Somogyi Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-12 / 36. szám

10. OLDAL - SOMOGYI HÍRLÁP VILÁG 2000. Február 12., Szombat S Z N E S A történész is tévedhet Nemcsak a történész, ha­nem a politikus is érdeklő­dik a múlt iránt. Főleg a kö­zelmúlt iránt, hiszen a ma­ga javára szeretne valamit hasznosítani belőle, pedig a politikát nem lehet összeke­verni a történelemmel. A tö- rökkoppányi születésű dr. Szakály Sándor a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum megbízott főigazgatója mondta ezt, aki a kaposvári TIT-székházban tartott elő­adást.- Milyen főbb kutatási területeken dolgoznak az intézet munkatár­sai?- Az egyik terület 1956, amit 1989 előtt kevésbé kutattak, vagy ha kutatták is, elég sajátos néző­ponttal: 56, az ellenforradalom, ami bűnbe vitte az országot. A másik terület a II. világháború vesztesége. Megpróbáljuk felmér­ni, igazak-e azok a számok, ame­lyek évtizedek óta keringenek, s hangzanak el politikusoktól és megjelennek a sajtóban. A 2. had­sereg esetében olvastam már 200 ezres veszteségről, nemrég pedig 150 ezer főről beszéltek. A 2. had­sereg véres vesztesége - ez az el­esetteket, az eltűnteket, a hadi­foglyokat, a sebesülteket jelenti - 120-125 ezer fő lehetett, ebből a soha vissza nem tértek 65 ezret tesznek ki. Ilyen eset­ben nem illik 200 ezer főről beszélni. A kö­zépkor, 1848-49-es év­forduló kapcsán ugyancsak folytak ku­tatások, de ami idő­ben közelebb van hozzánk, az jobban érdekli az embereket.- Mivel magyaráz­ható ez?- Azzal, hogy akkor érdeke­sebb a múlt, ha a személyes törté­nelem is belejátszik, hiszen a nagyszülők még tudnak mesélni az I. vagy a II. világháborúról. 56- ról meg még inkább. Amikor írá­sos források és nem csak okleve­lek vannak, sokkal könnyebben rekonstruálhatók az események, így a XIX.-XX. század történeté­nek kutatása forrásilag sokkal egyszerűbb, mint a honfoglalás időszaka, amelyet elsősorban ré­gészeti kérdésként kell kezelni.- Talán így jobban ellenőrizhe­tők is az adatok, s nagy melléfo­gások nem látnak napvilágot.- Mindig voltak és mindig le­hetnek nagy melléfogások, ezeket azonban lehet helyesbíteni. Ha csak arra gondolunk, hogy a ma­gyar őstörténetben hányféle el­képzelés él, illetve hány olyan szakember van, aki önmagát hite­lesnek vagy a legjobbnak hirdeti, rögtön látjuk ezt. Sokan úgy ér­Dr. Szakály Sándor kandidátus 1955-ben Törökkoppányban született, 1974-ben a Munkácsy gimnáziumban érettségizett. 1975-80 között tör­ténelem-könyvtár szakos az ELTÉ-n. 1980 éta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa. 1992-97 között az intézmény bécsi kirendeltsé­gén dolgozik. 1999 Júniusától megbízott főigazgató. Fő kutatási terüle­tei: a két világháború közötti magyarországi hadtörténelme, hazánk vi­lágháborús szereplése, a katonai elit, és a csendőrség kérdésköre. veinek az álláspontjuk mellett: ez az egyetlen üdvözítő. A történész elmondhatja, leírhatja a nézetét, de lehet, hogy később olyan isme­retek birtokába jut, amelyek ha nem is változtatják meg a képet, de finomíthatnak azon. Ezért nem lezárt tudomány a történet- írás. S nem azért - mint ahogy er­re már volt példa - mert a politi­kai kurzusváltás időszaka megkö­veteli azt, hogy adott esetben új­raírjuk a történelmet. A kérdés az, hogy a történész mennyire képes kivonni magát a politika befolyá­sa alól, vagy mennyire nem hagy­ja magát befolyásolni.- A rendszerváltás után elég sok történész került a parlament­be.- Volt sok történész, de azért, mert a történészt a politika is foglalkoztatja. Szerintem a humán értelmiség - lehet, hogy cáfolják ezt az orvo­sok és a természettudósok - job­ban érdeklődik a politika és a közélet iránt. Ugyan­akkor közülük sokan rájöttek: nem az a szerepük, hogy évti­zedekig politikai ve­zetőkké váljanak, ha­nem az, hogy valamit elindítsanak. Utána aztán visszavonul­tak. Visszamentek az egyetemi katedrára vagy a kutatóintézetbe.- Vagy belehaltak.- Erre is volt példa, sajnos, de néhányan megmaradtak a politi­kai életben, mert ott jól érezték magukat.- A kutatásokban mekkora sze­repe van a sajtónak?- Egy-egy érdekesebb témára mindig rá tudja irányítani a figyel­met, ugyanakkor kevésbé érdekes témából is képes szenzációt csi­nálni. Szakembertől függ, hogy ki, s mennyire hajlandó a sajtó elé vagy után menni. Szerintem tör­téneti kérdésekből szakmai szin­ten kellene vitázni, és utána kelle­ne ebből az érdekességet tovább vinni.- Aláírásgyűjtés folyik a hadkö­telezettség eltörléséért, korábban pedig Orbán Viktor miniszterel­nök felkérte Király Bélát: legyen a személyes főtanácsadója honvé­delmi ügyekben.- Király Béla konzervatívabban katona, mint ahogy elvárnák- a mai világban. Együtt voltunk egy bizottságban, s mi képviseltük a konzervatív, régi eszméket. Nem ideológiára gondolok, hanem ar­ra, hogy miként kellene egy kato­natisztet képezni: jó, jó az egye­tem, de előbb meg kellene csinál­ni a tisztet. Úgy tudom, Király Bé­la nem híve a sorkötelezettség el­törlésének, és úgy vélem: az or­szág pillanatnyilag nincs olyan helyzetben, hogy a sorköteles hadsereget hivatásossal váltsa fel. Hat hónap alatt viszont nem le­het katonát képezni. Egyértelmű­vé válik, hogy hivatásos hadsere­get kell létrehozni, mert a fél év csak segéderők képzésére elegen­dő, akik jók arra, hogy elvigyék a beteget vagy a sebesültet, de a korszerű haditechnikát már nem bízzák rájuk. Nyilván, ezért van a hadseregben egy szerződéses ál­lomány is. Hosszú ideig vitatéma lesz ez, de én nem vagyok elra­gadtatva, hogy a hadsereg létszá­mát folyamatosan leépítik, hiszen lassan már ott tartunk, hogy a honvéd vezérkar főnöke nem ren­delkezhet akkora gárda fölött, mint amekkorát hajdan egy me­gyei munkásőr-parancsnok- irányított.- Milyen rendezvényük, kiállí­tásuk lesz a millennium kapcsán?- Kard és koszorú címmel kiál­lítást rendezünk az ősszel. Ez a katonai jelképekből kiindulva fogja át a magyar történelmet, s a tárlathoz egy nemzetközi konfe­rencia is kapcsolódik. Számos ki­sebb kiállítás is lesz és több kötet jelenik meg.- Törökkoppányban született. Mikor volt utoljára a falujában?- Két hónapja. Ha meglátoga­tom nagyanyámat a mágocsi öre­gek otthonában, akkor elmegyek Törökkoppányba is, a temetőbe. Ott van a nagyapámnak, s a déd­apámnak is a sírja. Egyébként minden könyvemből küldök egyet a könyvtárba. Sokat adott nekem ez a kis település. Török­koppányban, ebben a nyolcszáz lelkes faluban ha valami előkerült a földből, az törökhagyás volt. Egy fiatal gyereknek a fantáziáját ez megmozgatja és ha még a nagyapja is jó mesélő hírében állt - az enyém ilyen volt, bár csak hat elemit végzett -, akkor meg­határozó az élmény. A srácokkal mi is gyakran nyakunkba vettük a terepet, mert azt hittük: találunk majd kardot, érméket, pedig a várnak még a romjai sem marad­tak meg. Gyerekkoromban régész, törté­nelemtanár akartam lenni. Kiváló falusi iskola volt a törökkoppányi, s az ottani tanárok érdeme, hogy eljutottam a középiskolába, majd az egyetemre. _______ LŐRINCZ SÁNDOR Kö nyvajánló Válogatta Aszódi Éva Cini-Cini Muzsika A gyerekek különösen fogéko­nyak a költészet iránt. A bölcső­dalok, ringatok jelentik az első találkozást a verssel, és ez az él­mény sokáig kíséri őket. Tőlünk, felnőttektől függ, hogy mivel gya­rapítjuk ismereteiket, milyen ha­tásokat gyakorolunk érzékeny, fogékony belső világukra. Antoló­giánkban azokat a verseket ol­vashatjuk, amelyek az óvodai ne­velés alapját képezik, és korszerű versízlésre vezetik a legkisebbe­ket. Ebben a közel négyszáz vers­ben megtalálják a szülők és az óvónők a magyar klasszikus köl­tészet legszebb ismert darabjait. A témakörök lehetőséget nyújta­nak egyformán óvodai beszélge­tésekre, ünnepen szavalható ver­sek kiválasztására és a meghitt családi olvasgatásokra is. (Móra -1180.-) Vékony cérna, kenderszál A ritmus és.a rím ősi örömfor­rás. Mi bizonyítja ezt jobban, mint gyermekeink öröme, ami­kor felfedezik: „hurka ugyan­olyan, mint Gyurka” - és nevet­nek, tapsolnak: „ez jó”! Észre­veszik azt is, hogy „fél, az ket­tő”, mert egyrészt valaminek a fele, másrészt fél valamitől. Igen, a kisgyermek még szereti a nyelvtant... A nyelvnek eza lele­ményessége nemesül hol böl­csességgé, hol tréfává a nép köl-' tészetében. A közmondások, versek, találós kérdések, mondó- kák e gyűjteményével tehát első­sorban a gyerekeknek szándéko­zunk örömet szerezni, de hisz- szük, hogy az anyukák, apukák is jól szórakoznak majd. (Móra - 998.- Ft.) Danielle Steel: A cár balerinája Victoria Holt: A kastély ura Dallas Lawsonnak huszonnyolc éves koráig - egy rövid és nem is igazán heves románcot leszámítva - egyetlen szerelme volt csupán, a festészet. A tehetséges, építész ap­ja mellett kiváló szakemberré érett restaurátomő élete akkor vesz éles fordulatot, amikor apja elvesztése után hogy ne váljon nincstelen földönfutóvá, elfogadja Lothar de la Talle gróf megbízását képtára kivételes kincseinek restaurálásá­ra. A gaillard-i kastély és különös, rejtélyektől övezett ura azonnal rabul ejti a józanságára, az érzel­mek csábítását elutasító megfon­toltságára büszke fiatal nőt. Kíván­csisága, s olthatatian vágya, hogy környezetében mindent - képet és embert is - restauráljon, jobbá te­gyen, arra ösztönzi Dallast, hogy kiderítse: mi az igaz a grófról hal­lott legendákból, valóban feleség- gyilkos-e Lothar de la Talle, vagy csupán egy alaptalanul megrágal­mazott, a rásütött bélyeget méltó­sággal viselő ember. S ahogy osz­lik a Chateau Gaillard lakóinak jel­lemét eltakaró homály, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá Dallas téve­dése: nem az a józan, érzelmeit ésszel kontrolláló megfontolt te­remtés, akinek hitte magát, ha­nem szerelmes, boldogságra vá­gyó, és boldogságát kiharcolni is képes fiatal nő. (I. P. C. könyvek - 898.- Ft) A CAR BALERINÁJA Zsineggel átkötött, barna papírba csomagolt doboz, benne egy pár szatén balettcipő, egy aranyme­dál és egy köteg levél: az imádott nagyanya hagyatéka. A leveleket olvasgató unoka előtt feltárul a titkos múlt, egy sosem ismert élet... Danina Petroszkova tizen­hét évesen már a cári Oroszor­szág ünnepelt prímabalerinája, az uralkodó pár kedvence. Ám sorsdöntő események - háború, szerelem, betegség - következté­ben a szép, fiatal lány hamaro­san gyötrelmes választásra kény­szerül. Danielle Steel ezúttal is a sorsfordulók, az ifjúság, a szép­ség és a szerelem csodálatos tit­kait osztja meg az Olvasóval. (Maecenas - 799.-) A fent felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárol­hatók boltjainkban. Törzsvásárlóknak további engedményeket adunk. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u. 24., 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés. Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944. Könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly Könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. 85/312-776. w Farsangi tánc K iengedték a börtönből 48 órára Dá­vidot. A 25 éves fiút azért ítélték 3 évre, mert a diszkóból haza felé túl gyorsan vezette a Fordot, amely a ka­nyarban kisodródott. A diszkókarambol véget vetett egy lány életének, három fiú pedig megsérült. A kétnapos váratlan szabadulásban benne volt az ügyet vizsgáló Ranga nyo­mozó keze is, aki kezdettől úgy érezte, nem az ül a börtönben, akinek ott lenne a helye. Sokat azonban nem tehetett Dá­vidért, mert a többiekkel együtt azt val­lotta: ő vezette az autót. De a hadnagy nem adta fel: úgy gondolta, tesz még egy utolsó kísérletet az igazság kiderítésére. Az ötletet a nagy farsangi bál adta, ame­lyen a meghívó szerint amolyan ki mit tud alapon fellépnek a város fiataljai, kö­zöttük azok is, akik Dáviddal együtt szálltak el az útról. Úgy gondolta, Dávid­nak a bálban a helye, és mindent meg­tett, hogy negyvennyolc órára kienged­jék. A meghívót maga a börtön parancs­noka nyújtotta át az elítéltnek azzal a meghagyással, hogy a bálon mindenkép­pen vegyen részt. Ehhez egy kis zseb­pénzt is kapott a börtönkeresetből. Ranga a bálterem egyik sarkából fi­gyelte a műsort. Elkápráztatta a fiatalok tehetsége. Jó kedvét csak az lohasztotta, hogy Dávidot nem látta. Pedig ami ka­rambolos társai előadása közben tör­tént, nagyon meg kellett volna néznie. Igazán kitettek magukért. Éva és Gyuri szaladt az elismerő tapsra újra a szín­padra, és a szerelmi jelenetet megismé­telve feltűnően hosszú csókkal adták a nagyérdemű tudtára: műsoron kívül is szeretik egymást. Rangát azért lepte meg az erotikus pillanat, mert tudta: a baleset előtt Éva Dáviddal járt, és nagy volt a szerelem. Amikor az elismerést megköszönve mélyen meghajoltak, az oszlop melletti asztalnál felállt valaki, és hevesen inte­getni kezdett Éváéknak. A hadnagy döb­benten látta, hogy a magasban Dávid ke­ze kacsázik. A váratlan jelenet szinte le­merevítette őket. Rémülten néztek egy­másra, és szinte kimenekültek az öltöző­be. Dávid pedig - mintha csak ő követ­kezne - felvágtatott a színpadra, és éne­kével, táncával elkápráztatta a közönsé­get. Olyan átéléssel énekelte az Azok a szép napok... kezdetű dalt, hogy a koráb­ban még dühösnek látszó műsorközlő az ajtóban felejtette magát, és fergetegesen verte össze tenyerét, amikor lentről felvi- harzott a taps. Dávid még a színpadon hajlongott, amikor karambolos társai cókmókjaikat szorongatva - Évával és Gyurival az élen - leosontak a színpad melletti lépcsőn. Láthatóan sikereik színterétől akartak gyorsan elbúcsúzni. Mielőtt azonban be­csapták volna maguk mögött az ajtót, a sorokat rendezve letottyantak a szélső asztalhoz. Ranga pedig már ott is volt...- Gratulálok. Remekül csináltátok - mondta. - Számomra akadt meglepetés...- Dávid, mi? - vágott közbe ingerülten Zoli. - Pedig úgy tudom, neki rács mö­gött lenne a helye.- Hát igen - mormogta elgondolkodva a hadnagy. - Csakhogy ő szabad... Kide­rült ugyanis, hogy...- Nem az én ötletem volt - szólalt meg hirtelen Éva.- Micsoda? - csapott le a hadnagy, mert látta, Éva idegei kezdenek összeku- szálódni.- Az, hogy azt mondjuk: a kocsit nem én, hanem Dávid vezette.- Ennyit ittál?! - förmedt rá Gyuri. - Egy szavát se higgye, hadnagy úr. Megár­tott neki a konyak. Egyébként: nem is tud vezetni - vetette oda közönyt színlelve. Aztán felkapta a táskáját, és kiadta a pa­rancsot: - Na, menjünk a fenébe. Hülye egy éjszaka! Mindenki engedelmeskedett. Ranga pedig belevetette magát a tömegbe, hogy előkerítse Dávidot. A kijárati ajtónál akadt rá, a félfát támasztotta, és szomo­rúan nézte a színpadot, sikerének és sze­relmi csalódásának helyszínét. Ranga szinte kipenderitette az utcára, és sietve a parkoló felé vonszolta. A karambolból ki­gyógyított ezüst Ford mellett fékeztek, amit Éva akkor indított be. Ranga kirán­totta az ajtót.- Tehát te vagy az, aki nem tud vezet­ni? - förmedt a lányra, aki zavarában Dá­vidra bámult, mintha tőle várna segítsé­get.- A karambolnál is ő vezetett - nyögte a fiú, mintha nagyon nehezére esnének a szavak.- Hajlandó vagy ezt egy új eljárásnál is elmondani? - kérdezte tőle Ranga.-Igen... Éva bevágta a kocsi ajtaját, hátrame­netbe kapcsolt, és gázt adott. Ranga mel­len ragadta Dávidot: - Miért vállaltad ma­gadra ezt a szemétséget?! - kiabálta túl a felpergő motor hangját.- Éváért. Ittasan vezetett, nem akar­tam, hogy börtönbe jusson. Az ötlet Gyu­rié volt. Azt mondta: most megmutatha­tom, mit érzek Éva iránt. Mivel a vele folytatott versenyben a lány mellettem voksolt, úgy éreztem, hálátlanság lenne, ha meghátrálnék.- No, gyere! Meghívlak egy farsangi vacsorára - bökte meg a hadnagy Dávi­dot. Meglátod: majd a bíróságon helyük­re kerülnek a dolgok. Biztos lehetsz ben­ne: ezt a csatát te nyered meg.- Lehet - mondta Dávid, még mindig a távozó kocsi egyre halványodó lámpáit bámulva -, de szegényebb lettem egy álommal. szegedi NÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom