Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22 / 95. szám
VILÁG Somogyi Hírlap - 11. oldal 2000.Április 22., Szombat S Z N E S CSERESZNYEVIRAGOK A FELKELŐ NAP ORSZÁGÁBÓL Japánkertek- Nézz ki az ablakon! - szólt a telefonba kollégám a szomszéd szobából. Kinéztem, s csak egy betontömeget láttam a 17. emeletről, magas házakat, sok-sok szürkeséget. Tokió, a japán főváros házai egészen a látóhatárig húzódtak. - Nem arra - szólt ismét a kollégám -, hanem balra. A 17. emeleten nem nyithatók az ablakok, a homlokomat az üveghez szorítottam, s úgy néztem balra. Valahol a város fölött gyönyörű hósipka ragyogott a napfényben. Alatta kékesszürkén a hegy többi része: a Fuji, a japánok szent hegye. Ilyen tisztán csak néha látni. A titokzatos hegyet vagy a pára takarja el, vagy a felhők. A vulkán a japánok szent hegye. Az ország nagyrészt hegyekből áll, ez azonban a síkságról emelkedik 3600 méter fölé, és Tokióba amikor tiszta az ég, úgy köszön be, mintha a város szerves része lenne. Pedig a Fuji 100 kilométerre van a várostól. Ajándék ez a látvány, és ajándék maga a nap is. Tegnap este őfelsége Akihito császár és őfelsége Michiko császárné adott díszvacsorát Göncz Árpád magyar köztársasági elnök és a magyar delegáció tiszteletére a császári palotában. A palota bejárata előtt a magyar köztárssági elnökre vártunk, kint pedig szakadt az eső. Vigasztalanul ömlött, mi, újságírók pedig azon mérgelődtünk, hogy megint nem látunk semmit. Erre az esőszakadásra volt ajándék a másnap reggeli ragyogás. A császár és a császárné a díszvacsora előtt a bejáratnál várta a magyar köztársasági elnököt. Aztán elvonultak, s kezdett megtelni a hatalmas étterem. Elsőként egy japán úr jött frakkban, végigment a hatalmas termen, s leült a helyére egy asztalhoz. Aztán jöttek a többiek is csöndben, szinte észrevétlenül telt meg a hatalmas terem. Mindenki az előírásoknak megfelelően frakkot viselt, a nők pedig estélyit vagy kimonót. Aztán amikor mindenki elfoglalta a helyét, megnyílt az ajtó, elsőként a Magyar Köztársaság elnöke és a japán császár lépett be. Mögöttük a császárné és Göncz Árpád felesége. Őket a császári család tagjai fogadták. Fejdíszt csak a császári család nő tagjai viseltek. Mindegyikükön vajszínű nagyesélyi volt. Az asztalnál a Magyar Köztársaság elnöke mellé a császárnét, a császár mellé pedig Göncz Árpád feleségét ültették. Aztán következtek a díszbeszédek. Ezeknek a beszédeknek megvan a maga stílusa. A stílus mögött azonban fellelhető az ember, ha nagyon figyel valaki. Kitűnt. A japán császár és a magyar államelnök nem most találkozik először annak ellenére, hogy ez az első hivatalos államfői látogatás a felkelő nap országában. Göncz Árpád frissen megválasztott államfőként részt vett már Akihito császári beiktatásán. Aztán a frakkos pincérek a köszöntőkhöz kínálják az italt, s végül jön az ételek sora... A császári vacsora különlegesség. Ritkán és keveseknek van benne része, hiszen nem mindenkit hív díszvacsorára őfelsége Akihito, aki a szigetországba látogat. A japán császár megkérdőjelezhetetlen tekintély az országban, s ehhez talán - sok egyéb mellett - a zárkózottsága is hozzájárul. A császári palotát magas kőkerítés és vizesárok veszi körül. A lüktető nagyvárosban - sokan állítják, hogy Tokió a világ legnagyobb városa, akár területét, akár népességszámát vesszük alapul - a csend és a béke szigete a császári palota kertje, amelynek egy részét a nagyközönség előtt is megnyitották. S főleg így, április derekán a szakura virágzás idején ezrek keresik fel. A szakura, vagyis a cseresznye itt nem hoz termést. De színpompás virágai ünneppé teszik a hétköznapokat is szerte Japánban. Az emberek élvezik a tavaszt. Az Ueno parkban például a kőlépcsősor végén ott áll a cseresznyedomb megszámlálhatatlanul sok virágzó fával. A fák alatt pedig leterítve a gyékényt vagy a műanyag sátrat ott ül a család. Esznek, isznak, gyönyörködnek a virágzásban. Azt gondolom magamban, olyan lehet ez, mint amikor virágzik a Tisza, csakhogy a szakura virág tovább él. A japánok szeretnek fényképezkedni, és szeretnek szállodába, étterembe járni. A lakások itt kicsik: 30-40, legfeljebb 50 Japán területe: 377 819 négyzetkilométer. Népesség: 126 065 000 tő (1997), japán 99,2 %, koreai 0.6 %, egyéb 0,2 %. Vallás: sintoista 39,5 %, buddhista 38,3 %, keresztény 3.9 %, egyéb 18,3 %. Fővárosa Tokié (7 967 614 lakos, 1995). Hivatalos nyelv Japán, pénznem jen (= 100 szén). Az ország neve Japánul Nippon. 1956 12. 18. éta az ENSZ tagállama. 1964. 04. 28. a Gazdasági Együttműködési és Felelsztési Szervezet tagja. Népesebb települések: Tokió 7 927 000 (11 610 000), Yokohama 3 251 000, Osaka 2 495 000, Nagoya 2 095 000, Sapporo 1 704 000, Kobe 1 468 000, Kyoto 1 395 000, Fukuoka 1 214 000, Kawasaki 1 168 000, Hiroshima 1 072 000. Kitakvüshü 1 015 000, Sendai 920 000, Chiba 834 000, Sakai 799 000, Kumamoto 625 000, Okayama 595 000, Hamamatsu 548 000, Sagamihara 545 000, Kagoshima 532 000, Funabashi 529 000, Higashiosaka 496 000, Amagasaki 489 000. Göncz Árpád, Akihito császár és Michiko császárné az első találkozáson négyzetméteresek, igaz, nem bútorral telezsúfoltak. A japán bár vendégszerető nép, nem szeret Vendéget hívni a lakására. Ha valaki beszélgetni akar a másikkal, étterembe vagy kávézóba hívja. A lakásra csak a legritkább esetben. A Magyar Köztársaság elnöke és kísérete a felkelő nappal érkezett a felkelő nap országába. A tokiói repülőtér 60 kilométerre van a városközponttól. Egész éjszakai repülés után az ember kicsit elcsigázottan próbál ismerkedni a tájjal, a várossal, már amennyit egy rohanó gépkocsi ablakából látni lehet. Az első benyomás: Tokió kőrengeteg. Beton beton hátán, autópálya autópálya hátán (fölött vagy alatt). Aztán a vonatok, amelyek mindegyike más színű, hogy ne lehessen összekeverni a vonalakat. Az autópálya átvisz a városon, be a város szívébe, s mindkét oldalán fal veszi körül, hogy a zajt valamiképpen tompítsa. Nem egyszer az épületek második, harmadik vagy negyedik emeletének magasságában fut az autó, hogy aztán földre érjen, s átbújjon egy alagúton. Tokió mégsem kőrengeteg. Ezt az ember csak később veszi észre. Akkor, amikor szabadidejét kihasználva csavarogni kezd a városban. A kertek mögött joggal áll a jelző, hogy japán. Talpalatnyi hely sincs, ahova ne ültettek volna zöldet, gondosan nyírt bokrokat, fákat. A bonsail tulajdonképpen itt nagyban köszön vissza. Hiszen a fenyőt éppen úgy nyírják, alakítják, mint a díszbokrokat. A kőrengeteg Tokióban sok a zöld és a virág. Az ember ettől otthonosan érzi magát. A japánkertek pedig nyugtatják a szemet s az idegeket. A város tiszta, s a levegője a zsúfoltság ellenére is jó. Hozzájárul ehhez, hogy rendkívül jó műszaki állapotban van a gépkocsipark. Autót Tokióban az vehet, aki bizonyítani tudja, hogy van parkolóhelye. S akinek autója van, rendszeresen kell vinnie műszaki vizsgára. A díj meredeken emelkedik a gépkocsi korával párhuzamosan. Egy ötéves kocsi műszaki vizsgáztatásáért magyar pénzben akár 250 ezer forintot is elkérnek. így hát mindenJapánok kertje Az emberek nemcsak gyönyörködnek mindabban amit látnak, hanem igyekeznek megörökíteni is. Láttam felnőtteket, akik egy hajtás virágait fényképezték naphosszat. Ezek a fényképek aztán a családi albumba kerülnek, hogy össze lehessen majd hasonlítani a későbbi évek virágaival. Láttam családokat, akik bebújtak a cseresznye virágzó ágai közé, s úgy fényképez- tették magukat. S a szállodában, ahol laktam, a bejárat előtt virágzó cseresznyefaágat helyeztek el. Aki bejött, odaállt elé, és lefényképeztette magát. Es láttam szépen nyírt fákat mindenütt... jó közbiztonság, a jó közlekedés, a tiszta város. Itt nem fordul elő, hogy valakit meglopnának, s mondják a városban élők, hogy az elvesztett pénztárcák döntő többsége is visszajut a tulajdonosához hiánytalanul, ha kideríthető a cím. Persze ebben a városban is vannak szegények. De koldusok nincsenek. Akik gyűjtenek, azok valamilyen karitatív célra vagy valamelyik egyház számára kérik a pénzt, hatalmas csúcsos kalapban, úgy, hogy az arcukat is eltakarja, és mélyen meghajolva megköszönve minden ajándékot. A hajlongást elég nehéz volt megszokni. Itt nincs kézfogás, a köszönés a meghajlásból áll. így fogadja a vendéget a szállodai liftes lány, így köszönti az üzletbe belépőt a boltos, így köszön a szu- perexpresszen a büfés lány és a kalauz, s mindenki, akivel összehozza az embert a sorsa. Amikor egész éjszakai utazás után este vacsorára hívta a Külügyminisztérium a Tokióban tartózkodó magyar újságírókat, többen meglepődtek, mert hogy ez itt nem szokás. A következő meglepetést az okozta, hogy nem japán, hanem egy kínai étterembe vittek el bennünket. Később megmagyarázták. Itt járt egy magyar miniszter a vidékfejlesztést tanulmányozandó, elvitték Tokió egyik legjobb japán éttermébe, s az est végén elégedetlenségét fejezte ki, mert hogy nem ízlett neki a japán konyha, amelyben sok a hal, és nem mind tálalják megfőzve vagy megsütve. A kínai konyha egyébként általános Japánban, és a vacsora nagyon ízletes volt. Csak a pálcika használata volt körülményes egy kicsit. De - mint annyi mindent - ezt is hamar meg lehet szokni. Szóval a Fuji. (Keddi számunkban folytatjuk) KERCZA IMRE Érkezik a császári pár ki szabadul az idősebb kocsiktól, amelyek vagy Délkelet-Ázsiába kerülnek, vagy a megsemmisítőbe. Az élet nem olcsó Japánban. Állítják sokan, hogy Tokió a világ legdrágább városa. Ezért a drágaságért szinte ajándék a
