Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-25 / 121. szám

2000. Május 25., Csütörtök N Y U G D ÍJ A S 0 K Somogyi Hírlap - 11. oldal Tanulnak egymástól Nagyatád Közel egy hónapja alakult meg a Rinyamenti Nyugdíjas Klubok Közössége, hogy gondjaik, ta­pasztalataik átadásával segítsék egymást a szomszédos települé­sek nyugdíjasai. Az együttműködő nyugdíjas közösségek száma szinte napon­ta gyarapodik, kedden már a rinyaszentkirályi egyesület is csatlakozott a lábodi, görgetegi, kutasi, segesdi és négy nagyatádi szervezetet összefogó nyugdíjas közösséghez - tudtuk meg Fülep István elnöktől. A Nagyatád tér­ségében területileg is összetarto­zó 18 településen 15 nyugdíjas egyesület működik, a tagok szá­ma eléri a 800-at.- Egy önálló falu lakossága is kitelne azokból, akiknek hason­lóak a gondjaik, problémáik, s ta­lán igényeik is. Ez lehetőséget ad arra, hogy összehangoljuk prog­ramjainkat egymás között csak­úgy, mint a megyei szövetséggel, s megbeszéljük tapasztalatainkat - mondta Eülep István. S hogy van mit tanulni egymástól, az íti- derült a legutóbbi találkozón is. Nagyatádon már hagyomány, hogy a nyugdíjasok szoros kap­csolatot tartanak az iskolákkal, gyermekintézményekkel is, hogy a település szépítésébe, jobbítá­sába bevonják a legkisebbeket is. Ezt a dr. Borcsek Istvánná által kezdeményezett gyakorlatot szí­vesen átveszik ezentúl a többi te­lepülések nyugdíjas szervezetei is. Tapasztalataik folyamatos megosztásán, s közös családi rendezvények, kirándulások szervezésén kívül abban is meg­egyeztek, hogy közösen figyelik a sajtóban megjelenő információ­kat, s a pályázatok írásában is együttműködnek. Újabb, októbe­ri találkozójukig várják további klubok csatlakozását is. b. m. Majális a Várdombon Lázok Lászlóné (a kép jobb oldalán) Xantus János regényes életéről mesél A múlt hét csütörtökén, az esők előtti utolsó napfényes délutánon, a Várdombon tar­totta majálisát, a madarak- fák napját a Bogiári Megér­tés Nyugdíjas Egyesület. A szalonnasütéses találkozóra meghívták toponári és bala- tonfenyvesi barátaikat is. Amíg a szalonna, sonka sercegve sült a faszénparázs fölött, a me­gyei közgyűlés elnökének üdvöz­letét tolmácsolta Fülöp Géza refe­rens, majd Lázok Lászlóné, a Meg­értés titkára a gömbkilátó névadó­járól mesélt érdekes történeteket. Azt többek között, hogy Xantus János békítő közreműködő volt Amerikában az indiánok és a fehé­rek háborújában, s az ott készült feljegyzései elkallódtak. Állítólag ebből a naplóból írta a német May Károly - áld sohasem járt az Újvi­lágban - népszerű indiántörténe­teit Old Satterhandról, Winetooról. Horváth Iván városi tűzoltópa­rancsnok, lelkes és hozzáértő helytörténész, a város múltjával is­mertette meg a jelenlevőket, emel­lett arra is gondja volt, hogy az iz­zó parázs kárt ne okozzon. Öt-hat gyerekkel megérkezett közben Aradi György evangéli­kus lelkész is.- Hittanóra után a kicsik kér­ték, hogy jöjjünk fel a Várdombra a nagymamákhoz - magyarázza a fiatal, szakállas lelkipásztor.- Ugye milyen szép ember a mi papunk, akár egy filmszínész - szól lelkendezve az egyik hölgy.- Ez vajon dicséret, vagy kriti­ka? Mert filmszínész Woody Alan is és Alain Delon is - hárítja el a bókot a lelkész széles mosollyal. Horváth János, az egyesület el­nöke elmondta, a révfülöpiekkel együtt készülnek a Balaton meg­koszorúzására. Négy éve a Meg­értés kezdeményezte a megemlé­kezést a legnagyobb balatoni kompkatasztrófa áldozatairól. A szárazságra panaszkodott, tavaly májusban máglyát rakhattak, an­nak parazsánál sütötték a szalon­nát. A remek hangulatot azonban ez cseppet sem befolyásolta. ■ Történelmi lecke időseknek Közéleti vitafórum A millennium éve jó alkalom arra, hogy fölébressze történelmünk iránti érdeklődésünket, és arra is, hogy a fél­remagyarázott, vagy a szándékosan meghamisított események a helyükre kerüljenek. Stamler Imre nyugalma­zott iskolaigazgató hétfőn kaposvári nyugdíjasoknak tartott történelemórát.- A magyarság a huszadik században iszonyú tragédiák sorát szenvedte el, ezeket a vereségeket, történelmileg iga­zolni, magyarázni kellett, és mindig a mindenkori hatalom igényei, kívánsága szerint - foglalta össze gondolatait a szenvedélyes hangú, nagy sikert aratott előadás után Stamler Imre. - Két végle­tes veszélyét látom a történelem megha­misításának, mind a kettő a túlzáson ala­pul. Egyfelől romantikus szemlélettel ár- valányhajas kalapba, párducbőrös kacagányba öltöztetik, másrészt forradalmi vörös lobogó alá sorakoztatják nemzetünk hőseit. Szemléltető pél­da, és erre még sokan emlékezhetnek, a második világháború utáni kommunista hatalomátvétel ideje. Rákoséik, Révaiék azt akarták a tudósokkal igazoltatni, hogy a tizedik századig a magyarság egy elmaradott horda volt, István királynak erő­szakkal kellett a népet a helyes útra, a keresz­ténységre kényszeríteni. Kézen fekvő tehát a ha­sonlóság, a magyarság a kommunistáktól se ve­gye zokon, ha a haladó marxista ideológia meg­honosítása súlyos áldozatokkal jár, mert ezt kö­veteli egy fejlettebb társadalmi berendezkedés meghonosítása, hiszen így volt ez ezer éve is. István király és Rákosi Mátyás felismerte a hala­dás helyes irányát, s ennek érdekében az erőszak is megengedett. Istvánnak Koppányi és Ajtonyt, a kommunistáknak az előző rendszer uralkodó osztályát, a reakciósokat - és ez a címke bárkire ráragasztható volt - kellett megsemmisíteni a társadalmi előrelépés érdekében. Kész a történel­mi párhuzam. Rákosi ezt az 1948 augusztus 20-i beszédében el is mondta, és akkor megkezdő­dött a honfoglaló őseink érdemeinek sárba tiprá- sa. Szerinte Árpád, Zolta, Taksony és Géza feje­delmek nem igazi államfők voltak, az állam a ki­rályi korona átvételével kezdődött.- Szavaiból kitűnik, hogy ezzel messzemenően nem ért egyet.- Az államrendszer valóban más volt a honfog­lalás után, mint később Ist­ván király idejében lett. De a fejedelmek alatt is meg­volt a rendezett tagoltsága: az uralkodó családokra bíz­ták az országrészek irányí­tását a megyerendszer he­lyett. Az ország közepe pél­dául az Árpád-nemzetségé volt, ezt három országrész alkotta, Somogyország, Biharország és Nyitraország, mert a trónörökösöknek meg kellett tanulniuk az uralkodás fortélyait. Hadjáratba men­tek, követjáráson voltak, bíráskodtak, rendet tar­tottak a területükön. A honfoglaló őseink sikerei­nek egyik titka éppen az, hogy nagyszerűen tud­ták a hatalmat átörökíteni, folytatólagossá tenni.- A hatalom ódtól kikövetelt történelemhamisí­tások milyen kézzel fogható károkat okoztak?- Száz év óta, vereségeink magyarázatára fo­lyik ez és leírhatatlan rombolást végzett a lelkek­ben, mert nincs meg a magyarságban az a tartás és önbecsülés, amire életbevágó szüksége lenne. Érdekes dolgot mondok: Somogy ez alól talán rit­ka kivétel. Az például, hogy nem feledték el Kop­pányi, megőrizték emlékét azután is, hogy ki­rálygyilkossággal, vérfertőzéssel vádolták, min­denki kígyót-békát kia­bált rá. Véleményem sze­rint az sem véletlen, hogy Nagy Imre - erősen kifo­gásolható múltja után - nem hagyta cserben a forradalmat, azokat, akik maguk fölé emelték, ha­nem a mártíromságot vá­lasztotta. Somogyi volt ő is.- A magyarság törté­nelmi erényeiről szólókat gyakran illetik a naciona­lizmus vádjával. Mi erről a véleménye?- Magyarország törté­nelme során soha nem volt nacionalista gondol­kodású. A magyar ne­mességbe beilleszkedhettek horvát, román fő­urak, országvezetők lehettek, mondhatnám a Hunyadiakat, Szapolyait. De ez már az Etelköz­ben is így volt, ott csatlakoztak őseinkhez példá­ul a kabarok. A honfoglaláskor itt talált káosz után néhány évvel már rend volt a Kárpát-me­dencében, és óriási bevándorlás kezdődött kelet­ről, nyugatról. A horvát származású Zrínyi mondta azt, hogy ne bántsd a magyart! Á nacio­nalizmus a huszadik század politikusainak talál­mánya. Az 1910-es években Magyarország negy­ven egynéhány százaléka volt csupán magyar, a többi lakosa, tehát többsége nemzetiségi. Ha ez a nemzet nacionalista lett volna, nem alakulhatott volna így a népesség aránya.- Különböző tv-vetélkedőkön, vagy az utca em­berének megkérdezésekor elképesztő történelmi tájékozatlanság tapasztalható. Miért ez az érdek­telenség?- Erkölcsileg vált hiteltelenné a történelemta­nítás, és a fiatalok számára érdektelenné vált ez a csodálatos tudomány. Mást tapasztaltak, mást hallottak otthon, mint az iskolában, ezért elfor­dultak tőle. Mindig a hatalom, a győztes írja meg a múltat. Most is itt tartunk, a Szent Korona átvé­telének ezeréves évfordulóján a honfoglalást be­településnek nevezik, meg sem említik Árpád fe­jedelem nevét, pedig az államalapítás vele kezdő­dött. A tudósok morális bátorsága kellene a törté­nelmi események helyretételéhez.- Ejtsünk szót a nagy szenvedélyről, a hon­foglaláskori emlékhelyről, a somogyfajszi őskohó-lele- tekről is.- Ez a lelet és a többi, azóta feltárt számos vaster­melő hely a bizonyíték ar­ra, hogy nem barbárságá­nak, erőszakosságának kö­szönhető a magyarok erős állama és kalandozó sike­re, hanem a tudásnak, a korában egyedülálló ipa­ri háttérnek, így a Somogybán levő több száz egykori vasolvasztónak az eredménye. Az eddigi kutatások társadalmi összefogással történtek, az állam egy fillérrel sem járult hozzá, pedig a ma­gyar rovásírás, írásbeli kultúránk kivételes bizo­nyítékára találtuk itt. Sír a lelkem, amikor azt lá­tom, hogy újabb viking hajó maradványát lelték meg és tudósok csoportjai dolgoznak megmenté­sükön, bemutatásukon, hogy lássa a világ: azért voltak hódításaik sikeresek, mert tudtak olyan hajókat építem, amire az angolok, és más tenger­menti országok csak három-négyszáz évvel ké­sőbb voltak képesek. A somogyi őskohómarad- ványok ugyan ilyen értékű bizonyítékok arra, hogy honfoglaló őseink tudása, ipari leleménye meghaladta európai kortársaikét, katona csonoor Stamler Imre Két végletes veszélye van a történelem­hamisításnak, mind a kettő túlzáson alapul. Egyfelől árvalányhajas kalap­ba, párducbőrös kacagányba öltöztetik, másfelől forradalmi vörös lobogó alá sorakoztatják nemzetünk hőseit. A megvalósítás küszöbén van a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesü­lete vezetőinek régi terve, köz­életi vitafórumok rendezése. Szabadon választott témákban a társadalmi élet jeles szereplőit, a közérdeklődésre számot tartó kérdéskör szakavatott ismerőit szándékoznak meghívni a viták­ra. A szervezők szándéka sze­rint nem nagypolitikai ügyek lennének terítéken elsősorban egy-egy találkozón - persze kí­vánság szerint erről is szó eshet -, hanem a korosztályunkat, a nyugdíjasok helyzetét, életét, egészségügyi ellátásának körül­ményeit, a civil szervezeteket érintő bármilyen terület megvi­tatásra kerülhet. Négy-hat he­tente kerül sor a tervek szerint egy-egy fórumra. Az első össze­jövetelt, amelyen a résztvevők­től a megvitatandó témakörökre kérnek javaslatot, május 31-én, a jövő héten szerdán délután 2 órakor tartják a Szent Imre utcai pártok háza félemeleti nagyter­mében. Az alakuló rendezvény­re nemcsak tagjait, de minden közügyek iránt érdeklődő nyug­díjast szeretettel várnak a kapos­vári egyesület vezetői. _______■ Hí rek ÜNNEP HETESEN. Vikár Béla, a falu nagy szülötte Dunavecsén hunyt el, a két települést az em­lékek ápolása köti össze. Szom­baton - a somogysárdiak mellett -a Duna-parti község idősei is részt vesznek Hetesen a testvér- települések nyugdíjasainak kul­turális találkozóján. A műsor után fehér asztal mellett mélyí­tik el a barátságot. MÚZEUMI SÉTA. A Nagyatádi Őszi Napfény Nyugdíjas Klub múltunk emlékei között, a helyi múzeumban emlékezett meg kedden a múzeumi világnapról. A résztvevők vetélkedő során tettek tanúbizonyságot történel­münk ismeretéről, (ni) KIRÁNDULÁS VARASDRA. A Honvéd Nyugállományúak Nagyatádi Klubja, a nagykani­zsai határőrség nyugdíjasaival közös kirándulásra indul hol­nap. A horvátországi Varasd ne­vezetességeivel ismerkednek. MOZART VÁROSÁBAN. Há romnapos kiránduláson jártak Ausztriában a kaposvári egyesü­let tagjai. Ferenc József császár nyaralóját és a Lehár-villát néz­ték meg Bad Ischlben, majd a tó­vidék, a Mondensee és Attersee egyedülálló természeti szépsé­gében gyönyörködtek. Az út utolsó állomásán Mozart váro­sában, Salzburgban a harangjá- ték volt nagy élmény. ________■ T alálkozunk 1955. június 29-én Nagy Imre csillaga még fenn ragyogott, Kádár János még nem volt politikacsináló tényező, anyukám pedig alig múlt tizenegy, amikor ők már az ötéves osztálytalálkozójukat tar­tották. A volt közgazdasági gimnáziumi osztálya szombaton tartotta félszáz éves érettségi találkozóját. Felszabadult nevetés fogad a mai Berzsenyi iskola első emeletén, akárha visszaszaladtunk volna az időben fél évszázadot az 1946- 1950-es évek valamelyik iskolai napjáig, amikor a diákok a szünet­ben kihasználják a tanár távollé­tét. Az ajtó nyitva, egyikük nagy vehemensen a katedránál magya­ráz, néhai tanárát parodizálja. Rég volt, igaz se volt, mondhatnánk, csakhogy itt egy jó osztály találko­zik, egymást nem elfelejtő, a má­sik iránt odaadó öregdiákok osztá­lya. A 4/B. Akik immár évente, a kaposváriak az Ibolya presszóban havonta találkoznak. Benkő Béláné Lichtenstein Kornélia két­kezes, mélyvörös albumot nyom a kezembe, Mi 33-an a címe. Felcsa­pom a mappát, középütt a szere­tett osztályfőnök képe, Pintér Jó­zsefé, aki 1993 májusában hagyta itt tanítványait. Géppel írt verselés akad a kezembe, írta Fonyó Piros­ka, Pötyi 1992. 11. 06-án, Ifjúsá­gunk aranyága - emlékeink kot- takavalkádja címmel egy piz- zériában tartott találkozó után, „spontán szótagszámmal, akár­csak különböző sorsunk”. Szőcs Zoltán, a másik szervező foglalja el a katedrát. Őszen, ám de fiatalos hévvel idézi föl a nevelő célzatú pofonokat, elismeréssel szólva a visszakézből osztott peda­gógiáról: „tanáraink embert akar­tak faragni belőlünk, nem kis ve- sződséggel. De hol van ma ez a ne­velő generáció?” Saághy Mária, az osztály egy­kori és szeretett pedagógusaként hallgatja a hivatását ért vádakat. Védi a tisztességeseket, és vádolja maga is azokat, akik - isten tudja, miért, hiszen pénz nincs benne?! - valahogy a tanári pályára téved­tek, tévednek. Ami se nekik, se a diákoknak, se pályának nem jó.- Ki ette meg a kacsacombo­mat, most már bevallhatja? - így az egyik férfiú, aki azzal a belátással, hogy az 1948-ban lába kélt com­bokra már keresztet vethet, moso­lyogva intézte kérdését az osztály­hoz. A combkérdés nyitva maradt, talán mindörökre. De felelevenítet­te, hogy micsoda szegénység volt akkoriban, mint a templom egerei, olyanok voltak mindannyian. Ne­héz idők jártak. Este hat, később nyolc után nem kószálhattak a vá­rosban. A kommunista vezetésnek megfelelve végzősként reggeli saj­tófélórákat kellett hallgatniuk, hír- magyarázatokat a nép felemelke­déséről, Rákosi dicsőségéről. „Poli­tikailag gyúrtak minket”, összegzi a mellettem ülő hölgy. Tőle tabló­képet is kapok.- Nem ismerne ránk, igaz? - néz bizakodón, hátha mégis. Ismét Szőcs Zoltán a főszerep­lő: a kor mércéjével nagy zsivány lehetett. Apró noteszt vesz elő, benne elmosódott betűk. Kis szubjektív történelemkönyv. A be­jegyzések: 1949. február 9.: az amerikai filmek ellen tüntetünk, (a westemben kevés a kommunis­ta ifjúságot csiszoló mondaniva­ló.) 1949. április 28. Napfogyatko­zás. Május: gyengén állok meny- nyiségtan, kereskedelmi ismere­A volt közgazdasági gimnázium öregdiákjai az 50 éves találkozón fotó: kovács tibor tek, kereskedelmi gazdaságtan, - Apám suszter volt, mégis könyvvitel (csak ennyi). Előkerül megszenvedtünk a nevünk mi- néhány kereskedelmi levelezés fü- att. Bátyámat Mindszentyhez fű­zet is 1947-48-ból. Minták meg- ződő kapcsolata miatt halálra rendelésre, s példák: barack íz: ítélték, amiből életfogytiglan lett 8,60, szilva íz 5,40, férfi kerékpár - mondja. Közel vagyunk a FEK- 620, női nikkelezett 720 forint, hez, búcsúzom. Ők tovább idé- Már kifelé sétálunk, amikor zik a számukra soha el nem mú- Benkőnét a Lichtenstein család- ló 40-es éveket. S az azt követő név viszontagságairól kérdezem, ötvenet. ______ __ b.t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom