Somogyi Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-08 / 83. szám

• • 2000. április 9. ★ ARCKÉP ★ 7 A TABOR NÉLKÜLI ^MTÁBORNOK Király Béla katona. Külsőségeiben és szem­léletében egyaránt a legmagasabb rend­fokozatú magyar tábornokok egyike. Több amerikai egyetemen volt a hadtörténet pro­fesszora, most pedig Orbán Viktor minisz­terelnök személyi megbízottja a haderő- reform belső munkájában. K. B.: — A feladatom az, hogy dolgozzak... — mondja lakoni- kus rövidséggel.- Milyen hadsereget kép­zel el Magyarországon? K. B.: — Zsoldos hadsereget semmiképpen, mert a nagyon gazdag és kiforrott, öreg demok­ráciák hadseregformája ez. Ami­kor azt mondja a propaganda, hogy a zsoldos hadsereg nem drágább, elhallgatja a tartalék- képzés költségeit. Egy zsoldos hadsereg ugyanis nem képez tartalékokat, és kiöregszik. A tri­anoni békeszerződés után Ma­gyarországra nemcsak azért volt rákényszerítve a zsoldos hadse­reg, hogy minimális számban maximálhassák a honvédség lét­számát, hanem azért is, mert így legalább tíz évig kellett minden katonának szolgálnia. Azzal, hogy nem képződhetett tarta­lék, elérték, hogy egy mozgósí­tás vagy vészhelyzet esetén ugyanannyi katona állt csak ren­delkezésre, mint békeidőben. Olyan hadsereg kell Magyaror­szágon, amelyben a tisztikar er­kölcsi magatartása, magas fokú tudása, elkötelezettsége biztosí­ték arra, hogy a gyerekekkel úgy bánnak, mint a polgártársakkal. Vannak olyan funkciók, ame­lyekre hat hónap alatt nem lehet kiképezni senkit. Erre szolgál a szerződéses katona. A hadsereg­ben három karakterisztikus cso­port van. Az elsőbe a hivatásos tiszti és tiszthelyettesi kar tarto­zik, amelyben a tiszthelyettesek számát lényegesen növelni kell. A másodikba a sorozott kato­nák, akik a hadsereg gerincét al­kotják, a harmadikba pedig a szerződéses katonák, akik nem tekintik hivatásnak a katonásdit, de jól fizetik őket, és jó bánás­móddal, érdekes munkakörben eltöltenek hat-hét évet a hadse­regnél. Szóval a hivatásos had­sereg ellen foggal-körömmel küzdők, arra nincs szükségünk. — Mekkora a tábora en­nek a hadseregnek? K. B.: — Nekem nincs táborom, nekem munkám van. Dolgo­zom. Egy kicsit többet, mint az ember 88 éves korában dolgoz­ni szokott. Nem szervezek tá­bort, követőket. Oda teszem a hatóság elé a javaslatot, megin­dokolom, hogy miért, s ha tet­szik, elfogadják, ha nem, akkor elutasítják. Szeretem ebben a munkában, hogy nekem nincs végrehajtási felelősségem. Mtti — Tehát tanulmányt ké­szít, amelyet odaad a minisz­terelnöknek? K. B.: — Borzasztóan szoros ha­táridőt kaptam. 1989-ben, a for­dulat előtt fölállították a honvéd­ség parancsnokságát, s az nem volt a Honvédelmi Minisztérium hatáskörében. Abszurdum. Ez ellen én az első parlamenti cik­lusban küzdöttem, képviselő­ként is, de nem sikerült megvál­toztatni. Tudott, hogy több ezer hivatásos tiszt lesz létszám fö­lötti. Ezt úgy kell rendezni, hogy a tisztek ne azt érezzék, utcára tették őket, hanem azt, hogy maximálisan gondoskodnak ró­luk. Azért, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatuk a hadsereg­gel, évente kell tartani tovább­képző tanfolyamokat. Ezt is el­fogadta a miniszterelnök, s úgy tudom, hogy valamilyen na­gyobb tiszti gyűlésen bejelenti majd, hogy melyek azok a pon­tok, amelyekkel tisztességüket, büszkeségüket nem sérti a meg­oldás. Átszervezés pénz nél­kül? Vagy önnek számolni nem kell...? K. B.: — Számolnom nem kell. Az tudott, hogy a költségvetés majdnem megduplázódik. Rengeteg dolog változik, pél­dául megszűnnek helyőrségek, laktanyákat bővítenék, tiszti, tiszthelyettesi lakásokat újíta­nak fel. Orbán Viktor a NATO- ba belépésünkkor azt mondta: „Azt akarjuk, hogy a nemze­tünk jól érezze magát Európá­ban, de a honban is jól akarjuk magunkat érezni.” Ez a mondás nekem nagyon tetszik. A leg­fontosabb, hogy a honvédnek ugyanolyan személyiségi jogai legyenek, mint a tábornoknak. A honvéd emberi méltósága jot­tányival sem kisebb, mint a leg­magasabb beosztású tiszteké. Mill — Ezen a télen — sok egyéb mellett — az is kiderült, hogy eléggé lepusztult állapot­ban van a magyar hadsereg. Technikailag és anyagilag is. K. B.: — A honvédség mostoha gyerek. Ha valahol lehetett szo­rítani, az a honvédség volt. Volt olyan őrült kijelentés is, hogy nincs a hadseregre szükség. Mindezt akkor, amikor a terror- támadások és a gyilkolások tö­mege folyik a Balkánon. A had­sereget vissza kell fogadni a kormány és nemzet édes gyere­kévé, és meg kell adni azt, ami neki jár. A legfontosabb a sze­mélyi méltósághoz való jog. A katona magyar polgár, aki egyenruhát visel. Volt egy amerikai barátom, akinek jo­gában állt egy itteni lakta­nyába bemenni. Azt mondta nekem: tudod, ha pisilni kellett volna, in­kább a bokorba megyek, mint a katonaság toalett­jébe. Ez egy kicsit dur­va, de rámutat a lé nyegre. EJ3 - Az a hadse­regkép, amelyet az imént felvázolt, lé­tezik már, vagy a vi­lágon létező hadse­regképekből állított össze egyet? K. B.: — Hadsereg-szervezési tapasztalatom itthoni és ameri­kai is van. Háborúban és béké­ben szerzett. A Magyar Hon­védség nem hasonlítható össze egy nyugati demokrácia hadse­regével. Itt hatalmas központi szervek vannak, s az arány bor­zasztóan egészségtelen a köz­ponti vezetés és azok között, akik a fegyvert hordják. Nagy az aránytalanság a harcoló és a kiszolgáló csapatok között is, ez előnytelen a hadsereg ütőké­pessége szempontjából. A had­sereg kiképzésével nincs nagy baj, annak ellenére, hogy a ka­tonák nem vidámak. E3~ Térítés nélkül végzi ezt a munkát. Olyan jól áll anya­gilag, hogy megengedheti ma­gának? K. B.: — Az amerikai nyugdí­jamból élek. És meg tudok élni belőle. Ha pénzt kérnék a taná­csokért, lesülne az arcomról a bőr. Szenvedélyesen csinálom ezt, úgy látszik, ez a katonaéle- tem hattyúdala. H31 — Milyen volt ez a kato­naélet? Névjegy K. B.: — Amin egy katona át­mehetett, azon én átmentem. A Horthy-hadseregben közka­tonaként kezdtem. Soha éle­temben nem akartam katona lenni. Állatorvosnak készül­tem. Apám hiába mondta, hogy őrült vagyok. Abban az időben nem volt egyetemi ösz­töndíj, ott mindent fizetni kel­lett. Az apám vasutasfiúként bekényszerített a vasúthoz. Az első vizsgán megbuktam: nem vagyok színvak, de a MÁV-nak az voltam. Kidobott az orvos, elméleti vizsgára már nem is mehettem. így aztán a baráta­immal bevonultunk katoná­nak, hogy a hadsereget gyor­san letudjuk. Ott viszont kezd­tem beleszeretni: nekem a szervezőmunka tetszett na­gyon. Akkor történt az, hogy Somogy megyének volt egy lu- dovikás ösztöndíja. Arra az apám bekényszerített. Megpa­rancsolták, hogy pályázzak, így lettem ludovikás. A Ludovikán már jeles tanuló voltam, mert érdekelt a hadtör­ténelem, a szervezés. Ha már bent voltam, mentem a vezér­kari iskolába is. Utána vezér­kari tisztként dolgoztam, s az már élvezet volt. Ha valaki pökhendi disznó volt, azért volt neki élvezet, mert száza­dos létére parancsolhatott egy ezredesnek. Nekem azért volt érdekes, mert nagy felelősségű terveket csinálhattam. Voltam háborúban is. Mint vezérkari tiszt, megúszhattam volna, de az volt az érzésem, hogy a so­mogyi bakának háborúba kell menni, én nem bújok el az asz­tal alá. Három nagy csatában vettem részt: a Donnál, a Dnyeszternél és a Tiszánál. Megtettem a kötelességemet, és magas kitüntetéseket kap­tam. Amikor a nyilasok jöttek, akkor viszont ellenállást szer­veztem. Átmentem a szovje­tekhez. Ott nagyon hamar két rangot ugrottam, alezredes let­tem és megint kiképzési osz­tályvezető. 1950-ben én alapí­tottam meg a mai Zrínyi Mik­lós Nemzetvédelmi Egyetemet. Tanítottam, szerveztem, élvez­tem. Letartóztattak. Akkor is egyenruhában maradtam: rab­egyenruhában. Ott tanultam ' Született: 1912. «Pjj^pál Algimnáziumban érettségizett. csatlakozott Kethly AnnahLsbourgban a forradalmi távcsőt ^ . könyveit. ------—• b ele, hogy haza ne küldjék, bol­sevista kézbe ne kerüljön, mert elviszik Moszkvába. Nagy Fe­renccel ketten voltunk, akik ki­álltunk amellett, hogy a szent koronának otthon van a helye. A kongresszusnak az a bizott­sága, amelyik ebben határo­zott, meghallgatta a magyaro­kat. A terem tele volt konzerva­tív magyarokkal, tüntettek elle­nünk. De sikerült meggyőz­nünk a bizottságot. Akik elle­nezték, azok tizenketten vol­tak. A bizottság azt kérte: vá­lasszanak maguk közül egy-két embert, aki a szószóló lesz. Nem tudtak megegyezni, mind a tizenketten szólni akartak. Mivel mind a két tábornak ugyanannyi idő jutott, a tizen­kettő közül egyikük sem tudta befejezni a mondókáját, s ha volt is ott érv, az nem került elő. Mi ketten Nagy Ferenccel viszont kifejthettük álláspon­tunkat, és ez döntő volt az ügy­ben, de nem mi voltunk a kez­deményezők. Haza először a Imre temetésére jöttem. — Mikor döntötte el, hogy hazajön? K. B.: — Attól kezdve én haza­jártam volna, de Soros György 1989-ben azt mondta, szervez­zem meg, hogy minden párt­ból vigyünk ki embereket, hogy tanulmányozzák, miként történik a demokratikus vá­lasztás. Hazajöttem, megvá­lasztottak országgyűlési képvi­selőnek, és csinálom a könyve­ket. A 104. kötet megy most a nyomdába, s a millenniumi év végére még 14 jelenik meg, s egy CD-ROM-on rajta vannak a legfontosabb' könyveink teljes szövegei, Szent Istvántól egé­szen a mai napig, még a rend­szerváltozás utáni idő is. Nem propagandát írunk, hanem igazságot. Ezért kelendőek a könyveink. Rendelik egyete­mek, nyilvános könyvtárak, s nem egy-egy kötetet, hanem a sorozatot. E29 — Térjünk vissza a kato­naéletre. Amikor hazajött, elő­léptették? K. B.: — Először visszaadták a vezérőrnagyi rendfokozatomat, amit háromszor vettek el. Ami­kor elítéltek, közhonvéd lettem. 1956-ban egyedüli voltam, akit Nagy Imre hirtelen rehabilitálta- tott, és mint vezérőrnagyot neve­zett ki Budapest parancsnokává. 1957-ben megint elvették. 1990- ben harmadszor kaptam vissza. A rehabilitáció után két rendfo­kozatot ugrottam: vezérezredes tettem. IMltfli — A vezérezredesi rend­fokozattal ön a legmagasabb rangú katona? K. B.: — Fodor Lajos is vezérez­redes. kflllÉ — Ketten? K. B.: — Ennél magasabb rend­fokozat nincs a honvédségnél. Kercza Imre meg angolul, a halálraítéltek zárkájában. Volt egy angolszó­tár, azzal járkáltam a zárká­ban, és tanultam a szavakat. Egyszer nyílik az ajtó, szól az őr: mondja, mit csinál maga? Angolul tanulok — feleltem. Azt kérdi: minek, hiszen akasztjuk magát? IkWíH — Mi volt a bűne? K. B.: — Egy szovjet tanácsadó arra jött rá, hogy én nem va­gyok kritikátlan szovjetszolga. Próbára tett. Azt akarta, hogy tartóztassam le az egyik leg­jobb barátomat. Nem voltam hajlandó. Ez a pofa intézte el a letartóztatásomat. Négy évig halálraítélt voltam, s aztán jött a forradalom. Amerikában had­történelmet és hadtudományt tanítottam 32 évig. Az amerikai vezérkari iskolának professzora vagyok ma is. E£a — Ön az egyik kezdemé­nyezője volt annak, hogy a szent korona hazakerüljön. K. B.: — Rengeteg kezdeménye­zője volt, de sok ellendrukkere is. A magyar konzervatív, vagy ha tetszik, reakciós emigráció borzasztó energiát fektetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom