Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-29 / 24. szám
6 ★ HAZAI TÜKÖR ★ 2000. Január 30. A feleségein a testvérem, a férjem a bátyám! Egy évig a világ legboldogabb házaspárjának tartotta magát Erzsébet és Zoltán. Aztán egy ködbe forduló téli estén olyasmi történt, amit még ma, hat esztendővel a történtek után sem tudnak megemészteni. Kiderült ugyanis, hogy féltestvérek. Amíg nem tudtak, hogy feltestverek, övék volt az egyik legboldogabb házasság. A sors egyetlen gonosz tréfája azonban mindent megváltoztatott... (Képünk csak illusztráció) Nagyon nehéz volt őket rávenni, hogy meséljék el életük történetét. Fáj nekik minden kimondott és elhallgatott szó. Még ma is házasok, holott azt a törvény nem engedné. Ezért is költöztek a Dunántúlról Szolnokra, mert ott nem ismeri őket senki, nem kérdezősködnek. A vak véletlen áldozatai vagy közös apjuké? A választ nem találják. Egy árulkodó fénykép Szolnokon egy semleges helyszínen találkoztunk. Ok szólítottak meg. Egy gyönyörű nő és egy sármos férfi várt rám, ruhájukról ítélve láthatóan nem kell aggódniuk a napi betevő miatt. Eleinte félve nézegették, hoztam-e fotóst. Nem a leleplezéstől tartottak, inkább a meghurcoltatástól, attól, hogy a média „segítségével” egy életre tönkreteszik valamelyest rendeződött sorsukat. Erzsébet magától fogott bele filmvászonra illő történetükbe.- Gondolom, most nem jut eszébe semmilyen kérdés. Megértem. - Talán ott kezdeném, hogy én állami gondozásban nevelkedtem, anyámat csak néhányszor láttam. Egyszer nem jött többet. Hatéves voltam, amikor megtudtam, elvitte a rák. Tisztességben nőttem fel, tizennyolc éves koromban kikerültem az intézetből, úgy éreztem, enyém az élet. Feleségül is mentem gyorsan egy jóval idősebb férfihoz, ám amikor kiderült, hogy soha nem lehet gyerekem, elvált tőlem. Bánatomban egyetemre mentem. Zoltán éppen megitta a kávéját, s váratlanul átvette a szót. Párja vagy inkább féltestvére lesütötte a szemét, hallgatta a férjét.- A diplomaosztón ismerkedtünk meg, viharos szerelem után kötöttünk házasságot. Én is elváltam korábban, és annyira jólesett, hogy találtam valakit, aki ennyire egy velem. Hat éve karácsony táján apámnál voltunk, amikor Erzsi mesélni kezdett az anyjáról. Erzsi ekkor fölnézett, Zoli karjára tette a kezét és közbeszólt.- Ezt hadd mondjam el inkább én, jó? Tudja, neki nagyon nehéz erről beszélni - magyarázta. - Szóval anyám születésem után rögtön állami gondozásba adott, mert apám nem vállalta, hogy felnevel, ugyanis egy másik asz- szonnyal már az. esküvőt tervezték. Ez az asszony (Zoli édesanyja) ugyanis szintén terhes lett. így minden összejött apámnak, nem merte vállalni leendő felesége előtt a félrelépését, de félt a két gyerektől is. Adott anyunak tízezer forintot azzal, hogy vetesse el a gyereket. Akkoriban az egy kisebb vagyon volt! A megdöbbentő felsimerés Ám ő elköltötte a pénzt, úrinőként élt pár hónapot, aztán megszült. Visszatérve a karácsonyi esethez, volt egy fényképem anyuról, azt megmutattam apósomnak, aki rosszul lett a felismeréstől, majd zokogva mesélte el, ki is ő valójában. Ekkor derült ki, hogy féltestvérek vagyunk, apánk közös. Az ezt követő napokról, hetekről tiszta emléke egyiküknek sincs. Csak rohantak egyik helyről a másikra, nem találtak nyugalmat sehol. Apjuk belebetegedett a felismerésbe, s fél évvel később meghalt.- Emlékszem, napokig hozzá sem tudtam érni Erzsihez - mesélte Zoltán. - Őt hibáztattam mindenért, pedig egyikünk sem tehet semmiről.- Az meg sem fordult a fejükben, hogy elváljanak?- Tudom, törvénytelen ez az egész így. De annyira szerettük egymást, hogy nem tudtunk volna külön élni. Apánk halála pedig még inkább összerázott minket.- Mi történt ezután?- Mivel anyám kiskoromban meghalt, nem maradt élő rokonunk, elköltöztünk Szolnokra. Erzsi keresett várost, azt hiszem, jól döntöttünk. A spórolt pénzünkön lakást vettünk, majd vállalkozásba fogtam, ami mára biztos hátteret ad.- És mi van a házasélettel? Létezik még egyáltalán?- Igen is meg nem is - válaszolt rövid gondolkodás után Erzsi. - Amíg nem tudtuk, hogy testvérek voltunk, csodálatos órákat töltöttünk az ágyban, gyakran jelentettünk beteget egy-egy szerelmes együttlétért. Azóta minden más. Hat éve nem értünk egymáshoz. Az agyunk, a tudat, hogy rosszat teszünk, megakadályozta az élvezetet.- De önöknek nem lenne gondjuk a másik nemnél...- Ez nem ilyen egyszerű. Úgy négy éve nyitott házasságban élünk. Volt is mindkettőnknek pár kalandja, de valahogy nem stimmelt semmi. Én például azért szakítottam egyikükkel, mert nem tudtam volna megmagyarázni, kivel is élek valójában. Sokáig és semeddig- A gyerekek nem hiányoznak?- Nagyon. Egy nőnek nem lehet megmagyarázni, hogy nem lehet anya. En ezt már régóta tudom, de nem tehetek ellene semmit. Talán a sors hozta úgy, hogy Zoli is terméketlen.- Meddig lehet így élni?- Sokáig, ugyanakkor semeddig - szólt közbe Zoltán. - Én legalább tízszer akartam öngyilkos lenni. Egy alkalommal kötéllel a nyakamban álltam a széken, amikor belépett Erzsi.- Akkor önök most testvérek, vagy férj és feleség?- Soha nem tudok úgy Erzsire nézni, mint a testvéremre. Szeretem, amennyire csak lehet, de sajnos kénytelenek vagyunk vállalni a plátói kapcsolatot.- Ki tud még arról, hogy önök testvérek?- Látja, ez érdekes, de ön az egyetlen rajtunk kívül. Eddig titokban tartottuk, s azt gondolom, nem lesz ez másként ezután sem.- Miért mesélték el ezt pont egy újságírónak?- Ha elmondjuk valakinek, akkor az hamar elterjed. Magunkban tartani viszont nem tudnánk örökre. Az újság segítségével elmondhatjuk mindenkinek, de mégis ismeretlenek maradhatunk. Pókász Endre Cápa-öngyilkosság Siófokon Öngyilkos lett a minap a siófoki Magyar Bálint szürke szirti cápája. Az ország egyik legjobban felszerelt magán akváriumának helyi tulajdonosa azóta már pótolta az akváriumból kiugrott, elhullott állatot. Számos tengeri halfajta mellett polipot és szürke szirti cápákat mutogat hatalmas akváriumában a siófoki fiatalember az érdeklődőknek. A cápashow keretében búvárruhába öltözve beugrik a ragadozók közé, s úgy eteti meg őket, a nép ámulására. Magyar Bálint úgy mondta: hosszú időbe tellett, mire megszokták a szagát, elfogadták a cápák. A szürke szirti cápák egyébként harmincnegyven centis hekktörzseket esznek. A polipot élő keszeggel, csalihallal eteti. Utóbbit azért hozott a tengerről, hogy Siófokon is mindenki láthassa: milyen békés jószágok; csak a kalandfilmekben húzzák le csápjaikkal a hajókat a tenger mélyére. Magyar Bálint azt tervezi: hamarosan kiruccan egyet Egyiptomba, s a Vörös-tengerben búvárkodva segít az ottani halászoknak abban, hogy siófoki gyűjteményét bővíthesse. Már eldöntötte: a tavasszal már egy homoki cápa is úszkál majd az akváriumában. Ez ugyanis ránézésre roppant félelmetes, kiálló fogú állat, ám valójában kagylókkal, s nem emberhússal táplálkozik...- A meleg égövi cápák a balatoni télben sem fáznak - állította Magyar Bálint. - Vizüket ugyanis állandó hőmérsékleten tartjuk. F. I. Remete mobiltelefonnal- A Kőhegy is már csak ilyenkor, télvíz idején nyugalmas; tiszta levegőben a lakókocsim kis ablakából a tihanyi templomtornyot látom. Hál’ istennek sehol egy külföldi; föl se tudnának korcsolyázni a szőlőhegyre - mondta Gál Mózes, a kőhegyi remete. Húsz éve költözött ki Gál Mózes a hegyre az emberek elől. Kiszuperált lakókocsiban él. Azt mondta: húszévnyit tanult az életéből, s közben rájött az élet értelmetlenségére. Épület- gépészi diplomája van, járt valaha valamennyit az építészkarra és a jogra, s szerzett munkavédelmi és vendéglátó-ipari végzettséget is. Három könyvet írt, ezeket fő helyen őrzi a könyvekkel zsúfolt, kis lakókocsiban. Egyet a központi fűtésről, a másikat a gombászkodásról, a harmadikat meg az Alföld fürdőiről. Tervez még egyet, a szőlészetről.- Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek: urbanizációs ártalomban - állította. - Egyszer csak elegem lett a világból. A zajból, a környezetszennyezésből, a semmibe rohanásból. Itt, a Kőhegyen eleinte csak a madárdalt hallottam, s ez megnyugtatott. Aztán elárasztották ezt a vidéket is a svábok. Nem szeretem úgy emlegetni őket, hogy németek, mert rossz véleményem van róluk. Elsősorban: mert csicskássá teszik a magyart; no igaz, csak azt, akit azzá lehet tenni. Mert mit látunk? A külföldi az ottani telekárak harmincad részéért vesz itt birtokot, a magyarokéhoz képest ötször-tízszer nagyobb fizetéséből. S bár odahaza a kéményeket pucolja, itt megjátssza a kiskirályt. Nem csak képletesen zárkózik el tehát a külvilágtól. Pedig a Kőhegyen nem is lenne szabad kerítéssel elválasztani a telkeket. A kőhegyi remete már kinézett egy új lakóhelyet; más, ma még nyugalmasabb szőlőhegyen. Attól tart azonban, hogy ott is „utolérik”. Már csak ezért sem könnyű ma remetének lenni. Mózes is érezheti ezt: a napokban beiratkozott a könyvtárba, s ha útra kél, akkor viharvert kabátja zsebében ott lóg a mobiltelefonja. Reverendában a bíróság előtt Interjú a békéscsabai plébánossal Nagy port kavart fel az egyik volt békéscsabai plébános, Guliga György pere. A leszerelt papot különösen nagy kárt okozó csalás és sikkasztás bűntettének elkövetésével, valamint a számviteli fegyelem megsértésével vádolják.- Említette a bíróságon, hogy az önt ért vádakban a felelősség az egyházat is terheli. Mennyi ebből az ön része, és mennyi a szeged-csanádi püspökségé?- A vádak egy része eleve alaptalan - mondta Guliga György. - Amit Békéscsabán végeztem, azért a felelősség engem terhel, amit pedig a szeged-csanádi püspökségen - még ha én végeztem is -, a püspöké a felelősség mint hivatal- vezetőé.- Itt ez a ,,B" kassza. A püspök állítása szerint nem adott utasítást az ilyen műveletekre, de tudott arról, hogy kisebb ösz- szegeket hébe-hóba számla nélkül fizetnek ki. Ezenkívül egy számlát mutatott a nyilvánosságnak, bizonyítandó, hogy a nagyobb összegeket hivatalosan fizették ki.- A püspök által lobogtatott számla azt bizonyítja, hogy az iparos az összeg után befizette annak adóvonzatát. Nem akarok tippeket adni, de az lett volna a bizonyítás, ha a püspök úr a püspökségi pénztárban mutatta volna meg, hová írták az említett összeget. A valóság az, hogy a „B” kasszában a néhány forintos tételtől a többmilliósig mozogtak ki és be a pénzek, és erről ő havonta jelentést kapott.- Tud arról, honnan ered a „bitangkassza” elnevezés? Az egyház véleménye szerint csak a sajtó találta ki.- Közvetlen elődöm - akitől átvettem a számvevőgondnoki tisztet a püspökségen - szájából hallottam először ezt a kifejezést. Másutt és másoktól azonban a „nemo kassza” meghatározást is hallottam, ami valószínűleg a „néma” fogalomra utal. Egyébként pedig ez nem hivatalos, pongyola megfogalmazás.- Miért csak most hozakodott elő a „B" kasszával, noha korábban is tudott róla?- Azért, mert ezt - ellentétben a sajtó korábbi híreszteléseivel - nem vádként, hanem kényszerű védekezésként hoztam elő. Mellesleg a két rossz közül a kisebbiket választottuk, amikor így végeztük a pénzek kezelését: a kisebb plébániák működésképtelenségéhez is vezethetett volna, ha mindent hivatalos úton intézünk.- Mit szól a püspök APEH- hez intézett kéréséhez, miszerint valamennyi szeged-csanádi plébániát ellenőrizzenek le?- Biztosra veszem, hogy a hatóság semmit nem fog találni. Én sem adnám az APEH-nek elő a „B” kasszát, ezért gondolom, más sem teszi majd.- Mi lesz ezek után?- Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkára azt nyilatkozta, hogy az adományok az egyház belügyébe tartoznak. Vandlik János
