Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-06 / 105. szám

2000. május 7. ★ KÖZELRŐL ★ 5 TTATT A PQ TT A rpT nyersen eszí a karfiolt, XxU V xlVjO Ilxl 11 ása marhapörköltre gondol A pécsi Vincze Zsolt és felesége szere­tik egymást. Három gyermekük van, s afféle mintacsalád lehetnének. Mégis háromfelé szakadtak. Hároméves ikre­ik a pécsi csecsemőotthonban vannak, a férj egyik rokonánál lakik, míg az asszony - hogy legalább öthónapos ki­sebbik gyermekét magánál tarthassa - az anyaotthonba jött.- A lakásmaffia karmai közé kerül­tünk - mondta a 23 éves kismama. - Két éve decemberben beállítottak hoz­zánk egy hamis adásvételi szerződés­sel, és követelték, hogy azonnal költöz­zünk ki, merthogy eladtuk a másfél szobás kertvárosi panellakásunkat. Hi­ába mondtuk, hogy nem igaz, rendőri közreműködéssel kitettek bennünket, az akkor hathónapos ikrekkel együtt. Két hétig az utcán voltunk, közben éj­szakánként a férjem munkahelyén egy öltözőben meghúzódhattunk. A főnöke szemet hunyt. Az ikreket a gyámható­ság a csecsemőotthonba utalta. Egy da­rabig hajléktalanszállóban laktunk, ám vissza akartuk kapni a gyerekeket, így albérletbe költöztünk, s visszaadták a kicsiket. Akkor mondott fel a háziúr, amikor terhes lettem Robikával. Nem volt más út, háromfelé kellett szakad­nunk, s nekem ide jönni az otthonba, hogy legalább a kisbaba velem marad­hasson.- Miként tartják a kapcsolatot?- Látogatjuk egymást. Én az ikreket, a férjem minket. A férjem tartja ben­nem a lelket. Azt mondja: ne adjuk fel. Ha ő nem lenne, már összeroppantam volna. Az ő kitartása a vigasz az éle­temben, s a velem levő kicsi ad örömet.- A szüleik nem segítettek?- A férjem szülei meghaltak, én inté­egyedül is megélnék a gyerekkel, csak hát nincs hol laknom. Az albérletet Ka­posváron aligha bírnám fizetni. Esetleg egy közeli faluban... Hat hónapom van, hogy megpróbáljak megoldást találni.- Ha eljönne az élettársa és azt mon­daná, kezdjenek új életet, visszamen­ne?- Nem ugornék rögtön a karjába. Igaz, nem is hív. otthona A pécsi Gaál Tünde kétgyermekes anya. A nagyobbik - 3 éves - elvált fér­jétől van, a háromhetes kicsi az élet­társától. Gaál Tünde még 20 éves sincs.- A nagyobbik gyerek az apjánál, pontosabban a nagymamánál van. A volt férjemmel, aki maga is egy nagy gyerek, úgy állapodtunk meg, hogy maradjon nála a kis Máté, mert ő - az anyja segítségével - legalább tud gon­doskodni róla. Nekem meg marad vi­gasznak a pici.- A második gyermek apja nem segít?- Amikor megtudta, hogy terhes va­gyok, közölte: neki nem kell a gyerek. Négy nap gondolkodási időt kaptam, hogy elvetessem-e. Őrlődtem, aludni sem tudtam, s végül úgy döntöttem, egyedül is vállalom.- Jól döntött?- Igen. Ő az egyetlen vigaszom.- Túl korán kezdte a felnőtt életet.- Nem meggondolatlanságból. Volta­képpen 17 évesen belemenekültem a házasságba, csak otthon ne kelljen ma­radnom. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot. Anyám már hároméves koromban eldobott...- Hová mehet majd az otthonból?- Nem tudom. Lakásom nincs, sőt szakképzettségem sem, amely révén el­helyezkedhetnék. Szeretnék estin vagy levelezőn leérettségizni, szakmát ta­nulni. Megpróbálom felvenni a kapcso­latot a kicsi apjával. Nem akarom fele­ségül vetetni magam, de talán segít. Vé­gül is adódhat egy új, megalapozottabb kapcsolat is. Sokat érleltek ám rajtam az elmúlt évek. Nem sok esélyem van, mégis reménykedem. Az anyaotthon irodáinak falán művészi fotók: fiatal férfiak csecsemőkkel a kar­jukon. Bizonyára ifjú apák, akik szere­tik gyermeküket és feleségüket, aki tá­maszt, biztonságot ad nekik. Az itt élők a képeken olyan embereket látnak, akik fájóan hiányoznak az életükből, akikért mindent odaadnának. Bíró Ferenc Anyák Csaknem kétszáz krízishelyzetbe került nőt és kisgyermekeiket fo­gadta be kétéves működése során a kaposvári Borostyánvirág Anya­otthon, az ország első, magánala­pítvány által fenntartott ilyen in­tézménye. A zátonyra futott élet­utak sokfélék. A menedéket kere­sőkben csak egy a közös. Ugyan­azzal a többnyire megválaszolha­tatlan kérdéssel kelnek és feksze­nek: az otthon 6-9 hónapnyi lét- biztonsága után hogyan tovább? zetben nevelkedtem. Nem támaszkod­hatunk senkire.- Miben reménykednek?- Hogy visszakapjuk a lakásunkat, amelynek eladását - ez volt kisemmi- zőink célja - a bíróság leállította. Má­jusban lesz ítélet, és talán hazaköltöz­hetünk mindannyian. Akkor talpra áll­nánk. A férjem könyvkötő, én ápolónő vagyok. Ha szerényen is, megélnénk. A 30 éves Balázs Éva két és fél éves kisfiával Nagykőrösről menekült élet­társa, a gyermek apja elől Kaposvár­ra.- Főként az italozásai miatt romlott meg a kapcsolatunk. Zaklatott, s jön­nöm kellett, hogy nyugalmam legyen. Mégsem haraggal váltunk el. Tudja is, hol vagyok.- Miként zaklatta?- Tény, hogy bántott is, de ezt nem úgy kell érteni, hogy mindennap megütött. Azért kaptam nagy pofono­kat, főként amióta a kicsi megszüle­tett. Ez lelkileg is megviselt, úgyhogy már a munkahelyemen, a kórházban is észrevették. Nekem nincs lakásom, s bizony, sokszor kellett hallanom: amíg az én házamban vagy... A mun­katársaim azt mondták, bolond va­gyok, ha nem hagyom ott. Abban való­ban hibás vagyok, hogy túl sokat meg­FOTÓ TÖRÖK NETT engedtem, eltűrtem neki. Szóval eljöt­tem.- A szüleihez nem mehetett volna?- Ők tanyai gazdálkodók, és azt mondták, nem tudnának vigyázni a ki­csire. Igaz, van egy üresen álló házuk is, de az apu nem akart befogadni. Ta­lán mert nem fogadtam meg a tanácsát, amikor megismerkedésünkkor óvott az élettársamtól. Anyámat biztosan fur­dalja a lelkiismeret, hogy magamra hagytak, de hát ő semmit nem tehet.- Újra kezdhetné egy józanabb társ­sal.- Egy új kapcsolattól ugyanúgy tar­tok, mint a régitől. A gyermek szem­pontjából talán jobb lenne, ha nem sza­kadna el az apjától. Ami engem illett, Kovács Kati dalai közül az édesanyák köszön­tésére írt, Úgy szeretném meghálálni kezdetű vezeti a rádió kívánságlistáját. Az orvosímok- bői lett Liszt-díjas énekes több filmben ját­szott, most pedig Haumann Péterrel vezeti a Slágertévét. Bár szállnak az évek fölötte is, Ko­vács Kati őrzi az alakját és a fiatalságát. A ti­tokról a Somogyi Hírlap tizedik születésnapján beszélt, miután elénekelte kedvenceit, s több száz CD-t, kazettát dedikált.- Ha az ember szeret valamit, akkor mániákusan dolgozik - mondta a fellépés után, hideg sört kor­tyolva a Somogyi Hírlap sátrában. - Végigénekeltem az életemet. Szinte sajnáltam a főzéstől az időt, mert helyette szöveget írtam vagy dalt tanultam. Ma is el­ső a munka: az éneklés, ami a hobbim is. Szeretem az embereket, a gyerekeket - ez talán a koncertjei­men is érződik - ezért csodálkozom, amikor azt mondják a kollégáim, hogy ne szóljanak, ne érjenek a Katihoz, mert nehezen tűri. Ez nem igaz, hiszen olyan jó társasjáték találkozni az emberekkel a fellé­péseken. Szerencsém van, mert háromgyerekes csa­ládban nőttem fel. Sokan voltunk mindig, s vagyunk most is. Nem zavar a nyüzsgés, mert szeretem a ka­landos életet.- Harmincöt éve kezdődött a Nem leszek a játéksze­red című dallal. Hogyan sikerült megújulnia az évtize­dek alatt, hiszen most is több korosztály kedvence?- Amikor fiatalabb voltam, akkor azt hittem, hogy jó az, ha az ember többfélét énekel, mert azt szereti a közönség. Később viszont észrevettem, hogy van, aki egész életében egyfélét művel a színpadon, és azt is ugyanúgy szeretik az emberek. Mindennek megvan az előnye és a hátránya is. Sokan nem tudnak hova sorolni, hiszen van úgy, hogy eléneklem az Ave Mariát és a Rockendrollert is. Van, akinél ez érdem, van, akinél nem. Nekem az a szerencsém, hogy gye­rekkoromban nem tudtam, hogy mit kellene énekel­nem, ezért sok mindent tanultam; ha nem is tanárral. Bekapcsoltam a magnót és Pavarottit Mária Callast is hallgattam. Arra pedig büszke vagyok, hogy nem vol­tam tisztában az énekesi határaimmal, azért tanultam meg Armstrong-dalt is, paródiában.- Az erőltetéstől dagadnak ki az erek a nyakán...- A kezemen is dagadnak. Az iskolában, mint jó sportolót, sokféle versenyre vittek. Sokszor túledzet- tek voltunk. Egyszer, amikor a tornateremből sétál­tunk haza, rogyadoztak a lábaim. Ekkor kezdődtek a dagadások nyakamon, kezemen. Meg az énekléstől, mert a szomszédok miatt lecsendesítettem magam egy takaróval. így nem hallatszott át a falon, hogyan gyakoriok. A dagadás az erőltetésből ered, ami foglal­kozási ártalom.- Régóta a topon van. Nem szállt a fejébe a népsze­rűség, nem szédült meg a sikertől?- Nem. Nagyjából elégedett vagyok, mert aki azt mondja, hogy tökéletesen elégedett, az nem normá­lis. Én is mindig szerettem volna továbblépni, és ezt ma sem adtam fel. Soha nem voltam túllelkendező tí­pus, ha nyertem egy fesztivált. Normálisnak tartot­tam, hiszen azért küzdöttem, hogy első osztályú „fut­ballista” legyek. Nagy öröm, ha valamit elérek, de az éneklés hajt. Jön egy Ella Fritzgerald-dal, amire hóna­pok óta készülök... Nem a visszajelzés miatt, hanem magamban van egy kényszer, hogy szeretném ezt a feladatot megoldani. A gyerek is ugyanezt csinálja.- Önnek nem adatott...- Húsz évig jártam különböző kezelésekre, hogy legyen, de nem lett.- Két férjen van túl. A színpadon remekül érzi ma­gát. A magánéletében is boldog?- Mindegyik házasságom sikeres volt, és 10-10 évig tartott. A gyerektelenség miatt váltunk el, de volt fér­jeimet változatlanul szeretem és tisztelem. Most öt éve van egy drága párom és nagyon jól kijövünk.- Minek köszönheti, hogy megőrizte az alakját?- Szélsőséges vagyok. Amikor eldöntöttem, hogy nem fogyasztok húst, akkor még a húslevest sem et­tem meg, csak a nyers zöldségeket. Egyszer bereked­tem, és elmentem a gégészetre, ám a gyógyszerek sem hoztak javulást. Amikor kontrollra jelentkeztem, egy másik doktornő fogadott és azt mondta: ha nem eszem húst, akkor így marad a hangom, ugyanis a helytelen táplálkozásnak köszönhetően nem szívód­tak fel a vitaminok, kimaradt az életemből a tej, az olaj, a zsír. Bigott vegetáriánus voltam, de később okosabban válogattam meg az ételeket. Elkezdtem különféle magvakat enni.- Milyen salátákat készít?- Rémes ember vagyok, mert csak úgy, natúr fo­gyasztom a zöldségféléket. Bemegyek a zöldségesbe és megkérem az eladót: legyen szíves mossa meg a karfiolt és a petrezselymet is, mert ott, helyben aka­rom megenni.- Megmossák?- Igen. De ez a zöldségmosatás gyerekkoromból ered. Édesanyám mindig veszekedett velem: egy­szer még bajom lesz a mosatlan zöldségektől. A csa­ládunk húsevő, én csak fogadásból nem eszem - ke­resztlányommal fogadtam -, ám változatlanul sóvár- gok egy jó marhapörkölt után, de már nem visz rá a lelkem. Az elmúlt tizenkét év olyan önfegyelmet ki­vaui, uugy auurau meg ai\.aiui\. emu egy uuöuí cicii, úgy érzem: bűnözni fogok.- Milyen lesz az idei nyár?- Remélem, hogy jó, és sok zöldséget ehetek. Egyébként azt ajánlom mindenkinek: ne legyen ilyen bigott vegetáriánus, mint én. A titok abban van: kevés húst együnk. A zöldségfogyasztás nem hozott különösebb változást. Azt vettem észre ma­gamon, hogy gyakrabban vagyok fáradt. A nyári fel­lépések közül több elmaradt az orszá-^^^« got sújtó, soha nein^^^^^^^^A/ 1 'ni1 .j*"“”i \ S »««w« T,sdi6 WfggU t\ terúeg z a - m e n t i l^^^^^^^^^^árvíz miatt, de így is sokat ....... koncertezem.- Édesanyja pedig szorít lánya sikeréért.- Nyolcvanéves anyám ma is úgy nevel, mintha 15 éves kislány lennék. Megkritizál, és változatlanul következetes.- A feUépőráhákról is elmondja a véleményét?- Hogyne! Sorra veszi, melyik kövérít, melyik slankít, s melyik áll legjobban. Bár az életkorunk más, de mindig megvan köztünk az anya-gyerek vi­szony. Ő tanított pontosságra, feledtette el velem a linkséget. Édesanyám indított el a pályán. Bár apám­nak is jó hangja volt, de otthon mindig anyukám énekelt, így ő szerettette meg velem a zenét. Puccini­tól Verdin át mindent szívesen hallgatott.- Most, anyák napján mivel köszönd? I - Folyamatosan köszöntőm. Nemrég vettem neki / egy hordozható CD-s magnót, amit már megtanult remekül kezelni. Most néhány klasszikus lemezzel lepem meg és eléneklem: Úgy szeretném meghálál­ni, vagy legalább megpróbálni, hogy felnevelt, dédel­getett, erő felett az én anyám... Lőrincz Sándor . __________________________£ _____________________ A z anyaotthonban találtak menedéket: Vincze Zsoltné, Gaál Tünde, Vida Gabriella és a babák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom