Somogyi Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-05 / 155. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap SOMOGY I T AJAK 2000. Július 5., Szerda CSOMAJ NEM. Kérdőíven mér­ték fel Csornában, hogy csatla- kozzon-e a kis település a nagy­berki körjegyzőséghez. A meg­kérdezettek szerint célszerűbb és pénzkímélőbb megoldás lenne ez, ám az önkormányzat legutób­bi ülésén egy igen, egy nem és három tartózkodással úgy dön­tött: ne csatlakozzon a falu a nagyberki körjegyzőséghez. (Is) ÚSZNI TANULNAK. Huszonkét mezőcsokonyai diák tanul úszni két héten át. A hétfőn megkezdett és Kaposváron zajló úszásokta­tásban 3-7. osztályos tanulók vesznek részt úszóedző vezetésé­vel. A mezőcsokonyai gyerekek korábban már részt vettek egy balatonboglári kurzuson, ame­lyen a tanárok tanították az úszás alapjait. Az úszásoktatást nem­csak a szülők, hanem az önkor­mányzat és a Mezőcsokonyai Is­koláskorú Gyermekekért Közala­pítvány is támogatja. (Is) MEGSZÉPÜLT A FŐTÉR. Mint egy másfél millió forintba kerül a nagybajomi főtér átalakítása. Eh­hez négyszázezer forintos állami támogatást nyert a nagybajomi önkormányzat. Szétszedték, majd újra felállították az első vi­lágháborús emlékművet, parkosí­tottak és a hiányzó részen is új díszburkolatot kapott a főtér. (Is) DOMBÓVÁRI ARANYSZIGET. Az Aranysziget Idősek Otthoná­ban megtartották a hagyományos búcsúi délutánt. Az ünnepséget minden évben a Jézus Szíve templom búcsújához kötik, amelyre meghívták az otthon la­kóinak hozzátartozóit is. A búcsú misével kezdődött, azt követően a József Attila Általános Iskola ugró­köteles csoportja tartott bemutatót az időseknek. A napot jó hangula­tú táncmulatság zárta. (Is) KLUBTAGKÖSZÖNTŐ. Ötven éve kötött házasságot a sántosi Horváth István és Lőczi Eszter. A házaspár tagja a sántosi idősek klubjának, és társaik rövid mű­sorral kedveskedtek nekik a va­sárnap tartott aranylakodalmon, amely az új sántosi templomban ünnepi misével kezdődött. (Is) Karmester lett a polgármester Nyugodt, békés természetű embernek tartják Sza­bó Józsefet, de őt is ki lehet hozni a sodrából. Leg­inkább akkor gurul dühbe, amikor megváltoztatja valaki a véleményét, s letagadja, hogy mit mondott egykor.- Hogyan került a közigazgatás szekerére ?- Már az első ciklusban képviselő voltam, s a polgármester lemondása után én lettem a „befutó”, aztán kétszer újraválasztottak. Tíz éve tanulom a közigazgatást, de mindig feladják a leckét; polgár­mesternek, jegyzőnek, képviselőnek egyaránt.- Épül-szépül a település, ahova néhány éve még a busz sem tudott bemenni.- Annak ellenére, hogy csak hat kilométerre fekszik a falu, elég elhanyagolt volt az infrastruk­túrája. Lepusztultak az utak, s mivel a 67-es úton, ahol az autóbuszmegállók vol­tak, több baleset is történt, a testület úgy döntött: építsünk utat, hogy legyen buszközleke­dés. 1370 méteren építettük meg, aztán újabbak következ­tek. Járdákat is építettünk, és először önerőből kezdtük el a belterületi vízrendezést, majd pályázati pénzek­ből, ugyanis komoly gondokat jelentett a belvíz.- Szerszámkészítő az alapvégzettsége, ami távol áll a közigazgatástól. Milyen szépséget tartogat a polgármesteri szék? Egyáltalán: megköszönték-e a falubeliek a testületnek ezt a látványos fejlődést?- Igen, s az újraválasztással ismerték el a mun­kámat. A szépsége az emberekkel való kapcsola­tokból fakad, de az árnyoldala is, és a falu kicsiben olyan, mint a parlament. Ha valamit nem ők talál­tak ki, akkor azt nem is támogatják. Zselicszentpálon szorgalmas emberek élnek, akik becsülik a munkát, de nem rejtik véka alá a véle­ményüket, és ha terveit őszintén eléjük tárja a kép­viselő-testület, akkor nem lesz veszekedés. Szeren­csére azt is megértik: pályázati pénz nélkül nem foghatunk semmilyen beruházásba. Ahhoz lapos az önkormányzat erszénye.- Most mit fontolgat az önkormányzat?- Bőszénfával, Simoniéval, Zselickislakkal együtt társulásban szeretnénk bevezettetni a gázt. A megyei területfejlesztési tanács döntésétől függ, hogy mekkora összeggel kell hozzájárulni csalá­Szabó József 1957-ben született Kaposvá­ron. Az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézetben végzett, 1977-ben érettségizett, és dolgozott szerszámkészítőként, lakatosként és egy ideig vállalkozó is volt. 1984 óta él Zselicszentpálon. Nős, két lánya van. dónként; abban bízunk, hogy portánként ez nem lesz több százezer forintnál. A templom tetőszerkezeté­nek felújítását sem akarjuk elodázni.- Polgármesterként gyakran kerül lehetetlen helyzetbe?- Lehetetlen helyzetek elől egyikünk sem bújhat el. Ilyen volt, amikor két, gazdátlan harci eb megje­lent a településen és szorgalmasan látogatták a tyúkudvarokat, sőt, még egy tehénre is rátámad­tak. Gyakran csöngött a telefon, mert féltek az em­berek. Gyorsan kellett intézkedni. A vadászokkal lelövettem a kutyákat.- Milyen a kapcsolata a testülettel?- Elégedett vagyok; míg korábban több jutott a szervezésből, az ügyintézésből, addig ma egy ki­csit karmester is lehetek. Közösen keressük azokat a tevékenységeket, amelyekkel összefoghatjuk a zselicszentpáliakat. Legyen az falunap, ismeretter­jesztő előadás, bibliaóra, bordaléneklés vagy foci­bajnokság. A fiataloknak is szervezünk programo­kat, szeretnénk, ha szülőfalujukban telepednének le. Támogatjuk a főiskolásokat, egyetemistákat; ab­ban bízunk, hogy az értelmiség sem kerüli el a te­lepülést, amelynek ebben az évben hússzal emel­kedett a lélekszáma. lörincz Sándor Szabó József, Zselicszentpál első embere lett az Év polgármestere. A díszes oklevelet és a díjjal járó herendi vázát Hévízen, az első alka­lommal megrendezett regionális polgármesteri találkozón adták át. Zselicszentpál Iskolát mentett a lelkiismeret Somodor Egy kis létszámmal működő általá­nos iskola fenntartása tönkretehet egy kisközséget. Ha nincs hetven százalékos kihasználtsága, elveszíti a község az önhikis támogatást, vagy lemond az iskolájáról. Krammer Istvánná, Somodor polgármestere mondta mindezt. A legutóbbi képviselőtestületi ülésen nekik is az iskola sorsáról kellett dönteniük. 1926 óta működik általá­nos iskola egy-négy osztállyal Som­odorban. Jelenleg tizenegy kisdiák jár oda. A község amúgy is nehéz gazdasági helyzetben van, és az is­kola fenntartása több mint négymil­lió forint. Az osztály megszűnésé­vel, számításaik szerint jövőre há­rom és fél millió forintot kell az is­kolára költeni; ebből az állami nor­matíva kétmillió egyszázezer fo­rint. A nagy vihart kavaró képvise­lő-testületi ülésen el kellett dönteni, hogy bezárják az iskolát, vagy to­vább működik, de már csak három osztállyal. Az utóbbi mellett dön­töttek, az egyetlen negyedikes diák Memyére kerül, és így a negyedik osztály megszűnik. A polgármester hozzátette: - Ésszerűen gondol­kodva, magam is azon az álláspon­ton voltam, hogy gazdasági okok miatt szüntessük meg a somodori iskolát, a gyerekek járjanak inkább Mernyére, ám a lelkiismeretem mást mondott. Egyrészt így csak, egy pedagógust kell elküldenünk, aki viszont marad, az már harminc éve nálunk tanít. Ennyi idő után nem akartuk kellemetlen helyzetbe hozni, másrészt a falu is ragaszko­dik az iskolájához. Három osztál­lyal működik még a jövő tanévben, aztán a gyereklétszám dönti majd el, hogy bezárjuk vagy sem. Áz óvodába 15-16 gyerek jár. Jövőre hatan, utána viszont már csak ket­ten mennek iskolába. A testületi döntés szerint tehát egyelőre marad az iskola Somodor­ban. Vajon meddig? szarka ágnes Fekete Kékese Göllében Gólle Újabb berendezési tárgyak­kal gazdagodik a göllei Fe­kete István emlékkiállítás. A száz éve született író Chicagó­ban élő fia újabb bútorokat aján­lott fel a hagyatékból. Bodó Imré­től, a Fekete István kör elnökétől megtudtuk: Göllébe kerül az az ágy is, amelyen harminc éve érte utol a halál a Vük, a Kele, a Tüs­kevár szerzőjét. A budapesti la­kásból két fotelt, egy kis asztalt és több könyvet is átad Tóth Ár­pád, az alapítvány gondnoka. És a göllei lakóházba kerül a már ta­valy Dombóvárra szállított Kékes televízió, néhány kitömött ma­dár, állat és szarvasagancs, de újabb fényképekkel is gazdago­dik a gyűjtemény, és Göllében helyezik el Fekete István fejfáját is. Mint megtudtuk: a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesü­let és a göllei Fekete István kör közösen pályázott a millenniumi kormánybizottsághoz, hogy az önkormányzat támogatásával a szülőházban további szobát te­gyenek kiállításra alkalmassá. így két szoba őrzi majd emlékét a Rácz Vali- és az iskolatörténeti gyűjtemény mellett. Itt kapnak helyet Bodó Imre ajándékai is; egyebek között egy Borsos Mik- lós-plakett, két festmény - a Tüs­kevár illusztrációi -, több könyv és kézirat. A göllei Fekete István szülő­házban egyébként jövőre egy ál­landó helytörténeti gyűjteményt is rendeznek. LÖRINCZ Megváltozott a falukép Somogygesztiben 870 méter be­tonjárdát adtak át a napokban, így a falu központja jobban és biztonságosabban közelíthető meg. A több mint egy méter szé­les betonszalag a község képét is jelentősen megváltoztatta. Dr. Buzinkay Gyula jegyző el­mondta, hogy három éve készül­tek el 800 méter járdával a Vörös Hadsereg utcában, s már akkor eltervezték: a Szabadság és a Dó­zsa György utcát is ellátják szi­lárd burkolatú gyalogjáróval. így nem csak biztonságosabban és jobban közelíthető meg a község központja, hanem az utóbbi évti­zed legjelentősebb, csaknem tíz­millió forintos beruházása a falu képét is megváltoztatja. A mun­kát a Strabag Rt. végezte el, és a költségek egy részét pályázati pénzből teremtette elő az önkor­mányzati ________________SiÁ. Á llatsimogató és gulyásparti Szenna, Somogyaszaló Lassan, de gyarapszik a falusi vendégfogadók tábora a Kapos mentén is. A szennai Raab Lajosné négy éve, Miszlang Jánosné biztatására rendezkedett be vendégfogadásra. Azt mond­ta: az ide érkezők együtt élnek a családdal, s nemcsak szállást kapnak, hanem progra­mokat is kínálnak ne­kik. Érkeztek hozzá az ország minden részé­ről, de Németországból is szívesen töltöttek itt néhány napot a vendé­gek. Tatabányáról pe­dig évek óta visszajár­nak hozzá. Raabné 10 személyt tud kényelmesen elhe­lyezni, s mint mondta: egy simogató udvart akar bené­pesíteni állatokkal. Megvették a szomszédos telket, s itt szeretné­nek egy játszóudvart kialakítani a kicsiknek - kecskével, birkával, szárnyasokkal -, hiszen sok váro­si lurkó nem ismeri a háziállato­kat. Egy pályázatot is írtak ezzel a céllal, és az idei bevételüket szintén erre akarják fordítani. Mint megtudtuk: az idei szezon nehézkesen indult, de már telik a naptár... S hogy milyennek kell lennie a falusi vendégfogadónak? Raabné szerint víg kedélyűnek, akik sze­retik az embereket és örömmel látják őket vendégül az otthonuk­ban. No és figyelnek arra is, hogy mi a kedvencük. Megtudtuk: a nyaralók gyakran rendelnek pör­költöt nokedlivel és a rétes után is megnyal­ják a tíz ujjúkat. A somogyaszalói Raabné Császár Ilona sógornőjétől kapott kedvet a falusi vendég­látáshoz. Két szobát ad ki, és hosszú idő után ő lesz az első, aki némi kereset-kiegészítés re­ményében belevág Somogyaszalóban. Ab­ban bízik, hogy német barátai­kon keresztül jönnek majd hozzá a turisták. Mint mondta: a Balatontól Szennáig sok a látnivaló, és a szí­nes prospektusok is mesélnek Somogyról. A Petörkét, Bányát, Kaposvárt és Igáit ajánlja, és a gu­lyáspartit, a szalonnasütést, a jó borokat és a falusi romantikát. Völgyi Attila szereti a jó bort, s tudja, hogy csak gondos gazda­ként számíthat bő termésre. Eb­ben az évben az időjárás is ke­gyes volt, így valóban szép termés ígérkezik; óvatos becslések sze­rint az utóbbi évek legjobbika. A mosdósi tanár a batéi iskolát és a mű­velődési házat vezeti, s nyolc éve Andrasofszky Barna kórházigazgató fő­orvos kapacitálta: érdemes megvásárol­nia a Vígadó hegyen lévő telket. Csodás a környék, s Völgyi Attila 1950-ben született Kadarkúton. A kaposvári Cu­koripari Szakközépiskolában érettségizett 1968-ban. Pécsen 1973-ban szerzett matematika szakos tanári diplomát. 1977- ben a testnevelés szakot is elvégezte. 1997-ig Mosdóson ta­nított, majd a batéi iskola igazgatója lett Hobbija a fényké­pezés; a Somogyi Fotóklub elnöke. Nős, felesége orvos, bá­rom gyermekük van. ha az égiek is úgy akar­ják, dúsan csorog a hegy leve. Megvették a h a t s z á z Munkát és bort ad a Vigadó-hegy négyszögöles telket, s csak 250 tő szőlőt hagytak meg, de újat is telepítettek.- Édesapám agronómus volt, a föld szeretetét, a kertészkedést tőle örököl­tem - mondta Völgyi Attila. - Tudtam, hogy sok munkával jár a szőlőtermelés és a borászat, de kíváncsi voltam, és ta­nulni akartam. A szőlősgazdáktól és a szakemberektől is. Ezért rendeztünk szőlész-borász találkozókat; a mosdósi kórházban sorra hangzottak el előadá­sok a szőlőfajtákról, a növényvédelem­ről, a bor kémiájáról és helyes kezelésé­ről. Talán ennek a szőlész-borász „sza­badegyetemnek” köszönhető, hogy igényesebbek lettek a gazdák, és rá­döbbentek arra: még többet kell tenni­ük azért, hogy piacképes legyen a Víg­adó hegy leve. Völgyi Attila az Attalától Kaposhomokig nyúló, Kaposmente hegyközség létrejötténél is bábásko­dott, s mint megjegyezte: a borverse­nyek sora volt a legjobb mozgatóerő. Az idén csaknem 100 bormintát zsűriz- tettek, de nem akadt igazán jó minősé­gű vörösbor. Jővő áprilisban már vélhe­tően több aranyat oszthatnak a vörö­sért. Egyébként Völgyi Attilának is szá­mos díjnyertes bora van. Vegyes vörös, vegyes fehérét többször is jutalmazták bronzzal, de ezüstöt, sőt aranyat is ho­zott el már fehérbora. Mint mondta: íz­lésvilágához kellemes aromája és telt- sége miatt, az illatos Chardonnay áll a legközelebb. A Vígadó hegyi gazdák most is gyak­ran vizsgálják a tőkéket. Völgyi Attila is kimegy birtokára. Dolgozni és pihenni. Miközben elégedetten szemléli a kor­dont, Lovász Pál sorai jutnak eszébe: A duzzadt fürt, mint ifjú asszony éke/ki­szökkent már a dús levél alól/ A nap mohó tüzével ráhajol, / és édes nedvet pezsdít arany belébe. lőrinczsándor Játék ajándékba az óvodának Nagybajom Huszonkét tagú schortensi kül­döttség érkezett Nagybajomba a hagyományos nyári fesztivál­ra. Nagybajom német testvérte­lepülésének delegációját Gerhard Schwagmeier alpolgár­mester vezette. Tagjai között önkormányzati képviselők és civilszervezetek vezetői is voltak. Ács Attila nagybajomi polgármesterrel ar­ról állapodtak meg, hogy a hu- szonkétezres kisváros ifjúsági egylete a nagybajomiakkal együtt készíti el a Csokonai Ál­talános Iskola melletti területen kialakítandó játszótér fajátéka­it. Mint megtudtuk: a schorten- siek ezúttal sem jöttek üres kézzel; átadták városuk zászla­ját és az ovisoknak szánt játé­kokat. L s. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom