Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-07 / 5. szám

SOMOGYI HÍRLAP Megyei körkép /v 2000. január Z, péntek A SOMOGYÉRT KITÜNTETŐ CÍM DÍJAZOTTAI A Megyenapon Somogyért kitüntető címet kapott dr. Kercza Imre a Somogyi Hírlap fő­szerkesztője és Balás Béla megyéspüspök. Azt kérdeztük tőlük; mit adott nekik So­mogy, mi köti őket a megyéhez? Minden település ismerője Dr. Kercza Imre: Adni semmit nem adott: lehetőségeket viszont kínált. Azt gondolom, az ember legelőször azt tanulja meg, hogy saját sorsát maga kovácsolja. Az­zal, hogy él vagy elsza­laszt bizonyos lehető­ségeket. Nekem ez a megye a szülőhazám. Ott születtem, ahol a Zselic találkozik a ho­mokháttal. A Zselic számomra a rengeteg volt, ahonnan különös félelmetes hírek érkez­tek a falumba. A ho­mokhát a valóság, ahol azt tapasztaltam, hogy csak verítékes munká­val és sok leleménnyel juthat előre az ember. Az én falumban min­denki keményen dol­gozott. Aki nem azt tette, azt a falu sorolta hát­rább a megbecsülés képzeletbeli listáján. Az első példa azt gondolom, innen származik. Az élet úgy lesz kerek, hogy kudarcok és sikerek egyaránt kövezik az utat. Nekem először a ku­darcok jutottak: a patinás gimnázium finoman szólva eltanácsolt, az újság szerkesztőségébe, ahova később jelentkeztem, nem vettek föl. Az­tán jóra fordult minden: itt tanultam meg a szakmát, szerencsémre a Somogyi Néplap szer­kesztőségében mindig olyan volt a légkör, amely az első helyre a teljesítményt sorolta. Olyan szerkesztőségben nőttem fel, ahol arra szorították a kezdő újságírót, hogy ne csak véle­ménye legyen, hanem érve is. És ez a szerkesz­tőség mindig marasz­talt, éppen tartásával ak­kor, amikor a „csábítás” érkezett más, nagyobb nyilvánosságot biztosí­tó munkahelyekre. Hamarosan tíz éve lesz, hogy a Somogyi Hírlap szerkesztőségé­ben az én felelősségem a munka minőségének számonkérése, a szak­ma szigorú szabályai­nak betartása. Ez is So­mogybán biztosított le­hetőség. Azt, hogy mi­ként oldottuk kollégá­immal meg ezt a felada­tot, nem én vagyok hi­vatott eldönteni. Az ol­vasó minősíti a mun­kánkat, aki hónapról hónapra előfizeti az új­ságot. S az olvasó minő­sítését fogadja el a laptu­lajdonos képviselője is. Ez ad biztonságot a közéletben való eligazodás­hoz. Ma nincs olyan települése a megyének, ahol ne jártam volna. A vidékező riporter sorsa az, hogy sok ember­rel találkozik, sok véleményt gyűjt össze és sok ismerőst szerez. Meg barátot is. Aztán volt, aki megszakította ezt a barátságot, de többen azok, akik megerősítették. Azt mondják, a bajban isme­rik meg az embert. Szerencsére igazi bajpróba ke­vés volt az életemben. De arra elég volt, hogy el­váljon: hol az ocsú, és hol a tiszta búzaszem. Somogy fokozatosan lett az otthonom. Megdobban a szívem ma is, ha meglátom a megyehatárt jelző táblát, mert megérzem, hogy hazaértem. Eljegyezte magát a megyével 1993 pünkösdjekor ér­kezett Somogyba Balás Béla püspök. Meséli, neki addig a megyét a balatoni barangolások jelentették, azokat a kalandozásokat, ame­lyeken gyerek fejjel alig tudta elképzelni, hogy a vízparttól távo­labb is élhetnek embe­rek. Amikor megala­kult a kaposvári püs­pökség, az egyházme­gye vezetője átvehette a püspöki gyűrűt és a pásztorbotot.- A gyűrű az eljegy­zés jelképe a néppel és a hívőkkel. A pásztor­bot ugyancsak ősi jel­kép, amellyel a pásztor nemcsak legeltette a nyájat, hanem oltal­mazta is azt. Balás Béla számára a püspöki gyűrű el­jegyzést jelentett Somoggyal is, hiszen a püs­pökség rezideálási kötelezettséget is jelent: itt kell laknia, itt kell le­élnie az életét. Azt mondja, hogy neki az a legfontosabb feladata, hogy bizalmat ébresz- szen az emberekben.- Érdekes nép a ma­gyar, mert sokszor be­csapták. Előszörre nem hisz a szónak, hanem azt figyeli, hogy ki be­szél. Ki kell érdemelni a figyelmet és a bizal­mat, s csak azután kö­vetkezik, hogy az üze­netre, a tartalomra is fi­gyelnek. Isten előtti ti­tok, hogy kit és mikor fogadnak el. Amikor a somogyi emberekhez fűződő viszonyáról kérdezr zük, Baranyi Ferenc Porig című versét idé­zi: „A méltóságot vesztett sorshoz méltóságvesztve kell köze­ledni. Akit porig megaláztak, ahhoz porig kell lehajolni.” Millenniumi emlékzászlót kapott és kitüntetéseket adott Somogy A sokszínű megye ünnepnapja (Folytatás az 1. oldalról) Egy-egy településről, megyéről sokat elárul, hogy miként óvja kulturális értékeit, miként tá­mogatja művészeti életét. So­mogy idei ünnepnapján a mű­vészeteket kitüntető figyelem övezte. A megyeháza galériájá­ban a ma 74. születésnapját ünneplő, Várdán élő Szász Endre festőművész munkáiból nyílt tárlat. Az alkotót dr. Gyenesei István köszöntötte, munkáit pedig dr. Mát­rai Márta országgyűlé­si képviselő (Fidesz- MPP) ajánlotta az ér­deklődők figyelmébe. A megyenapok sorá­ban először vidéken folytatódott az ünnep. Csurgó polgármestere, Szászfalvi László országgyűlési képviselő (MDF) közösségi házukban köszönthette vendégeiket. A zsúfolásig megtelt nagyterem­ben dr. Gyenesei István a nap fontosságát méltatva mondot­ta: „Kell valahova tartoznunk. Kell valamihez kötődni, vala­honnan erőt meríteni, vala­honnan elindulni, valahova visszatérni. Jó így együtt lenni, érezni az őszinteség légkörét. Miért nem lehet így máskor is? Miért nem tudunk, akarunk örülni a mások sikereinek is? Miért, miért, miért? Adjon erre is megoldást az ünnepünk.” A megye sikerei az itt élők munkája nyomán születnek. Hogy Somogy megbecsüli azo­kat, akik különösen sokat tesz­nek, azt azok a kitüntetések is bizonyítják, amelyeket tegnap adhatott át a megyei közgyűlés döntése értelmében a közgyű­lés elnöke. A Somogyért Kitün­tető Díjat a vele járó aranygyű­rűvel együtt az idén ketten ve­hették át: Balás Béla megyés­püspök és dr. Kercza Imre, a Somogyi Hírlap alapító főszer­kesztője. Harminchármán a Somogy Polgáraiért Díjat ve­hették át. A csurgói ünnepség dísz­vendége dr. Gógl Árpád egész­ségügyi miniszter volt, aki Somogyország polgárait kö­szöntve Petőfi Sándort idézte: „Sors nyiss nekem tért!” Alig­hanem hasonló fohász fogal­mazódott meg Szent István gondolatai között is - véleke­dett a miniszter utalva arra, hogy ezer esztendővel ezelőtt a cselekvés lehetősége nyitotta meg előttünk az utat, hogy be­illeszkedhessünk az európai államok sorába. A harmadik évezred küszöbén most ismét megadatott a nemzetnek, hogy jó minőségű életet teremtsen magának. Somogy megyenapja, mint arról Kaposváron is és Csurgón is szó esett, a millenniumi ren­dezvénysorozat nyitánya is. Hogy ezeréves államiságunk ünnepe minden település szá­mára emlékezetes maradhas­son, a kormány millenniumi emlékzászlókat adományoz. Az elsőt Orbán Viktor minisz­terelnök Bajóton adta át, ahol azt a falu díszpolgára, Balás Béla püspök szentelte meg. Most az első Somogyba került, emlékzászló átadásánál lehe­tett jelen. Dr. Gógl Árpád mi­niszter ugyanis a kormány megbízásából a tegna­pi ünnepségen adta át azt Somogy polgárai­nak. A millenniumi emlékzászlót dr. Gyenesei István elnök és dr. Vörös Tamás fő­jegyző vette át ígérve, hogy ugyanúgy megőrzik azt, mint az 502 éves címeres levelet. A zászlót Balás Béla megyéspüs­pök, Smidéliusz Zoltán evan­gélikus esperes és Szatmári Lajos református esperes szen­telte meg. A csurgói ünnepség keretét a somogyi származású író, dra­maturg, Siposhegyi Péter szer­kesztette műsor szabta meg, amelyben olyan előadóművé­szek léptek fel mint Drahos Bé­la fuvolaművész, Péter Anikó operaénekes, Dévai Nagy Ka­milla előadóművész, Helyey László, Molnár Piroska, Papp János, Pogány Judit, Bezerédi Zoltán - akikkel itt születtek, itt éltek, dolgoztak, alkottak a sok színű Somogy hírnevét öregbítve. Nagy Jenő „Kell valahova tartoznunk. Kell valahova kötődni, valahonnan erőt meríteni, vala­honnan elindulni, valahova visszatérni. ” Somog\ Polgáraiért díjat kaptak A Somogy Polgáraiért díjat harminchárom olyan köztisz­teletben álló somogyi polgár­nak ítélték oda, akik különö­sen sokat tettek a megyéért. Az elismerésben részesült Acél József, a megyei önkormány­zati hivatal köztisztviselője, a marcali Baglas Néptánc Egye­sület, dr. Baka József, a Kapos­vári Egyetem gazdasági főigaz­gatója, Bierer János, a Szenna Pack Kft ügyvezetője, Czipó Er­vin pv. ezredes, a Somogy Me­gyei Polgári Védelmi Parancs­nokság volt parancsnoka, Csepinszky Mária, a szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjte­mény volt vezetője, Csima Jó­zsef, Kaposkeresztúr polgár- mestere, Dobribán Géza, Euró­pa- és világbajnok veterán atlé­ta, Doktor József, a barcsi Unitrade Kft ügyvezetője, dr. Fekete László ügyvéd, a me­gyei ügyvédi kamara elnöke, Frank Dezső, a megyei önkor­mányzati hivatal köztisztvise­lője, dr. Hegedűs György, az Ál­lami Számvevőszék Somogy Megyei Kirendeltségének ve­zetője, Jaczó Győző, a Somogy Megyei Állami Közútkezelő Kht igazgatója, Kassai Lajos íjász, Koncsek Antal ezredes, a megyei területvédelmi iroda vezetője, Kovács Antal, az OTP-Bank Rt Dél-Dunántúli Régió igazgatója, Kovácsáé Sárdi Márta, a megyei önkor­mányzati hivatal köztisztvise­lője, Ködmön Imre, a nagyatá­di Ady Endre Gimnázium nyugdíjas pedagógusa, Ligeti Gábor, a balatonlellei Kapoli Antal Múzeum vezetője, Lomniczi Attila, a Somogy Me­gyei Önkormányzat Testneve­lési és Sporthivatalának igaz­gató-helyettese, Nagy Tibor tűzoltó ezredes, a megyei tűz­oltó parancsnokság volt pa­rancsnoka, dr. Répa Imre, a ka­posvári diagnosztikai központ orvos-igazgatója, dr. Rostás László, a Somogy Megyei Tü­dő- és Szívkórház osztályveze­tő főorvosa, a Magyar Hypertónia Klub vezetője, Staub Ferenc, a Magyar Államkincstár Somogy Megyei Fiókjának igaz­gatója, Stier Sándor, a Somogy Megyei Temetkezési Szolgáltató Kft volt ügyvezetője, Szappanos Ferenc, a Dél-Dunántúli Vízig igazgatója, Szászfalvi László or­szággyűlési képviselő (MDF), Csurgó polgármestere, dr. Szerémy György, az Országos Mentőszolgálat Somogy Megyei Főigazgatóságának főigazgatója, dr. Takács Lajos kanonok, tabi plébános, Török Tamás András, a kaposvári Déryné Vándorszín­társulat vezetője, Varga Zsolt, a patalomi szociális otthon igazga­tója, dr. VinczeKá- roly, a Kaposi Mór Megyei Kórház osztályve­zető főorvosa. Az egy évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt Jákli Péternek, aki 1991. január 29. és 1999. január 11. között volt a megye főjegyzője, mun­kásságának posztumusz elis­meréseként ítélték oda a So­mogy Polgáraiért Díjat. A címeres levéltől az eltűnt települések névsoráig ott az egész somogyi múlt A történelem méltó helye Somogy múltjának sokszínűségét, történelmi emlékeinek gazdagsá­gát mutatják be azok a kiállítások, amelyek tegnaptól láthatóak Ka­posváron, a külsőségeiben is meg­újult megyei múzeumban. Kaposvár A Somogy megye 1000 éve és a Fe­jezetek a magyar középkori élet tár­házából című kiállítások keresztmet­szetet adnak a régmúlttól az emléke­zetünkben még elevenen élő tegna­pokig íródott krónikából. Az egyik tárlóban ott van a 48-as kormánybiz­tos díszruhájának pontos mása, a másikban a 90-es választások plakát­jai. És itt a zászló, amelyen ott a cí­mer, amelyet elsőként a vármegyék sorában Somogy kapott meg. S íme itt az a bizonyos 1498. január 6-án keltezett címeres levél, amelyről dr. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisz­térium politikai államtitkára tegnap azt mondta, hogy a somogyiak ugyanolyan elszántsággal oltalmaz­ták, mint a magyarság a Szent Koro­nát. Az utóbbi államiságunk jelképe, az előbbi a somogyi identitásunké. A tárgyak múltat idéznek, mint ahogy maga az épület is. Falai két­száz évesek. Homlokzatán a felirat: A közjónak. Egykor megyeháza volt, a közélet színtere. Nagytermében 91 éve alakult meg a megyei múzeumi egylet, tartottak itt megyebálokat, s hoztak sorsfordító döntéseket. Az egyik tárlatot a közönség figyelmébe ajánlva mondotta dr. Lamperth Mó­nika országgyűlési képviselő (MSZP), hogy aki ide belép, az emlé­keket idéz. Olykor személyeseket, mert itt volt az első munkahelye vagy, mert részese lehetett annak a kezdeményezésnek, amelynek révén elkezdődhetett a közjónak emelt épület felújítása. A Középület­kivitelező és Kereskedelmi Kft Sági István ügyvezető irányítása mellett kiváló munkát végzett. Ezt köszönte meg dr. Gyenesei István, amikor ajándékot nyújtott át Molnár Tibomé előkészítőnek, Harangozó Gyula mű­vezetőnek illetve Árok Károly kőmű­ves brigádvezetőnek. A múzeum előcsarnokában dr. Szabó József Andor országgyűlési képviselő (Fidesz-MPP) javaslatára kőbe vésték 390 egykori somogyi te­lepülés nevét. Azokét, amelyek a tör­ténelmi viharok sodrában elpusztul­tak, kihaltak. A névsort olvasva 31 nemzedékre emlékezünk: neves és névtelen polgárokra, mindazokra, akik lerakták jelenünk alapjait. N. J. Dr. Király István Szabolcs igazgató kalauzolta a vendégeket a megújult múzeumban fotó: lang

Next

/
Oldalképek
Tartalom