Somogyi Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-11 / 264. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. november 12. IL János Pál lemond? Legutóbb jó 700 esztendővel ezelőtt, 1294-ben V. (Szent) Coelestin pápa mondott le Szent Péter trónjáról. A remetéből pápává emelt Murrone Péter önként, alig öt hónapos uralkodás után vált meg egyházi méltóságától. Az idén 80 esztendős II. János Pál megroppant egészségi állapota miatt követné 13. századi elődje példáját. Vatikáni körök azzal számolnak, hogy a Szentatya legkésőbb karácsonyi szózatába szőve jelenti be visszavonulását. A pápai államot belülről is­merők mondják: „az egyház­fő a határidőnaplójának az áldozata”! Részben önmaga ragaszkodik különféle ren­dezvényeken való részvétel­hez, másrészt mind megeről- tetőbb utazások sokasága vár rá - jövőre is, ami még egy makkegészséges ember szá­mára is sok lenne. A Parkinson-kór immár az arcát is elérte, csodálatra méltó akarattal igyekszik le­küzdeni a betegségét, amely ugyancsak akadályozza a be­szédben. Márpedig néma pá­pa képtelen betölteni külde­tését: misézés közben ugyanis hangosan kell imád­koznia. Külön gondot okoz a Parkinson kezelésére szolgá­ló erős gyógyszer, amely gyengíti az előrehaladott ko­rú férfiú állapotát, fáradé­konnyá teszi, nehezíti a gon­dolat-összpontosítást. Ráadá­sul a Szentatya karját is meg­támadta a betegség, mind na­gyobb erőfeszítésébe kerül az áldásosztás. Több problémát minden­képpen meg kell oldani a pá­pa visszavonulása esetém.az egyházjog szerint a pápa sen­kinek sem tartozik szám­adással, ha leköszön tisztsé­géről. A bíborosok nyomban hozzáláthatnak utódának a megválasztásához. Fennáll viszont annak a veszélye, hogy a választás kimenetelé­vel elégedetlen kardinálisok az utódot „ellenpápaként” kezelik, és továbbra is II. Já­nos Pált tekintik az „igazi­nak”. Másrészt a Szentatya nem mondhat le 2001. január 6-a, a szent év letelte előtt. Mit csinál majd Karol Wojtyla, ha már nem lesz pápa? Valószínűleg kolostor­ba vonul. Tavaly júniusban talán ezt az állapotot próbál­ta ki: másfél napra becsukta maga mögött a kelet-len­gyelországi Wigryben talál­ható kamaldoli kolostor egyik cellájának ajtaját. Állí­tólag nagyon jól érezte ma­gát, a hazájában. Rómában aligha lenne maradása. Szokta is mondogatni: „a Vatikánban nincs hely nyug­díjas pápának.” Dr. Gergely Jenő, az egy­háztörténet kiváló ismerője viszont kétli, hogy a közeljö­vőben lemond a pápa, jelen­legi egészségi állapota ugyanis nem ad erre okot. Valóban több betegség gyöt- ri II. János Pált, de ez szá­mos egyházfővel előfordult már, és ők mégis a helyükön maradtak. Az ELTE tanszék- vezető egyetemi tanára la­punknak azt mondta, ezután legfeljebb kevesebbet utazik a Szentatya, s nem vesz részt megerőltető programokon. Ám - fogalmazott a profesz- szor - ha mégis kénytelen lenne megválni posztjától, nem kellene attól tartani, hogy villongás alakulna ki II. János Pál és az új pápa hívei között. A nagy tekintélyű bí- borosi testület - amely meg­választja a pápát - döntését ugyanis biztosan elfogadnák a katolikus egyház vezetői. Az ellenpápáknak ugyanis csak a középkorban volt je­lentőségük, amikor a szent­atyák világi hatalmat is birto­koltak, s ebből adódtak a konfliktusok. Gergely Jenő úgy véli, akárhogy dönt is II. János Pál, az utódlási harc már megkezdődött. Nagyon erős az olasz lobbi, hiszen a lengyel Wojtylát megelőző­en legutóbb az 1500-as évek elején volt arra példa, hogy nem itáliai pap - hanem a holland V. Hadrián - ült Szent Péter trónjára, ezért szeretnék, ha ismét „hazai” egyházi méltóság költözne a Vatikánba. A harmadik világ katolikus egyházai viszont azzal érvelnek, hogy ha már volt „kelet-európai pápa”, akkor illendő lenne nekik is főszerepet kapniuk. HARC A PÁPAI TRÓNÉRT A katolikus egyházon belül három nagy tábor próbálja saját jelölt­jét győztes helyzetbe hozni. Az Ameri ka-frakció Észak- vagy Dél-Amerikából származó pápát szeretne arra hivatkozva, hogy a kontinensen él a világ 990 millió katolikus híve közül 550 millió. Ezt a frakciót a konzervatív Opus Dei rend is támogatja. A konzervatív frakció idősebb pápát szeretne, akinek nincs elég ideje ahhoz, hogy olyan mélyre ható változtatásokat kezdeményezzen, mint II. János Pál. Őket a „Communione e Liberazione” szervezet is támogatja. A haladó frakció olyan pápát akar, aki hajlandó Róma hatal­mát korlátozni és a püspököknek juttatna több hatalmat. A pápaválasztást az a két tábor nyeri meg, amelyik hajlandó egy­mással szövetségre lépve közös jelöltet támogatni. Dionigi Tettamanzi bí­boros (66), Genova ér­seke a legesélyesebb je­lölt. Többek között a konzervatív Opus Dei csoport támogatására számít. Éles nyelvű szó­nokként és rendkívüli in­telligenciájú teoretikus­ként ismerik. Norberte Rivera Carrera bíboros (58) a közép­amerikai Mexikóváros ér­seke. Az Amerika-frakció jelöltje. A Jézus Krisztus Lovagjai” és az Opus Dei támogatja. Erényei közé tartozik, hogy ügyes köz­vetítő az egyház és a poli­tika között. Camllo Ruinl bíboros, Róma fő vikáriusa, a va­tikáni konzervatívok ál­tal leginkább támoga­tott jelölt. Évtizedekig dolgozott II. János Pál pápa mellett, irtózik a reformoktól. Több szív­műtéten esett már át, ez csökkenti esélyeit Vinko Puljic érsek (55). Szarajevó érseke, hívei­vel a szerb éleslövészek kereszttüzében kellett működnie. Segíthetné a keresztény ortodox egy­házzal való megbéké­lést, de a vatikáni entel- lektüelek „egyszerű lé­leknek” tartják. Ortega y Alamino Lucas (64) Havanna érseke. A katolikusok elnyomása ellen eredményes léphet­ne fel az egész világon. Castro alatt ez sikerült neki. Az Opus Dei támo­gatja. Hátránya: keve­sen állnak mögötte, és csak spanyolul beszél. A MAGYAR KIVÁNDORLÓK A FIUMEI KIKÖTŐBEN HAJÓZTAK BE Emigráns Tours 2000 Nagy pénzt látnak az egykori nincstelen kivándo­roltak felkutatásában Németországban. Hamburg csaknem fél évszázadon keresztül a tengerentúlra emigrálok egyik gyűjtőhelye volt, s a kikötőváros most ebből profitálni szeretne. Négy-öt éven belül teljes egészében felteszik az internetre a kifutott hajók utaslistáit, amelyből - rész­ben térítési díj ellenében - a kivándorlók tengerentúli utódai kikereshetik ősei­ket. A nevek között akár még magyarok is lehetnek, bár emigráló eleink annak idején inkább Fiume kikö­tőjéből indultak. A horvát­országi levéltár is őrzi a ré­gi utaslistákat, ám ezek egyelőre csak nehezen hozzáférhetőek. A hamburgi kezdemé­nyezés nagy sikerre szá­míthat. Bár idáig csupán az 1890-93 között kivándo­roltak névsorát sikerült fel­dolgozni és számítógépre vinni, máris sorra jelent­keznek az utódok. Ilyen például Thomas Seme- bauer, aki 1890-ben kitán­torgott nagyapját fedezte fel a Normandia nevű hajó nyilvántartásában. Persze a köszönőlevelek nagy számát magyarázhatja az is, hogy a „Kapcsolat gyö­kereiddel” (Link to your Roots) elnevezésű prog­ram használata egyelőre ingyenes. Ám ez csak az úgynevezett „beetetés” időszakára érvényes, s aki későn ébred, annak nem­sokára már 50 dollárt kell fizetnie lekérdezésenként. A szervezők bíznak abban, hogy a jelenlegi kutatási si­kerek híre elegendő rek­lám ahhoz, hogy az utó­dok ne sajnálják a pénzt elődeik megismerésére. Bár a kivándorlás Ma­gyarországon is nemzeti sportnak számított az el­múlt száz évben, hasonló kezdeményezésnek ná­lunk még semmi jele. Kiss Dezső, a Magyarok Világ- szövetségének (MVSZ) le­véltárosa szerint az elmúlt tíz évben őket eddig még senki sem kereste meg az­zal, hogy a rokonait sze­retné felkutatni. Igaz, erre kevés is lenne az esély.- A rendszerváltás évé­ben szinte minden emig­ránsokra vonatkozó iratot kiselejteztek az MVSZ- ben - emlékezett vissza a levéltáros. - A régi veze­tők így próbálták eltün­tetni annak bizonyítékait, hogy ők valójában nem a kapcsolatok ápolásával, hanem az állampártnak végzett megfigyelésekkel foglalkoztak. Kiss Dezső ugyanakkor nem tartja elképzelhetet­lennek, hogy Fiume levél­tárában még őrzik a kiván­dorolt magyarok neveit. A magyar emigránsok ugyanis leginkább ebből a kikötővárosból indultak szerencsét próbálni, mivel ide tudtak a legkönnyeb­ben eljutni. Kezdetben még csak az amúgy is sokat utazó ipa­rosok, kézművesek vándo­roltak a tengerentúlra, ám a századforduló után már az alföldi és a dunántúli parasztság is tömegesen indult az ígéret földjére. Az MVSZ levéltárosa sze­rint nem is akartak végle­gesen letelepedni Ameri­kában, többségük csupán 1-2 év távolléttel számolt, ám az utazás és letelepe­dés költségei sokakat tel­jesen nincstelenné tettek. Az egyszerű parasztembe­rek közül, akik korábban még a falujuk határát sem lépték át, többen betegek lettek a kéthetes, zsúfolt hajóút alatt, majd amikor végre megérkeztek, mese­ország helyett egy nagy fa­hangárban találták magu­kat, ahol mindenkit végig- lökdöstek. Az orvosi vizs­gálat után elvették a telje­sen tanácstalan emberek iratait, ruhájukra cédulá­kat tűztek, majd ez alap­ján elszállították őket a ki­jelölt munkahelyekre. Többségük soha nem látta viszont az óhazát. D. T. Tengeren, tengeren túl „Az amerikai hivatalnok a legfontosabb kérdéseket megtanulta magyaml. És aki két-három dollárt felmutat, akit New Yorkban vár valaki, az mehet. Aki továbbutazik, annak egy pillanatra sem szabad kiszállni, ott marad Ellis Islanden, míg nem rakják vonat­ra. A hatalmas Egyesült Államok ezen a kapun bocsátja be a har­madosztályú idegent, aki úgy érzi, véget ért minden küzdelme, minden szenvedése. Elfelejti a tizenhét napos szomorú tengeri utat, a fedélköz dohos levegőjét, a rossz ételt, elfelejti a sok ha­zai gyötrelmet és kizsákmányolást, amely arra kényszeritette, hogy hajóra szálljon, s idegen földön keresse meg a kenyerét.” (Idézet Pásztor Árpád 1908-ban megjelent könyvéből)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom