Somogyi Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-27 / 227. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap TÁJAK 2000. Szeptember 27.,Szerda MEGSZÉPÜLT A HOMLOKZAT. Elkészült az osztopáni iskolában a 20 fiúnak és 20 lánynak alkal­mas öltöző, valamint a hozzá tar­tozó vizesblokk. Az utolsó simítá­sokat végzik már az általános is­kola külső homlokzatán is: az egykori kastély épületét az erede­ti állapottal megegyezően festet­ték át, melyhez az önkormányzat pályázaton nyert kétmillió forin­tot. (ié) KENUTÚRA. Tizedik alkalom­mal vettek részt kenutúrán a nagyberki általános iskola diák­sportegyesületének tagjai Hor­váth György vezetésével. Har­mincnál több iskolás és falubeli fiatal tette meg a Mosoni-Du­nán, a Rajka és Győr közti 140 kilométeres távot. A tíznapos tú­ra költségeihez a nagyberki ön- kormányzat is hozzájárult. (vá) RENDELŐFELÚJÍTÁS. Mező csokonyában újjávarázsolták a helyi orvosi rendelő belsejét. A felújítás során új várószobát, férfi és női mosdót alakítottak ki, csempéző és burkoló mun­kát végeztek. A munkálatok ösz- szesen 2,3 millió forintba kerül­tek, aminek 30 százalékát ön­erőből teremtette elő a helyi ön- kormányzat, 70 százalékát a megyei területfejlesztési tanács pályázatán nyerte a falu. (ng) PATOSFAI FALUGONDNOK. Hat pályázó közül választották ki hétfőn a falugondnokot Patosfán. A falugyűlés résztvevői Zsunics László alkalmazása mellett dön­töttek, akivel november elsejétől be is indítják a falugondnoki szolgálatot. Az önkormányzat kétmillió forintot nyert a Szociá­lis és Családügyi Minisztérium pályázatán, kilencszázezer forin­tot pedig megyei területfejleszté­si támogatásként kaptak, (ié) KOPJAFA A TANÍTÓNAK. Kopjafát avatnak vasárnap dél­után Felsőmocsoládon Bartha Jenő 1924-től egészen 1963-ig élt és tanított a településen, s a mostani ünnepségen a falu kö­zössége által emelt alkotással emlékeznek rá egykori tanítvá­nyai. A kopjafára kerülő, a nép­tanító arcképével ellátott bronz plakettet unokaöccse, Bálvá­nyos Huba készítette, (vá) S O M O G Y I Somogyszili kazán tili-toli Lesz Gyula igazgató és kollégái állítják: a kazánokat ők tolták arrébb fotók* kovács tibor Lassan egy éve tart a peres­kedés Ábrahám András fűtő­karbantartó és a somogyszili általános iskola között. A fű­tő azt állítja, hogy egy ka­zántologatásból eredő mun­kabalesetet szenvedett, míg az igazgató szerint dolgozója nem is segített azon a bizo­nyos kora őszi délutánon... A különös történet kezdete a tavalyi év telére nyúlik vissza. Az elmúlt években országos hírű botránnyá fajult a szili is­kola téli fűtésgondja, ezért az iskola vezetése úgy döntött, hogy két nagy teljesítményű kazánt is üzembe állít. Ám a kazánház előtti lebetonozott téren maradt a tartalék kazán két fél tagja, ame­lyek igencsak akadályozták a közlekedést. Eddig mindkét fél emlékezete egyezik, ám ami ezután következett, abban nagyon messze van egymás­tól a két álláspont. A már egy korábbi munkahelyén is balesetből adódó maradandó sérülést szenvedett Ábrahám András úgy emlékszik vissza, hogy Lesz Gyula igazgató megbízta a feladattal: tolja egy félreeső helyre a használaton kívüli kazánt.- A több mázsa súlyú kazánféltagokat csak a nyolcadikos fiúk segítségével tudtam elmozdíta­ni, ráadásul a művelet közben a derekam is meg­Abrahám András szerint a tantestület nem mond igazat roppant. Annyira fájt a testrész, hogy orvosi iga­zolás nélküli háromnapos betegszabadságot kel­lett kémem. A fűtési szezon azonban folytató­dott, ezért fájós derékkal ugyan, de folytattam a munkát. így csak november 5-én jutottam el or­voshoz, ahol hosszas kivizsgálások után megál­lapították: nagy valószínűséggel a munkabaleset­ből eredően porckorongsérvet és csigolyahúzó­dást szenvedtem. A fűtő nagy meglepetésére azonban az iskola vezetése nem ismerte el a munkabalesetet, ezért az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fő­felügyelőséghez fordult állításának bizonyítására. Lesz Gyula igazgató elmondta: az említett munkát Szabó Tibor és Pallos László tanárok se­gítségével hármasban végezték, s bár Ábrahám András a helyszínen tartózkodott, ott és akkor nem segédkezett.- Az már igaz, hogy ugyanazon a napon a kar­bantartó a lábának meghúzódására panaszko­dott, majd a későbbiekben a betegszabadságot is bejelentette, ám a felszólításra, hogy panaszai ki­vizsgálására forduljon orvoshoz, nem tett eleget. Valószínűsíthető, hogy a lábfájásra való hivatko­zás azt a célt szolgálta, hogy az orvosi igazolást nem igénylő betegszabadság igénybevételét vala­milyen módon indokolni tudja. Ráadásul a lele­tek egyértelműen az iskolánál fennálló munkavi­szony előtti gerincbántalomra utalnak, amelyet a fűtő által elmondottakon kívül semmi nem bizo­nyít. A karbantartó azonban váltig állítja: hiába szerzett az igazgató két hamis tanút, a munka­ügyi felügyelő első jegyzőkönyve feketén-fehéren rögzíti, hogy „a kazánok mozgatását többedma- gával végezte”. Ábrahám András szerint a gaz­dasági vezető és az egyik tanárnő később „igaz­gatói ráhatásra” változtatta meg véleményét.- Az akkor segédkező nyolcadikos fiúk nevét már nem tudom felidézni, pedig ha kiderül, hogy a diákok segítettek, akkor az intézmény- vezető is felelősségre vonható. Az viszont nehe­zíti a gyerekek tanúskodását, hogy a szüleik is függő viszonyban vannak az iskolától. Minden­nek alapja, hogy az igazgató a kezdetektől fog­va „pikkelt rám”, hiszen a karbantartói munká­ra már eredetileg egy másik jelölttel is rendelke­zett. Végül a testvérem betegápolására való el­utazásomat kihasználva el is bocsátott az állá­. somból. Lesz Gyula emlékei szerint dolgozója egy­szer csak gondolt egyet, és a tél kellős közepén elfelejtett a munkahelyére bemenni, majd ké­sőbb ittasan megjelent ugyan, de munkát nem végzett.- Háromnapos türelmi idő után kénytelen voltam új alkalmazott után nézni. Ami mellbe­vágó, hogy egykori dolgozónk ezek után egyfaj­ta bosszúból olyan rágalmazással támadja volt kenyéradóit, amelynek semmiféle valóságalapja nincs. Ráadásul az akkori nyolcadikos gyerekek ma már nem is za intézmény tanulói, tehát nin­csenek „függőségi viszonyban” a somogyszili is­kolától. Ezek szerint ha lenne valóságalapja Áb­rahám András állításainak, azt már régen jelezte volna valamelyik szülő. Az egész ügy legfájóbb pontja a gyerekekkel való munkavégzés rágal­ma, mert erre a kényes területre minden év ele­jén nyomatékosan felhívom kollégáim figyelmét is. Ábrahám András persze kiállt vélt vagy valós igaza mellett, kivizsgáltatta ügyét az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Somogy Megyei Felügyelőségével is. A megyei szintű határozat az iskolának adott igazat, majd a fellebbezés után az országos is. Az egykori somogyszili fűtő és karbantartó azonban nem adta fel: a napokban a munkaügyi bírósághoz fordult... TAKÁCS ZOLTÁN Száz év Dombóváron ffnwnöván mondta: mintegy 1000 beküldött------------------------------- emlék közül legalább 700 fényké­M ár a múlt nyáron megfogalmazó­dott egy olyan kiadvány igénye, amelyben Dombóvár modem kori történelmének legfontosabb pilla­natait kívántuk felvillantani - mondta Erky-Nagy Tibor, aki amel­lett hogy nyomdász, amatőr hely- történészként is sokat búvárkodott a kisváros történelmében. A mil­lenniumi év éppen alkalmasnak látszott arra, hogy régi álmát valóra váltsa, azaz rendszerezze azokat fennmaradt dokumentumokat és emlékeket, amelyek meghatároz­ták Dombóvár sorsának alakulá­sát. Az önkormányzat a nemes ügy mellé állt, így egy felhívás nyomán egy éve indult a gyűjtőmunka, amelynek során a bevitt tárgyakat rendszerezték. A szerkesztő el­pet vagy tárgyat használt fel a könyv elkészítéséhez. A személyes tárgyak között szerepelt villa, alá­tét, balta a készítője monogramjá­val és egy Dombóváron gyártott különleges formájú kék szódás­üveg is. Persze minden egyes em­lékhez tartozott egy történet is. A régi képek mellé a Dombóvár és környéke napüap cikkei kerültek, így idéződtek fel a vasúti fejlődés, a vendéglátás, az ipar és kereske­delem, a társasági élet, a művelő­dés vagy éppen a sport emlékeze­tes eseményei. Erky-Nagy Tibor ezer példányban megjelenő köny­vét szeptember 29-én 17 órakor ve­títéssel egybekötött ünnepélyes bemutatón ismerhetik meg a dom­bóváriak. TAKÁCS Csepinszky díszpolgár lett Csepinszky Mária, a szennai falumúzeum első gondnoka, akinek tevékenysége egybe­forrott a település nevével, szombaton díszpolgári címet vett át Handó János polgár- mestertől. Könnyezve mon­dott köszönetét a kitünteté­sért, amely szerinte nemcsak neki szól, hanem mindazok­nak, akik munkatársai vol­tak az itt töltött tíz évben.- Amikor az öregott­honban meglátogattam Tildy Zoltánnét, a dísz­polgári címet tanúsító oklevél a szobája fő he­lyén volt. Ha én is oda­kerülök egyszer, én is a fő helyre teszem. De most hazaviszem Kötcsére, ahol élek, és szobámban helyezem el - mondta Csepinszky Mária.- Nem jött megkésve ez a díj?- Akkor lenne megkésve, ha meghaltam volna. Még élek, és örülök, hogy a képviselő-testület ezt így akarta.- Amikor 1977-ben ideköltö­zött, milyen volt a falumúzeum, milyenek voltak a szennaiak?- Több mint harminc éve jár­tam először a református temp­lomban, akkor még nem gondol­tam, hogy valaha a község dísz­polgára leszek. Nekem az is kitün­tetés, hogy idejöhettem, pedig nem akarták ezt. Nem a szemé­lyem ellen volt kifogás, hanem azért, mert néprajzost szerettek volna. Szigetvári Györgynek kö­szönhetem az itt töltött éveket. Korábban Zóka Peti Lidi nénit lá­togattam meg és sok zsúptetőt lát­tam. Közülük hármat ide, a kul- túrház udvarába hordtak össze a tulajdonosok, hogy később felál­lítsák, így üzenve az utókornak. Akkor arra gondoltam, hogy ilyen szellemiségű emberek között szí­vesen élnék, hiszen ők fontosnak Csepinszky Mária 1932-ben született Kaposváron. Mér­legképes könyvelői képzettsége van. Volt mosogató, raktári segédmunkás, adminisztrátor, könyvelési cso­portvezető, könyvelő. 1967-77-lg a Somogytenmél ter­vezőként dolgozott, maid 1977-87 között a szennai fa­lumúzeum gondnokaként. Dijai: Hiúságért érdemérem (1984) Közművelődési díj (1986) Honismereti mozgalo­mért emlékplakett (1988), Kos Károly-díj (1990), Szé­chenyi emlékérem (1991) Somogy Polgáraiért (2000) tartják a népi kultúrát. Aztán ide­kerültem, és sok tanácsot kaptam gondnokként. Megtanultam azt is, hogyan kell sározni - legjobb bele a lótrágya, mert akkor nem pattogzik fel -, miként nyírják a birkát, hogyan ültetnek kotlóst, és hogyan keÚ begyújtani a kemen­cét. De szőni, fonni is megtanítot­tak, így adhattam csak át a tudá­somat a látogatóknak. Aztán ami­kor beindult a munka, sokan aján­lottak fel különböző tárgyakat. A szennaiak megszerették a falumú­zeumot, és érezték, hogy a telepü­lésért van minden. Kitaláltam, hogy az a szennai, amelyik vendé­get hoz, az nem fizet belépődíjat. Szidott is érte a múzeum igazgató­sága, de én azt mondtam: majd én kifizetem helyettük.- Most milyen a falumúzeum?- Ne haragudjon, nem mondok véleményt. Az, hogy én díszpol­gár lettem, nem jogosít fel arra, hogy bíráljam a mostani állapoto­kat. Lehet, hogy aki most csinál­ja, úgy gondolja, hogy így jó... LÖRINCZ SÁNDOR Családi menedék a gyerekeknek A gyerek nem babaruha, hogy válto­gassuk: ha tetszik megtartsuk, ha nem, akkor visszaadjuk. A probléma- mentes gyerek neveléséhez nem kell különösebb adottság, az igazi kihívást a nehezen kezelhetők, a segítségre szorulók jelentik. Három saját és hat állami gondozott gyerek nevelése során fogalmazódott meg ez Kovács Pétemében. Nagybajomban nem ő az egye­düli, aki így gondolkodik, a faluban régi ha­gyománya van az állami gondozott gyerekek családba illesztésének. Jelenleg 68 otthonról kirekesztett gyermek él a negyven bajomi csa­ládban, valamennyi hátrányos helyzetű, kü­lönös gondoskodást igénylő, ráadásul többsé­gük a helyi iskola speciális tagozatának tanu­lója. Nincs a megyében még egy település, ahol ilyen sokan vállalnák fel az állami gon­dozottakat, s az összefogásban is egyedülálló­ak. Néhány éve a közös gondok és feladatok megosztására létrehoztak egy nevelőszülői klubot, ahol szakmai támaszt, egyben sorskö­zösséget találnak. A klubot Kovács Pétemé fogja össze, akit a véletlen hozott össze 13 év­vel ezelőtt az első fiúval. A nyolcéves Lacinak a nyári szünet idejére kértek nála szállást, a vakáció azonban olyan hosszúra sikerült, hogy egészen húszéves koráig közöttük ma­radt.- Akkor éppen gyesen voltam itthon a leg­kisebb gyerekemmel, így eszembe sem jutott a kérést visszautasítani. Lacival a hasonló ko­rú fiam osztotta meg a szobáját, szerencsére könnyen elfogadta a helyzetet. Soha nem éreztem tehernek a nevelést, igaz, a vér sze­rinti gyerekeimet példásnak mondhatom, so­ha nem volt velük gond. Bár Laci a kamasz­kor táján próbára tette a türelmemet, de átvé­szeltük azt az időt is. Minden szülő szép és okos gyerekre vá­gyik. Kovácsné azt mondja, soha nem váloga­tott az állami gondozottak között, inkább őt kérték a nehezebb esetekhez. Sohasem büszkélkedni akart velük, hanem meleg ott­hont teremteni a számukra, s így gondolko­dik a többi nagybajomi család is, akik az ér- zelmüeg és sokszor értelmileg is sérülteket befogadták. A Kovács családban most öten ta­lálnak menedéket, 10, 12 és 17 éve­sek: a legidősebb fiú már szakmát tanul, a kicsik a speciális iskola ta­nulói.- Soha nem ju­tott eszembe, hogy visszaadjam bármelyiket csak azért, mert gond van vele. Aki erre vállalkozik, annak tudnia kell, hogy nehéz helyzetben sem szabad el­dobni a gyereket - mondja annak el- Kovácsné válogatás nélkül befogadja az otthonra vágyókat lenére, hogy ná­luk sem volt mindig egyszerű a vállalás. Férje halála óta az édesanyja az egyetlen segítség. A családi házban igazi nagycsalád él együtt, ott lakik a legidősebb lány is családjával. A sa­ját gyerekek pályaválasztásukkal bizonyítják, FOTÓI KOVÁCS TIBOR hogy beléjük oltódott a segítő szándék: a 29 éves Szilvia egyetemi diplomája mellett most szerzi második képesítését, szociális pedagó­gusnak tanul, akárcsak a 22 éves öccse. IZMÉNYI ÉVA Noszlopy futása SOMOGYSÁRD A Magyarország Felfedezői Noszlopy Csapata történelmi játékot szervezett Noszlopy Gáspár szülőházánál. A Nosz­lopy futása elnevezésű aka­dályversenyen a hazaiak csapa­tán kívül részt vesznek a hete- si, a mezőcsokonyai, a nagyba­jomi és a somogyjádi iskola ta­nulói is. A verseny vezetője Sólymos Istvánná történelem tanár, a Magyarország Felfedezői Szö­vetség Somogy megyei megbí­zottja. Elmondta: az országos szövetséget Rakó József képvi­seli Budapestről. A szeptember 29-én megrendezendő játéko­kat ünnepség és kitüntetés kö­veti, majd a helyi nyugdíjasklub tagjai osztják a paprikás krump­lit, amelyet a Noszlopy Gáspár Általános Iskola ajánlott fel a di­ákoknak. T.Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom