Somogyi Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-07 / 236. szám
2000. október 8. ★ KÖZELRŐL ★ Nagy a kispolski Messerschmidt motorra vadászik Régóta javítgat régi motorokat hobbiból a balatonszabadi Czékus István. A fiatalember azt vallja: nincs annál csodálatosabb mint látni ahogyan a roncsból a keze munkája által működőképes masina lesz.- Évek óta rákérdezek mindenkire akivel találkozom, hogy nem látott-e valahol disznóól mellé kidobva vagy poros padláson, pince sarkában BMW Isetta vagy Messerschmidt motort, esetleg Az eredeti jármű... Czékus István naphosszat kaparta, kefélte a rozsdát az ócska vasdarabokról fotó: eszes andrea annak alkatrészét - emlékezett. - Kis Polski Fiat gépkocsival közlekedek ugyanis, s az nekem túl nagy - nevetett fel. - Aztán nagysokára valaki ismert valakit, aki sejtette valakiről, hogy van olyan valamije, amire olyan nagyon vágyok már régóta, s egy Tiszántúli faluban ráakadtam végre a Messerschmidtre. Nagyon rossz állapotban volt, egyes darabjait a ház és a telek különböző pontjain találtam meg; a fenéklemeze például erősen szétrohadt, az orra is kehes, igaz mindegyik javítható még. Lehet azonban: szükség lesz arra, hogy új alkatrészeket gyártsak. A Messerschmidt háromkerekű motor, két személy ülhet a kabinjába egymás mögé. Csúcssebessége óránként kilencven kilométer lehetett az 1954-ben legyártott járműnek, amelyből maximum néhány darab lehet egész Magyarországon; igazi ritkaság. Motorja 175 köbcentiméteres volt, s érdekessége például, hogy hátrafelé úgy lehetett menni vele, hogy a vezető kikapcsolta a motort, aztán az indítókulcsot mélyebbre nyomva fordította el, s a főtengely ekkor kezdett el visszafelé forogni.- Sajnos, nem találtam a kabinhoz eredeti motort egyelőre- ráncolta össze a homlokát Czékus István. - Nem adom persze fel a kutatást, s addig is valamelyik robogónak az ötven köbcentis erőgépét építem bele. Czékus István úgy gondolja, hogy a napi kenyérkereső munkája mellett másfél-két évig is eltarthat amíg a járművet felújítja, s beleülve büszkén körbemotorozhatja Bala- tonszabadit. Czene Attila jókedvű fesztivál ik alkalommal rendezték meg tegnap Karon a Civil Szervezetek Regionális Feszti- a Társadalmi Egyesülések Szövetségének ei szervezete, valamint a Civil Ház szerében. A rendezvényen a régió 29 civil í ;zete több standon és kulturális progra- mutatkozott be társszervezeteiknek és a I itóknak. Dr. Ureczky József, a Civil Ház 5je, a fesztivál társszervezője szerint a ha- _ rendezvények tapasztalatcserére, vala- g személyes kapcsolatok kialakítására és I sára biztosítanak lehetőséget. Hozzátette: y i az évben a regionalitás jelenti az újdon- . sagoi, hiszen a rendezvényre több szekszárdi , és paksi non-profit szervezet is eljött. A civil j napon ügyességi versenyeket és civil szellemi vetélkedőt is rendeztek, melyen a görgetegi ifjú- i sági klub bizonyult legjobbnak. Ezen kívül! megválasztották a legszebb standot is, melynek fcj díját megosztva a Somogyszobi Jókedv, Egészség és Kultúra Férfikor, valamint a Mesztegnyői Honismereti Kör kapta. Sz. G. KÖRÖZÖTT ÚTLEVÉLLEL A BARCSI HATÁRON Kis híján előállították azt a két magyar állampolgárt, akik a határőrség számítógépes adatbázisa szerint lopott útlevéllel próbáltak meg átjutni Horvátországba a barcsi átkelőn. Az utasokat az mentette ' meg, hogy más okmányaikkal igazolni tudták: a sajátjuk a körözött útlevél.- Mindkét magyarral ugyanaz esett meg: elveszettnek hitték a dokumentumot, és a lopást bejelentették a rendőrségen - mondta Tóth László őrnagy, a barcsi átkelő parancsnoka. - Ez természetesen bekerült a határőrség adatbázisába. Később azonban megkerültek az útlevelek, melyekről kiderült: nem lopta el senki, csupán elkeveredtek. Ezt azonban a gazdáik mar elfelejtették bejelenteni a rendőrségen, így az útlevélre továbbra is érvényben maradt a körözés. A határra érkezésükkor ezt azonnal jelezte az útlevélkezelő számítógépe. Nyilvánvaló volt ugyan, hogy az útlevélképen ők szerepelnek, ez azonban még kevés, hiszen ma már bármely okmányban könnyűszerrel kicserélhető az arckép. A szakember elmondta: bár kicsi rá az esély, de hasonló esetben akár az is előfordulhatott volna, hogy előállítják a feledékeny utasokat. Ha nincs kéznél más igazolvány, vagy időközben frizurát változtatott, könnyen a rendőrségen köthetett volna ki mindkét honfitársunk. Nagy László Műanyag tartókban aláírt fényképek, néhol már sárgu- lásnak indult levélpapírok, borítékok, bélyegek a világ minden tájáról, vezető politikusoktól, közéleti emberektől. A hetvenes-nyolcvanas évek történelme dedikált fotókon. Dr. Fülöp László a kaposvári egyetem magyar nyelvészeti tanszéke vezetőjének gyűjteménye.- 1970-től 1985-ig gyűjtöttem. Azóta már nem kérek senkitől dedikált fényképet. Egyrészt bonyolultabbak lettek a politikai viszonyok, másrészt roppant drága hobbi, hiszen tíz megkeresésből, jó ha egyre jött válasz. A mai postai költségek mellett mondjuk tíz levelet küldeni Grönlandra nem kis pénz. Abban az időben sok levél elveszett, a postások között is sok volt a bélyeggyűjtő. A rendesebbe csak a bélyeget vágta le, a fénykép eljutott hozzám - mondta a gyűjtő. A több mint százhúsz darabos gyűjteményben megtalálható Tito, a meggyilkolt Olaf Palme, Caldera hajdani venezuelai elnök és Husszein Jordánia királyának aláírása is. Jól megfér egymással II. János Pál Dr. Fülöp László FOTÓ: LANG RÓBERT pápa, Fidel Castro, Indira Gandhi, a monacói hercegi család. Ezen a fotón még a kamerába mosolyog Grace Kelly, és az azóta sok botrányt kavart Stephanie is kislány.- Az ausztrál miniszterelnöknek, Harold Holtnak is írtam levelet, de mire az odaért a miniszter elnököt búvárkodás közben széttépték a cápák. Az utódja küldte el az elhunyt fényképét és aláírását a sajátjával együtt. Megvoltak a levél sablonok, de más stílusban kellett Indiába levelet küldeni, mint Franciaországba. A ciprusi elnöknek például görögül írtam, de angolul válaszolt. Rengeteg telefonhívásba került, mire a nagykövetségeken magtaláltam azt az embert, aki megadta a címeket. Ha valamelyik államfő hazánkban járt, azonnal írtam a nagykövetségre, általában továbbították a levelet. Soha nem sikerült az államokból és a volt Szovjetunióból dedikált Olaf Palme, Joszip Broz- Tito, 11. János Pál pápa, Fidel Castro, Husszein király, Indira Gandi, Grace Kelly fényképe és aláírása jól megfér egymás mellett a gyűjteményben. A Szovjetunióból soha nem sikerült dedikált képet kapni. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmm képet kapnom. Ők megírták, hogy nem küldhetnek. De a királyi családok is csak a rokonoknak adnak fényképet. Károly herceg saját kezűleg írta meg levélben, hogy nem küldhet fényképet. De a levelet aláírta. A szaúdi király csomagot küldött: prospektusokat, könyveket az országáról. Fock Jenő titkára viszont személyesen hozta el a fényképet. Egyszer, már nem tudom kitől egy jókora henger alakú tárgyat kaptam, mondta is a postás: tanár úr ezt ne a lakásban bontsa ki, leheti hogy bomba. Helyette, egy 60x40-es fotó volt a csomagban. Ennyit az emberi hiúságról. Olyan földrész nincs, ahonnan ne küldtek volna levelet. Dr. Fülöp Lászlót abban az időben a rendőrség is figyelte, hiszen gyanús dolog volt Izraelből, vagy Titótól levelet kapni. Sok levél érkezett meg felbontva, és talán az sem teljesen véletlen, hogy tíz próbálkozásból egy-kettő volt sikeres.- Érdemes lenne folytatni, mert ha politikai szempontból nézzük a világot egy Tito, vagy egy Olaf Palme aláírás ma már érték. Egyébként személyesen senkivel sem találkoztam, ezek az emberek akkor is megköze- líthetetlenek voltak, még ha nem is volt ilyen gorillás az a világ. Szarka Ágnes Randevú a tolvajjal Égő farokkal biciklizett A barcsi férfi úgy gondolta: maga szolgáltat igazságot. Randevúra hívta azt a fiatalembert, aki őt meglopta. A fiatalkorú barcsi diák nem éppen példás magaviseletéről híres, elkövetett már némi „turpisságot”. Idén tavasszal 3- 4 alkalommal látogatták meg társával egy barcsi férfi garázsát - az ablakon át másztak be - s onnan különféle műszaki cikkeket, használati tárgyakat, bankkártyát vittek el. A férfi a nyomozás során tudta meg, hogy a rendőrség kit gyanúsít a bűncselekmények elkövetésével, és - bár a nyomozás annak rendje, módja szerint lezárult, az ügyészség vádat emelt - úgy gondolta, nem bízza másra az ügyet... Egy osztálytárssal üzent a fiúnak, hogy a megadott időben találkozni szeretne vele a háza előtt, hogy megbeszéljék a dolgot. A fiú ott is volt. Ám nem csak ő. A „randevúról” értesült négy másik fiatalember is - valamennyien fiatalkorúak- és kíváncsiságból ők is megjelentek a találkozón. A férfi felelősségre vonta a fiút, amiért betört hozzá és csaknem 50 ezer forint kárt okozott neki, és persze követelte a kár megtérítését. Aztán a társaság egyik kalandvágyó tagjának az az ötlete támadt, hogy „rekonstruálják” az eseményeket. A garázshoz mentek, ahol a fiú- nem mervén ellenszegülni a többség akaratának - eljátszotta, hogy hogyan törtek be társával a garázsba. A meglopott férfi - aki amúgy is meglehetősen ittas állapotban volt ekkor- az események felidézésétől dühbe gurult. Először üvöltözni kezdett, aztán a négy fiút felszólította, hogy a tolvajnak adjanak egy-két pofont. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, kiment a garázsból. A négy fiatalkorú szót fogadott: ököllel ütötték, rugdalták a vétkest. Egészen addig, míg „megbízójuk” véget nem vetett a durvaságnak. Amikor úgy gondolta, hogy tolvaja már eleget kapott, a fiúknak megköszönte a közreműködést és különféle italokat adott neki ajándékként. A négy „közreműködő” fiatalkorút „csak” könnyű testi sértéssel, felbujtójukat, a 37 éves barcsi férfit viszont ezen kívül kiskorú veszélyeztetésének bűntettével is vádolja a Somogy Megyei Főügyészség. Jakab A fonyódi rendőröktől a napokban értesült egy balatonberényi fiatalember arról, hogyan szerezte súlyos égési sérüléseit. Pedig az eset még a nyáron történt, csakhogy éppen az, aki szenvedő alanya volt, semmit sem tudott róla. A fonyódi rendőrség történetében is ritka eset, hogy éppen a sértettől számíthatnak a legkevesebb segítségre arról, hogy mi történt vele. Mint Horváth Gyula rendőr őrnagy elmondta, annak idején a pécsi Honvéd Kórháztól kapták az értesítést, hogy egy harmadfokú égési sérüléseket szenvedett fiatalembert szállítottak be hozzájuk a mentők. Bár a sérült öntudatánál volt, az elfogyasztott alkohol mennyisége gátolta abban, hogy bármire is visszaemlékezzék. Az államigazgatási eljárásban megkezdett adatgyűjtés nehézségeit fokozta, hogy voltak is szemtanúk meg nem is, mert mindenki igyekezett mélyen hallgatni a történtekről. Ma már tudjuk, hogy a társaság, az eset tanúi, mintegy véd és dacszövetséget fogadtak a hallgatásra, de amint a rendőrök rájuk bukkantak mégis szépen kipakoltak. A héten aztán kiderült az igazság: a több fiatalból álló társaság együtt italozott. Az élcelődés célpontja az a fiatalember volt, akit végül is felgyújtottak. A legnagyobb derültséget az okozta, hogy harmadszorra sem tudott felkapaszkodni a kerékpárjára. A társaság egyik tagja tapadó csíkot ragasztott a hátára, olyannak látták mintha ördögfarok lógna le róla. Aztán valaki heccből meggyújtotta. A tovakerekező égő farokkal biciklizett haza. Egy arra érkező autóból ugrottak ki páran és a földön hempergetve szabadították meg a lángoló sallangtól. A jónak indult heccnek kellemetlen következményei várhatók, mert büntető eljárásként folytatódik a nyomozás. Minimum súlyos testi sértésért kell felelniük az ivócimboráknak. G. M.
