Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-29 / 24. szám
10. OLDAL - SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES 2000. Január 29., Szombat H E T V E G E Velük Költő, író nem vagyok, de vén földünk velem is úgy forog, mint velük. Ha nyitom, zárom a szám, rosszul mondom csupán? Vagy igazán létezünk? Úgy volt, és úgy van ma is, hogy a gyepp, a korró - ritkán fa is - vesz körül. Tán a tizek, századok döntik el, hogy lesznek-e magyarok emberül. Uj ezred nyitott feléd, a lehetőség, választás tiéd, hát vigyázz! Érezni, taposni kell a friss utat, ha a lét érdekel. Ne hibázz! ______ epri béla M adárírás Téli ludak totyognak a befolyónál havas jéglapokra karcolva a pillanat üzenete az örökkévalóságnak a parti nádas zizegő hárfájának takarásából hirtelen kilépek gágogásukat is elnyelik riadt számycsattogásuk úszik szét a csendben várom hogy fölrajzolják a fönti fényeskedő ezüstmadár csíkjai alá a maguk szénlő hullámzó „V” betűjét Erdők erdeje Erdők erdejébe lépek gyerekkorom Cifra-kapuján át benne mesékbe tévedek a voltak fái közt az emlékezetbe vésve minden kivajúdott törvény intelem, ösvény torony utca és ház a régi volt parasztok arca akár a föld rétek legelők berkek szigetek embemyi zsombékai közt meg-megvillanó Zala a hegyről a Balaton-vég e Helikon, ahol újra látom amint Festetics gróf a költő Berzsenyi előtt meghajol ennél tündéribb tájat még nem látott szemem, ez az én tengerem benne tükröződik arcom arcomon őseim s reményeik és bárhol legyek is tükörében szememnek ők és ez a föld ahol simogatnak anyám szavai SIMON OTTÓ Könyvespolc Béke poraikra... Manapság, amikor könyvkiadásunk oly sok területe küszködik súlyos válsággal, egyre ritkábban halljuk ezt a megállapítást: hézagpótló, mindenkit érdeklő, alapfontosságú kiadvány született... Es most mégis meg kell állnunk egy pillanatra. Itt van előttünk egy új könyv. Kivitelében, méreteiben is imponáló. Ám elsősorban tartalmával fogja meg az olvasót. A „Béke poraikra...” egy olyan dokumentumkötet, amely nemcsak az utóbbi évek, hanem - nyugodtan mondhatjuk - az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb kiadványa. Ahogy az alcíme is jelzi: „Dokumentum-emlékkönyv a II. világháborúban, a keleti hadműveletek során elesett magyar katonákról és munkaszolgálatosokról.” És ez a hatalmas, csaknem 800 oldalas kötet csak része egy sorozatnak. A szerkesztők terve szerint a második kötet a történelmi Magyarország határain belül elesett, míg a harmadik a nyugati hadműveleti területen meghalt katonáknak állít méltó emléket. AII. világháború áldozatainak bemutatásával már eddig is számos kötet foglalkozott. (Megyénkről leg- átfogóbban a Szili Ferenc, Szabó Péter szerkesztésében 1993-ban megjelent „Somogy megye a II. világháborúban ” című kötet.) Ám ilyen hatalmas névsort felölelő, nemzetközi mércével nézve is példamutató kiadvány még nem látott napvilágot. Vajon mi inspirálta a két kiváló hadtörténész szerző-szerkesztőt, Bús Jánost és Szabó Pétert a kötet összeállítására? Bús János a rádió közkedvelt műsorában, az egyik legutóbbi Vasárnapi Újságban így nyilatkozott Lakatos Pál mikrofonja előtt: „Óriási munka után készült el ez a könyv, de ha már egyetlen egy ember ebből a könyvből megtudja, hogy hol van a hozzátartozója eltemetve, akkor úgy gondolom, hogy ez a munka megérte.” És nemcsak a könyvet lapozhatjuk. A keleti hadszíntéren elesett csaknem 28 ezer magyar katona és munkaszolgálatos neve és adatai immár a Vasárnapi Újság Internetes honlapján is megtalálhatók... 28 ezer név összegyűjtése... „Óriási munka” - vallotta szerényen Bús János. Erről a hatalmas munkáról ír az Előszóban dr. Szakály Sándor. De valami másról is! Legyen ez a könyv örök mementó, örök figyelmeztetés is. „Úgy vélem, e kötettel nemcsak a tényleges veszteségeinkhez kerülhetünk közelebb, de ma már nem egy esetben lerombolt, elpusztított temetők jeltelen sírjaiból is visszatérhetnek hozzánk szeretteink... Az elesettek, a meghaltak, a meggyilkoltak és az örökre eltűntek valamennyien ennek a hazának voltak a gyermekei, valamennyien a mi ha- lottaink! Szívünkben és emlékezetünkben kell hogy tovább éljenek...” Több mint 50 év telt el a II. vüágháború befejezése óta. És a könnyek mind a mai napig nem apadtak el... Patetikusan hangzik? Igen! És mégis igaz! Hányán és hányán vannak még ma is, testben és lélekben megrokkant öregeink, akik még mindig kérdezik: „Mi lett vele?” Vigaszt nyújt-e számukra egy ilyen összeállítás? A nevek, a tények felsorolása... Nehéz kérdés... És mégis... Hisszük (higgyük!), hogy a fájdalmat könnyebb elviselni, ha szeretteinket nem borítja homály... Maga a kötet tulajdonképpen három részre tagolódik. Az első általános fogalmakat tisztáz. A hadis- írgondozásról, a személyi azonosításról, a temetők kialakításáról, a halottak hazahozataláról egyaránt olvashatunk. A második rész a temetők részletes leírása, fényképekkel, térképvázlatokkal - Afanaszjevkától Zsitomírig. S mindezt levélrészietekkel, fotókkal, művészi illusztrációkkal (G. Kővári Gabriella alkotásai) gazdagítva. A harmadik rész pedig a tulajdonképpeni névfelsorolás... A szerzők (szerkesztők) a jobb eligazodás érdekében a hadműveletekről is tájékoztatják az olvasót, térképek segítségével. Levélrészletek... Mindmegannyi megrázó dokumentum... A személyes hangú vallomások helyett álljon itt egy képes háborús levelezőlap szövege, amelyet Mészáros János szakaszvezetőnél találtak, aki 1944. szeptember 17-én esett el... „Kedvesem, a messzi nagy Oroszországban Ne aggódj miattam, harcoljál csak bátran. Néked szól szívemnek minden dobbanása. Nem sérthet, nem bánthat gránát robbanása. Magyarok Istene vigyáz rád kedvesem. Érzem nemsokára visszajössz győztesen! ” dr. sípos csaba Könyvajánló ANGELA WILKES: Első enciklopédia Logikus témacsoportosítással és képességfejlesztő a gyermeke alapműveltségéhez. Novum: 4500.-Ft. KATEHERINE STONA: Újra együtt Caitlin Taylor egyetlen szenvedélye a munkája. A Los Angeles-i Westwood Memo-rial Hospital szívsebészeként mindent megtesz betegeiért. Caitlinnek tudomására jut, hogy egyik kollégája és egyben legjobb barátja, Patrick Falconer gyógyíthatatlan betegségben szenved, és csak a csontvelő átültetés mentheti meg az életét. Megfelelő donort azonban igen nehéz találni. Caitlin elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, felkutatja Patrick ikertestvérét. Az ikertestvér sikeres író lett. Amikor Caitlin titokban felkeresi Jesset, azonnal beleegyezik, hogy donorként használják testvére gyógyításához, de e ragaszkodik hozzá, hogy személye rejtve maradjon. Peneral Press: 999.- Ft. KOVÁCS LÁSZLÓ: Szálkeresztben Néhány első ízben publikáló nim- ród mellett sok, máris hírneves vadászíró adta nevét és munkáját ehhez a könyvhöz. A hegyivadász Ugray Tamással ezúttal virginiai szarvaslesen találkozhatunk. Eljutunk Ázsiába Bohus László jóvoltából, valamint Alaszkába Hankó László kalauzolásával. Nimród: 1800.-Ft. ÉMILE BEAUMONT: Mesterségek a nagyvilágban Ez a könyv színes képekkel il- lusztrálja gyermekek részére a foglalkozások egy részét. Passage: 1940.- Ft. JOSEF REICHHOLF: A települések ökológiája Természetkalauz. A sorozat ökológiai összefoglalói a természet összefüggéseit világítják meg. Magyar Könyvklub 1690.-Ft. GILBERT DELAHAYE- MARCEL MARLIER: Márti és a házastárs Újabb része jelent meg a gyermekek által is közkedvelt sorozatnak, amely Márti mindennapos kalandját írja le. Holló és Társa Kft: 660.- Ft. ___________i A fent felsorolt könyvek 10 százalék engedménnyel megvásárolhatók boltjainkban. Törzsvásárlóknak további engedményeket adunk. Fókusz könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 12. 82/314-213. Stúdium könyvesbolt, Kaposvár, Fő u. 20. Könyvesház Kaposvár, Teleki u.24. 82/424-963. Antikvárium és Könyvkereskedés Kaposvár, Múzeum köz 2. 82/416-944. Könyvesbolt, Kaposvár, Honvéd u. 2. Bagoly könyvesbolt Kaposvár, Honvéd u. 9. 82/420-552. Holló könyvesbolt Marcali, Széchenyi u. 1/c. 85/312-776. oo Janika A birkadomb jeges kocsiútján kapaszkodunk fölfelé. Az öregebbek és a fiatalabbak között a távolság egyre növekszik. A sárgacsizmás Jancsi gyerek úgy elszalad mellettünk, mintha mi, a vén erdőt, mezőt járók nem is lennénk. Görbe bot van a kezébe. Néha belecsap a vizes hóba, visszatekint, felkacag. Márványsima piros arcán boldogság. Látszik rajta: azt teszi, amit igazán szeret, még akkor is, ha titkos vágyainak veszélyeiről semmit nem tud. Akkora pelyhekben esik a hó, mint egy kockacukor.- Amikor ennyire esik, hamarosan eláll.- Január első hete van. Nem ennek a vizes hónak van most az ideje. A vén vadász nem szól többet, gyűrött kalapja alól felnéz az égre.- Úgyan, mit kívántok vízkereszt hetében? Újra csönd. Ha annak mondható, némelyik öreg vadász sípoló melle és az a köhé- cselés, ami tüdejüket tágabbá teszi. A fiatalokat elnyelte a horizont, amikor az öregek még fele úton voltak. Nem keseregnek, nem irigykednek. Nem sajnálják a lemaradást mert a melléjük állt emlék, mint a vadászéletben annyiszor, reményt keltő bizakodásba sodorja őket.- Odanézzetek! Egy megriadt őzcsapat iramodik a téglaházi sűrű felé. Egerészölyv emelkedik ki az öregerdőből s földközelben húz a vöröstölgyes felé az egyik kutya, fácánkakast ver fel a gyalogbodzából.- ígéretes a reggel. A hajtők már messze járnak. A közeli magaslest felajánlják a legöregebb vadásznak. Az bólint, föltekint a vastagon havas deszkakalitkára. Hátralöki tarisznyáját, puskáját, és elindul a hólétől csillogó létrán fölfelé. A téli fellegek is kiszitálták magukból, ami bennük volt, Kaposvár felé már kék az égalja. A nap szemérmesen bujkál, langyos melegével marja a havat. Köd ereszkedik. Nem fekszik rá a havas mezőkre, félkorona magasságban megáll, mozdulatlan.- így, így- - Takard be oly sokszor titkokat rejtegető palástoddal az alvó mezőket, a viaszosra meredt hantokat, amelynek mi, télen-nyáron hűséges látogatói vagyunk. Kettéhasadna a lelkünk, ha választani kellene a természet és a benne lakók között. A kettő egy, és mégis kettő. A hajnali hóval talán minket köszöntöttél? Simogatsz bennünket langyos melegeddel? A kályhák mellett tildögélőket nem is vigasztalja, de nem is szomorítja ez a rideg csoda, ezt csak az érti meg, aki mindvégig hű marad hozzá. Három lövés hangja szalad végig a bágyadt napsütésben. Álmodozásaimból magamhoz térek. Őzek vágtáznak Zimány felé. Azután minden úgy néz ki, mintha senki nem élne. A hóié egyre csöpög a kalapdeszkáról. Az előttem lévő negyvenes táblán semmi nem mozdul. A tritikáléföldön a fekete kórófoltokat nem temette el a hó. Az északról ide merészkedőket az itt telelő kicsi énekes madarainkat nem hagyta élelem nélkül a nyár, az ősz sem takarított be mindent. A disznók már kivették a vámot belőle, mert alaposan fel van turkálva. Nem nyugtalanít a csönd. Szeretem. Nincs benne ingerlő nyugtalanság, érzéketlen emberek húsba vágó erőszaka. Lelkem megtelik ennek a nagy csodának nyugalmat adó melegével, amit csak akkor érzek igazán, ha egyedül vagyok. Újabb lövés: 2-3. Egy helyről jönnek. Megtalálták volna azokat a disznókat amelyeknek a nyomait tegnap láttam? Csak a nagy koca ne legyen közöttük. Áz út melletti száraz akácra sármánycsapat ereszkedik. Veszélyt nem sejtve párosával szárnyalnak a kórósziget felé. A hol csendesebb, hol hangosabb madárbeszédet elnyeli a havas mező. Ez addig tart, amíg egy alattomos héja be nem riasztja valamennyit a szederincsbokorba, onnét hangtalanul tűnnek el a szálerdő fagyalos aljába. Az alacsonyan járó nap talán meg is áll egy álmos pillantásra a ködök tetején. A mezők feletti fátyolos terítő egyre vékonyodik, s olyan titkos csöndességben, mintha meg se született volna. Olyanok az erdő ko- szorúzta csendes mezők, mint egy szemérmes menyasszony. Hallgat, mégis sokat mond, szemeiben alázat, vágyódás az eljövendő örömök után, de villámok is szuny- nyadnak benne. Kebletekben tavaszra vár az eljövendő élet. A nagy harmónia rendjében a csírák talán nem is tudják, hogy a mindig kegyetlen tél, fehér palástjával, úgy takargat benneteket, mint gondos anya álmodó gyermekét. A háta mögött két suta, egy gidával, töri az ágat. Szeretnének valamerre elmenni a hajtők elől. Felesleges az idegeskedés. Senki nem bánt benneteket. Távolabb két kutya is feltűnik. A hangfoszlányok azt jelzik, hogy ennek a hajtásnak vége. A hajtők szánalmasan néznek ki. A meleg 10 fok körüli lehet.- Jancsika, hogyan nézel ki?- Miért? Vót benne disznó, csak nem találták el. Mind elhibázták. Csak nekem lenne puskám!- Ha ilyen rátartással viselkedsz a vadászat iránt, egyszer biztosan lesz. Édes fiam. Csavard ki a kalapodat; az arcodra folyik róla a víz.- Az semmi. A csizmából már kétszer kiöntöttem.- Te, ebbe belefogsz halni.- A, nem. Anyám azt mondta, mi nem vagyunk olyan beteges fajták. Az sem volt beteg még soha. Farát neki veti egy fának. Lerántja a csizmát, kiönti belőle a vizet, kicsavarja a zoknit, felveszi, és beleugrik a csizmába. Könnyen megy, mert a szára olyan bő, hogy Jancsika két lába se tölti meg az egyiket. Felkapja a görcsös botot, szalad a hajtők után, csak úgy hupog a nagy csizma. Végigfut a hátamon a hideg. Kigombolt kabáttal megyünk az újabb lőállás felé.- Két lövésből az egyik talált, vérezve elment, de a vér azt mutatja, hamarosan elfekszik. Magyaráz, az egyik későbben érkezett vadász.- Ez a nyavalyás disznó is olyan embernek ment, akinek még nincs kellő gyakorlata.- Ne okolódjatok! Az öregek is voltak fiatalok. A vadász 25 éves korig mindent meg akar lőni, mindent ki akar tömetni, minden bőrt kikészíttetni. Amikor kezdi elhagyni az erő, a szeme meg a füle sem a régi, megnyugszik. Ne sírjunk! Bízzunk abban a félmaroknyi kis csodában, ami odabent megállás nélkül veri a tiktakot, ha néha megbotlik is. Menjünk, mert a hajtők elindulnak! A fiatalok nem sokat törődnek az intelmekkel, az öregek meg úgy is tudják, és így hangtalanul közeledünk az új lőállás felé. A sűrű sarkára állítanak.- Ez a legjobb hely -, sandít rám az elnök, aki szenvedélyes hajtó. Nem neki találták ki az egy helyben való topogást. Inkább járja a szittyós berket vagy a nadrágszaggató vadócot. Egyedül maradtam. Enyhe déli szél meg-megrázza a kis cserek barna levelét, s átszalad a szálerdőbe, ahol megfésüli a sárga sás kókadt tetejét. Harkály veri egy vihartörte hárs feketeszemű oldalát. A tós háztulajdonosoknak csak akkor kell az ősi porta, ha majd virágzik a mandula és bóbitát kötnek az erdei cseresznyék. Most valahol a görög lagúnák táján járják az örömtáncot egy-egy kövér falatra találva. Nálunk, nincs ez a szerencse még nyár idején sem, mert varázsa van a fészeknek, senkit nem kímélve követelőznek az utódok. A szomszéd puskás két gyors lövést tesz. Figyelek. Nem akarok szégyenbe maradni öreg létemre. Előttem a sűrűben kutyák ugarnak, lövések sorozata haitik. Kiabálás, újra lövések. - Na, ez a disznó eltévesztette a lépést. Nekem semmi nem jön. Ja, a vadászszerencsét nem lehet megrendelni. Jön a szomszéd.- Megvan?- Nincs.- Viccelsz?- Ezen a két méter széles kocsiúton csak egy pillanatra láttam őket. Jön az elnök.- Mit lőttek itt a sűrűben előttem? Akkora zajt csaptak, mintha szuronyroham lett volna.- Fogtak egy malacot. - Az elnök elmegy, jön a vadőr.- Mekkora a malac, kihúztátok? Felkacag. Hóna alatt szorongatott tarisznyáját előreveti, ami csak akkora, mint egy női retikül.- itt van, e. - Kinyitja a tarisznya fedelét, s egy sötét csíkos, barna szőrű kismalac pi- heg benne. A vadászat lefújva, ballagunk hazafelé. Összevárjuk egymást. Ketten elmennek a vérző disznó keresésére, a többiek a téli nap melegében összeállnak egy kis tercierére. Közibénk robban Janika.- Higgyék el, én láttam akkora disznót, hogy az csak csuda! Higgyék el, az vót a nagy koca, az biztos szent!- Kisfiam, van nekem a tarisznyámban egy svájcisapka, tedd a fejedre a kalapod helyett.- Kicsavarom először, azután gyün a csizma!- Elnök úr, ezt a gyereket el kell küldeni valahova, valami tanfolyamra, mert ezt a nagyúristen is vadásznak teremtette. - Előrelendítem borzbőr tarisznyámat, előhúzom a tópatront, előbújnak az aranyos kupicák. - Janika, gyere ide! Ugye, te vagy itt a legfiatalabb? in. a legöregebb. - Maga mennyi? - Hetvenkilenc. - Huhú!- Koccintsál velem! Fél kupicával neked sem árt meg. Szép életutat kívánok neked. Ha majd annyi idős leszel, mint én most, mondd el a fiataloknak: volt egyszer egy borzbőrtarisznyás, cserlevélszagú, arany- kupicás öreg vadász. _______cstnő józsif
