Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-22 / 18. szám

4 ★ RIPORT ★ 2000. január 23. a mindennapi kenyerre keres és gazdagok A polgárok 59 százaléka Szegények Megdöbbentő eredményre ju­tottak a Tárki kutatói, misze­rint a magyar családok 59 szá­zaléka szegény, jövedelmét napi megélhetésére kény­telen költeni. A gazda­gokról jóval kevesebbet tudunk, ők be sem enge­dik a felmérőbiztosokat a villájukba. Ha a házaspár egyik tagja nyugdíjba megy, jelentősen romlik a család anyagi helyzete A kutatók több mint 3000 személy la­kásviszonyai­nak, fogyasztá­si szokásai­nak vizsgá­lata alap­ján a ma­gyar la­kosságot Tovább nőttek a háztartások közti jövedelmi egyenlőtlensé- g gek - derül ki a Tárki Háztar­tás Monitor 1999 című jelen­téséből. Vagyis mélyült a szakadék a gazdagok és szegények között. Egy át­lagos magyar család éves . nettó jövedelme meghalad­ja a 900 ezer forintot. A leg­gazdagabb felső tíz százalékba tartozók egy főre eső jövedelme vi­szont nyolcszor annyi, mint a legala­csonyabb jövedelműeké. Míg tavaly a legjobban keresők jöve­delme 35 százalékkal emelkedett, ad­dig a legszegényebbeké csak 20 száza­lékkal. A jövedelmi különbségek nö­vekedésének elsősorban az az oka, hogy nőtt a keresetek közti egyenlőt­lenség - véli Szívós Péter, a Tárki prog­ramvezető kutatója. Hogy mikor élhet­nek majd jobban, az attól függ, hogy a gazdasági növekedés kitart-e a követ­kező években is, s így annak kedvező hatása legyűrűzik-e hozzájuk is. hat csoportba sorolták. Az egy-száza- léknyi elit fölött van még egy láthatat­lan 1-3 százalékos csúcs, kiemelke­dően gazdag réteg, amelynek lakás- helyzetéről, fogyasztásáról a kérde­zőbiztosok nem tudnak információ­hoz jutni. E kiemelkedően gazdag ré­teg tagjai ugyanis nem nyitnak ajtót az utcáról csak úgy betérő közvéle­mény-kutatóknak. Az elit kimagasló anyagi és kulturális fogyasztásával különül el a jómódúaktól. E két cso­portnak nincsenek megélhetési gond­jai, igényeiknek megfelelően laknak, öltözködnek, élnek, szórakoznak. A középréteg egyik csoportja a megta­karításaival tűnik ki. Jövedelmük sza­bad felhasználású részét különféle anyagi javakra (autók, nyaralók, szá­mítógép) költik, míg a másik réteg el- szórakozza, utazik, sportol és kulturális szolgáltatásokat vesz igénybe. )| A jó lakással rendelkező, ám átlag alatti jövedelműek laká­suk fenntartása érdekében szin­te minden másról kénytelenek lemondani. Körükben sok az egyedülálló nyugdíjas. A még ná­luk is rosszabb helyzetben élők jelen­tős része hó végén anyagi nehézséggel küzd. E két utóbbi csoportnak szaba­don felhasználható jövedelme alig van. Bevételeik 81 százalékát napi lét- fenntartásra kénytelenek költeni. Míg az elitben minden családban, addig a szegény rétegekben csak min­den századik otthonban van számító­Anyagi helyzet százalék Elit 1 Jómódúak 9 Középréteg (felhalmozók) 14 (szabadidő-orientáltak) 17 Kisjövedelmű (jó lakással rendelkezők) 28 Szegény (lakása sem megfelelő minőségű) 31 gép. Az elit és a jómódú rétegek 70-80 százaléka rendszeresen olvas újságot, míg a szegényeknél minden második ember. A megkérdezettek 3,8 millió forintra becsülték lakásuk értékét. Az emberek 44 százaléka használ saját autót. A családok átlagosan 307 ezer forintos megtakarítással rendelkez­nek. A fővárosiak megtakarításai 70 százalékkal haladják meg az átlagot. A közepes, illetve alacsony jövedel­műek helyzetét jelentősen ronthatja, ha megváltozik a család összetétele, például újabb gyermek születik, valamelyik ke­reső elveszti munkáját, csökkentve ezzel az egy főre jutó jövedelmet. R. Cs. Elszálltak újgazdagék? Budapest egyik legfelkapottabb galériájában nap mint nap megfordulnak a felső tízezer képviselői. Újgazdagok ritkábban, inkább a régi vagyonosok a törzsvásárlók.- Azok a gazdagok, akik a rendszerváltás után csináltak vagyont maguknak, gyorsan gazdagodtak meg, eléggé elszálltak - mondta el Polgár Árpád galériatulajdonos. Fenyő Já­nos, a Vico Rt. meggyilkolt elnöke például nem is olyan régen még egy 60 négyzetméteres la­kásban lakott, most meg a több száz milliós villáját adták el. Polgár úr szerint a csúcsvállal­kozói réteg évente legalább 100 milliót keres. A gazdagok nem a bevásárlóközpontokba jár­nak shoppingolni. - A tehetősebbek külföldön vásárolnak vagy a Váci utcában, ugyanúgy, ahogy Los Angelesben a Rodeo Drive-ra járnak a gazdagok, az átlagpolgár pedig a bevásárló- központokban költi el a pénzét - mondta el Polgár úr. A legnépszerűbb úti cél pedig Mia­mi, de a kisebb szigetek, például Mauritius is divatos gazdagéknál. Az újgazdagok minden­ből az újat keresik. Nem vásárolnak régiséget, csak befektetés céljából, nem szeretik a régi ékszereket, csak az újat. (szz) A munkamániás Palotás János anyagi értelemben azokat tekinti gazdagnak, akik eg­zisztenciálisan tökéletesen biztonságban vannak, és meg tudják ma­guknak vásárolni azokat a tárgyakat, szolgáltatásokat, amelyekre szük­ségük van. A politikai karriert is befutó vállalkozó nem kívánta elárul­ni, hogy mekkora a vagyona. A munkáját sikerült az értékén eladni, ezért már évek óta hét számjegyű összeggel gyarapodik havonta a bankszámlája, s egy jobb cég középszintű menedzserének megfelelő jövedelemmel rendelkezik. Ez Nyugat-Európában nem számít túl sok pénznek, de Magyarországon már a jómódúak közé tartozik. Eddig megkeresett pénze élete végéig elég lenne, de szeret dolgozni, ezért nem hagyja abba a munkát. Palotásnak - mint elmondta - repülőgépre nem telik, de nagyon szép, számára fontos igényeket kielégítő házban lakik, magas kategó­riájú, gyors és tökéletesem biztonságos gépkocsival közlekedik. Nagyon szeret utazni, ami szintén meglehetősen sok pénzbe kerül, de ezek az utazásai gyakran egybeesnek a munkájával. Más luxuskiadásai alig vannak, az idejéből sem futná, hogy a jelenleginél többet költsön.- Megtehetném, és ez jó érzés, hogy például mindennap a Kempins- kiben reggelizem, de jobban szeretem, ha otthon a feleségem készíti el a reggelit - mondja. A pénz Palotás számára munkaeszköz is, ezért nem tart sok-sok milliót a családi bankszámlán, inkább dolgozik a pénzzel. A vállalkozó nem saj­nálja magától a pénzt, de nem szívesen szórja el. Ezért ha repülőn uta­zik, nem a négyszeres árú first classra vált jegyet, s nem lakosztályban száll meg. Pedig megengedhetné magának, ám pazarlásnak érezné. A puritán milliárdos Klapka György vállalkozó szerint ma Magyarországon az számít gazdagnak, akinek a havi jövedelme több millió fo­rint, és százmilliót meghaladó kész­pénzzel rendelkezik. O - mint lapunk­nak elmondta - milliárdosnak számít, a vagyonába beletartozik egy tízhektá­ros terület, ahol 135 családi házat épít, egy hétezer fából álló diófaültetvény, egy szabadság-hegyi villa, továbbá ha­talmas földterületek. Zálogházának ér­téke meghaladja a százmillió forintot, a régiségkereskedése pedig több száz millió forintra rúg. Hatalmas vagyona ellenére Klapka hétköznapi életet él, luxuskiadása szinte egyáltalán nincs. Nem jár a párizsi Ritz szállodáda reg­gelizni, de még magyar éttermekbe sem, nem kaszinózik, nem lóversenye­zik. Ingjeit a legolcsóbb német áruház­ban vásárolja, csodaautói nincsenek, az egyik gépkocsija egy háromhenge­res Daihatsu, a másik egy 406-os Peu­geot. Két hobbija van: a sakkozás, ami nem kerül pénzbe, és a heti ultiparti, ahol időnként veszít néhány ezer fo­rintot.- A két felnőtt gyerekem Németor­szágban egyetemista, s ez egy vagyonba kerül. A két kisebb itt, Magyarországon jár német iskolába, az éves tandíjuk 1,1 millió forint. Rendszeresen elmegyünk a Kanári-szigetekre, ami alkalmanként másfél-két millió forintba kerül. A csalá­domon kívül tehát nemigen költők más^ ra - mondja a vállalkozó. S hogy akkor mit csinál a temérdek megmaradó pénzével? Újra és újra be­fekteti. Jó lesz majd a gyerekeinek, állítja. „Valahogy megvagyok” A Tárki kutatása szerint a pol­gárok többsége mindennapi meg­élhetési gondokkal küzd. Mónika diplomás óvónő, Erzsébet nyug­díjas özvegyasszony. Jövedel­mük javát arra költik, hogy fenn­tartsák nagynak nem mondható lakásukat. Major Mónika néhány évvel ez­előtt szerzett főiskolai diplomát. A fiatal nőnek, aki egyedül neveli hároméves kisfiát, összeszorított foggal kell küzdeni a napi megél­hetésért.- Óvónő vagyok, a mienk nem tartozik a jól fizető szakmák közé. Családi pótlékkal együtt negyven­ezer forintot kapok. Huszonöt el­megy a rezsire, a többiből eszünk, megveszem a bérletet. A gyerek­nek igyekszem mindent megad­ni. Túró Rudira, vidámparkra, McDonald’sra, s pláne nyaralásra ebből már nem telik. Szombaton és vasárnap reggel héttől este tízig dolgozik, így a rendes fizetésével együtt összejön annyi, hogy meg tud élni. Igaz, a törvényes negyven helyett hetven órát dolgozik egy héten.- A gyereket csak addig látom, amíg elmegyünk az oviba, meg hazajövünk. Néha szívesen elol­vasnék egy jó könyvet, vagy el­mennék színházba, de tavaly nem futotta rá. Tudom, jobban kellene takarékoskodnom, de hát olyan kevés a fizetésem... Mónikához télre felköltöztek vidéki szülei, akik évente több­ször feltöltik hazaival az asszony fagyasztóját. Most közösen vise­lik az 59 négyzetméteres lakás re­zsijét, s így talán sikerül némi pénzt gyűjteni, hogy egyszer majd nyaralni vigye fiát. Bár kis nyugdíja van (havi 25 800 forint), Fekete Józsefné 72 éves angyalföldi özvegyasszony mégsem érzi szegénynek magát.- Egész életemben takaréko­san éltem. Nem állítom, hogy könnyű kijönni a nyugdíjamból, különösen, mióta a férjem meg­halt, de valahogy megvagyok. Több mint harminc éve költöz­tünk a párommal az egyszobás lakásba. Akkor mód lett volna, hogy nagyobbat vegyünk, de az uram nem akart még jobban el­adósodni. Hosszú évek után vég­re sikerült annyi pénzt össze- gyűjtenem, hogy az idén végre elhívhattam a festőt. A bútorom a régi, az, amivel hajdanán be­költöztem. Kiszolgál engem most már a síromig. Szerencse, hogy erre nem kell költenem - mondja Erzsébet asszony 18 Cel- sius-fokra felfűtött nappali-háló­szobája szocreál politúros heve- rőjén üldögélve. Az özvegyasszony pontosan fi­zeti számláit, mire a rezsit kikerí­ti, szinte alig marad annyi, hogy tisztességesen egyen belőle.- A piacra járok vásárolni, ott minden olcsóbb, mint azokban az új, csillogó-villogó üzletekben. Néha el-el járok azért oda is, in­kább csak nézegetni, hisz egy pu­lóverre elmenne az egész havi nyugdíjam. Színházban, moziban régen nem voltam, pedig az urammal szerettünk minden effé­le szórakozást. Jó, hogy már sok tévécsatorna van, így sosem unat­kozom. Tartalékaim nincsenek. Nemrég meglegyintett a halál sze­le, három hónapot voltam kór­házban. Remélem, a testvérem gyerekeinek lesz majd annyi pén­ze, hogy eltemettessenek.- csík ­* 4 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom