Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-08 / 106. szám

4. oldal - Somogyi Hírlap

F Ó RUM

2000. Május 8., Hétfő

Két miniszterelnök a Somogyi Hírlap fórumán

Április 29-én ünnepelte alapításának 10. évfordulóját a Somogyi Hírlap. Ebből az alkalomból a kaposvári sétálóutcában egész napos programot szervezett a szerkesztőség. A program része volt a miniszterelnökök fóruma. Boross Pétert, áld 1993. december 21-től 1994. július 15- ig volt a kormány feje és Horn Gyulát, aki 1994-1998. között volt Magyarország miniszterelnöke hívta meg a szerkesztőség. Szombati lapunkban és ma az ezen a fórumon elhangzott kérdéseket a rájuk adott válaszokkal közöljük. (A fórumot dr. Kercza Imre főszerkesztő vezette.)

Szerkesztőség: - Úgy látszik, kezd a parlamenthez hasonlítani ez a fórum. A politikusok vitatkoznak és nem értenek egyet, a karzat pedig bekiabál. A parlamentből még hiányzik a karzat. Meg még olykor a képviselők is. Boross Péterhez egy személyes kérdés Magyarósi Vendelé Balatonboglárról: Ön egy ifjú titán főtanácsadója. Amikor a miniszter- elnök úrnak bizonyos ügyekben javaslatot tesz, és ő esetleg ellentétesen dönt, ezt ön miként éli meg?

Boross P.: - Tanácsot adni könnyebb, mint dönteni. Az a tanácsadó, aki abba az illúzióba ringatja magát, hogy mindenegyes mondatát szó szerint azonnal átveszik és végrehajtják, az nem való tanácsadónak. Mind ahogy nem való miniszterelnöknek az, aki csak tanácsadókra hallgat és nincs önálló elképzelése. Természetesnek veszem, hogy bizonyos kérdésekben a véleményemet más vélemények kont- rakarikírozzák. Alapjába véve azonban, mivel kormányzati kérdésekre szorítkozik a tanácsadói tevékenységem, egyáltalán nem vagyok csalódott az egyetértési százalékkal.

Szerkesztőség: - Olvasói kérdés: mi a véleménye az MDF és az MSZP közeledéséről?

Boross P.: - Nincs ilyen közeledés. Ezt bizonyos körök mondják, terjesztik. Az igazság az, hogy koalíciós oldalról is elhangzanak ilyen természetű komolytalan utalások. A MDF e pillanatban nem látja időszerűnek, hogy a MSZP bárminemű együttműködés gondolatával foglalkozzon. Az egy más kérdés - többször elhangzott -, tárgyalni, megfelelő hangnemet használni, politikai stíluskérdésekben a jelenlegi helyzeten kölcsönösen javítani, azt hiszem jobban lehet ambicionálni.

Szerkesztőség: - Váltsunk témát. Önök szerint az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak mi a valós esélye, mi a valós időpontja?

Horn Gy.: - 2003. január 1. még nem veszett el. Csökkent az esély, hogy akkor megvalósul, de ezért lobbizunk. Ez az egyik, amit nagyon szeretnék aláhúzni. A másik: mi külföldön és külföldieket győzködjük arról, hogy igazán Magyarország teljesen érett a csatlakozásra. Külföldön és külföldiekkel mi nem foglalkozunk belpolitikával, ezeket itthon kell lerendezni. A harmadik: nagyon fontosnak, sorsdöntőnek tartom; végre visszafordíthatatlanná tenni a felzárkózásunkat a fejlettekhez. Évszázados elmaradottság pótlásáról lehet szó. Egy új életminőséget jelenthet. Ami alatt azt értem, hogy ne csak az árak, hanem a bérek is európaiak legyenek, és ezt 8-10 év alatt szívós munkával el lehet érni. Nekünk védelemre van szükség a külső gazdasági válságokkal szemben. Ezt az Európa Unió biztosítani tudja. Ha úgy tetszik, ez is nagy, méghozzá igen nagy nemzeti ügy az ország számára. És kerülni kell minden olyan megnyilatkozást és főképpen lépést, amely ezt az esélyt gyengíti. Ezt Orbán Viktortól kezdve minden mai koalíciós képviselőnek hangsúlyoztam.

Boross P.: - Abban egyetértés van, hogy az Európa Unióba be kell kerülnünk. Ha néha elhangoznak komolytalan vagy szakszerűtlen hangok az országon belül, ennek csak az a magyarázata, hogy nem értik a jelentőségét. Az időponttal kapcsolatban nem egy véglegesen kialakult szervezettségű Európai Unióba törekszünk, illetve ennek csatlakozását reméljük, hanem maga az unió is átalakulásban van, ami bizonytalanná teszi némileg a jóslást. Nekem az a véleményem, hogy bátran kijelenthetjük: az új évezred első öt éve alatt ennek meg kell történnie.

Szerkesztőség: Kérdés a közönség soraiból: Az uniós csatlakozás esetén a kisembereknek is lesz-e gazdasági haszna, vagy csak egy szűk, elitnek?

Horn Gy.: - Mindenképpen. Ez a döntő. Ezért akarunk csatlakozni. Már említettem az árakat, a béreket. Kulcsfontosságú, így van. A másik, ami az életminőséget, a mindennapi életünket illeti, át kell venni azokat a jogszabályokat, előírásokat, normákat, amelyek hihetetlenül erősek az európai unióba, és végig a bérből és fizetésből élőknek kedveznek. Mint ahogy Európa Uniós követelésként és célként fogalmazták meg hetekkel ezelőtt Brüsszelben, hogy mindenki számára biztosítani kell a tisztességes megélhetés pénzügyi feltételeit. Nem irigylem azt a kormányt, amelynek sikerül ezt,végrehajtani, de üyen célok vannak és üyen törekvések az Európa Unión belül. Igaz, lesz olyan ágazat amely vagy eltűnik vagy átalakul, mert verseny- képtelen. Ilyen lesz. Van is. Ausztriában is vannak ilyen gondok, de összességében a társadalom döntő többsége nyer vele. Ezért is kell csatlakozni.

Boross P.: - Vannak tapasztalatok e téren; a belépést követő mintegy másfél-két évben okoz némi megrázkódtatást, pusztán az alkalmazkodási kényszer miatt. De a második év után már nincs egyetlen olyan országban, amelyik azt ambicionálná, hogy küépjen. Tehát egy illeszkedési folyamat biztos van, amelyik nem mindig vált ki jókedvet, de viszonylag rövid idő alatt az előnyei messze meghaladják a hátrányokat, el kell dönteni eldönteni, hogy az ország egy nagy gazdasági agglomeráció tagja lesz, s nem annak peremén, esetleg azon kívül működik a jelenlegi úgynevezett nagyrégiós politizálásban. Kérdés sem lehet, hogy ne törekedjünk minél gyorsabban belülre.

Szerkesztőség: Kérdés a közönség soraiból: az Európai Unióban van-e minimálbér?

Horn Gy.: - Van. És meg kell mondanom, kisebb a különbség a minimálbér és a bérek között. Nálunk jelentős a különbség. De bizonyára a kedves kérdező a felröppent javaslat miatt kérdezi. Ami a minimálbér 40 ezer forintra való emelését illeti : üdvözlendő, de fennáll a veszélye, hogy minden harmadik, negyedik kisvállalkozó tönkremehet, ha nem osztja meg a költségvetés vele, a vállalkozóval a terheket. A vállalkozó maga ezt az ilyen iszonyú, gyors növekedést nem tudja knzzadni. Tehát a költségvetésnek segítenie kell, vagy azt csinálja a vállalkozó, hogy átmenekül a feketegazdaságba. Az meg megint károkat okoz az országnak. A következő: nem lehet az átlagbéreket vagy a többi béreket sem mozdulatlanul hagyni, mert nagyon megváltozik az arány, ezen változtatni keü. És végül: van törvény Magyarországon, amely úgy szól, hogy bérkérdésben az érdekképviseletekkel a kormány köteles konzultálni, és egyetértésre jutni. Tehát a munkaadókkal, a vállalkozók képviselőivel, a munkavállalók képviselőivel. A szocialista párt partner, hogy emelkedjenek, okosan és körültekintően végezve, kialakítva a döntést.

Boross P: - Nem töltött el feltétlen és felhőtlen örömmel, hogy ez a bejelentés elhangzott anélkül, hogy azok a háttérmunkák is megjelentek volna legalább az érdeklődőknek hozzáférhető módon a hogyanról. Jobb lett volna úgy bejelenteni, hogy a megoldási módot, a kedvezményeket is megismerné a társadalom, amelyek épp az előbb elhangzottak alapján aggályokat vetnek fel bizonyos iparágakban is és főleg a kisvállalkozóknál. Ha ez a csomag kísérte volna magát a bejelentést, akkor - hiszem - kevesebb polémia adódott volna belőle. Hogy végül mennyi lesz pontosan, gondolom ez még a számítások függvénye is. Aggályukat osztom, a fölötte lévő bérépítmény is mozgatást igényel, az keresetkiáramlás, az inflációs kapcsolat, de tudom, hogy ilyen természetű munkálatok folynak és az ősz folyamán nyilvánosságra is kerülnek.

Szerkesztőség: Az SMS-falon érkezett a következő kérdés: Mi a véleményük Csurka úr politizálásáról, és magáról Csurka úrról?

Boross P: - Erre a kérdésre számtalan újságnyilatkozatban kitértem már, de most nem szívesen válaszolok, mert nincs itt Csurka István. Mindig zavar, ha a vitában olyan személlyel kapcsolatban merül fel bármi, aki nincs itt és nem tud megfelelő érvekkel válaszolni, cifolni, netán igazodni. Meggyőződésem, hogy számos olyan dolog van Csurka Istvánék vagy a MIÉP politizálásában, amelyik bizonyos normarendszernek nem felel meg minden anélkül, hogy pánikba esnék a túlzottan szélsőséges és egyéb minősítéseiktől. De még egyszer hangsúlyozom: ha itt volna,

Az autogrammkérők száméiból látszik: a két miniszterelnök ma is népszerű fotó: lang Róbert

akkor egyértelműbben válaszolnék erre.

Horn Gy.: - Örülök annak, hogy nincs itt: látjuk eleget a parlamentben, meg a képernyőn. Csurka István politikájának az égvilágon semmi köze az ország érdekeihez. Aki ma úgy szid, megkülönböztet és minden egyebet csinál, az kárt okoz az országnak.

És a MIÉP ezt teszi.

Meg kell mondanom, annak viszont örülök, hogy a három időközi választáson:

Siófokon, Székesfehérváron és Fehérgyarmaton, a MIÉP nagyon súlyos vereséget szenvedett, a képviselői alig kaptak szavazatot. Végül még valamit: az európai országokban van egy norma, hogy az a kormány, amely segít abban, hogy egy szélső- jobboldali párt szalonképes legyen, azt nem fogadja be az Európa Unió. Ezt nagyon kérem, hogy a fiúk is vegyék figyelembe, amikor alakítják a viszonyukat a MIÉP-pel

Boross P: - Érdekes tünet, hogy bizonyos joggal radikálisnak mondott pártok bizonyos helyzetekben egyszer csak elkezdenek szelídülni. Úgy hiszem, hogy a MIÉP parlamenti sora korántsem olyan, mint a korábbi indulásos időszak volt, és egészen más viselkedést tanúsítanak egy- egy elektromos kisülés mellett. A másik a napokban néztem Thürmer Gyulát, valami új program irányába mozdul el, közeledik - már nem a jobboldalhoz -, árnyal, leveleket ír, tehát egy olyan folyamat kezd elindulni, mintha a nagyon radikális körök kezdenék felismerni, hogy nem jó az a szélső - akár jobb, akár bal - áüáspont. Nem tudom, mi lesz a vége, de tünet ez.

Horn Gy.: - Hadd jegyezzem meg, én emlékszem március 15-re, és a MIÉP nagygyűlésére, a budapesti Hősök terén. A Csurka-beszédre is. Az nem azt mutatta, hogy bármi változás történt volna a politikában. Ami a Munkáspártot illeti, ha kapott a mi kormányunk bírálatot, kemény elmarasztalást, kritikát, nemcsak a jobboldaltól kapta, hanem a Munkáspárttól is. Thürmer Gyuláéktól. Sőt, árulótól kezdve mindennek elneveztek bennünket. Egyet azért elmondok: nem tennék azonossági jelet Csurka István és Thürmer Gyula, vagyis a MIÉP és a Munkáspárt közé. Tudniillik a Munkáspárt nem szít fajgyűlöletet, nem akar kirekesztő politikát folytatni. Hogy nem fogadom el az ő politikájuk, magatartásukat ez természetes, különben nem lett volna értelme a rendszerváltásnak. De azért különböztessük meg, és hangsúlyozom: van egy nemzetbiztonsági jelentés 1999-ről, nyilvánosságra került, amely azt mondja: „igen, szélsőjobboldali szervezetek vannak Magyarországon, de szélsőbaloldali nincsen!” Ezt a kormány nemzetbiztonsági hivatala állította ki.

Boross P: - En sem tennék egyenlőség- jelet a két párt közé, de meg keÚ mondanom ellenkező előjel miatt.

Szerkesztőség: Kérdés a közönség soraiból: Az MSZP amikor kormányra került, megígérte, hogy nem lesz munka- nélküliség.

Horn Gy.: - így van, megígértük. 1994- ben 15 százalékos volt a munkanélküliség, amikor átvettük a kormányzást. 1998-ban a Fidesz-kormánynak 7, 7,5 százalékkal adtuk át. Felére csökkentettük a munka- nélküliséget, a munkanélküliek számát. Nagy dolog? Tessék megnézni! Az Európa Unióban mire kiizzadnak egy-két százalékos csökkentést a munkanélküliségre, évek telnek el. Óriási dolog amit elvégeztünk. Ezt kell tovább folytatni. A kormány dolga, hogy munkahelyek teremtését segítse elő külföldi beruházásoktól kezdve mindennel. Aki pedig dolgozni akar, az keresse és vállalja a munkát, és ez az én felfogásom szerint mindenkire vonatkozik, a kisebbségiekre is.

Szerkesztőség: Pihentetőnek egy elméleti kérdés: Érvényesnek tekintik-e még mindig a tételt, hogy a kapitalizmus percei meg vannak számlálva? - A kérdező: Lévai László.

Horn Gy.: - Van, aki azt mondja, hogy az 1998-2000 közötti időszak egy múló pillanat. Nekem kissé hosszúnak tűnik ez a pillanat. De bízom benne, hogy mihamarabb eljön a következő választás és változtathatunk. Nos, körülbelül így vagyok a kapitalizmus perceivel is. Emlékszem,

hogy 1917-ben megjósolták: már vonaglik, agonizál. Mást mutat a dolog. A XX. században sok minden történt. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egyértelművé vált: a demokráciának, a demokratikus rendszernek nincs ésszerű alternatívája. Európában 46 ország van, mind a 46 országban demokratikus a rend.

Szerkesztőség: Időnk lassan lejár, de van még egy kérdéscsokor, amelyről mindenképpen beszélni kell. Ez az időskorúak helyzete. Miként válnak valóra a nyugdíjasok reményei. Sok kérdés érkezett ebben a témakörben levélben is, telefonon is, és itt most a közönség köreiből is. Ezek talán két téma köré csoportosíthatók. Az egyik van-e esély, remény a nyugdíjkorhatár csökkentésére? A másik: van-e esély, remény a nyugdíjak emelésére? Megkérdezték például, hogy a beígért 20 százalékos nyugdíjemelés elmaradt. Ha a szocialista párt ismét kormányra kerül, akkor megadja ezt az elmaradt 20 százalékot? Sok a kérdés, ezért azt kérem, hogy a nyugdíjjal kapcsolatban fejtsék ki álláspontjukat.

Boross P: - Kik ezek, a szocialista párt?

Horn Gy.: - Mi tényleg drukkolunk a nyugdíjasokért. Egyébként a kedves kérdező figyelmét felhívom arra, hogy igenis 1998. január 1-jével közel 20 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. Itt nem maradt üres szó az ígéret. Meggyőződésem, a nyugdíjasokkal való foglalkozás minden kormány számára nemcsak gazdasági és szociális, hanem erkölcsi kérdés is. Azért, mert a nyugdíjas védtelen. Szakmát, munkahelyet egy fiatal tud váltani, a nyugdíjas nem. A nyugdíjas ki van szolgáltatva a mindenkori kormánynak vagy a mindenkori parlamentnek. A másik: mi ugyan javaslatot tettünk a parlamentnek a 13. havi nyugdíj kifizetésére, hogy 2000-től vezessük be ezt a rendszert. Azért, mert a nyugdíjasoknak a kiadásait nagyobb mértékben sújtja az infláció, mint bárki másét. Mi a fő kiadása egy nyugdíjasnak? Gyógyszer és lakásrezsi: gáz, villany stb. Tehát nekik nagyobb gond az árak emelkedése, mint minden más rétegnél. Ezt szolgálná ez a 13. havi nyugdíj, kárpótlásul. Két év alatt gyakorlatilag nem emelkedett a nyugdíjak értéke. Kedves kaposváriak! Mi 1996-ban, a kőkemény időszak után, amikor megszorító intézkedéseket hoztunk, egy dolgot megígértünk: ahogy javul a gazdaság teljesítménye, azzal arányban javítjuk az életkörülményeket. Hogy nem tudjuk ugyanolyan mértékben, ahogy szerették volna? A valóság sohasem éri utol a vágyakat. De, hogy lépésről-lépésre előre lehet menni. Nem tudom elfogadni a mostani kormánytól, hogy ezzel az elvvel szakított. Emelkedjenek a magasabb jövedelműek jövedelmei, nem érdekel, de a kicsiké is emelkedjen, legalább olyan arányban.

Boross P: - Erre lehet hálás választ adni és lehet kicsit negatívabbat is. Az az elképzelés, hogy 20 százalékkal emelkedjenek a nyugdíjak, körülbelül 60 milliárd forintot jelentett volna. Ez egyszerűen nem volt reális. Az is szomorú tény, hogy a

1994-es nyugdíjszintet 1998-ra sem érte még el a nyugdíjas-társadalom. Az azonban igaz, ha a minimálbér jelentősen mozdul fölfele, nem lehet a nyugdíjakat vagy azok bizonyos kategóriáját figyelmen kívül hagyni. Ebben a kormányzati elképzelés jelenleg az infláción felüli évi 2 százalékos nyugdíjemelés. Ez betartható. Itt nagyon kell ügyelni arra, hogy minden kormány amikor ígér, akkor adjon magának időt, hogy azt teljesítse is. Ugyanis teljesen alaptalan viták adódnak abból, ha egy kormány ígér aztán választások jönnek és számon akarja kérni egy másik kormánytól. Tehát .a dolog biztos, hogy nem olyan egyszerű, megoldani sem olyan egyszerű, de a minimálbérrel párhuzamosan ezen a kormánynak komolyan kell gondolkodni.

Horn Gy.: - Elnézést, hogy agyonbeszéljük Önöket, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. Teljesen igaz, hogy 1994-ben több mint 27 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. Emiatt is kellett 1995-ben kőkemény stabilizációs megszorító intézkedéseket tenni. Utána fizették meg ennek az árát, de 1994-ben az ilyen magas nyugdíjemelés nem volt megalapozva. Ezért is kerültünk többek között pénzügyi válságba 1994 őszétől. A másik: egy szót nem szólt a Fidesz-kormány vagy a Fidesz a választási kampányban arról, hogy fölrúg egy olyan törvényt, amely a nyugdíjasokkal kapcsolatos. Ennek a lényege pedig, hogy a következő év nyugdíját az előző év nettó keresetének megfelelően kell emelni. Egy százalékos nyugdíjemelés ma körülbelül 7 milliárd forint évente. Nem igaz, hogy a gazdaság - be is terveztük - nem viselte volna el az előbb említett törvénynek az érvényesítését. Itt be lettek csapva a nyugdíjasok, be lett csapva az egész nép.

'Boross P: - Azért nehéz ügy egy ilyen fórum, mert pusztán a nyugdíjak, a bérek, a bérkiáramlás és ezek hatása külön kétórás vitát igényelne. Ami a nyugdíjasok helyzetét illeti, úgy hiszem, - kedves Gyula ezt el kell ismerni - a megelőző kormány nem tehet szemrehányást a jelenleginek. Olyan dolgok zajlottak akkor, és ez semmi kapcsolatban nem volt a Bokros-csomaggal, amelyben a pénzpolitikai manővert, a forintleértékeléssel való lehetőségeket nem merítette ki az a kormányzat kellően az egyensúlyjavítása érdekében, helyette olyan intézkedéseket hozott, amelyek elkerülhetőek lettek volna. Még egyszer hangsúlyozom: ez a polémia valóban túlnő egy ilyen szabadtéri beszélgetés keretein.

Horn Gy.: - Ne haragudjon már a világ: szemrehányást tesznek a mostaniak azért, mert mi stabilizációs intézkedéseket tettünk?! Mikor a néptől kértünk áldozatot? Nemcsak a nyugdíjak értéke csökkent

1995-96-ban, a bérek is csökkentek! Ki fizette meg a stabilizáció árát? A nép! De mi azzal fordultunk a néphez, hogy hozzon áldozatot. És azért tartom gyalázatosnak bárkinek a magatartását, aki megpróbálja elherdálni, elkótyavetyélni azt, amit a nép a maga áldozatával létrehozott. Nem állnánk az Európai Unió küszöbén, nem ismerné el az egész világ Magyarország teljesítményét. Mindenütt azt hallom és ezt mondják nekem, hogy Magyarország teljesítménye a legjobb Közép-Kelet Európában. Hozzáteszem: nem a fiúk teremtették ezt meg. Ők vettek át egy jó örökséget. És még valamit hadd tegyek hozzá: nekem az égvilágon semmi megjegyzésem azzal kapcsolatban, hogy nem mond ez a kormány jó szót az elődjéről, lelke rajta. Boross Péter tudott mondani az elődjéről, én is tudtam mondani az elődömről jó szót, de meghazudtolni a dolgokat, azért azt mégsem illik.

Szerkesztőség: Boross miniszterelnök úr! Ön dohányzik, ugye?

Boross P: - Micsoda indiszkrét kérdés. Ezt mindenki rossznéven veszi! Keserűen be kell vallanom, előfordul velem.

Szerkesztőség: - Azt tudom, hogy Horn Gyula nagy dohányos, és az egyik kérdés így hangzik: mi történt Önöldcel, hogy több mint egy órán keresztül bírták már cigaretta nélkül?

Boross P: - Bennünket az önmegtartóztatás képessége jellemez.

Horn Gy.: - Ezzel egyetértek. Ráadásul nekem van akaraterőm. Tessék megnézni, milyen támadás indult a dohányosok ellen, és mégis kitartók. Ki fogok tartani mellette.

Szerkesztőség: - Kérem, akkor gyújtsanak rá nyugodtan. Köszönöm a kérdéseket, köszönöm azt, hogy részt vettek a fórumon és válaszoltak. ■