Somogyi Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-17 / 140. szám

2000. június 18. ★ KÖZELRŐL ★ 3 A parkett ördögei Elbűvölően kecses lányok, elegáns fiúk lejtettek tegnap a kaposvári Eötvös Loránd Műszaki Középiskolá­ban, ahol a standard és a latin- amerikai táncok klubközi versenyét rendezték meg. Hódvezővásárhelytől Szombathelyig, Dombóvártól Buda­pestig 30 pár fogadta el a kaposvári Flamingó Tánccsoport meghívását. A táncosok több korcsoportban bűvölték el a Jánosi László vezette zsűri tag­jait. A legfiatalabb táncos kilenc, a legidősebb 17 éves volt. Temperamen­tumos rumbát, szambát, cha-cha- chát, jive-ot, passou doblet láttunk a latin-amerikai táncok kategóriájában, de a standard táncok, az angol és a bécsi keringő, a quick step, a low fox és a tangó is igazolta: a parkett ördögei ezek a fiatal táncosok. L S. Bitontóban a Kis-Balaton' A temperamentumos magyar táncosokat szívükbe fogadták az olaszok A balatonszentgyörgyi Kis-Balaton Táncegyüt­tes vendégszerepeit az első bitontói nemzetkö­zi néptánc fesztiválon. A dél-olasz város 1734- es, csodás megmene­külését ünnepelte. 1734 május 25-26-án tör­tént, hogy az osztrákok el­len vívott csatában győzel­met arattak a spanyolok. A spanyol hadvezérnek azonban éjjel megjelent Mária és arra kérlelte, hogy ne rombolja le a le­győzött városkát. A had­vezér megfogadta az égi jelet és békében elvonult. A bitontóiak úgy dön­töttek, hogy e csodás meg­menekülést néptáncfesz­tivál rendezésével is meg- ünneplik. Az olasz nép­tánc szövetség elnöke kért tanácsot a nemzetközi szervezettől, kiket hívja­nak? Ott javasolták, hogy magyar együttest lássanak vendégül. A szentgyör- gyiekre a magyar szerve­zeten keresztül találtak. Bizonyára arra gondolt a nemzetközi szövetség, hogyha ez a dél-olasz kis­város partnert keres a nagyvilágban, az ismerke­déshez jó alap a két nép közismert temperamentu­ma. S ebben nem csalat­koztak. A Kis-Balaton tán­cosai osztatlan sikert arat­tak. Tánctudásuk meglep­te a fesztiválon fellépő olasz együtteseket is. Bitontó 1600 kilométer­re fekszik a Balatontól, az olasz csizma sarkantyújá­nál. Autóbusszal csaknem, húszórás az út. Az itt la­kók állítják, hogy a tenger­parti napsütés érlelte olaj­bogyóik a legjobbak a vilá­gon. Végeláthatatlan lige­teik féltve őrzött kincsek. Bitontóban az önkor­mányzati rendőrség oltal­mát élveztük, miután a vendéglátó Re Pampanelle néptánc együttes egyesüle­tének alelnöke Vincenzo Delvino egykori rendőrként megőrizte jó önkormány­zati kapcsolatait. Egyéb­ként is tapasztalhattuk, hogy szeretik őt a város la­kói. S fontos számukra ven­dégeik biztonsága. Még a tartomány székhelyét, Bari kikötővárosát is motoros rendőrök kíséretében néz­tük meg. Az önkormányza­ti rendőrséget nem a szigo­ráról ismertük meg. Jóked­vű, segítőkész csapat. S ha kell, idegenvezetőnek is ki­válóak. Egyikük, akit ma­gunk között Louis de Funesnek hívtunk, huncut mosolyáért, kifogyhatatlan humoráért, hobbiból a vá­ros múltját kutatja. Ő ava­tott be abba a hiedelemvi­lágba, amit a bitontóiak őriznek. Az ókori római is­tenek és tulajdonságaik ugyanis tovább élnek a ke­resztény hitvilágban is. Egyre másra tárják fel az ókori szentélyek maradvá­nyait templomaikban. Az utca este a férfiaké. Hol csendesen, hol nagy vitába keveredve töltik azidőt, legyen az a hatvan ezres város főtere vagy a tengerparti halászfalu. Ha ezekben a kis falvakban el tudunk szakadni a tenger varázsától, a polipok és mindenféle tengeri her­kentyűk látványától és be­sétálunk a száradó ruhák­tól tarka sikátorokba, is­mét egy másik világ tárul­kozik fel. A fehér kőből épült házak közötti zárt belső tereken a gyerekek nagy hévvel és géltől estig fociznak, az anyukák a konyhai mun­kák közben is szemmel tarthatják őket. Nicola Pice, Bitontó pol­gármestere a városházán fo­gadta Nagy Lajos szent- györgyi polgármestert és felkérte, legyen a fesztivál fővédnöke. S örömmel fo­gadta el a szentgyörgyiek meghívását az augusztusi nemzetközi néptánc feszti­válra. Mint kiderült a koráb­ban jelzett negyven fős de­legáció időközben 54-re nö­vekedett, ennyien készül­nek a balatoni utazásra. A bitontói találkozó me­nettánccal kezdődött, amit nagy örömmel fogadtak a helybeliek. Különösen a magyar népviselet fogta meg őket. Más az olaszok népi tánca mint a miénk. Többet énekelnek, keve­sebbet táncolnak. S még kellő hévvel el is mesélik miről szól a népi játék. Nem véletlen, hogy a tán­cosaik megjegyezték, mi­lyen nehéz lépéseket tud­nak a magyarok. Mindezt még teljesebben megis­merhetik, mert augusztus 20-án Balatonszentgyörgy- re várják őket a nemzetkö­zi néptánc találkozóra. Az olaszokon kívül itt lesznek a bécsi, vajdasági, erdélyi és felvidéki táncosok, is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a község saját erőből rende­zi meg a nemzetközi nép­táncfesztivált, pályázatai eddig nem találtak támo­gatókra. Gáldonyi Magdolna A legjobb pályakezdő n Urbanovits habzsolja a cukkinit és izgalmas szerepekre vár Négyszer felvételizett sikertelenül a színművészetire, de nem adta fel, hiszen várta a színpad. Ját­szott szolgálókat, volt nővér, szí­nésznő és koldusasszony. Az Or szágos Színházi Találkozó legjobb előadásának tartott Sweeney Toddban nyújtott alakításáért Urbanovits Krisztina művészi telje­sítményét is elismerték. A legjobb pályakezdő színésznek járó díjat vette át a kaposvári Csiky Gergely Színház fiatal művésznője.- Már hat éve Kaposváron játszik. Meddig marad pályakezdő egy szí­nész?- Én nem furcsállot- tam ezt a díjat, ugyanis papíron csak két éve va­gyok színész. Csopor­tos szereplőként kezd­tem itt, mert nem volt diplomám. Az inasévek alatt az embert sem stá­tuszban, sem szerepek­ben nem minősíthetik színésznek. A színész megérzi, hogy meddig pályakezdő...- Sok, kisebb-nagyobb szerepe volt, amit magára szabtak.- Az öreg hölgy látogatását, az Üveg­cipőt, a Vihart nagyon szerettem, az idei évadban pedig a Sweeney Tood és a Háztűznéző volt a szívem csücske.- Nemcsak remekül játszik, remekül is énekel. A színháznak amúgy nem erőssége az ének.- Van azért egy pár jó torkú színész itt. A Sweeney Todd-ban Molnár Piros­ka, Spindler Béla, Bezerédi Zoli és Szar­vas Jóska is nagyszerűen énekel. Ka­posváron azok a jó zenés darabok, amelyekben egyenrangú a zenei és a színészi követelmény. A nagyoperett valóban nagy feladat.- Azok a színészek, akik itt értek be, de már elhagyták a társulatot, azt tart­ják: Kaposváron az volt a jó, hogy csak a színház létezett. Nem kellett rohan- gászni szinkronba, rádióstúdióba...- Ez így van. Attól, hogy vidéken va­gyunk, sokkal koncentráltabb a munka, a próbák után nem ülünk be a kocsiba, hanem utána még beszélgetünk, elő­adás végén is, a büfében hajnalig. És ez nagyon jó.- Hogyan került Thália közelébe?- Gimnazistaként, egy színházi elő­adás alatt ötlött fel bennem: én ezt aka­rom csinálni. 18 évesen egy amatőr fesztiválon ismertem meg Ascher Ta­mást, aki azt mondta: Tehetséges vagy, belőled színész lesz. Aztán negyedszer sem vettek fel a főiskolára, de rendre részt vettem a zalaszentgróti színésztá­borban, Ascher bíztatott: jöjjek Kapos­várra. NÉVJEGY: 1970 április 23-án született Budapes­ten. Negyedszerre sem jut be a színművészetire, de elvégezte az ELTE bölcsészkarán a művészet- történet szakot, 1998-ban diplomázott. 1996-ban megkapta a legjobb csoportos szereplőnek járó Nózi-díjat.- Pogány Judit, Csákányi Eszter, Lukáts Andor sem végezte el a főiskolát. Érzi a színművészeti hiányát?- Örökké érezni fogom, leginkább önbizalomban. Ezért is fontos a most kapott elismerés, hiszen a szakma adta.- A színházban kitől kap jó szót, biz­tatást? Egyáltalán számíthat-e erre egy kezdő?- Nem, s ezt kell legelőször megta­nulni. Nagyszerű rendezők irányíta­nak, akiktől kapok biztatást munka közben, de erre nem lehet építeni. Az ember csak magában bízhat, és folya­matosan kell felismerni az értékeit, ne­kem még nincs ilyen biztos kontrollom.- Fölismerik az utcán?- Nem, de ez nem zavar. Szeretem a kaposvári sétálóutcát, de ha nem próbá­lok, nincs itt feladatom, akkor vissza­megyek Pestre.- Amikor hat éve Kaposvárra jött, volt egy kis súlyfeleslege. Hogyan sikerült le­dolgoznia?- Kemény tornával és fogyókúrával. Káposztalevest ettem sokáig, meg zöld­séget, gyümölcsöt. Most is mindennap tornázom, és figyelek az étrendemre.- Mi a kedvence?- A rántott cukkini, sok zöldséggel.- Talán hajdani alkata miatt skatu­lyázták be egy kicsit, lefogyva milyen szerepekre vágyik?- Nincsenek szerepálmaim, de már unom egy kicsit a szolgálólányokat, re­mélem, kiöregszem belőlük. Szeretnék olyan nőket játszani, amelyekről van mondanivalóm. Nem szépasszonyokat, dívákat, hanem izgalmas női szerepe­ket, amelyekből tanulok. Hiszek a jó szemű rendezőkben. Lőrincz Sándor Szolgálatra hívta őket az ur Róka Dániel Ce- lesztin a romá­niai Nagypatak­ról való, s a nagykanizsai Jé­zus Szíve temp­lom káplánja lesz. Mint mondta: hét éve találkozott Balás Béla megyés­püspökkel, s jött a hívó szó­ra. Azért imádkozott, hogy Krisztus segítségével, jól döntsön. A hivatásra való készülés nem ingatta meg elhatá­rozásában, s örül, hogy a papszente­lést megelőző, Bindes Ferenc soproni plébános tartotta, egyhetes lelkigya­korlattól sok pluszt kapott. Szülőfalu­jában, valamint Olaszországban és Bu­dapesten élő, hét testvére is részt vett a megható ünnepségen. Úgy érzi: a gyerekekkel, a fialakok­kal és az idősebb hívekkel egyaránt szót ért majd. A papszentelésre és az első szentmisére invitáló meghívóján ez áll: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s el­végezzem, amit rám bízott.” A murake­resztúri Molnár Endre öt éves ko­rától - amikor megkérdezte: miért van a plé- blnos bácsinak szoknyája - pap­nak készül. Ak­kor még olvasni sem tudott, de játékból már rendszeresen „prédi­kált.” A Siófokra kerülő káplánhoz, aki­nek szentelésére különjárat érkezett Murakeresztúrról, inkább az idősebb nemzedék áll közelebb, de megpróbál­ja megérteni a fiatalok nyelvét is, akik­nek, véleménye szerint az a legna­gyobb bajuk, hogy az ezredvégen is csak a világi dolgok foglalkoztatják őket, s így nem képesek felfedezni az ősi, keresztény értékeket. Fábry Kornél az Emmánuel közösség második, Magyarországon felszentelt papja. Első miséjét a kaposvári Szent Imre templomban mutatta be tegnap. 22 éves koráig nem gondolta, hogy éle­tét Istennek ajánlja. Családos életre készült, ám amikor el­utazott egy ma- nilai ifjúsági ta­lálkozóra, ked­vese idehaza megérezte, hogy ha megjön, egy más szerelmet, a papságot vá­lasztja. Sejtése beigazolódott, de kapcsolatuk nem szakadt meg, csak átminősült. Barátnő­je részt vett a diakónusszentelésen is, és a papszentelésre is kapott meghívót. A budapesti Fábry Kornél vallja: az el­múlt években Krisztus-központú lett az élete. A barátok jönnek-mennek, az Úr viszont mindig vele van.- Az a fő feladatunk, hogy helyes is­tenképet adjunk az embereknek - mondta az egy évet Párizsban töltő pap, akinek szentelésére Dominique- Marie atya, az Emmánuel közösség li­turgikus felelőse is megérkezett Fran­ciaországból - mert egy fenyegető, szi­gorú, büntető istenkép élt bennük. Ezért fordultak el a vallástól, az Istentől és az egyháztól. Isten szeretet bennün­ket, és szeretete nem attól függ, hogy milyenek vagyunk. Istenért, Egy­házért, Hazáért - ezt a Mind- szenty József- idézetet választotta jelmondatául Orvos Levente, aki építészmérnöki diplomá­val a zsebében szegődött Isten szolgá­latába. Egyetemistaként - ahogy ő fo­galmazott - pogány életet élt, s nem kü­lönbözött évfolyamtársaitól. Egy beteg­ség azonban gondolkodóba ejtette, s el­indította a láncreakciót, amelynek vég­eredményeként megszületett a döntés: pap lesz. A hivatás gondolata lehetsé­ges életútként merült fel. Vallja: tuda­tos választás volt, és megvilágosodott előtte az út szépsége. A kaposvári Szent Margit-Szent József templom káplánja lesz, és hiteles lelkipásztor­ként szeretné vezetni a híveket. Állítja: a tömegpasz- toráció helyett a személyesség­ben, az egyéni beszélgetések­ben van az erő. Istvánka Vin­ce a nagykani­zsai Szent József plébániára ke­rül. Nagypatak- ról érkezett, s a Istvánka Vince templom udva­rában nőtt fel. Arról mesélt: falujában erős az emberek hite.- Úgy érzem, hogy az Isten rásze­dett, én pedig hagytam ezt - mondta, arcán mosollyal - de nem bántam meg. Továbbra is arra törekszem, hogy meg­feleljek a szolgálatnak: figyeljem önma­gamat, az embereket és a természetet, így hozhatjuk létre azt az összhangot, aminek a neve: szeretet, és ennek min­den cselekedetünkben meg kell nyilvá­nulnia. A harmóniát viszont csak az embereket, a pszichológiát tanulmá­nyozva érhetjük el. Lőrincz Sándor Fotók: Lang Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom