Somogyi Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-13 / 111. szám

2000. május 14. ★ HAZAI KÖRKÉP ★ 13 Kenderes vagy Horthyfalva? Tréfásan most is Horthyfalvának hívják ért a helységet, de ez már csak azért sem fedi a való­ságot, mert Kenderes véletlenül sem falu, lévén 5 ezer 547 a lakosa. A helybéliek nem törődnek holmi politikával, nekik a hajdani kormányzó szomszédúr, akivel egy templomba jártak. A település dísze a központban álló kastély, amely az egykori kormányzó nevét viseli, holott nem ő építtette. Ezt az álom­szép, neobarokk jegyeket muta­tó ékszert a Halassy család csi­náltatta valamikor a XIX. század elején. Velük úgy kerültek ro­konságba a Horthyak, hogy Horthy István az 1850-es évek­ben feleségül vette Halassy Pau­lát. Kilenc gyermekük született, ötödikként 1868. június 18-án a későbbi kormányzó, Miklós. A kastélyhoz egykoron 23 hold kert tartozott, amely mára 6 holdra zsugorodott. 1919-ben a bevonuló román csapatok sú­lyos pusztítást végeztek az épü­letben, a rongálásokat három év múlva állították helyre. A kor­mányzó és családja nyaranta egy-két hónapot itt töltött, Kas­sa bombázásának a híre is itt ér­te. A háború után aki érte, vitte, mindent széthordták, leverték a címert, betörték az ajtókat, ab­lakokat. Ezután a kúria volt haj­Az 1938-ban épült községháza léktalanok menedéke, nyaraló­hely, magtár, napköziotthonos óvoda. Ötven éve szakiskola, amelyet kívül-belül felújítottak. Ma a kastély kollégium, ahol a környékről 160-180 tizenéves lakik. A tárgyalóteremben érett­ségiket tartanak, és ismét kora­beli bútorok díszítik a pipázót. Horthyról sok anekdota ma­radt fenn. Nála jóval tehetősebb emberek laktak a környéken, ráadásul a földek egy része nem is az övé, hanem a rokon­ságé volt. Hozzá képest mond­juk gróf Nemes János sokkal hatalmasabb táblák tulajdono­sának számított. Állítólag amikor találkoztak és betértek egy csárdába jó bort kortyolgatni, a gróf imigyen szólt:- Kormányzó úr, most én fi­zetek. Meg még kétszer.- Miért, János?- Mert nekem háromszor annyi a földem, sőt egy kicsivel több. így illik, ez dukál. Ha ne­gyedszerre jövünk be egy kupa borra, akkor majd a kormányzó úr kerül sorra. Még ma is sokan emlegetik a vasárnapokat. Más volt a vallá­suk, Nemes felesége a katolikus templomba iparkodott a misére, a kormányzó református lévén a másikba, istentiszteletre ment. Imakönyvet, azaz énekesköny­vet soha nem vitt magával, rend­szerint kölcsönkért egyet vala­melyik helybeli, templomjáró lánytól. Szívesen nyújtották át neki a sajátjukat, mert az isten- tisztelet befejezése után köszö­nésképpen rendszerint tíz pen­gőt rakott a lapok közé. Szép összegnek számított ez akkor, lé­vén a napszám egy pengő, pen­gő húsz volt. Utána általában le­terítettek az orgonabokrok ár­nyékába egy lópokrócot, leültek és beszélgetni kezdett a helyi emberekkel. Olykor kétszer is érkezett a futár: a kormányzót nagyon várja már a méltóságos asszony, másodszor melegítik a levest az ebédre. Sokszor úgy belemelegedtek a diskurzusba, hogy csak a harmadik invitálásra oszlott szét a beszélgetők hada. A település polgármestere im­máron a harmadik ciklusban vi­téz Baranyi Mihály, aki a kor­mányzónak és a családjának nagy tisztelője. Ezt mindenki tudja róla. Ennek ellenére vá­lasztáskor hiába volt ellenfele, a szavazóknak több mint a nyolc­van százaléka rá voksolt. Trenka János Horthy udvari hentese volt, meg a kendere- sieké, és a környéké. Azért, hogy a kormányzónak vágott, szorult is a szocializmusban so­káig. Később enyhült a politikai közélet, és mit ád az ég: Horthy jeles mestere a megyei pártbi­zottság akkori illetékeseit káp­ráztatta el a maga készítette hurkával, kolbásszal, tepertő­vel, sajttal. Ha csak tehették, küldték hozzá a gépkocsiveze­tőket. Mart kiderült, Trenka úr hentesmesteri tudománya túl­élt mindent és mindenkit. A termékei szaknyelven fogal­mazva tökéletesen rendsz­ersemlegesnek bizonyultak. Sőt, ami nem mellékes, állító­lag szenzációsan finomnak számítottak... D. Szabó Miklós Gyógyít a gyom Gyógyfüvek teremhetnek erdőben, mezőn, mocsárban vagy épp a kertünkben. Eleink füveskönyvekben gyűj­tötték össze tudásukat, megfigyeléseiket tudományo­san is igazolták. Ma reneszánszát éli a természetes or­voslás. A gyógynövények alkalmazása számtalan em­bernek nyújt kereseti lehetőséget.- Leszázalékolt nyugdíjasok va­gyunk - mondja a zicsi Eszes Gyu­la. - Mindenbe belevágunk, amivel kiegészíthetjük kis nyugdíjunkat.- Ötvenöt évvel ezelőtt részt vet­tem gyógynövénygyűjtéssel kap­csolatos szaktanfolyamok szerve­zésében - meséli dr. Geleta Ferenc erdőmérnök, országos igazságügyi szakértő. - Akkor a résztvevők 80 százaléka roma volt. A lelőhely is­merete apáról fiúra szállt, ám nem csupán megélhetési forrást jelentett a gyűjtés, hanem fel is használták a népi gyógyászatban. Gyógynövényeket egész évben le­het gyűjteni, a fagyöngyöt például december és február között szedik, de a tavasz meghozta a gyógynövé­nyek szezonját is. Mindenütt megta­lálható a csalán. Köztudottan a haj­hullás és korpásodás ellenszere, nem egy sampon ezért csalánkivona­tot tartalmaz. A lándzsás útifű levele­it áprilistól szeptemberig gyűjtik.- Rendkívül jó az összezúzott, nedves levél sebek gyógyítására - hívja fel a figyelmet Keczeli Erzsé­bet okleveles természetgyógyász. A puskaporfát, azaz kutyabengét a puskaporgyártásban hasznosítot­ták valaha, de a kérge kitűnő hashaj­tó, a béltisztító, a fogyasztóteák al­kotórésze. A galagonya virágjából és gyümölcséből szívizom-erősítő ki­vonatok készülnek, vérkeringés- és érpanaszok esetén javallják. Jelleg­zetesen somogyi az ezüsthárs, ami leginkább a Zselicben lelhető föl. Jú­nius és július folyamán gyűjthető. Hűléseknél, reumánál, köszvénynél alkalmazzák a belőle készült teát. A felvásárlási árak rendkívül kü­lönbözőek: egy felvásárló Somogy­bán a bodza kilójáért 20-30, de akár 150 forintot is ad. Szélesi Jótékony komáromi szakállasok Több mint két esztendeje hogy a szakállasok klubot alakítottak Komáromban. Célként tűzték maguk elé, hogy családi-baráti légkörben minél többet tesznek településükért, s arra is vigyáz- körükből soha ne hiányozzon a jókedv! A szakállasok tettei azt bi­zonyítják, hogy nem be­széltek a levegőbe annak idején. Szerveztek tréfás családi vetélkedőket, jóté­konysági bálokat, lapátot markoltak azért, hogy a koppánymonostori egyház vizet vezethessen be a gyü­lekezeti helyiségébe. Buda­pestről, a Hadtörténeti Mú­zeumból 1848-as ágyút szállítottak a monostori erődbe, egy másikat pedig a Várdombra fuvaroztak, ahol Bakó László kőfaragó - szintén szakállas - felújí­totta a talapzatát. Mikuláskor sikerül meg­örvendeztetni a gyerekeket. Tavaly számos helyi vállal­kozó, cég jóvoltából 550 cso­magot vittek rászorulóknak. Ebben az esztendőben még több kicsihez szeretnének ellátogatni, ennek érdeké­ben pályázatot nyújtottak be a Szociális és Családügyi Minisztériumba. A Duna túloldalán élők­kel, a szlovákiai komáromi­akkal nemrégiben kötelet húztak az Erzsébet hídon, az országhatárt jelző tábla alatt. A magyar csapat erre az alkalomra „szerződtette” a közelben, Csolnokon élő Fekete Lászlót. A világ egyik legerősebb embere úgy nyi­latkozott: mindig szívesen vesz részt a komáromiak rendezvényein. Szabó János, az egyesület elnöke, valamint helyettesei, Csesznegi Zoltán és Omlósi Gyula már törik a fejüket a nyári programokon. „Kul­csos” gyerekeknek szervez­nek tábort, emellett a mo­nostori erőd melletti régi Duna-sétányt szeretnék ere­deti állapotában helyrehoz­ni. Amennyiben elképzelé­süket megvalósíthatják, tu­risták százainak szereznek örömöt. Már kitalálták azt is, hogy az avatóünnepsé­gen folyami kötélhúzást'ren­deznek. Kovács László Kiskörúti rali a hírős városban Kecskemét belvárosában van egy kiskörút. Mostan­ság felturbózott és közönséges Ladák, Skodák és Trabantok gyülekeznek ifjú pilótáikkal, amint le­megy a nap. Aztán rövid egyeztetés után hajrá! A cél: minél rövidebb idő alatt befutni a kiskörutat. Az eddigi rekord 59 másodperc. Ennyi idő alatt száguldottá be a legsebesebb járgány a körülbelül 1570 méteres, éles kanyarokkal tarkított távot. A versenyzők az­zal dicsekednek, hogy 160 kilo­méter az eddigi sebességrekord. A rendőrség ennek pontosan a feléről akar tudomást venni. A belvárosi időmérő verse­nyek több mint fél éve tartanak. A rendőrség jó ideig nem sokat tett megfékezésükre. Nem is csoda, ha a hónapok múlásával híre ment a „remek” szórakozá­si lehetőségnek: immár távolab­bi városokból is érkeznek önje­lölt mini-Schumacherek a hírős városba. Csupán a vakszerencsének köszönhető, hogy eddig nem történt katasztrófa. A rend he­lyi őrei csak az utóbbi hetekben megszaporodó cikkek, tévé- és rádióriportok hatására kezdték komolyabban zaklatni a ver­senyzőket. Eddigi eredménye­ik: 248 igazoltatás, 70 szabály­sértési eljárás, 348 ezer forint kiszabott bírság. Megszüntetni azonban még így sem sikerült a versenyeket. Szőllősi Gyula rendőrkapitány egy interjúban maga sem tudta meghatározni, mikorra sikerül megbirkózniuk a nehéz feladattal. Dolgukat ne­hezíti, ha éppen elromlik a me­gye egyetlen traffipax készülé­ke. Ilyenkor nehéz bizonyítani, ha valaki 120-szal száguld a vá­ros kellős közepén. A kecskemétieket természe­tesen joggal bosszantja a szá­guldozó járgányok látványa, és az ezzel járó zaj. No meg az, miért nem tud erélyesebben fel­lépni a rendőrség egy ennyire szemet szúró jelenséggel szem­ben. Nemrégiben egy fiatal halt meg egy ralira átalakított Ladá­ban a város szélén. Igaz, ő és je­lenleg is életveszélyben lévő társa nem a kiskörúti verseny- pályára készült, sokan intő jel­nek fogják fel az esetet. Kecskeméten napok óta meg­szaporodtak a rendőrjárőrök. Nemsokára kiderül, sikerült-e végre véget vetni az esztelen száguldozásnak. Bán János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom