Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-24 / 146. szám
200Q Június 25. * ARCKÉP A 1 PACIENSBŐL klinikai igazgató ...^í D r. Romics Imre professzor, az Urológiai Klinika igazgatója szobájához egy házi múzeumnak is beillő előtéren át vezet az út. A kis tárlók többségében a kiállított tárgyak az elődökről vallanak, mások az urológiát és a gyógyító eszközöket ismertetik. A szolid eleganciával berendezett igazgatói szobában feltűnik a falakon látható számos portré. A képek a klinika korábbi igazgatóit örökítik meg. Az íróasztal fölötti polcon az első igazgató, Illyés professzor gipszbe öntött keze látható. Az urológia tudománya több mint 100 éves, maga a klinika pedig ezekben a napokban ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A Budapesti Orvoskari Tanártestület 1920. május 11-én kelt határozatával - 17 igen és 3 nem szavazattal - döntött úgy, hogy „...megkerestessék a Székesfőváros Tanácsa az iránt, hogy Illyés Géza vezetése alatt álló közkórházi osztály klinikai jelleggel felruháztassék”. Illyés professzor lett a klinika első, Babies Antal a harmadik, s professzor dr. Romics Imre a hatodik igazgatója.- Az ön neve arra enged következtetni, hogy az elődök Délkelet-Európa térségéből származnak.- Őseim a Nyugat felé előretörő törökök elől menekültek Dalmáciából. Az időtájt és később is sokan települtek át délről, szerbek, horvátok, akiknek az utódai ma Százhalombattán, Szentendrén és környékén, továbbá Érden élnek. Kemény, dolgos emberek, mint apám. Asztalosműhelye volt Érden, amit az ötvenes években államosítottak. Munka- és családszeretete segítette át a nehéz éveken. Erős bennünk az összetartozás érzése, a kötelességtudat, a ránk bízott feladat pontos teljesítése. Ez vezérel mind a mai napig, immár 53 éve.- Művészettörténész akartam lenni. Bújtam az ilyen tárgyú könyveket, folyóiratokat, gyűjtöttem az e témakörrel foglalkozó tanulmányokat. Nagy segítségemre volt egy hasonló érdeklődésű, nálam idősebb fiú, Magyar Kálmán, aki ma a kaposvári múzeum igazgatója. Ez a szenvedélyem harmadikos gimnazista koromig tartott. Akkoriban egy alkalommal a bátyám, aki már gyakorló orvos volt, egy szomorú történetet mesélt el egy fiatal nőről, aki valamilyen tüdőbetegség következtében halt meg, nem lehetett megmenteni. A történet nagy hatással volt rám. Olyannyira, hogy fogtam a művészettörténettel foglalkozó könyveket, tanulmányokat, összecsomagoltam és félretettem őket. Előtérbe került a fizika, a biológia. Úgy gondolom, akkor érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy az orvosi hivatást, a gyógyítás szolgálatát választom. Az elhatározás komolyságát jelzi talán, hogy az érettségi és az egyetemi felvételi között ezer fizikapéldát oldottam meg önszorgalomból. Szerkesztettem egy táblát is, amire felírtam: „Tanulj te mafla, mert különben nem vesznek fel az egyetemre”. A táblát felerősítettem a szobám falára, hogy mindig előttem legyen. Jeles érettségivel és a szorgalomból végzett fizika- és biológiatanulmányokkal a tarsolyomban jelentkeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Felvettek.- Miért választotta éppen az urológiát?- Talán húszéves lehettem, amikor orvoshoz kellett fordulnom. Az urológus követ fedezett fel nálam, amitől megszabadultam. A saját betegségem keltette fel a figyelmemet az urológia iránt, azt hiszem akkor határoztam el, hogy urológus leszek. Az egyetemen a kötelező tantárgyak, a tanulás mellett vállaltam mindenféle diákköri munkát, kutatást, így készültem a pályára. Természetesen foglalkoztatott a gondolat, hogy ha előbbre akarok jutni a választott szakágban, az urológiában, újabb ismereteket és tapasztalatokat akarok szerezni, akkor erre a legjobb hely a SOTE Urológiai Klinikája. 1974- ben megüresedett a hely, akkor kerültem ide. Azóta egy rövid kitérő kivételével - 1995-97- ben osztályvezető főorvos voltam az ORFI urológiai osztályán - itt dolgozom.- Azí mondják a betegei, hogy a professzor úr német precizitással vezeti a klinikát.- A pontosság minden munkahelyen fontos. Egy klinikán, ahol emberek gyógyításával foglalkozunk, a precizitásnak fokozott jelentősége van. A rendre, a pontosságra, a betegekkel való bánásmódra mindig nagy gondot fordítottam, úgyhogy ez nálam nem valamiféle német precizitás. Bár meg kell mondanom, hogy kétéves németországi munkám során igen sokat tanultam. A pontosságot itt mindnyájan elődeinktől is örököltük. Az intézet minden eddigi vezetője híres volt arról, hogy mindent tudott a klinikáról, a klinikán kezelt betegekről. Egy-egy újonnan idekerült orvos kellemetlenül érezte magát, amikor a szokásos reggeli eligazító megbeszélésen kiderült, hogy az igazgató tájékozottabb az egyik vagy másik beteg helyzetéről, mint a referáló orvos. Azt is hamar meg kellett tanulni, hogy itt a viziteken nem lehet a kórlapokból „puskázni”, mindent fejben kellett tartani. Ezt a szellemet a klinika első igazgatója, Illyés professzor honosította meg. Nála nem lehetett késni. Babies professzor volt az első, aki ebből egy életre szóló leckét kapott. Történt ugyanis, hogy Illyés professzornak Balatonfüreden kellett előadást tartania, s tanársegédjét, Babies Antalt kérte, legyen a segítségére. Vigye a tudományos felszerelést, a vetítendő anyagot, ábrákat, s rendezze be az előadótermet. Délután negyed háromkor kellett találkozniuk a Móricz ZsigI Névjegy Született Érd, 1947. május 16^ orvoS) két gyermekük van, CSt!a SSÄ f"ÄÄ* 1965-ben, tu- Tanulmányai: a József Attila Gimnfau b is Orvostudomanyi datosan készült az orvos' ^ diplomát szerzett, majd Egyetemen 1971-ben a ^„álatokból 1978-ban urológiából szak 1975-ben laboratonumi vizsg ’ kandi(játusa, 1995-ben vizsgázott. 1985-ben az°rv0^°temi tanár. Hobbija az újkor, az orvostudomány doKtó«úszás. 1974. július 1. óta mond körtéren, onnan indultak volna Illyés professzor kocsijával. Babies fél percet késett. A villamosról leszállva látta elindulni Illyés kocsiját. Egyetlen Dr. Romics Imre: nálunk a viziteken nem lehet a kórlapokból puskázni, mindent fejben kell tartani megoldás kínálkozott, elérni a kelenföldi pályaudvarról induló vonatot. Úgy számított, hogy ha Illyés tartja szokásos menetrendjét, s útközben leállítja kocsiját, hogy teljesítse penzumát, a napi egyórás sétát, ezt most sem hagyja ki, akkor ő vonattal hamarabb ér Balatonfüredre. így is történt. Mire Illyés megérkezett, Babies már mindent előkészített. A professzor körülnézett, mindent rendben talált, s csak annyit mondott: „No, azért.”- Az egészségügyben mára különös hangsúlyt nyert a gazdaságosság. Az ön által vezetett klinikának nincsenek napi gondjai?- Különösen a bonyolult beavatkozások okoznak néha fejtörést. No, nem az orvosnak, hanem az igazgatónak. Előfordul, hogy egy betegség leküzdésére két beavatkozásra van szükség. Az egyiket a tb támogatja, a másikat nem. Ilyenkor az orvosban felmerül a kérdés, hogy mit tegyen. A szabályokhoz alkalmazkodjon, vagy a gyógyítást tekintse elsődleges szempontnak. Az prvos az utóbbit szokta választani, ami persze gazdaságtalan. Ezt is vállalni kell, s vállaljuk is. Csak azt nem tehetjük meg, amit Babies professzor még megengedhetett magának. Egy alkalommal a saját zsebéből pótolta a klinika működéséhez szükséges ösz- szeget.- Több hazai és külföldi tudományos társaságnak, szak- folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. Marad-e idő a családra, családi életre?- Feleségem is orvos, az I. sz. Női Klinika docense. Kiegyensúlyozott családi életet élünk. A németországi két esztendő alatt ő a családi életet szervezte. Kata lányunk iskolába járt, ott alapozta meg némettudását, s ez is szerepet játszhatott abban, hogy a bölcsészkaron németszakon tanul. Ehhez más tárgyak mellett, egy finn családdal létrejött kapcsolat és a finn nyelvvel való ismerkedés után, a finnt is felvette. Ha már a családról is szó esett, a kép úgy lesz teljes, ha megemlítem 12 éves Miklós fiunkat, aki általános iskolás, egyébként ő is szeretette méltó, rendes gyerek. Az orvosi munka, a hozzá kapcsolódó tudományos tevékenység egy idő után életmóddá válik. Fia nem vigyázunk, háttérbe szoríthatják a magánéletet. Gyermekkorom óta meghatározó tényező volt és marad a szeretetteljes családi élet, az összetartozás. Ez a nehezebb időszakokban sem szorult háttérbe. A család persze hétvégeken van igazán együtt, no meg a nyári szabadságok idején.- Van-e hobbija, egyáltalán marad-e szabadideje?- Tulajdonképpen a munkám a hobbim, de azért van valami, amivel műkedvelőként szívesen foglalkozom. Ez a magyar történelem. A súlypontok: a kiegyezés, az első világháború és következménye, Trianon, a második világháború, s az azt követő Rákosi-korszak, 1956, s végül amire erdélyi, valamint felvidéki és kárpátaljai látogatásaim során figyeltem fel, a határainkon kívül szorult magyarság sorsa. No és lenne még testedzésként az úszás és a ping-pong. Erre azonban kevés idő jut. Szeretem a futballt. Régebben Miklós fiammal mécsesekre is el-eljártunk.- Vannak dolgok az ember életében, amire büszkén gondol vissza...- Büszke vagyok a családomra, a feleségemmel, gyermekeimmel és a testvéreimmel kialakult harmonikus kapcsolatra. Az orvosi pályát, a gyógyítást hivatásomnak választottam, a megszerzett tudást és a tapasztalatot mindig a beteg ember gyógyítására használtam. Ezt, vagyis a gyógyítást találom munkám értelmének, szebbik oldalának. Nincs semmi, amit eddigi munkámból el kellene felejtenem. Élet- és munkafilozófiám a pontosság és a tisztesség, s az, hogy a beteg innen nem távozhat elégedetlenül. Kanyó András
