pár soros küldemé­nyek, hanem jelentős kapa­citást lekötő fotók vagy moz­góképek. A szakember ta­pasztalata az, hogy ahol tilt­ják a privát e-mailt, ott általá­ban ezt ellenőrzik is. Igaz, ez inkább a címzésre vonatko­zik, a tartalomba már nem néznek bele. Ám ez is épp elég, hiszen még egy kitörölt levélnek is nyoma marad - egy ügyes rendszergazda számára ennek a kinyomo­zása nem jelent problémát. Schubert Zoltán szerint ezért akinek otthon nincs gépe, ám részesülni szeretne az e-mail áldásaiból, jobban te­szi, ha az interneten egy kül­ső web-oldal szerverét hasz­nálja levelezésre - üyen pél­dául a free-mail szolgáltatás. Már csak azért is érdemes ezt megfogadni, mert az adatvédelmi ombudsman munkatársa szerint 1-2 éven belül ugyanolyan problémá­kat okoz majd nálunk is az elektronikus levelezések munkahelyi kezelése, mint nyugaton. D. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom