Somogyi Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-12 / 36. szám
14 ★ MOZAIK if 2000. február 13. Pinákét nehéz táncba vinni Civilben mindig pongyolában lenne Molnár Piroska, a Csiky Gergely Színház színésznője nem táncos alkat - fiatalabb korában is inkább csak nézni szerette, mások hogy lejtenek de a színpadon megcsinálta a spárgát. Ha operettben vagy musicalben lép föl, mégis úgy járja, mintha élvezné. A Sweeney Toddban is fergetegesen ropja partnerével, Spindler Bélával.- Nem szeretek táncolni, de a színpadon mindent megpróbálok megcsinálni. Amikor táncos szerepekben megtanultuk a koreográfiát, akkor már nincs gond - mondta Molnár Piroska -, csak a próbák mentek nehezen, főleg ha az ember egy kicsit lusta. A koreográfusok inkább azokat szeretik, akik eleve táncosok vagy táncos alkatúak. Nekik közös a nyelvük, értik egymást. Mi, színészek pedig nem. Ezért aztán a koreográfusoknak meg kell mindent mutatniuk.- Imre Zoltán, a Csaó, Bambino, az Állatfarm, a Csárdáskirálynő koreográfusa élvezettel bajlódott a kaposvári színészekkel.- Zoli - míg élt - valóban sokat küszködött velünk. Ő volt az egyetlen, aki tudta: most színésztáncot kell csinálnia, és nem versenytáncosok állnak a színpadon. Végtelen kitartással és türelemmel emelgettette - ahogy mondta - a lábickókat. Még főiskolás voltam, amikor Vámos tanár úr rendezte a Yermát a Madáchban, és ott a nőstény szerepét osztotta rám. Akkor úgy tűnt, hogy az egy nagy tánc. Egyszer leadta a televízió, és ott láttam, hogy nem volt az egy jelentős tánc. Emlékeimben viszont úgy él, mint amelyik produkció meghaladta az erőmet. A Hippolyt a lakájban is táncoltam, és szólószámom végén megcsináltam a spárgát. Ez is a múlté, mert már legalább tíz éve nem spárgázom.- Nincs ellentmondás a kettő között, hiszen a spárga nagyobb attrakció, mint egy keringő vagy egy tangó, nem?- Nem függ össze a tánc sze- retete és a bravúros mozgás. Spárgázni azért tudtam, mert az iskolában talajtornáztam, és majdnem minden mutatványban kellett hogy legyen egy spárga. Középiskolában pedig inkább atletizáltam. Hajlékonyságom megmaradt, s ezt tudta Verebes Pista is, azért kért meg a Hippolytban. Igaz, egy tornatanár készített mozgásos kazettára akkoriban minden nap tornáztam. Bárcsak most is azt tenném! Az utóbbi években eléggé elhanyagoltam a mozgást. Ez baj, mert az a jó, ha az ember karban tartja magát, és nem hivatkozik időhiányra. Vagy a korára, hogy elmúlt már ötven, s akkor már mit ugráljon.- A mai színészektől megkövetelik a tánctudást is... NÉVJEGY: Molnár Piroska 1945-ben született Ózdon. Pártos Géza osztályába kerül a Színművészeti Főiskolán. Szegedről szegődik Kaposvárra, ahol 1971-től - hat év megszakítással - játszik. 1994-ben a Jelenetek egy kivégzésből című darabban nyújtott alakításáért megkapja a kritikusok díját. Kiváló és Érdemes művész kitüntetése után 1995-ben Kossuth-díjat kapott. Játszik, forgat és szinkronizál. Kaposváron a Csipkerózsikát állítja színpadra.- így volt ez az én időmben is. Az ének ment, a tánc nem. Pártos Géza, az osztályfőnököm meg is jegyezte: maga nem táncol jól, de remekül eljátssza, hogy jól táncol.- Ki volt a legkedvesebb táncpartnere?- Koltai Robi, aki talán még kevésbé tud táncolni, mint én, így aztán istenien összeillettünk. A 3:1 a szerelem javára című operettben volt egy emlékezetes kettősünk, ami mindig vastapsot kapott. Úgy látszik, a közönség imádja, ha két kedves, botlábú színész csetlik-bot- lik a színpadon.- Ezek szerint nehéz Piroskát táncba vinni!?- Mi az, hogy nehéz? Civilben lehetetlen.- Mi van akkor, ha egy bálon Szita Károly polgármester felkéri?- Ez nem következhet be, mert én be nem teszem a lábamat egy bálterembe.- Miért?- Mert ki nem állhatom az ilyen jellegű összejöveteleket. Halálra unom magam. Szívesen elbeszélgetek akárkivel, de a szórakozóhelyeken már fiatal koromban is untam magam, szöktem a zaj elől. Nem szeretem, ha a fülembe ordít a zene, ezért ma sem megyek sehova, mert szinte mindenütt rezegnek a falak. Már lassan a fodrászüzletbe se merészkedem be, mert ott meg a rádió üvölt, vagy a magnó, a fodrásznő kedvenceivel. Azelőtt ha beültem a fodrászhoz, behunytam a szememet és élveztem, ahogy a hajamat babrálják. Most meg legszívesebben vizes fejjel kirohannék!- Honnan válogatja a ruháit?- A szakmámmal együtt jár, hogy szebbnél szebb ruhákat is magamra ölthetek. Régebben civilben is szerettem öltözködni. Ma viszont nehezemre esik. Megcsodálok egy szép ruhát, vagy egy anyagot, de már egyik sem hoz tűzbe. Főleg, ha ránézek a gyönyörű, spanyol muszlinok árcédulájára: 12800 forint métere. Van, aki megcsináltatja a báli szezonra, de én, ha ki is tudnám fizetni, akkor sem varratnék ilyen ruhát, mert sajnálom rá a pénzt. Helyette inkább járom a turkálókat. Többféle méretet találok, és sok természetes anyagot. Tiszta selymet, gyapjút, pamutot. Anyám mindig azt mondta: Kislányom, ha veszel valamit, akkor mindig figyelj arra, hogy jó anyagból legyen, mert az anyag még akkor is az marad, ha már nem ruhaként hordjuk. Én sem dobok ki semmit, ha már nem viselem.- Nem is csábította a cicoma?- Nem. Úgy is mondhatom, hogy: sajnos, mert a közönség szereti a színészt mindig elegánsnak látni. Én inkább a kényelmes és a praktikus ruhákat választom. A színpadon úgyis eleget öltözöm-vetkő- zöm. Van úgy, hogy egy darabban három gyorsöltözés követi egymást. Ott kötelező azt viselni, amit a jelmeztervező megálmodott. Civilben szerencsére azt vehetek föl, amit akarok. Legszívesebben mindig pongyolában lennék. Lőrincz Sándor —
