Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24 / 146. szám

Somogyi Hírlap 2000. Június 24., Szombat Hétvége 11. OLDAL Diana a magyar királyok családfáján Ópusztaszeren állítaná ki a balatonszabadi amatőr történész tizenhárom méteres tekercsét 1250 év, 977 név szerepel azon a tizenhárom méter hosszú, hetven centi széles papírtekercsen, amelyen a balatonszabadi „amatőr tör­ténész”, Víg János levezette a magyar és a hozzájuk kapcsolódó más királyok felmenő és oldalági rokoni kapcsolatait. Tudomása szerint hazánkban először ábrázolta az európai királyi famíliák egyesített családfá­ját. Mindez három évi mun­kájába került.- Az egykori Jugoszlávia terüle­téről származom; ott az iskolá­ban csak érintettük a magyar tör­ténelmet, pedig mindig is érde­kelt - mondta a Balaton- szabadiban élő Víg János. - So­kat olvastam, hallottam arról: miért kellett idegen királyokat hozni a magyar trón­ra. Ennek kezdtem el utánajárni, s 1996- ban, amikor munka- nélküli lettem, elkezd­tem felgöngyölíteni királyaink családfáját. Abból indultam ki: va­lószínűleg joguk volt elfoglalni a magyar királyi trónt az „idegen” uralkodóknak is, akik ugyanis trónra emelték őket, bizonyára ismerték a csa­ládfájukat. Éppen azért fogtam a gyűjtéshez, mert semmit sem tudtam, ám nem hagyott nyu­godni a dolog. Az európai országok elmúlt ezer évben élt összes királyáról kigyűjtöttem a fellelhető adato­kat, s megkerestem ezzel párhu­zamosan: ki hogyan kapcsolható a magyar uralkodó dinasztiák­hoz. Ebből állt össze lassanként a tizenhárom méter hosszú papí­ron elférő, egyesített királyi csa­ládfa. Víg János háromévi munkája során a teljességre törekedett. Amikor például első királyunk­hoz, Istvánhoz ért, s annak fele­ségéhez, Gizellához, akkor utób­binak a rokonságát is felderítette, így bukkant rá Gizella bátyjára, II. Henrikre. Ám itt sem hagyhat­ta abba az ábrázolást, mert ha lé­tezett második, akkor ezt meg­előzően élnie kellett egy első Henriknek is. Ezen a szálon, a bajor ágon ért aztán vissza III. Ottóig, aki a koronát adta István­nak, aztán a rokoni szálakon 1. (Nagy) Károlyig, a frank biroda­lom egyesítőjéig. Az ő neve az el­Megtalálható a szabadi „amatőr törté­nész” által készített családfán VIII. Hen­rik az összes feleségével, vagy éppen Carlo Bonaparte korzikai ügyvéd, Napó­leon első fellelhető őse is. ső bejegyzés a papírtekercsen.- Áz európai királyi dinasztiák mindössze húsz-harminc száza­lékáról mondható el, hogy az ál­talam vizsgált ezer év során sem­miféle kapcsolatba nem hozha­tók a magyar királyi családokkal; ezért lett olyan szerteágazó az egyesített családfa - állította Víg János. Páratlan időutazást tartal­mazó tekercse legvégén még ma­Víg János idegen királyok nyomában FOTÓ: HORVÁTH MÓHIKA ga Diana brit hercegnő is megta­lálható. Hogy az ő kapcsolatát miképpen lehet levezetni a ma­gyar uralkodókig? Nos, I. Ferdi- nánd feleségének, Jagelló Anná­nak a dédunokája lett I. Károly angol király felesége. A tekercset alul a magyar kirá­lyok portréi díszítik. Ezeket Várai Lajos siófoki grafikus rajzolta meg. Az utolsó arckép Horthy Miklós kormányzót ábrázolja. Kérdésünkre Víg János azt mondta: - Azért tettem rá, hogy ne mondhassa senki: elfogult va­gyok. Amikor ugyanis I. Ulászló meghalt, az utószülött László kiskorúsága miatt Hunyadi Já­nost nevezték ki kormányzóvá, aztán végül Mátyás lett a király. Nos, Hunyadi Jánost is szerepel­tetem a portrék között, mint ahogy Kossuth Lajost is. Ilyen alapon szerintem Horthynak is ott van a helye. Víg Jánosnak nincs tudomása róla, hogy az országban létezne hasonló, az európai királyok egyesített családfáját ábrázoló mű. Azt szeretné, ha még idén, a millennium évében közszemlére tehetné. Az ópusztaszeri nemzeti történeti emlékparkban minden­esetre már készítik a helyet a te­kercsnek. Előbb azonban lekto­ráltatni kellene, s a szabadi alko­tó most erre vállalkozó történészt keres. S, hogy később mi a célja a családfával? Arra gondolt: ügyes nyomdai szakemberek sokszoro­síthatnák az általa kézzel rajzolt tekercset, s például iskolákban a történelemórák hasznos segéd- anyaga lehetne. __fónammre B akanccsal rúgtak fejbe... Még tisztázatlan, rendőri vagy börtönőri erőszak okozta az őrizetes súlyos koponyasérülését Azt, hogy a 26 éves büntetlen elő­életű kaposvári fiatalember vét- kes-e a nemi erkölcsöt súlyosan sértő bűncselekményben, amely- lyel gyanúsítják, s ami miatt ötö­dik hete előzetes letartóztatásban van, majd a bíróság dönti el. Alig­hanem a bíróság elé kerülnek azonban azok a nyomozók, eset­leg börtönőrök is, akik fogva tar­tása első negyven órájában - ed­dig tisztázatlan körülmények kö­zött - olyan súlyosan bántalmaz­ták, hogy koponyatöréssel, eszmé­letlen állapotban került a kórház intenzív osztályára. Tettük erköl­csi súlyát csak növeli, ha kiderül: a gyanúsított ártatlan. Az enyhe fokú szellemi fogyatékos fia­talember a tököli rabkórházból írt két­ségbeesett hangú levelében panaszolta el szüleinek sérelmeit. Mint írta, tudta, hogy nincs félni valója, így nyugodtan fogadta a lakásukra érkező rendőröket, sőt kezet is fogott velük. A 26 éves fiú azt állította, a nyomo­zók - egyiküket a levélben meg is neve- zT- ittasak voltak. Levelét azzal fejezte be : az igazi bűnöst keressék meg. Az ifjú, őrizetbe vételétől a kórház intenzív osztályára szállításáig eltelt mintegy 40 órában végigjárt útja re­konstruálható. Homály fedi viszont, hogy hol és kik bántották. A megyei rendőr-főkapitányság fogdájának átépí­tése miatt az előzetes letartóztatásba ke­rülők zömét most a megyében lévő vá­rosi kapitányságok fogdáiba szállítják. Ez esetben a gyanúsítottat az első kihall­gatás után Nagyatádra vitték. Ott állítot­ták bíró elé, áld elrendelte 30 napos elő­zetes letartóztatását. Ezt követően ke­rült a BV kaposvári intézetébe, onnan pedig a kórházba, ahol az ambuláns lap bizonysága szerint súlyos koponyatö­réssel kezelték. Miután szállítható álla­potba került, a tököli börtönkórházba vitték.- A Nagyatádról a kaposvári BV inté­zetbe való szállításakor még nem állt fenn a súlyos sérülés - mondta dr. Fóris Kálmán, a fiatalember védőügyvédje - A börtöncellában egyedül volt. Néhány órával később mégis olyan súlyosan sé­rült, hogy a kórházba kel­lett szállítani. Hosszú ügyvédi pályámon csak ritkán fordult elő, hogy a gyanúsítottnak a rend­őrök vagy az őt fogva tar­tók esetleges visszaélései­ről látszólag teljesen egy­értelmű bizonyítéka lett volna. A gyanúba kerülés körülményei is szokatla­nok. A sértett lány ugya- _ ___ n is nem tudta megnevez­ni az őt állítólag megerő­szakoló személyt. Jónéhány nap eltelt a cselekmény és a fiatalember meggyanú- sítása között. Azóta az előzetes letartóz­tatást újabb 30 nappal meghosszabbí­tották, ám a gyanút a legegyszerűbben tisztázó szembesítésre mindmáig nem került sor. Az is különös, hogy egy fog­va tartott, akinél önmaga megsértésére alkalmas eszköz nem lehet, s akinek nincs zárkatársa, miként szerezhet sú­lyos sérüléseket fogva tartása idején. Ez akkor is fölveti az őrök felelősségét, ha nem bántották, ám nem kellően vigyáz­tak rá. Ennek kivizsgálása azonban a ügyészségi nyomozóhivatalra tartozik. Dr. Ronga László, a megyei ügyészsé­gi nyomozó hivatal vezetője mindössze annyit mondott el: A büntető eljárás fo­lyamatban van, ám a szülők által június 19-én náluk - a vélelmezett rendőri túl­kapások, illetve kényszervallatás kap­csán - tett bejelentés ügyében nyomo­zást még nem rendeltek el. Hozzátette: amennyiben bebizonyosodik, hogy pél­dául a nyomozók ittasak voltak, akkor már kötelességszegésről van szó, mely esetben az ügy a katonai ügyészséghez kerülne. Ugyancsak szűkszavúan tájékoztatott dr. Pintér István kaposvári rendőrkapi­tány is. Elmondta: a fiút május 12-én vették őrizetbe erőszakos nemi közösü­Levél a börtönből „Bent először kérdezgettek, utána ráncigáltak, ütögettek. Majd az asztalhoz verték a fejemet, úgy hogy a földre estem. Ott ba­kanccsal fejbe rúgtak. Akkor repedt be a koponyám... A földön is rugdostak és én nem tudtam mi ez az egész! Egyre azt mond­ták, mondd, hogy te voltál. ” lés alapos gyanújával, majd a nagyatádi fogdába szállították. Ezt megelőzően azonban orvosi vizsgálatnak vetették alá, amely negatív eredményt hozott. A gyanúsítotton tehát nem voltak bántal­mazásra utaló nyomok. Ha felmerül a hi­vatali bűncselekmény gyanúja - mondta -, abban nem rendelhet el nyomozást, mert ez az ügyészségi nyomozóhivatal dolga. Hozzátette: az ott folyó eljárás eredményét - bármi legyen is az - tiszte­letben tartják. Kérdésünkre válaszolva mondta el: az ügyben fellépő nyomozók mindegyike továbbra is a rendőrség kö­telékében van. A szembesítésre pedig - állította - eddig azért nem került sor, mert a sértettnek az érettségi és felvételi vizsgákkal kapcsolatos tanulmányi köte­lezettségeinek kellett eleget tennie. Utalt rá viszont, hogy más eszközökkel folyt a nyomozás, s ennek során szerológiai vizsgálatokat is végeztek. Információnk szerint a sértett lány ruháján a szüzesség elvesztésével ösz- szefüggő vérnyomok voltak, ám megra- gadási vagy horzsolási nyomok nem. Dr. Fóris Kálmán szerint ilyenek nélkül aligha képzelhető el erőszak olyan nő ellen, aki védekezik. A gyanúsított fiú ruháján, ha vérző személlyel dulako­dott, vérnyomoknak kellett volna lenni­ük. Ezzel az egyszerű vizsgálattal is azonnal tisztázható lett volna az ügy. Védence amúgy azt állítja, nem is ismeri a megbecstelení- tett lányt. A személyleírás sem illik rá, így az ügyvéd sem érti, miként terelő­dött rá a gyanú.- Mindezt majd a bíró­ság mérlegeli, említést ér­demelnek azonban, mert a két ügy - a fiatalember terhére rótt és a sérelmére elkövetett - valamiképp összefügg. - mondta dr. Fóris Kálmán. - Az ilyen jellegű erőszakos bűncselek­mények elkövetői páriák a rendőri szer­vek előtt, s ez kihathat a nyomozás módszereire, annak tempójára. Általá­nos tapasztalatom, hogy nyomozati ügyben az előzetes letartóztatásig sür­gős a dolog a rendőröknek, azután már ráérnek. Ha egy nyomozó biztos abban, hogy bizonyítékai elégségesek, aligha bántalmazza a gyanúsítottat. Ha túl kell lépni a megengedhető nyomozói hatá­rozottságon, az arra utal, hogy kevés a bizonyíték. Jelen esetben vélhetően minden áron eredményt akartak produ­kálni. Ápolása idején a tököli börtönkórház­ban az ügyészségi nyomozóhivatal vizs­gálótisztje sértettként hallgatta meg a fi­atalembert. Ő lényegében két alkalom­mal történt megveréséről számolt be, ál­lítva hogy nemcsak a fején, hanem az egyéb testrészein lévő sérüléseket is ve­rés okozta. Ennek kapcsán megkísérel­ték az őt bántalmazók azonosítását. A fogoly azonban azt mondta: rabként olyan függőségi helyzetben van, hogy nem vállalja az azonosítást. Ez nehezíti a vizsgálatot, ám ettől függetlenül is bi­zonyítható lenne, hogy az ominózus 40 óra alatt a gyanúsított kikkel kerülhetett kapcsolatba. Ugyancsak nehezíti az ügy feltárását, hogy a fiatalember - s ez talán össze­függ enyhe szellemi fogyatékosságával - nem tudja pontosan rekonstruálni a tör­ténteket. Összemosódnak gondolatai­ban a kihallgatások, és úgy véli, hogy a kaposvári börtönben azok a rendőrök verték meg, akik előállításában is közre­működtek. Más válaszai alapján nem egyértelmű azonban, hogy rendőr vagy börtönőr verte. Dr. Pintér István városi rendőrkapitány ennek kapcsán megje­gyezte: Mit kerestek volna a rendőrök a börtönben? Az ügyben megkérdeztük Horváth Lajos kaposvári börtönparancsnokot is, aki azonban elhárította a nyilatkozatot. Mindezek után csak annyi biztos, hogy a gyanúsított az őrizetbe vételét követő 40 órában súlyosan megsérült. A fiú apja állította, hogy fia mintegy 12 órát töltött eszméletlenül a cellájában, mire rátaláltak és kórházba szállították. Ha ez igaz, az esetnek május 14-én kel­lett történnie, az orvosi látleletet ugyan­is 15-én már röntgenvizsgálatát követő­en, a radiológiai osztályon állították ki. Végül is akár bűnös a gyanúsított, akár nem, az ügyével kapcsolatos eljárás, il­letve fogva tartásának módja hivatalból - azaz magánindítvány nélkül is - üldö­zendő bűncselekményekre utal. Mie­lőbb tisztázandó, hogy mi okozta a fia­talember súlyos sérüléseit. Ez azoknak a rendőröknek vagy börtönőröknek is érdeke, akik valóban vétlenek. BÍRÓ FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom