Somogyi Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-12 / 188. szám

2000. augusztus 13. ★ KÖZELRŐL ★ 9 Siófok a fiataloké Siófok csendes éjszakánként, de a vasút és a Balaton part között hajnalig pezseg az élet Izgalmasan indult az éj­szakai portya; este ki­lenc órakor egy prostitu­ált a fenyőfák közé akart vonszolni a Jókai parkban. Siófokon haj­nalig dáridóztak a fiata­lok, akkor átvették he­lyüket a takarítók, hogy valamelyest helyre po­fozzák a város arculatát A vasúti felüljáróról nem mondható, hogy hosszú lenne; mégis három pont­ján megállva három kü­lönféle zenekar hallatszik. Nem vitás, hogy a prímet közülük a szabadtéri szín­padon boszorkánykodó Pege Aladár, Babos Gyula, Kőszegi Imre és Tomsits Rudolf vitte el; hangszer­ük virtuózai ők, világszer­te ismert dzsessz zené­szek. Nagyjából ennyi tör­tént a siófoki éjszakában, ami a középkorosztály - egyébként mérsékelt - ér­deklődését magára von- hattá/Pánaszkodott a kul- túrház igazgatója is, hogy az operettnél kedveltebb a diszkó, s nyűgösek a ta­xisok is, hogy elfogytak a Balaton fővárosából a fizetőképes ven­dégek. Huszonöt év alatti fiatalok szállták meg a várost, akik gyalog vagy busszal közlekednek, parkok padjain vagy a Balaton-parti fűben alszanak, boltban veszik az alkoholt vagy maxi­mum kocsmába járnak inni. Persze nekik kínálnak számos programot; hajnali egy órakor kezdett például a Flörtben a diszkók hazai lemezlovasa­inak ásza, DJ Sterbinszky. A nagy- strandon működő Spagetti házban ak­kor már javában állt a bál; itt a Blokk együttes játszotta remekül a hatvanas­hetvenes évek slágereit. A közönség az asztalok tetején is táncolt; az üzemel­tető mondta is, hogy minden másnap ácsot kell hívnia, hogy megerősítse, helyrepofozza a bútorokat. Egy kis kitérő a rendőrkapitányság­ra, az ügyeletes tiszt elmondása szerint éjfélkor még nem történt semmi emlí­tésre méltó; nap közben dolgoztak a zsebtolvajok, strandok szarkái, de mintha pihenve készülnének a dolgos másnapra. Néhány fiatal lerészegedett, a szeszesitaltól szerfelett erősnek gon­dolta magát, s összeakasztotta bajuszát egy s más szórakozóhelyen; a helyszín­re siető rendőrök gyorsan szétválasz­tották őket. Egyébként mintha kihalt lenne a város a vasúttól délre, miköz­ben a Balatonhoz közelebb eső sétá­nyon, de még az utcákon is hömpölyög a tömeg, egymás sarkára lépnek a járó­kelők. Megdöbbentő, hogy még jóval éjfél után is milyen sok a néhány éves apróság; a fiatal szülők bizonyára nem tudták kire hagyni őket. A Jókai park szélén, ahol még éppen éri a kandeláberek fénye őket, prostitu­áltak tanyáznak. Néhány évvel ezelőtt úgy szabadultak meg tőlük a rendőrök, hogy kivitték őket a legmesszebbre eső Töreki városrészbe, aztán amikorra on­nan visszatipegtek magas sarkú cipő­jükben, reggel lett, lejárt a munkaide­jük. Egyébként most nem a szexuális szolgáltatásaikra panaszkodnak vendé­geik, hanem hogy ügyködésük közben ellopják tőlük a pénztárcájukat. Az égen reggelig három diszkóba is lézerfények hívogattak. Legelőbb alud­ni a szórakozásban megfáradt vendé­gek talán az Európa szálló melletti fö­venystrandon tértek; a vadkempinge­zők egyszerűen felvertek három sátrat, s bele bújtak. Nem szólt rájuk senki. Közterület-felügyelők egyébként járták az éjszakát; több helyütt zajszint­FOTÓK:ESZES ANDREA mérést végeztek, ugyanis egyfajta ha­gyománnyá vált a városban feljelent- getni mindenkit, aki zenét szolgáltat. Enélkül pedig szinte lehetetlen vendé­get becsalogatni, leültetni az étterem­be, presszóba. Egyre több egyébként a játékterem; az ajtóra ki lehetne írni, hogy Ki itt be­lépsz hagyj fel csaknem minden re­ménnyel. A pénznyerő automaták csak úgy nyelik a lóvét. Persze játszani nem kötelező, ráadásul csodák csodájára si­került olyan fiatalemberrel is találkoz­ni, aki nem veszített, hanem harminc- hatezer forintot nyert két perc alatt. - Elisszuk a haverokkal - mondta a fővá­rosból egy hosszú hétvégére Siófokra leruccanó Kolozsvári Tamás. Hajnali hat óra tájban életre kelt a vá­ros Balaton-parttól távolabbi része is; fi­atalok csoportjai vánszorogtak a járdá­kon, ültek az útpadkán, kezükben az utolsó kiürítésre váró sörös vagy boros üveggel. Néhány szemetes edény fel­döntve, friss falfirkák a vasúti aluljáró­ban, hányásfolt a Víztorony előtt. A posta előtt megjelenik végre a kukásau­tó, amott söprik már az utcát. Van mit rendbe tenni Siófokon. Czene Attila I----------------------------------i I ttasan indul lopni A tulaj felismerte esőkabátját a tolvajon Nagyberényben a szomszéd kifosztotta a mellette lévő ingat­lan német tulajdono­sát. Amikor Klaus Merscher megérkezett Németországból, Müller Tibor az ő eső­kabátjában feszített. A károsult nem érti, hogy a rendőrség a bejelentés ellenére miért csak öt-hat hét múlva fogta el a tol­vajt, aki egyébként a tettét azóta beismer­te.- Klaus Merscher nagy- berényi házát a távollét­ében feltörték és teljes egészében kifosztották. Ezt mint az ő magyaror­szági képviselője már jú­nius 17-én bejelentettem a siófoki rendőrkapitány­ságon - emlékezett Kövesdi Árpád. - Az ügyeletes tiszt jegyző­könyvet vett fel, s a nagy- berényi körzeti megbí­zott kapta meg az ügyet nyomozásra. 0 úgy tájé­koztatott, hogy a gyanú­sítottként szóba jöhető szomszédot nem találja, pedig ő maga is az utca folytatásában lakik. A tu­lajdonos június 30-án ér­kezett szabadságra Nagy- berénybe, s a helyszínen találkozott Müller Tibor­ral, aki vígan és gátlásta­lanul feszített a tőle ello­pott esőkabátban. Ezt azonnal közöltük a kör­zeti megbízottal, de en­nek ellenére nem történt semmi. Csaknem egy hó­nappal később, július 21- én a károsult észrevette, hogy a többek között el­lopott alumínium létrája Müller Tibor házához van támasztva s ott sür­gölődik körülötte a tolvaj is. Ezt telefonon azonnal jeleztük a körzeti megbí­zottnak, aki azt válaszol­ta - állította Kövesdi Ár­pád -, hogy nem ér rá ez­zel foglalkozni, csak há­rom nap múlva, 24-én fog kijönni a helyszínre. Ezt sem tette meg, ugyanakkor 23-án a létra eltűnt Müller Tiborral együtt, aki búcsúzóul még az arcunkba fütyült. Kövesdi Árpád az eljá­rás miatt az ügy kivizsgá­lást kérte az ügyészség­től.- A becsült kár össze­ge 800 ezer forint, ami már semmiképp sem ne­vezhető tyúkpernek, s el­várható lenne a rendőr­ség felelősségteljesebb hozzáállása már csak a közérzet javítása miatt is. A tolvaj egyébként úgy lopott, hogy csaknem minden tárgynak maradt a házban azonosítható ré­sze. Igazából válogatás nélkül vitt mindent; még a falra felszerelt vízmele­gítő bojlert is. Többek kö­zött hiányozott a lakás­ból: asztalterítő, tizenegy féle barkácsgép, kerti lo­csoló slag, két kávéskész­let, gázpalack, két pár lábbeli, két ébresztő rá­dió, három elektromos hosszabbító, három torta­sütő forma, négy garnitú­ra ágynemű. Kövesdi Árpád szerint a tettesnek arra is volt ideje, hogy egy időre be­költözzön a német házá­ba; paprikát, sót és üres üvegeket találtak a föl­dön, amely jelezte, hogy vígan evett-ivott ott.- A külföldi tulajdonos azt hitte, hogy egyszerű ez az ügy; a tolvajt a jel­zésünk alapján elfogják, s visszakerülhetnek hozzá az ellopott holmik - mondta Kövesdi Árpád. - De a bűncselekmény el­követése óta eltelt vagy öt-hat hét, s ez alatt a tet­tes túladhatott a tárgya­kon. Ráadásul arról tájé­koztatták a rendőrök, hogy azt sem kaphatja vissza, amit megtalálnak Müller Tibornál, mert azok tárgyi bizonyítékul szolgálnak. Az ügyhöz tartozik, hogy a német tulajdonos­nak kötött ugyan biztosí­tást egy céggel, de az mindenféle ürügyre hi­vatkozva inkább visszafi­zette az éves díjat, 33.800 forintot, minthogy helyt álljon a kötelezettségé­nek. Wolf Károly százados, aki a körzeti megbízottak parancsnoka a siófoki rendőrkapitányságon a következőket mondta: - A mintegy harminc ello­pott tárgy közül Müller Tibor négyről ismerte el, hogy ő vitte el azokat a házból. Egyébként a bün­tetési tétel ugyanakkora négy, mint harminc tárgy ellopása esetén, tehát be­ismerhetné. A négy tár­gyat elmondása szerint eladta a Szomjas bakter nevezetű siófoki kocsmá­ban egy férfinak, akiről annyit mondott: roma, negyven év körüli és töm­zsi. Tárgyi bizonyítékot nem találtunk a lakásá­ban sem. Az adatokat el­lenőriznünk kell, vannak kötöttségek, a törvény be­tűjének meg kell felelniük a munkánk során. Továb­bi információkra van szükségünk, a bizonyítá­si eljárás sikere érdeké­ben dolgozunk. A rendőr százados be­szélt arról is, hogy az el­követő régi ismerősük. Korábban kifosztotta pél­dául egy hentesüzlet pénztárát, s úgy jutottak el hozzá, hogy vérnyomot hagyott a helyszínen. Mint mondta: a férfi sokat iszik mielőtt bűncselek­ményt követ el, ezért ta­lán ő sem tudja pontosan, hogy milyen tárgyakat honnan lopott el. C. A. Kerékpárral keresztül Ausztrálián Kevés embernek adatik meg, hogy ál­lam- és kormányfőkkel parolázzon. Ba­lázs Sándor ezek közé tartozik. Ha ural­kodók, miniszterelnökök, vagy állam­fők érkeznek Magyarországra, akkor szinte bizonyos, hogy Balázs ezredes találkozik velük, hiszen ő a felelős a ka­tonai tiszteletadással való fogadásuk megszervezéséért, s ő az, aki súg ne­kik, hogy szokásaink szerint mikor és mit kell csinálni. Balázs Sándor, a cere­móniamester hivatalosan a Magyar Honvédség Budapesti Helyőrség-pa­rancsnokság helyőrségi biztosító osz­tályvezetője. ízig-vérig katona, ám mint mondja annak idején, amikor a pálya- választásról kellett döntenie, egyáltalán nem gondolt arra, hogy katonai pályára adja a fejét. A mezőgazdasági szakkö­zépiskolában tengerésznek készült. Az­tán még sem lett belőle hajós, hanem a katonai főiskolán kötött ki. 1978. au­gusztus 20-án avatták lövésztisztté a Parlament előtti Kossuth téren. Azon a téren, amely később - ha képletesen is - a munkahelye lett. Balázs Sándor ugyanis katonai pályafutása elején a 32. Őrezredhez, a Magyar Honvédség dísz­ezredéhez került díszelgő tisztnek. Fe­hérkesztyűben, csizmában vágta ki a díszmenetet, ha állam-, vagy kormány­fő, vagy - mert akkoriban ők számítot­tak a legfontosabb vendégnek - vala­melyik pártfőtitkár érkezett Budapest­re. Mesél arról, hogy amikor Leonyid II- jics Brezsnyev, a Szovjetunió kommu­nista vezetője utoljára Magyarországra érkezett, ágyuk díszlövésével fogadták. Ők meg se rezzent. Aki a közelében volt, az láthatta, hogy nagyon beteg. De erről nem illett, és nem is volt szabad beszélni. Amikor az emlékezetes talál­kozásokról faggatom, nem uralkodók­ról, vagy államfőkről beszél, hanem a Koronáról. 1978-ban ott lehetett a dísz­őrségben, amely a Parlamentben fogad­ta az Egyesült Államokból visszaszol­gáltatott nemzeti jelképet.- Mínusz húsz fok volt! - emlékezik a jeles napra, s máris egy másik napot idéz, 2000. január elsejét, amikor a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe szállították át a Koronát. Itt már nem a díszsorfalban állt. Ő volt az ünnepi pilla­natok egyik szervezője. Két évtized alatt a díszelgő katona vé­gig járta a ranglétrát. Volt szakaszpa­rancsnok, méghozzá a legjobbak közül való, így kerülhetett be a katonai akadé­miára, s jutott hivatali íróasztalhoz, de egy percig sem felejtette, hogy honnan indult.- Egy igazi parancsnok nem csak azt tudja megmondani, hogy mit kell csinál­ni, hanem azt is meg tudja mutatni, hogy hogyan! Bár munkája megköveteli, hogy min­dig a háttérben legyen, a híradó képe­ken olykor feltűnik az állami vezetők, és diplomaták mellett, amikor óvatosan súg nekik valamit, vagy udvarias moz­dulatokkal tereli őket a hosszan elterülő szőnyeg mellett. Ha civilben találkozik vele valaki, akkor is árulkodik katonás tartása, hogy egyenruhát visel. Mindene a sport. Tizenkét éves kora óta sportol. Azt hiszem, alig van olyan sportág, amit ne próbált volna ki. Vívott, síel, futott, kerékpározik. A kerékpár nagy szere­lem! Amikor mobiltelefonján beszélge­Katonai tiszteletadás a Kossuth téren. Göncz Árpád és Borisz Jelcin mögött a díszelgés parancsnoka, Balázs Sándor ezredes tésre kértem, éppen a bu­dai hegyekből pedálozott hazafelé. Ha hétvégeken kerékpáros verseny van, akkor bizonyosan ott talál­ni. Szabadnapjain akár kétszáz kilométert is lete­ker. Nagy útra készül! Asztalán Ausztrália térké­pe. A színes vonal Darwin­ból Three Ways, Mount Isa, Townsville, Rock­hampton, Brisbine, és Newcastle érintésével Syd­neybe vezet. Október 17- ére kell az olimpiai város­ba érnie, hogy a magyar sportminiszter azzal a zászlóval avathassa fel a paralimpián szereplő több, mint félszáz fős csa­patunk szálláshelyét, ame­lyet augusztus 28-án a Du­na Televízió Virradóra cí­mű reggeli műsorában vesz át Fodor Lajos vezér­kari főnöktől. Lesz nála egy másik zászló is, a leg­régibb megyecímerrel. Az, amelyet az expedíció má­sik fővédnöke, dr. Gyene- sei István, a MOB alelnö- ke, a Somogy Megyei Köz­gyűlés elnöke ad át neki. Nem véletlen a somogyi zászló, ugyanis két kísérő­je somogyi, pontosabban nagyatádi. Balázs ezredes térképe mellett számítások vannak. Az út közel ötezer kilométer. Pontosan ki kellett kalkulálnia, hogy naponta hány kilométert kell megtennie ahhoz, hogy időben teljesítse küldetését. A sivatag­ban, vagy az esőerdőben persze érhetik meglepetések az embert. Előre nem várt akadályok jöhetnek közbe. Ő azonban igyekszik minden lehetőséget számítás­ba venni. A kerékpár, pontosabban a ke­rékpárok a székesfehérvári Szipola An­tal, azaz a Vitái Kerékpáráruház jóvoltá­ból már útra készen állnak. A pogy- gyászba tucatnyi pótalkatrész is került, s néhány könyv, mert hobbija az olvasás. Persze lehet, hogy olvasásra csak a hosz- szú repülőúton lesz ideje, mert október 17-én mindenképpen ott akar lenni Syd­neyben. Nagy Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom