Somogyi Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-17 / 192. szám

2000. Augusztus 17., Csütörtök Somogyi Hírlap - 7. oldal ——— EGYHÁZA K ÉLETE Szent István sziklára épített A lelkész Istentől kapott ajándéka nth Inrrcof tnnnn árí 1/ -»tnlíL-uc nink í nIc mairkíirti Tinclsní “ ^ Lóth József, toponári katolikus plébánost is meghívta Paskai László bíboros, esztergomi érsek a Szent István napi körme­netre, a Sodano bíboros, államtitkár vezetésével koncelebrált misére. A Magyaratádtól Igáiig húzódó térség egyetlen plébá­nosa azonban a toponári templomban várja híveit az ünnepi szentmisére, melynek Szent Istvánra emlékező legszebb gon­dolatait a Somogyi Hírlap olvasóival is megosztjuk.- Bölcsnek nevezzük Szent Istvánt, mert sziklá­ra építette a magyar jövőt és ezt a sziklát a kato­likus szentegyházban látjuk megtestesülni. Nem fordult ő a török-görög kultúrkörhöz, sem a né­met-római birodalomhoz segítségért, hanem egyenesen Rómához fordult. Ez azonban nem jelentett lelki hűbériséget, hanem azt, hogy itt, Európa szívében - amely sajnos ma is a nemze­tek országútja - beékelődött egy kis keresztény ország, amelynek nyüaitól hajdan rettegett egész Európa, de amely most végre megvalósítja a krisztusi programot: békesség a jóakaratú embereknek. István, a maga bölcsességével fölismerte azt, hogy Attila népének és több etnikumnak a sorsa megpecsételődött volna, ha nem fordul Rómához. Öntudatos, kép­mutatás nélküli keresztény lett, bár politikai bölcsességét minden bizonnyal a szentlélektől kapta. Áldozatai persze voltak; sok po­gány vesztette életét, de jöttek azok a békés szándékú szerzetesek is, akik - szemben a vüági keresztényekkel - nem azt nézték, hogy mit vigyenek, hanem azt, hogy mit adjanak. Itt a pogányok lakta Magyarországon is templomokat, istállókat, kórházakat építettek. Hazához szoktatták ezt a népet. A szentistváni örökség tehát megvalósítja a testvéri szeretetet abban a hatalmas országban, melynek határa Szarajevóig húzódik. Sok minden kiment azóta a divatból, de a szentháromság alkotmá­nya, melyet Róma hagyott jóvá annakidején, megmaradt. Sokszor fenyegetett bennünket a pusztulás veszélye is. Mi, katolikusok a Boldogságos Szűz Máriának tulajdonítjuk, hogy segítségünkre volt. Az agonizáló István király neki ajánlotta az országot és a magyar sorsot. Üstökös egyéniség volt. Hála Isten kegyelmének és az egy­háznak, hogy augusztus havában mindig feltűnik ez az üstökös je­lenség, akit nem az aranykorona, a királyi palást, hanem a becsüle­tes keresztény volta tesz naggyá, aki ráirányítja figyelmünket Jézus Krisztusra és a Boldogságos Szűz Máriára, akinek fölajánlotta ezt a szép országot. ________________________________________m H ittankönyv elsőáldozóknak Elsőáldozásra készülünk rímmel jelent meg Szegedi László köny­ve. Harmincnyolc leckébe foglal­va tartalmazza a hittanos tan­anyagot. Pap, diák és egyre több vüági hitoktató veszi kézbe a kö­tetet, hogy hétről hétre kézen fogva vezesse a 8-10 éveseket a hit alapkérdéseiben. Jézus a lel­kiismeretünkön vezet bennün­ket, a bűnt kerülni kell, szívből imádkozz, győzd le a rosszat a jóval, mondj mindig igazat - üyen és ehhez hasonló erkölcsi tanítások csokra a kiadvány, amely jól tagolva, játékosan szól a diákokhoz és a színezésre, a rajzolásra is alkalmat kínál. A szerző egy segédkönyvet is írt a hitoktatóknak, s ebben egy- egy lecke metodikai summáza- tát olvashatjuk. Szegedi László szerint mivel ez a hittankönyv továbblép a megszokott kiad­ványokban taglalt útkeresések­nél, anyaga is egy kicsit furcsa A kötet címlapja lehet a hitoktatók számára. Ez nem baj, hiszen a hittankönyvek régebben amolyan kicsinyített dogmatikák voltak, s ennek a hát­rányait már jó ideje próbálják el­lensúlyozni a hittankönyv írók. Ez azonban elég lassan megy. Bellái Zoltán 1950-tien született Zselickisfaludon. 1974-ben szerzett diplomát a budapesti teológián. 1986 lg Csurgó alsoki gyülekezetének lelkésze. Közben egy éven át németországi egyetemeken folytatta teológiai tanulmányait. 1986 és 92 között a somogyi egyházmegye esperese, s máig a kapos­vári református gyülekezet lelkésze. Két éve a re­formátus általános Iskola lelkész- igazgatója is. Fe­lesége ugyancsak lelkész. Három gyermekük közül kettő a teológián tanul, s szintén lelkésznek ké­szül. A harmadik magyar-történelem szakos tanár.- Ma nem az az elsődleges cél, hogy keresztény vüágnézetet ad­junk hívő keresztény gyermekeink­nek - írja Szegedi László -, hanem, hegy hitre vezessük őket Ehhez jó útmutató a könyv. l.s. A református világtalálkozó genfi ün­nepségeire meghívtak, ám kitértem az utazás elől. Nem az én műfajom, hogy elmenjünk megnézni, megvan-e még a reformáció emlékműve. Meglehet ez így cinikusan hangzik, de hát vállalom önmagamat: nem szeretem, ami proto­kolláris, formális, annál inkább azt, ami értékteremtő és tétre menő. Bellái Zoltán, a kaposvári református gyüleke­zet lelkésze mondta ezt. A genfi események napjaiban is a kaposvári református gimnázi­um indításával kapcsolatos ezernyi teendő kö­tötte le, s persze az épülő új iskolai szárny munkálatai. Gyanítom, hogy mint annyiszor, most sem állhatta meg, hogy pár órára be ne kapcsolódjon a fizikai munkába is. Vannak a gyülekezetben, akikben tiszteletet ébreszt, hogy lelkészük délelőtt palást­ban osztja az áldást, s délután kopott farmer- nadrágban látják viszont a betonkeverő meüett az iskolai építkezésen. Má­sok épp ezért bírálják: a lelkész csak a lélek tég­láiból építkezzen. Ami­ben viszont egyetérte­nek, akik ismerik: Bellái Zoltán karizmatikus egyéniség, aki a gyülekezet jövőjét is építi. Igaz, egyesek szerint a ma rovására...- Ha valaki talán száz év múlva megírja a kaposvári református gyülekezet történeté, nem íiél-e majd úgy, hogy az ezredfordulót megelőző és követő évek inkább az anyagi gya­rapodás évei voltak, semmint a lelki kiteljese­désé. A feljegyzésekben meglehet az áll maj± 1986-tól Bellái Zoltán volt a lelkész, aki iskolát, majd öregek otthonát épített, gimnáziumot te­remtett, ám közben kevesebb ideje jutott a lelki gondozásra, a hitélet gazdagítására.- Nem kell száz évvel előre tekinteni, van­nak, akik már ma is így vélekednek rólam - mondta Bellái Zoltán. - Azért a leendő króni­kás remélhetőleg azt is leírja majd, hogy ugyanezekben az években 1500-ról 3200-ra növekedett a gyülekezet létszáma, s azt is, hogy a 90-es évek elejétől 400 gyermek tanult itt hittant. Talán azt is felismeri majd, hogy a kaposvári református egyház történetében ezt megelőzően is voltak időszakok, amikor fő­ként a hitélet külső feltételei gazdagodtak, s olyanok is, amikor semmi nem épült, viszont nagyobb hangsúlyt kaphatott a lélek gyarapo­Péter első levele 4, 10-11 Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi... dása. Ezek a ciklusok nem véletlenül követték egymást. Cserfán Márton 1938-ig szolgált itt; két templomot, valamint parókiát és gyülekezeti házat épített. Minden külső feltételét megte­remtette a későbbi jó gyülekezeti életnek.- 1938-ban került ide Ikafalvy Farkas Béla, s 1953-ig ő volt a lelkész. Neki nem keüett építe­nie. Megengedhette magának, hogy csak a bel­ső értékekkel foglalkozzon... Mikor jómagam 1986-ban ide kerültem, a gyülekezet alig 1500 tagot számlált, s az előző télen már nem is a templomban tartották az istentiszteletet, csak a templom melletti kis teremben. Ott is elfér­tek, s így nem kellett fű­teni a templomot. Már akkor látszott, hogy a gyülekezet számbeli gyarapodásához, előre­lépéséhez ismét építeni kell. Méghozzá egy a jövő közösségét megala­pozó iskolát. Mindezt nem önigazoló magya­rázatnak szánom. Szó sincs arról, hogy elége­dett volnék önmagámmal vagy magunkkal. Tudom, sokkal többet kellene látogatni, több személyes törődésre volna szüksége a gyüle­kezet tagjainak. A családlátogatások pótolha­tatlan fontosságára utal például, hogy az álta­lunk megkeresztelt 60, iskoláskorba került kis­gyermekből csak 25-öt hoztak beíratni az első osztályunkba. Kiderült, a többi család már máshová költözött, s nem is tudtunk róluk... Sokat rágódom azon, tulajdonképpen mi is vagyok én: lelkész vagy valamiféle gyülekezeti menedzser. De hát ha egyszer olyan kevés kol­légám kapott az Úristentől ilyenfajta képessé­geket! Én sem tanultam mindezt. Egyszer csak elkezdtem mindenféle beruházási terveket ké­szíteni, tárgyalni a tervezőkkel, építőkkel és jo­gászokkal, pályázatokat írtam, s feltérképez­tem a pénzügyi forrásokat, ahonnan talán kap­hatunk szaktantermekre, iskolabútorra. Most meg már áll a gimnáziumunk, s talán elkezd­hetjük építeni az öregek otthonát. Hiszen sok idős gyülekezeti tagunk gondja ez is... Szóval ha én ezt kaptam többletként, akkor nekem ezt kell hasznosítanom. Ez nem jelenti, hogy a többi feladat háttérbe szorulhat, csak azt, hogy nem csinálhatok min­dent egyedül. Volt is, van is olyan szándékom, hogy körül­bástyázzam magam munka­társakkal, lelkészekkel. Lehetne itt, ha olyan sok a gyülekezetben végzendő napi teendő, akár 6-7 lelkész is. A nagy kérdés persze az, hogy a kaposvári gyülekezet presbitériuma el­fogadja-e, hogy van itt egy ember, aki az egé­szet mozgatja, menedzseli, de ő maga egyre kevésbé vesz részt ennek mindennapjaiban. S nemcsak a presbitérium megértése a feltétel. A hívek beidegződései is ez ellen hatnak. Hiszen ők mindenekelőtt a lelkésztől várják a jó szót, a szolgálatot. Olykor bizony sérelmezik is, ha a segédlelkész megy el egy szertartásra. Pedig a már említett Ikafalvy Farkas időszakában - melyet a gyülekezet történetének lelkileg fölfe­lé ívelő korszakaként emlegetünk - ez volt a gyakorlat. A nagytiszteletű úr mellett a napi aprómunkát két főállású diakonissza végez­te... Szívesen élnék társadalmi életet is itt a vá­rosban. Erre szükség is lenne, de nincs mikor. Tegnap délután a presbitérium egyik tagját vártam, ám késett vagy egy órát. Leültem a fo­telba, és olvastam, amíg megérkezett. Azután döbbentem rá: nem tudnám megmondani, előfordult-e egyáltalán az elmúlt években, hogy nappal egy egész órára könyvet vehet­tem a kezembe... Kínoz a gondolat, hogy többet kellene ten­nem a mai közösség leüti és szeüemi gyarapí­tásáért is. Az egyik talán rövidesen megvaló­suló tervem egy - nem is csupán kaposvári - protestáns értelmiségi szerveződés létrehozá­sa. Meghívhatnánk például olyan embereket, akiket jó volna megfaggatni, akikkel élmény volna vitatkozni. A gyerekeket és a fiatalokat is össze keü fognunk, s nem csupán az iskolai munka keretében. Az iskola többször is szóba került a beszél­getés során, s egyre inkább megkerülhetetlen­nek látszott egy mindeddig elhallgatott kérdés.- Szép az új iskola, jók a tárgyi fettételei és a pedagógusok szakmai felkészültsége is megfele­lő. Mintha azonban az itt tanítók jó részénél épp a hit állna gyönge lábakon. Hogy lehet egy­házi iskolát csinálni részben ateista nevelők­kel1- Ez valóban nagy nyomorúsága a mai egy­házi iskolai oktatásnak, s korántsem csak a re­formátus egyházban, s nem is elsősorban Ka­posváron - mondta Bellái Zoltán, aki egyben az iskola lelkész igazgatója is. - Az elmúlt év­tizedek e téren különös eüentmondást terem­tettek. Az 1948 előtti egyházi iskolák pedagó­gusai később az állami oktatásban helyezked­tek el, és a történel­mi kényszerhelyzet­ben is jó szakmai és biztos erkölcsi ala­pokon dolgoztak. Zselickisfaludi taní­tóm sokszínű és vonzó úttörőéletet szervezett. Jóval ké­sőbb döbbentem rá, hogy a korábbi kato­likus kántortanító azelőtt kitűnő cserkészképzést kapott, s azt kamatoztatta az úttörőben. Most épp fordítva működik a dolog. Most azzal főz az egyházi is­kola, amit készen kap. Az egyházi tanító- és tanárképzés nincs még abban a helyzetben, hogy csak elkötelezett és teljesen egyházi irá­nyultságú embereket vegyen föl. A fiatalok val­lásos nevelése hagy kívánnivalót, s még az sem biztos, hogy aki egyházi egyetemre megy, valójában hívő. A mi kis középiskolai tagoza­tunkon viszont jórészt olyan gyerekek tanul­nak majd, akik 8 évig már a református általá­nos iskolába jártak s részt vettek a gyülekezet életében is. A csurgói református gimnázium­ról szerzett tapasztalatom: az egyházi háttérrel és keresztényi gondolkodásmóddal jött gyere­kek képesek voltak nevelőerővel visszahatni tanáraikra. Valami hasonlóban reménykedem itt is. EmeUett a következő egy-két évben ma­gam is sok időt szeretnék együtt tölteni gim­nazistáinkkal és a pedagógusokkal is, hiszen ez a következő évek szeüemiségét is meghatá­rozó iskolai közösség lesz. Ha úgy tetszik, a jö- vő gyülekezetének a magja. ______bíró ferenc Ö t falu fősegédmunkása Portik József hetesi plébános szerint idősebb hívei hűsége­sek a templomukhoz, a pap­jukhoz, így mindig ott vannak a misén, ám a fiatalabbakat szinte csak az elsőáldozás, a bérmálás gyűjti össze, külön­ben „hanyagolják” a templo­mot. Úgy, mint a szüleik, hi­szen a középgeneráció is job­bára csak nagy ünnepeken hallgatja a prédikációt. Hetesen kívül a mezőcsokonyai, a csombárdi, a jutái és a várdai hívek lelki gondozását is ellátja. Miséire egész héten készül: bújja az újságo­kat, haügatja a híreket. így próbálja élővé tenni beszédeit, s ekkor - ahogy mondta - veszik a hívek az adást. Az egyik férfi oda-odasúgja ál­dozás előtt: Isten fizesse meg a pré­dikációért. Ez a köszönet végigkíséri a többi miséjét is, de a Mindenható­val való kapcsolata leginkább akkor élményszerű, amikor akár emberi­leg, akár anyagilag kerül nehéz hely­zetbe. Ilyenkor órákon, napokon be­lül megérkezik a segítség. Portik József is segít, hiszen öt fa­lu fősegédmunkásának tartja magát. Ha keü, jó szóval, biztatással, de ha valamelyik gyereknek - mint leg­utóbb egy kaposvári kislánynak - törpe tyúk a vágya, azt is előteremti. Azt mondta: míg régebben a falu első em­berei közé tar­toztak a pa­pok, ez ma már másként van. Igaz, a kü­lönféle társa­dalmi rendezvényekre mindig kap meghívót, s részt is vesz ezeken, mint ahogy a lakodalmakba is el­megy; nem akarja visszautasítani a Portik József 1950-ben született Kéthelyen. A győri bencéseknél érettségizett 19684an. Á katonaság után, 19704ŐI Esztergomban tanult a teológiai főiskolán; 1976-ban szentelték pappá. Zalaapátiban, Tabon, Sümegen, majd Kétújfaluban szolgált 1984-től van Hetesen. fiatal pár szíves invitálá­sát.- Az a legnagyobb baj, hogy a hívek elaltatják a lelkiismeretüket - állítja. - Nemcsak a lopás és a gyil­kosság meg a pénteki hús­evés bűn, hanem a házas; ságtörés is - mint ahogy erre is van példa -, de ez nem különösebben kavarja fel a fér­jek, feleségek lel­kivilágát. A lelkipásztor az Isten és az em­ber embere. Portik József óvodás ko­rától papnak ké­szült. Igaz, édes­anyjának volt egy fogadalma: ha fia születik, nem gá­tolja meg, de nem is akadályozza, ha Isten szolgálója akar lenni. Hét­köznap is ministrált, s most, bel­esebb fejjel állítja: csak a vasárnapi misék hatására senkiből sem lesz pap. Dr. Androsits István öreglaki plébános szentbeszédeit haügatta, és soha nem ve­tődött fel benne, hogy más hivatást válasszon. A bencés atyák nyitották fel a szemét; a katonaságnál munkára nevelték, a lelkipásztorko­dás pedig szolgálatra és alázatra ta­nította. S hogy mi jelenti a pap örömét?- Az, ha sokan hallgatják a prédi­kációt, ha valamiben segíthetek a hí­veknek, s az, ha úton-útfélen duda­szóval köszönthetem a híveket. Öt falu „fősegédmunkása”, né­hány áüatot is tart, de a kutyája a kedvence; beszélgetésünk idején is mehettünk volt, de tudja: ha a gazdi fölveszi a reverendát, akkor nem kö­vetheti. LŐRINCZ SÁNDOR Hírek MAGYAROK MISÉJE RÓMÁBAN. Balás Béla kaposvári megyés­püspök a hét végén Perugiában, a XV. ifjúsági világtalálkozón mon­dott misét. Tegnap jubileumi zarándoklaton vettek részt a fiatalok, így a kaposvári egyházmegyés ifjak is átlépték a római Szent Péter- bazilika jubileumi kapuját. A kaposvári főpásztor és Bíró László püs­pök, a Magyar Katolikus Püspölti Kar családreferense katekéziseket is tart, és holnap a magyarok miséjét Balás Béla mondja. A száznégy egyházmegyés fiatalt Kiss Iván marcali plébános, dr. Rumszauer Miklós nagykanizsai káplán kísérte, és velük tartott Nyéki Kálmán kaposvári káplán, valamint az újmisés Fábry Kornél is. (Is) MEGSZÉPÜLT A CSOMBÁRDI TEMPLOM. Megszépült a közel múltban épített csombárdi katolikus templom. Az impozáns épület külső festését elvégezték felajánlásból a helybeli Szűcs Építőipari Kft munkatársai, ezzel is támogatva az egyházközséget. (Is) TÁBOR ÚJUDVARON. Hetedik alkalommal szerveztek nyári tá­bort Szűcs Imre helyi plébános vezetésével Újudvaron. Először alsó­sok érkeztek, s kézművesprogramokon és vetélkedőkön vettek részt; a felsősöket számháborúval, kirándulásokkal és szellemi ve­télkedőkkel várták. A közép- és főiskolások nemcsak könnyed programokkal múlatták az időt, hanem meghallgathatták egyebek között Puskás Béla egykori katonatiszt előadását az SFOR balkáni szerepéről. Maries József berzencei plébános az államalapításról, egy karmelita atya pedig a szerzetesek életéről mesélt. Schubert Éva színművész és Balás Béla megyéspüspök kötetlen beszélgetésre in- vitálta a fiatalokat, (szga) __________________________________■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom