Somogyi Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-27 / 252. szám

12. oldal - Somogyi Hírlap A ERDŐKÉRT 2000. Október 27., Péntek S O M 0 G Y I Értékteremtő évtizedek Mindig vonzott az erdő. Igaz, az utóbbi évtizedekben meg­fogyatkozott az erdészet ro­mantikája. Az erdészek több­sége már nem is az erdőben lakik. Nincs már hintó, csak autó. Ráadásul túlpörgetett állapotban nem lehet belső szinkronba kerülni az erdő­vel. Schvarcz Dezső, a cég tíz éve nyugalomba vonult fa- használati osztályvezetője.- Erdőrendező szerettem volna lenni Zalában, ahol születtem - mondta Schvarcz Dezső -, ám mi­re Sopronban megszereztem az erdőmérnöki diplomát, egy akko­ri új rendelet szerint már két év gyakorlati idő is kellett ehhez a munkakörhöz. így kerültem So­mogyba, az akkori ladi erdőgaz­daság lakócsai erdészetéhez. Mi­vel későn nősültem, mint legény­embert az ezt követő években a személyzeti osztály mindig oda helyezett, ahol éppen hiányzott a szakember. Kaszóban, Ladon, majd Középrigócon dolgoztam. Aztán mikor egy minisztériumi vizsgálat hibákat talált az akkori nagyatádi állami gazdaság erdé­szetének fahasználati munkájá­ban, oda helyeztek, s azóta foglal­koztam fahasználattal. 1961-től már Kaposváron voltam fahaszná­lati osztályvezető. A három nagy somogyi erdészetből időközben kettő, majd 1970-ben egy lett: az ország legnagyobb feladattal bíró erdőgazdasága.- Melyek voltak a "hőskor" ne­hézségei?- Az átszervezés nem volt dia­dalmenet. Ide került a barcsi és a csurgói faüzem is, és ez rengeteg gonddal járt. A fűrészipari termé­kek alacsony ára, az ebből fakadó ráfizetés visszavetette az amúgy életképes erdészetek eredményét. A nagy kalap nem tudta el­nyelni az ak­kori ésszerűt­len elszámo­lási rendszer kárait. Egy­másra muto­gattak a fű­részüzemek és az erdé­szetek, s csak a hetvenes évek második felére si­került ismét stabilizálni a gazdál­kodást. Ezt követően kezdődtek a máig ható fejlesztések, s javult a hatékonyság.- VbZí területét, a fahasználatot az erdőgazdálkodás nehézipara­ként tartják számon.- Itt hasznosul jól vagy rosszul a többi szakág többéves, sőt évti­zedes munkája. A fakitermeléstől, a szállításon át az értékesítésig, il­letve a faüzemek alapanyag-ellá­tásáig számos feladat ide tartozik. Akkoriban a komoly munkaerő­gondok közepette az itt dolgozók­ra embert próbáló teher hárult. A létrejött nagy gazdaságnak jóval nagyobb fatömeg kitermelésére kellett átállni. A 80-as években volt, hogy elértük a 700 ezer köb­méternyi éves famennyiséget is.- Szakirányítóként mi volt a vesszőparipája?- A munkaszervezés és a gépe­sítés. Ez volt ugyanis a kulcsa an­nak, hogy a megtermelt fát minél nagyobb haszonnal értékesítsük. Emellett a jó választékolás. Az egész fahasználat lényege: a legér­tékesebb árut a legalacsonyabb költséggel eljuttatni a feldolgo­zókba és a vevőkhöz. Az eredmé­nyekre utal, hogy míg 1955-ben - a kitermeléstől a feldolgozóig - 13-14 munkaórával hoztunk piac­képes állapotba egy köbméternyi faanyagot, addig ehhez 1970-ben 10, újabb évtizeddel később 6, a nyugdíjba vonulásom évében, 1990-ben pedig 2,5-3 óra kellett.- Szigorú főnöknek tartották?- Úgy hallottam, afféle ke- ménykedőnek. Tény, hogy a ren­det és a munkát megköveteltem, ám azért igyekeztem megérteni az emberek otthoni gondját-baját is. Emellett egy kis beszélgetés köz­ben szívesen megittam a kollégák­kal két-három fröccsöt a munka befejeztével.- Nyugdíjasként megmaradt-e a kapcsolata a cégével? Az erdő jellemzi gondozóját A fáknak két élete van Schvarcz Dezső 1930-ban született Hosszúberényben. Nagykanizsán érett­ségizett. majd a soproni egyetemen 1954-ben szerzett erdészmérnöki diplo­mát. 1955-töl több somogyi erdészet­ben dolgozott, majd 1970-töl az akkor létrejött Selag fahasználati osztályveze­tője lett. 1990 januárja óta nyugdíjas.- Tagja vagyok a gazdaság kártya­klubjának, részt veszek a Sefag évenkénti nyugdí­jastalálkozóin, és olvasom az erdészeti lapokat. Minden érdekel, amit a ma folyó munkáról megtudhatok. Úgy lá­tom, a fiatal erdészek felkészültek, és jó színvonalon végzik a munká­jukat. Rangos cég lett a Sefag.- Járja-e még az erdőket?- Ritkábban, mint szeretném. Meglehet, ha gyakrabban jelen­nék meg egy-egy erdei munkahe­lyen, nem tudnám megállni, hogy ne szóljak bele, hogy ne adjak tip­pet, javaslatot. Azért a szaktudá­som egy részét nyugdíjasként is hasznosítottam: csemetetermelés­sel foglalkoztam családunk nagy- kanizsai kertjében. ________&f. T ávolról nézve megnyugtató látvány a hatalmas zöld felületet adó erdő, ám kö­zelebbről feltárulkoznak a természet apró szépsé­gei: a források, az ágak rej- tekében élő madárvilág, a dombokon átfutó erdei vad. A rengeteg ismerőjé­nek minden apró jel el­mond valamit. Ilyennek látja a munkahelyét, a Zselic 720 hektáros darabját, me­lyet naponta bejár Török György erdész. Úgy ismeri a tájat, mint a tenyerét, Török Byörgy 1948-ban született Cseránfán. Ásotthalmon végezte el az erdészeti szakiskolát 1968-ban. majd kezdő erdészként az Iharosi erdészet­nél dolgozott. Katonaidejét letöltve a szentbalázsi erdészetnél helyezkedett el. 1979-től a zselici erdészetnél dol­gozott, 1990-től a kaposvári erdészet kerületvezetője. A fia is erdész, a szentbalázsi kerületben dolgozik, a lá­nya jelenleg a család legifjabb tagjá­val gyesen van. észrevesz mindent, ami más, ami egy ki­csit is elüt a megszokot­tól. Itt szü­letett, a gyönyörű Zselicben, ahol termé­szetes volt a kisdiák­nak a nyári erdei mun­ka: a gyomlálás, a kapálás, a cse­metekerti tennivalók. Akkor még nem gondolt rá, hogy évtizedek múltán az ő feladata lesz a kör­nyékbeli erdők gondozása, s tőle függ majd a faállomány minősé­ge. Ez a korán kezdett munka a magyarázata annak, hogy az 52 éves erdésznek csaknem negy­venévi munkaviszonya van. Az utóbbi négy hónapot azonban - a súlyos betegséggel, a kórházzal és a műtéttel együtt - szívesen kitörölné életéből. Most végre megint az erdőbe készül, csak a munkát jóváhagyó orvosi enge­délyre vár, s újra szól hajnalban a vekker.- Ma egészen más az erdész élete, mint négy évtizeddel ez­előtt - mondta. - Annak idején még az erdő rejtette erdészlak­hoz mentek a munkások, ott kapták meg a napi feladatokat, most pedig magam gyűjtöm ösz- sze őket Cserénfáról, Kaposgyar- matról és Hajmásról. Már na­gyon szeretnék találkozni az embereimmel, az elmúlt hóna­pokban ugyanis jelentős válto­zást éltek meg, amire nekem kel­lett volna felkészítenem őket, ha nem jön a betegség. Úgy tetszik, meg kell barátkozniuk a vállal­kozói léttel, s ez alaposan meg­rendítette a biztonságérzetüket. Az erdőn dolgozók hűséges ter­mészetűek, ritkán változtatnak munkahelyet, a legtöbbjükkel hat-tíz éve együtt vagyunk. Azt mondja, nehezen találta helyét a lakásban töltött hosszú hetek alatt, a természethez szo­kott embert megviseli a bezárt­ság. Máskor csak az ünnepnap­ok tudták otthon tartani, de ak­kor sem négy fal között, hiszen olyankor várta a szőlőskert és a gyü­mölcsös. Van saját erdeje is, ám mint megtudtam, egy­előre több gondot okoz, mint örömöt: a falu erdőtulajdo­nosai még nem ju­tottak egyezségre az erdőbirtokosság vagy a szövetkezet megalakításában, s ezzel a kö­zös erdő művelése egyre csak el­marad. A felesége révén a szö­vetkezetből juttatott négyhektá-- ros állománnyal sem nagyon di­csekedhet. Olyan területet kap­tak, ami jobb híján lett erdő, tele van szakadékkal, vízmosással, költséges lenne benne a terme­lés. Ezzel szemben büszke a ka­posvári erdészetben gondjára bí­zott területtel, meg tudja mutat­ni az összes saját ültetésű fát. Azt mondja, a jó erdész eredmé­nyessége abban mérhető első­sorban, hogy milyen értékű fát termelnek ki erdejéből. A Zselic­ben értékes fafajok a honosak: a tölgy, a bükk és az ezüsthárs, ez utóbbi kettő számára is a leg­kedvesebb. Érzékletesen mesél a szürke kérgű bükkről és az il­latos virágú, mézéért különösen hasznos hársról. Nem túlzás, hogy ismeri a tótfalusi kerület minden fáját: bizonyítja ezt az is, amikor a már kivágott rönkö­ket azonosította.- Sajnos, nem eléggé elretten­tők a törvényeink - mesélte ta­pasztalatait -, nem büntetik elég szigorúan a falopást. Előfordult, hogy az egyik porta udvarán is­mertem fel a területemről kivá­gott fát; megtaláltam a helyet is, ahonnan lopták, mégsem kapott büntetést az elkövető. Bosszan­tó, ha tetten érjük a tolvajt, még­is elengedik, és később nyugod­tan folytatja a több tízezer forint értékű fa lopását. Minden er­désznek fáj, ha nem tudja haté­konyan megóvni a rábízott er­dőt. Ennél sokkal jobban kellene védeni mindannyiunknak a ter­mészet értékeit. IZMÉNYI ÉVA Mihalics Gyula fél életét az erdőben töltötte. A legjob­ban akkor szereti a munká­ját amikor fát ültethet. Az alig zöld ébredő erdő illatá­nál nincs finomabb - állítja Mihalics Gyula és ezt az­zal is gyorsan kiegészíti: neki mindig tavasz van amikor erdőbe mehet.- A szüleim földdel foglalkoztak Somogyfajszon - mondta Mi­halics Gyula. - Ha a pályaválasz­tás ideje nem esik egybe a tée- szesítéssel, én is azt folytatom. Rám maradt volna a gazdaság, ahogy jó fiúhoz illik, és szívesen csináltam volna, de akkor annyi­ra kilátástalannak látszott a hely­zet, hogy a szüleim javaslatára inkább szakmát tanultam. A szakmunkásévek előtti nyáron erdőn dolgoztam, megtetszett, és elhatároztam, hogy ezzel aka­rok foglalkozni. Ez a rövid törté­nete az erdészségnek. Ma sem bánom az akkori megérzést. Örömmel végzem a munkám a mai napig, pedig nem sok van hátra a nyugdíjig.- Annyi mindenért lehet szeret­ni az erdőt. Ön miért szereti?- Olyan sok oka lehet, hogy ta­lán el sem lehet magyarázni. Amit nem érzett az ember sohasem, azt talán nem is értheti. Szeretem azt a nyugalmat és azt az energiát, ami a fákból árad, értem a zajokat, amik az erdőben vannak, s érzem, amikor köze­ledik a szél. Csak az tud­ja, mindez mit jelent, aki ugyanígy érez a fák iránt.- Van ked­venc fája?- Sok van, de talán a tölgy a leg­kedvesebb. Ezt a fát 100-120 évesen vágják ki; akkor van a legszebb korban. Ez több mint két emberöltő. Egy tölgyerdőt amikor véghasználnak, majdhogynem megható. Szinte tisztel az ember minden fát, ami­kor kivágja.- Ez az élet rendje, mondhat­nánk. Sokan mégis kivégzésnek tekintik az erdőirtást, amiből ma­napság mintha több lenne, mint korábban.- Somogyfajszi erdészként kezdtem a pályámat; akkor főleg a faültetés volt a dolgom. Húsz éve azonban már a kitermeléssel fog­lakozom. Most sem vágnak ki több erdőt, mint azelőtt. Az azon­ban biztos, hogy most sok az egy korú, termelésre érett erdő a me­gyében és országszerte is. Talán ezért látszik úgy, hogy manapság több fát vágnak ki. Egyébként pe­dig szerintem minden erdész munkájának a favágás a legszo­morúbb része, de ezt is el kell vé­gezni. Mégpedig akkor, amikor er­re a legalkalmasabb az erdő. Ami­kor erejük teljében vannak a fák és egészséges az állomány, s azért, hogy hasznosítani lehessen az életüket leszolgált fákat.- Amikor kivágják, meghal a fa?- Szerintem két élete van min­den fának. Él akkor is, amikor zöld a lombja, és akkor is, amikor felhasználják; bútor, tető, gerenda készül belőle. Élteti a környezetét a kivágás után is.- Sokan esküsznek rá, hogy a somogyi erdőség az egyik legszebb az országban? így van-e vagy a so­mogyi erdész elfogult ennek meg­ítélésében?- Akármerre járok, mindenhol megnézem az erdőket. Milyen vastag a fa, milyen fajta, mennyire egészséges az állomány. S egyet­értek azokkal, akik azt mondják, hogy a somogyi erdő gyönyörű. Mihalics Byula 1946 -ban született Sumogyfajszon. 1975-ben végzett Sup- rnnban erdésztechnikusként. 1980-ig a snmogylajszi kerületben dulguzutt er­dészként; 1980-ban lett a marcali erdé­szet fahasználati műszaki vezetnie. Je­lenleg fahasználati főerdészként dolgo­zik. A marcali erdészetnél n szolgálta le a legtöbb Időt; csaknem negyven éve ntt dulguzlk. Nüs, két gyermeke van. Változatos és érté­kes fajtákból, ren­dezett erdők van­nak a megyében. Ez teszi széppé, hogy szinte min­den hazai honos fajta megtalálható itt harmóniában.- Van olyan erdő, amelyik a többinél kedvesebb a szívének?- A somogyfajszi öreg fenyves és a szlavón tölgyes Gyótán. Mindkettő gyönyörű szép. Ezen­kívül büszkén nézek azokra az er­dőkre is, amiket én telepítettem.- Annak több mint 30 éve. Las­san nyugdíjba vonul. Szép zárása lenne a pályájának, ha a saját te­lepítésű erdők termelését még irá­nyíthatná- Valóban az lenne, de azoknak még van jó tíz évük, nekem meg már nincs. Korábban nyugdíjba megyek, mint ők, de attól még er­dész maradok, s ha megérem, biz­tosan ott leszek akkor is, ahogy az ültetésüknél. Ritka és szép pilla­nat, amikor az ember láthatja, hogy azt az erdőt véghasználják, amit ő ültetett és nevelgetett. Az is elismerésnek számít, ha sikerül. Az erdő elismerésének... r. t A vállalat leteszi névjegyét Erdészek elismerése A harmincéves visszatekintés módot ad a vállalat sokszínű be­mutatására is. A mai ünnepsé­gen az erdők világának kiváló is­merője, dr. Geleta Ferenc nyugdí­jas erdőmérnök tart előadást a megyét borító rengeteg történeté­ről. Eddig 24-en érdemelték ki több évtize­des munkájukkal azt a díjat, melyet most három újabb szakember kap meg. A Somogyi erdőkért aranygyűrűt 1992-ben alapították azzal a céllal, hogy az erdők odaadó szolgálóit jutal­mazzák vele. A Sefag Rt nemcsak a ki­tüntetésekben volt hagyományteremtő a korábbi években, hanem a kiállítások rendezésében is. Hat év óta visszatérő­en helyet kapnak a vállalatnál a képző- művészeti tárlatok, ezeknek a sorát most megtöri egy rendhagyó bemuta­tó. A kaposvári központ tanácstermé­ben archív fotókon végigkísérhetjük az erdészet történetét, egészen a fejszés- fűrészes fakitermeléstől a ló és a bivaly erejének felhasználásán át a mai mo­dern technikáig. A régmúlthoz dr. Geleta Ferenc adta a fényképeket, ko­runk technikája pedig Detrich Miklós felvételein jelenik meg. A Sefag mun­katársa megszállottként járja az erdőt, hogy szép természetfotókon közkincs- csé tegye az erdei csodákat: a somogyi erdők jellemző fáit, az egyedi növény- és állatvilágot. A természetben minden szép és használható - ezt próbálja bi­zonyítani évek óta Ferencné Fogarasi Éva, aki az amúgy fölöslegesnek tetsző száraz levelet, fakérget, lehullott ter­méseket használja képei alapanyagául. Ezen a kiállításon kapnak helyet Hor­váth Béres János alkotásai is; a kapós- szerdahelyi faszobrász a Zselic fáiból munkálja meg szobrait, legutóbb is ép­pen a Sefag Rt megbízásából dolgo­zott. A zselici tájat mintázó 150x85 centiméteres táblakép cseresznyefából készült, s a somogyi erdőgazdálkodás­ról mesél a nézőnek. Az erdészettörté­neti kiállítás egy hónapig lesz látható Kaposváron, majd ezután megkezdi körútját a megye erdészeteiben. Ugyancsak a mai nap ad alkalmat a harmincadik évforduló alkalmából összeállított színes fotókkal illusztrált kötet, a Három évtized a somogyi er­dőkben bemutatására. Mostanra időzí­tették a 28 éves Fagazdasági Híradó legfrissebb számának a megjelenését is, amely a könyvhöz hasonlóan törté­neti áttekintést ad az erdőkről, s közli a legújabb gazdasági adatokat is. Az új­ság címoldalán minden alkalommal bemutatnak egy-egy különleges fát Az idők nagy tanúja címmel, és közlik a hozzá kapcsolódó kultúrtörténeti érde­kességet. A mostani számból a képes­fának nevezett ságvári tölggyel ismer­kedhet meg az olvasó: e matuzsálem búcsújáró hely, s oldalában egy ládika őrzi a Mária-szobrot. i. é. A Somogyi erdőkért aranygyűrű kitün­tetettjei: Schvarcz Dezső erdőmémök, nyugal­mazott fahasználati osztályvezető Tevékenysége során a vállalat fahasz­nálatának technikai, technológiai színvo­nala évről évre fejlődött. Szakmai igé­nyesség, pontosság, megbízhatóság jelle­mezte, és ezt elvárta a beosztottaitól is. Mihalics Gyula erdésztechnikus, fa- használati főerdész 1994 óta vezeti a marcali erdészet fa- használati, szállítási és értékesítési munká­ját. Az erdészet átlagosnál magasabb mennyiségi és minőségi igényei különösen értékessé teszik lelkiismeretes tevékenysé­gét. Nagy munkabírású és széles szakmai gyakorlata van. Precíz, pontos, igényes szakember, s ezt elvárja a beosztottaitól is. Török György kerületvezető erdész A kerületében eltöltött években ki­emelkedő szakmai munkát végzett mind az erdőművelés, mind a fakitermelés te­rületén. Nem titkolja, hogy szívéhez a fa­használat áll közelebb. Szakmaszeretete, embersége, közösségi szelleme kivívta munkatársai, vezetői és a fiatal erdészek elismerését - közülük sokan őt tekintik példaképüknek. A Sefag Rt elismerő oklevéllel kitün­tetett munkatársai Tóth János kerületvezető erdész (zseli­ci erdészet), Battyányi Csaba műszaki er­dész (kaposvári erdészet), Hegyi Norbert kerületvezető erdész (nagyatádi erdé­szet), Farkas Csaba erdőmérnök, fahasz­nálati ágazatvezető (lábodi erdészet), Al­bert Péter kerületvezető erdész (szántódi erdészet), Hubert István műszaki erdész (igali erdészet), Simon Péter erdőmérnök, fahasználati ágazatvezető (barcsi erdé­szet), Büki Imre MÁV rakodó-kezelő (iha­rosi erdészet), Bencze János kerületveze­tő erdész (nagybajomi erdészet), Horváth Zoltán kerületvezető erdész (marcali er­dészet), Vcdent Sándor kerületvezető er­dész (somogyvári erdészet), Nyers István kereskedelmi előadó (központ). ______■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom