Somogyi Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-18 / 245. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap S O M O G Y I T Á JAK 2000. Október 18., Szerda KOCSÉRIAK MOSDÓSON. Négyéves a kocséri és a mosdósi nyugdíjasklub kapcsolata. A kocséri idősek - mintegy negy­venen - a hét végén meglátogat­ták testvérklubjukat, s ennek tagjai a Vigadó-hegyet és a szen­nai szabadtéri néprajzi gyűjte­ményt is megmutatták vendége­iknek. (Is) CSARNOKOT ÉPÍTENEK. Új üzemcsarnokot épít a térség leg­nagyobb foglalkoztatója, az igái Fometti Pannon kft. A kilenc- venegymillió forintos beruházás első üteme zajlik, s még az idén elkészül az épület. A jövő év ele­jétől mintegy ötven százalékkal nő a cég kapacitása, s így a kör­nyék településeiről várhatóan újabb tíz-tizenkét munkást vesznek föl. A kft egyébként most is munkaerőhiánnyal küzd; nyolc munkahely betöl­tetlen. (Is) ATTALA ÚJ FILIÁJA. Al­sóhetényt, amely eddig a göllei egyház filiája volt - és Puska Fe­renc plébános végezte a teendő­ket Balás Béla kaposvári me­gyéspüspök most Attalához csa­tolta. így ezentúl az attalai plébá­nos, dr. Páhy János végzi a kis te­lepülés lelkipásztori teendőit. (Is) NAGYBERKI CSATLAKOZOTT. A nagyberki önkormányzat is csatlakozott a városkörnyéki végrehajtási társuláshoz, mivel sok - egymillió-kétszáznyolcvan ezer forint - kinnlevősége van a polgármesteri hivatalnak. Erről a legutóbbi testületi ülésen dön­tött az önkormányzat. A képvi­selők ekkor határoztak arról is, hogy az orvosi rendelőnek, vala­mint az idősek klubjának a gáz­bekötéséhez is beadják pályáza­tukat a megyei területfejlesztési tanácshoz. (Is) ZENEI EST. Egyre több látoga­tót vonzanak a dombóvári zenei estek programjai. Legutóbb a városháza dísztermében ren­dezték meg a koncertet, s ezen Ruha István, az erdélyi szárma­zású, Európa hírű hegedűmű­vész bűvölte el játékával a kö- zönséget. (Is) __________■ V esszőfutás a munkahelyekért Munka után édes a pihenés az őszi verőfényben lang Róbert felvételei Máj Gézáné sokat gyalogol a boltig Ecseny lakói egyre öregszenek; a fiatalok kö­zül csak a bizakodóak maradnak, akik hi­szik: egyszer felvirágozhat a falu. S ha nem is lesz olyan élénk az élet, mint hajdan, ami­kor svábok lakták, de abban bíznak: hama­rosan lesz kövesút minden utcában, gázzal fűtenek, és az óvodába is több apróság jár. Ecseny Farönkök a fák alatt, mögöttük alkalmi fűrészes- brigád. Szabó Károly tüzelőjét vágja s hordja be a baráti társaság. A fiatalember nyolc éve nősült, s Memyén dolgozik, a felesége kocsmáros. Azt mondta: elég lesz télire az öt köbméter fa, s azért vett csert és tölgyet, mert az jobban adja a mele­get. Miközben fogy a fa, a fiatalokról, a munkahe­lyekről és a faluról is szó esik, amely elég nehezen fogadja be a „jöttmenteket”. Az alkalmi brigád tag­jai állítják: ha az idegenek beilleszkednek, akkor nincs semmi gond, a randalírozókat viszont ki nem állhatják. Egyre több portát vásárolnak meg külföldiek a faluban - közülük jó páran . adót sem akarnak fizetni de az elszabaduló ingat­lanárak miatt meglehető­sen ellentmondásos a hely­zet. Az eladók jól járnak, ám a fiatalok éppen emiatt nem tudnak olcsón ház­hoz jutni. Hecker László szerint tarthatatlan, hogy a komfort nélküli házak mil­liókért cserélnek gazdát. Az 1976 óta itt élő férfi esztergályos, s most várja, hogy az elnyert állásról értesítsék. Szerinte jó em­berek lakják Ecsenyt, de most sokkal nagyobb a széthúzás. A 46 éves, rokkantnyugdíjas Wilhelm Péter azonban nem érzékeli ezt. Tíz éve költözött ide Toponárról, mert elvált. S beleszeretett ebbe a kis faluba, ahol a testvére él. A postás alig 20 ezer forintot hoz, de megpróbálja beosztani. Krammer Róbert a rendezvényeket hiányolja. 23 évesen szeretne szórakozni, de nincs hol. A munkahelyhiány a legnagyobb probléma a falu­ban. Néhány nap múlva azonban kiderül, hogy kiket alkalmaz majd á kaposvári Philips. A boltból tart hazafelé Máj Jánosáé. Ismeri Ecseny minden búját-bánatát, hiszen 21 évig ve­zette az italboltot. Arca őrzi még hajdani szép­ségét, ám a 71 éves asszony botjára támaszkod­va szomorúan beszél:- Mi, öregek még elvagyunk. A fiatalok azon­ban elmentek, s így előbb-utóbb meghal a falu. Ecseny főterén verte föl sátrát a balatoniellei Bóka Imréné. Koszorút és fehérneműt egyaránt kínál, de - mint mondta - zokniból fogy a leg­több. A falu egyetlen boltjában pedig kenyérből. Míg a memyeit 140 forintért adják, addig a coopost 118-ért kínálják. Kőkúti Istvánné boltve­zetőtől azt is megtudtuk: az olcsó hentesáru is ka­pós, hitelt azonban nem ad senkinek. Német szó üti meg fülemet az utcán. Máj Gézáné sírva panaszkodik az egyik ecsenyi asz- szonynak: soha nem heveri ki 45 éves fia halálát. Örül, hogy szót válthat a falubeliekkel, de a zseb­kendőjét ritkán emeli el az arcától...- Járda, kövesút nincs minálunk - panaszolta a 71 éves asszony. - Ha le akarok menni a boltba, legalább három kilométert kell gyalogolnom. Azért indultam el a kiskocsimmal, mert a férjem beteg, nem tud kijönni az utcára. A múltról mélázva mesél:- Itt születtem, és itt értem meg a kitelepítést is. 1948-ban volt. Egyik este közölték velünk: más­nap reggel hagyjuk el a há­zunkat. Fájt a szívünk, de nem tehettünk mást. Né­hány utcával odébb kerül­tünk, de szerencsére 1953-ban 20 ezer forintért visszavehettük a régi por­tát. Májné arcát az idő és a szomorúság vonalai rán­colják. Régebben a téesz- ben dolgozott, férje a falu kovácsa volt, s a műhelye a központban állt. Ma már csak az emlékeiből él... Máj Péter polgármester is arról beszélt: a svá­bok kitelepítését és a felvidéki magyarok betelepí­tését átélte Ecseny is. Ezektől az emberektől senki nem kért bocsánatot. Ezért is avatnak emlékoszlo­pot a bolt előtti téren a közelgő millenniumi falu­napon, s erre meghívják az elszármazottakat is. A polgármester örül, hogy gazdag programot állítot­tak össze, és képviselő társaival közösen dolgoz­hatnak a faluért, amely most - az elszigeteltség mellett - leginkább a munkanélküliségtől szen­ved. Hiszi: Ecsenybe előbb-utóbb visszaköltözik az élet - újabb állástalanokat sikerül munkához segítenie -, s a lakodalmakban ismét fölharsannak az aranytrombiták. A régi muzsikusok még őrzik a hangszerüket. Igaz, a fényük egy kicsit megko­pott, de a hangjuk még a régi. Ecseny a megye legrégebbi helységeinek egyike: Athachim alakban még pusztaként említik llüJban. Az evangélikus egyház adatai szerint a sváb betelepülök ere­detileg Darmstadt és Kaiserslauten közötti vidékről szár­maznak. 1939-ben Ecseny 1075 lakosából 900 német anyanyelvű volt. Harminc százalékukat 1948-ban kitelepí­tették, így a lómódú réteget elveszítette a falu. Most 421- en élnek itt, s meglehetősen nagy a munkanélküliség. Az utóbbi években negyven külföldi vásárolt ingatlant Búzavetés bizonytalan piacra SZENTGÁLOSKÉR Már csak az 1200 hektárnyi kukorica negyede áll a ha­tárban, de az már nyilvánvaló: évek óta most termett a legke­vesebb. Mivel az aszály miatt csak fele annyi kukorica termett, mint tavaly, az Agrária mezőgazdasági szövetkezetben különö­sen nagy gondot fordíta­nak az ősziek vetésére. Már csak a kukorica egynegyede vár betakarításra Szentgáloské- ren, a hozammal azonban nem dicsekedhetnek. Míg tavaly 97 mázsa kukorica termett hektá­ronként, most mindössze 55 má­zsával fizet. Éppen ezért fektet­nek még a megszokottnál is na­gyobb gondot a búzavetésre. A 200 hektáron elvetett őszi árpa már kikelt. A búzának pedig 730 hektárt szántak, és folyama­tosan vetik a saját előállítású ve­tőmagot. Jó áron ugyanis csak a kiváló minőségű búzát lehet eladni. S bár jós­lásba nem szabad bo­csátkozni, bizakodásra ad okot, hogy tavaly kedvező volt a búza pia­ci helyzete. Mivel az árakban igen nagy az ingadozás, a mezőgaz­dasági szövetkezetek jö­vedelemtermelő képes­sége nagymértékben romlik. A bizonytalanságot növeli egy­előre a piac szabályozatlansága, s emellett a kiszámíthatatlan ag­rártámogatási politika is. A szak­emberek úgy vélik: ha kedvez a téli időjárás és erősödik a gazdál­kodás kiszámíthatósága, akkor szép reményekre jogosít az idei búza vetés. takács CB ' 'V er) m • ‘{5 ,r> ö) Kisdiákok gitárral, furulyával Hangszeren is gyakorolhatnak délután az általános iskolában fotó: lang Róbert SZENTBALÁZS Beköltözött a muzsika a szentba- lázsi általános iskolába. A körzet­hez tartozó hét Surján-völgyi tele­pülés családjai évek óta igényel­ték a gyerekek hangszeres oktatá­sát, s Gelencsér István igazgató az idei tanévtől talált rá megoldást: megszervezték a Lavotta János zeneiskola kihelyezett tagozatát. Az első öt évfolyam tanulóinak mintegy a fele, ötvenhat diák je­lentkezett a három - furulya, gitár és zongora - tanszakraj a gyere­kek hetente két hangszeres és két szolfézsórán sajátítják el a zenei alapismereteket. Mindezt telje­sen ingyen, sőt áz általános isko­la helyet, hangszert és felügyele­tet is ad, még a gyakorlásra is. így a növendékek már a délutáni nap­közi idején felkészülhetnek, s ott­hon az esti órákban már nem kell tanulniuk. Mindehhez az általá­nos iskola negyedmillió forintos költséget vállalva vásárolt egy pi- anínót, egy a másikat pedig a ze­neiskola ad, s biztosítja a gitáro­kat is. Ezzel a szülőket megkímél­ték a drága hangszerek beszerzé­sének gondjától. Most már csak a szorgalom és a tehetség dönti el, hogy ki milyen sikerrel veszi az akadályokat a hangjegyek világá­ban. I. É. Többet, jobban németül Kaposfő A német kisebbségi önkormány­zat kezdeményezte, hogy szer­vezzék meg a nem­zetiségi nyelvokta­tást a község iskolá­jában, hogy a svá­bok lakta falu ha­gyományait őrizzék és élőbb legyen a nyelvük. Az önkor­mányzat megtár­gyalta a kisebbségi önkormányzat el­képzeléseit, és dön­tött arról: az iskola vegye számba a nemzetiségi nyelv- oktatás lehetőségeit, alkossa meg tananyag-rendszerét és anyagi feltételeit. Borsa József igazgatótól megtudtuk: április el­sejéig át kell dolgozniuk a peda­gógiai programjukat, és szakértő­vel is egyeztetni kell az ügyben. A nemzetiségi családok azt akarják: a történelem-, a földrajz- , a rajz- és az énekórákon foglal­kozzanak többet a német nyelvterület­tel. Az igazgató el­mondta: a szülőknek nyilatkozniuk kell, akarják-e a több né­metórás oktatást. Az intézmény pedagó­gusai már javában dolgoznak a progra­mon, de több kérdés­sel is szembesülnek: ki és menynyire vall­ja magát német nem­zetiségűnek, s vajon a szerényebb képes­ségű diákok - akiknek a teljesít­ménye jelenleg is az átlag alatt van - képesek lesznek-e az emelt szintű németoktatásra. LŐRINCZ Összefogtak Várda fölpezsdítésére VÁRDA Újjáélesztették a századelő első felének fontos közös­ségformáló egyesületét. A 35 alapító között számos olyan elszármazott van, aki bár nem a faluban él, rendre visszajár, és tenni is akar a településért. A Várdai Ifjúságért és Polgáro­kért Egyesületnek nemcsak a ne­ve hasonlít az 1923-ban alapított szerveződésre, hanem alapvető céljaiban is. Varga András még őrzi az egykori megsárgult alapí­tó okiratot, amit elnökként Matolay József földbirtokos lá­tott el kézjegyével. A háborúig működő egyesület annak idején könyvtárt alapított, s a település kulturális életének az irányítója volt. A mostani egyesület - tagjai Szász Endre festőművészt kérték föl díszelnöknek - a falu történe­tének feldolgozását éppúgy vál­lalta, mint a neves személyiségek emlékének gondozását. Mozgalmat indítanak a rendezett, ápolt faluké­pért, a régi építészeti értékek, a hajdani isko­la és a tanítók emléké­nek a megőrzéséért. Az előd hagyományait ápoló egyesület tele- házra, információs rendszerre kíván pá­lyázni, tudományos és közművelődési előadá­sokat szervez, és szándéka sze­rint törődik az ifjúság nevelésé­vel is.- Büszkék vagyunk arra, hogy Szász Endre a mi falunkat válasz­totta otthonául, és sokat áldozott a kúria helyreállítására - mondta Varga András egyesületi elnök. - Reméljük, hamarosan megvaló­sul a tervünk, a festőművész ál­landó kiállítása, mint ahogy az egykor sikeres alkotótá­bort is újraszervezzük. Most éppen sokunk rajztanára, a már nyug­díjas Molnár Pál kiállí­tása látható a helyi étte­remben, az ismeretter­jesztő előadások sorát pedig Stamler Imre nyitja meg, Koppányról beszél. Az egyesület csak azt szeretné bizo­nyítani, hogy a tagjai szeretik Várdát, amely jó indítást adott, hiszen az innen elköltözők többnyire továbbtanultak, diplo­mát szereztek. A közösségi élet megpezsdítésével talán vissza is adhatunk valamit szülőhelyünk­nek. IZMÉNYI ÉVA Különdíjas kötet a szülőföldről Gölle-Dombóvár Bodó Imre régóta kutatja és gon­dozza Fekete István hagyatékát. A dombóvári agrármérnök öt éve Fekete István és a szülőföld cím­mel adta ki vékony gerincű köte­tét, s a honismereti egyesület pá­lyázatára írt könyvet különdíjjal jutalmazta a megyei önkormány­zat. Bodó Imre a Nemzeti Kultu­rális Örökség Minisztérium pá­lyázatán nyert százezer forintból újra megjelenteti ezt a kötetet, mivel a korábbi már elfogyott. Az új kiadás húsz oldallal lesz vasta­gabb, és tizenöt felvétellel is bőví­tik. Ebben Gölléről, Dombóvárról és Ajkáról, a száz éve született és harminc éve halott író életének kedves településeiről, az ott élők irodalomszeretetéről, a Fekete­emlékek ápolásáról, az író nép­szerűsítéséről olvashatunk. i_ s.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom