Somogyi Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-19 / 42. szám

10. OLDAL - SOMOGYI HÍRLAP VILÁG 2000. Február 19., Szombat SZÍNES Fiatal berber lány a kisöccsével a barlanglakas egyik helyisegeben, a Matmata hegységben Tunéziában a napot a legkönnyebb meg­találni. Európai télből mintha aranyló fénybe léptünk volna Monastir repülőte­rén; a tavasz leheletét hozza a tenger hul­lámait görgető déli szél. Afrika melegen fogad. Húsz fokos hőség, az európai mí­nuszok után. Túl gyors a váltás. A TunisAir gépe két óra s néhány perc alatt röpített ide, három tengeren át. Különös vidék a Hammamet-öböl fél­hold alakú partja. Afrika kinyújtott karja - Európa felé - a hatalmas félsziget, a Cap Bon épp felénk tekint; a vén kontinens áramló hidegét azonban feltartóztatják az Északi-Teli hegyláncai. Kora őszies vagy tavaszias, kellemes a hőmérséklet. Jólle­het szürke felhőket sodor a szél, s csuk­lyás köpenyt öltött az út szélén banduko­ló arab. Bújócskázik a napfény, a múlt és jelen két külön világa; modern autók a sztrádán, tőle száz méterre teli zsákot rak­nak egy öszvérre, és dzsebbás pásztor te­relgeti a juhokat. Sokszínű, érdekes az út Monastirtól Sousseig. Ott vár Seherezádé, s éjszakára az ágy. Örökzöld bokrok az út mentén, nek központja Sousse, az ország egyik legnagyobb városa (csak Tunisz, a főváros és Sfax előzi meg). Forgalmas kikötő és kereskedelmi központ, s mégsem kaoti­kus a forgalom. A belváros utcáin lüktet az élet; hívogatóak a kávézók, a bárokban zene. A tengerparti szállodasor szinte a belvárosában kezdődik, s északra nyúlik, kilométereken át. Riad Palms Hotel, Karawan, Skanes Beach, Miramar, a Tryp láncolat, Abu Nawas Skanes, El Hana, Hannibal, Amir Palace... Három-, négy- s ötcsillagosak; mind sajátos, egyéni hom­lokzatú, mindnek más a fogadótere. Ten­gerre néző szobákkal, úszómedencékkel, bárokkal, előadóteremmel (animátorokat, gyógytornászt, táncosokat foglalkoztat), sportpályákkal, többségük bodyter- mekkel, fedett (melegvizű) fürdővel és tengerparti, stranddal. Újonnan épültek, kényelmet fonálók, s olyan vonzóak, mint a szikrázóan fehér üdülőkomplexum Port El Kantaouiban. Sokszínű városok, ahol ötvöződik a törté­nelemi múlt, nemzeti jelleg és a 20. száza­di technika.* Tunisz tulajdonképpen há­rom város egyetlen településen belül: bul­várok, elegáns háztömbök - a köztársaság modern fővárosa. Az Avenue Bourguiba széles sugárútjának végén a középkori olajfaligetek közt villák; fe­hér s halvány pasztellszín falak, néhol tetőig kúszó folyandár, virágos lőne fáty­lai mögött kíváncsiskodó ablakszemek. Ez a Sahel: a fövenyes tengerpart. Ven­déghívogató szállodák fü­zére. Esténként fényárban úszva, egy-egy romantikus kastély mindenik. Nyugal­mukat sudár pálmafák sor­fala őrzi; mögöttük, a dél­szaki kertek egymásba bo­ruló bokrain túl már a ten­ger mélykékje integet. Vendégváró vidék, s egy­re több magyart is vonz. Napfényt, ten­gert, az arab világ különös hangulatát, ke­leti kényelmét és a mediterrán táj szépsé­geit kínálja. Ezért is keresik föl az üdülni vágyók tízezrei. Itt még a tél sem „holtidény”; jó néhány szálloda telt házzal üzemel, s csak pár hét a felújítás, novem­ber végétől februárig. Ilyenkor már kezdő­dik az új szezon. A Sahel üdülőövezeté­Csillogó díszedények: rézműves üzlete Tunisz egyik bevásárlóutcáján medina (óváros), szűk utcák, sötét sikáto­rok titokzatos hálózata, a fellegvár (a kashba) és a nagymecset; kissé távolabb a hatalmas kikötő. S mellette az ókor nyol­cadik csodája: Karthágó romjai a hegyol­dalon, franciás villanegyed megejtő szép­ségű virágoskertjei között. Mélységes mély a múltak kútja, s külö­nösen Tunézia történelmének évszázadai. Odüsszeusz bolyongott erre, a görög re­gékben, s itt verte partra a tajtékzó tenge­ri orkán Aeneas hajóit, Trójából űzött ma­roknyi csapatát. S már állt Karthágó a sziklás szirteken. Ez a mesésen gazdag ke­reskedőváros - Tyrosz tündöklő lánya -, a gyűlölt vetélytárs; vele vívta meg később élet-halál harcát Róma. (Akkor még csak itáliai „kistigris”, amely a tengerre merész­kedett, s csak Hannibál seregét legyőzve lett a mediterrán térségben számottevő hatalom.) Latin légiók itt léptek először Afrika földjére, s Tunézia több mint hat­száz évig a római világbirodalom virágzó tartománya volt. Pun emlék viszonylag kevés maradt; a gyermektemető sírkövei és a híres hadikikötő, Byrsa alatt. A hajda­ni várost földig rombolták az ifjabb Scipio diadalittas hadai. Stratégiailag fontos ez a hely, s Iulius Caesar rendelte el Új- Karthagó fölépítését. Alig két évszázad, és 300 ezer lakosú nagyvárossá nőtt. Gaz­dagságát jelzik a hajdani márványcsamo- kok, fürdők, fényűző paloták feltárt - még így is lenyűgöző - romjai. S épültek újabb városok, templomok, pazar színházak; vízvezeték hozta idáig a hegyi források hűs vizét. Tunézia a római civilizáció ré­szese maradt még jó 600 éven át... S jöttek az újabb hódítók: görögök, vandálok (több mint egy évszázadig állt fenn álla­muk), majd a szemita törzsek, véres há­borúk, egységesítő iszlám, uralomra törő dinasztiák, muzulmán kalifák, és a törö­kök. Érdekes tény: nagy Szulejmán győz­tes csatái után Tunézia és Magyarország - másfélszáz évig - ugyanegy birodalom két tartománya volt. Az idegenforgalom fontos ágazat Tu­néziában: ebből származik az ország be­vételének mintegy a 40 százaléka. A ma­gyar vendégek az utazási irodák - köztük a kaposvári Túra Tours - szervezésében, a Süm Reisen Ges. H. túráin érkeznek ide. S nyelvi nehézség sem okoz gondot: két magyar idegenvezetőt is foglalkoztat a leglátogatottabb üdülőterületen. Ezúttal utazásszervezőkkel jártuk be Tunézia északi kisvárosait, majd délen a sóstavak vidékét, a Szahara sívó homokjával idáig nyújtózó különös tájait. Tunézia éléstára az ország északi ré­sze, a hajdan római provincia. Olajfalige­tek, gyümölcsöskertek között suhan a busz, szakadó esőben, több mint száz ki­lométeren át. Szusszanásnyi pihenő El Djem: szürke kisváros, ahol hatalmas am­fiteátrum állja ezt az utat. M. Najib, az idegenvezető szerint a római világ egyik legnagyobb körszínhá­za. Bár a századok során köveinek harmadát el­hordták az építkezők, a háborúban bomba dúl­ta, négyemeletnyi maga­san boltíveivel, lépcső­soraival lenyűgözőek a méretei. Sfaxtól és Gafsától azonban gyé­rebb a növényzet, szigo­rú arcot ölt a táj. A közel százezer lakosú Gabes már „a Dél kapuja”. Ide torkollanak már két évezrede a távoli arab világból a sivatagon át kígyózó karavánutak. Sivatag háromféle van: kietlen kőhegyek, szélfút­ta homokdűnék és a chotts, a sóstavak övezete. Tunéziában megtaláljuk mind­egyiket. Gabéstól délre a Matmata hegy­ség: kopár, vadregényes sziklarengeteg. Az esőverte hegygerincen túl, mint fo- aludt tűzhányókráterek vagy elhagyott kő­fejtő, szinte holdbéli a táj. S mégsem élet­telen; a völgykatlanban sziklái mögött né­hány fügefa, cserje nyújtja ágait. Kecskét, pár birkát tartó pásztorok lakják a kietlen tájat. Sziklába vájt barlangokban is laknak berberek. Az El Jerid sóstó közelében kezdődik a homoksivatag, a keleti Grand Erg délre nyúló, végtelen halomsora. Douz oázisá­ban eukaliptuszfák sora. Pihenő tevék a városka szélén; legalább száz dromedár, turistákat várva. Rövid másfél órás kirán­dulásra indulunk - csepergő esőben - te­veháton, a homokdűnék titokzatos világá­ba. Itt már érezni a Szahara leheletét. Fel­hős az ég, de a levegő meleg. Az éjszaka hűvös, fagypont körüli a hőmérséklet. Hajnali sötétben indulunk. A sóstavak fölött hideg szél süvít, a vízen tarajos hul­lámok. Tozeurben terepjárókra száll a tu­ristacsoport, s indul úttalan utakon a távo­li hegyek felé. Szinte végtelen a homok­puszta, ahol pár száraz kóró tengeti életét. Távolabb elhagyott kisbusz roncsa - a so­főr figyelmeztet rá: letért a biztos útról, és a süppedő, lápos talajba ragadt... S már itt a hegység. S a pálmafák mintha a sziklák repedéseiből nőttek volna ki. Oázis, mel­lette a hegy lejtőjén kis berber falu. Mere­dek sziklák egymásra hányva, az egyik mögött csobog a víz. Legalább négy méter magas vízesés, ami csergő patakká szelídül, s élteti a datolyapálma-ligetet. Meredek hegységen át vezet az út Gafsa, majd Ali Ben Khélia és Kairouan fe­lé. Több mint ezerhétszáz kilométert fu­tottunk be két nap alatt. Izgalmas és külö­nös az arab világ. Ezernyi látnivalót kínál, sajátosak a városok. A múlt emlékeit őrző gyűjteményeken túl Karthágó vagy Nabeul élő múzeum. Ez utóbbi a bőripar és a színes kerámia fellegvára. Kairouan - a szőnyegszövés központja, és az iszlám egyik szent helye. Mekka és Medina után a legnagyobb, az idegenvezető szerint. Tízezrek zarándokolnak ide a híres nagy­mecsetbe, ramadán idején. KURUCZ FERENC Tunézia: Észak-Afrika legkisebb országa. Területe 164 000 négyzetkilométer, csaknem tizenötször kisebb Algériánál, amely nyugatról és tízszer kisebb, mint Líbia, amely délkeletről határolja. Északi részét uralják a Magas-Teli hegyláncai (a legmagasabb csúcs 1544 méter), a központi régiót az algériai határtél a Szahel sivatagig terjedő fennsík alkotja. Délebbre a sóstavak övezete húzódik, közülük legnagyobb a Chott el Dzserid; az ország déli része a Szahara északi pereme. Lakossága körülbelül 8 millió. Nagyvárosai: Tunisz (700 ezer lakos) a főváros: Sfax (235 ezer), Bizerta, Menzel Bourgiba, Gabes, Sousse mintegy százezer lakossal, Kairouan, Galsa. Kormányzat: elnöki rendszerű köztársaság: a törvényhozó hatalmat a 136 tagú nemzetgyűlés gyakorolja. Közigazgatásban 18 kormányzóság. Pénznem: tunéziai dinár (majdnem a US-dollárral egyenértékű). Gazdasága: fő bevétele a gyümölcstermesztésből, a textiliparból és az idegen­forgalomból származik. Exportcikkei: nyersolaj, foszfát, olívaolaj, bor, gyümölcs, dúsított vasérc és réz. Fő kereskedelmi partnerei: Franciaország, Olaszország. Amerikai Egyesült Államok és Németország. Szafari a sivatagban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom