Somogyi Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-08 / 6. szám

2000. január 9. ★ KÖZELRŐL ★ 7 Tudós bohóc­ruhában Hétvégeken utazótáskájával a ke­zében egy vékony fiatalember foglal helyet a villámgyors japán vonatokon. Hol erre, hol arra repí­ti a vasparipa. A kicsiny japán vá­rosokba érve színes bohócruhát ölt magára és kiáll az utcasarok­ra. Utazótáskájából labdákat, ka­rikákat, buzogányokat vesz elő, majd megkezdődik a varázslat. A gyerekek már ismerősként üdvöz- lik az alkalmi zsonglőrt és úgy szólítják: Péter. Kevesen tudják azonban, hogy a boszorkányos ügyességgel zsonglőrködő fiatal­ember világhírű matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A kaposvári származású dr. Franki Pé­ter - mert ő bújt a színes bohócjelmez­be - nevét már a világ szinte valameny- nyi földrészén ismerik. Nemrégiben egy argentin kérdezte tőle: őt látta-e a japán televízióban? A fiatalember ugyanis showmanként és gyerekeket oktató tanárként egyaránt megjelenik a távol-keleti ország televíziójának kép­ernyőjén. Népszerűsége a legnagyobb tévésztárokéval vetekszik. Tizenegy éve hagyta itt hazáját, s lelte meg má­sik otthonát a felkelő nap országában. Azt mondja: küldetése van Japánban, s csak ott képes igazán megvalósítani ön­magát. A napokban idős édesanyját és testvérét látogatta meg kaposvári ottho­nukban.- A matematika révén a világ minden táján ismernek, de a legtöbb embernek Japánban cseng ismerősen a nevem - mondta. - Ám nem annyira mint egy matematikusé, sokkal inkább mint zsonglőré és életművészé.- Mit ért azon, hogy életművész?- Talán az átlagos japán életmódtól eltérő európaiságomat, ami fölkelti az emberek érdeklődését.- Gondolom mégsem csak az európa­isága a feltűnő, hiszen az öreg konti­nensről néhányon már megfordultak Japánban.- Aránylag kevés náluk az európai és közülük még kevesebben tudnak japá­nul írni és olvasni. Én azt is megtanul­tam. Tanítok az egyetemen, hétvége­ken pedig az utcán zsonglőrködöm.- Mi vitte rá, hogy bohócruhába öl­tözve dobálja a színes labdákat?- Leginkább az, hogy láttam több külföldit zsonglőrködni és nagyon megtetszett, hogy olyan sokan körüláll- ják, érdeklődnek az attrakciójuk iránt. Arra gondoltam: de jó volna nekem is ott állni a kör közepén! Nekiálltam gya­korolni, tanulni.- Az utcai hegedűst, zenészt is körbe- állják, megbámulják. Miért éppen a zsonglőrködéssel jegyezte el magát?- Egy kiválóan zsonglőrködő ameri­kai barátomon akartam túltenni, ezért már Magyarországon megszereztem az artista vizsgát, megtanultam a szakma alapjait. De más az utcai szereplés és más a cirkusz porondja. A cirkuszban kivonul a művész a manézsba, ragyog a fény, szól a zene, majd néhány perc alatt előadja a műsorát. Nem szól egy szót sem, meghajol, felzúg a taps és vé­ge. Ezzel szemben az utcán nem azért sétálnak az emberek, hogy megnézze­nek egy zsonglőrt vagy meghallgassák a zenét, hanem azért tenni is kell valamit, hogy odafigyeljenek. A zsonglőrködés ugyanis - szemben a zenével - távolról nem látszik, nem nyújthat akkora élve­zetet. Meg kell hozzá állni, s figyelni a szóviccekkel tarkított produkciót. A szóviccekkel be tudom vonni őket a já­tékba. Magamhoz intek egy közepesen hosszú körmű nőt - mert ilyen általá­ban csak nekik van -, s megmutatom hogyan tartsa a kezét. Ráhelyezem a labdát és ha nem mozog, magától pörög rajta, ami óriási sikerélményt ad neki. Ezzel a többiekben is reményt kelt és be tudom őket kapcsolni az előadásba.- Mennyire partnerek ebben a japánok?- A hétköznapokon egyáltalán nem. Olyankor mindig sietnek valahova. Le­szegett fejjel rohannak és csak a mun­ka érdekli őket. Hétvégeken, amikor a családok a gyerekekkel együtt sétálni vagy étterembe mennek, akkor lehet igazán partnerré tenni őket. Ebben a vi­lágon ők a legjobbak. Amerikában és Ausztráliában érdeklődnek ugyan az emberek az attrakció iránt, de akkora bennük a feltűnési vágy, hogy minden kérés nélkül fölkapkodják és dobálják a kellékeket, zavarják az előadót. A japá­nok ezzel szemben nagyon fegyelme­zettek, s ideális társak a játékban- Diplomás matematikusként végez­te az artista iskolát?- Már a matematika tudományok kandidátusa címet is birtokoltam, de ta­nulmányaim ellenére sem lettem egy vi­lágszám. Állandó lámpalázzal küszköd­tem és szorongást okozott a sok ember látványa. Amit az edzőteremben hibát­lanul megcsináltam, azzal a porondon kudarcot vallottam. Sorra potyogtattam el a labdákat. Ezért korábban inkább csak a saját szórakoztatásomra zsong­lőrködtem. Franciaországban, majd Amerikában éltem egy ideig és csak itt Japánban kezdtem újra zsonglőrködni.- A produkcióért fizetnek is a japá­nok?- Természetesen.- Egy jó nevű, kaposvári orvos család fiaként sosem érintette meg az orvoslás szelleme?- Életemben először a Somogyi Nép­lap hasábjain szerepeltem 1967-ben. A Kodály Zoltán Általános Iskolát képvi­seltem az országos matematika verse­nyen és első díjat nyertem. Ez befolyá­solta a döntésemet.- Nem bánta meg?- Nem. Főként azért, mert egy ma­gyar orvosi diplomát nyugaton, Ameri­kában és Japánban is honosítani kell. Ellenben a magyar matematikust a vi­lág minden táján örömmel fogadják. A matematika ugyanis egy univerzális nyelv, tudomány.- Miről szólnak a show-műsorai?- Az életről. Ahogyan egy író, egy poéta, vagy egy utazó megfogalmazza a saját ars poetica-ját, úgy próbálom én is kiteljesíteni önmagamat, bevonni a közönséget a beszélgetésbe. A japán ember már nem küszködik a megélhe­tés gondjaival. Fölül tud emelkedni a hétköznapokon és egyfajta távolságtar­tással szemléli a világot. Én abban pró­bálok segíteni, hogy megtalálják önma­gukat, mert csak úgy lehetnek értékes tagjai a társadalomnak. Sajnos a ma­gyar ember még nem ért el idáig. Aki teheti, mielőbb meg akar gazdagodni, pedig az értékes dolgokhoz idő kell. Sajnos itthon él még „a magyar vagyok és csak a magyarokat szeretem, a ráco­kat, tótokat és a románokat nem” men­talitás. Pedig az 1848-as forradalom is azon bukott el, hogy nem voltunk elég­gé toleránsak a nemzetiségiekkel. Úgy érzem, a gyűlölködés helyett inkább össze kéne fognunk. Én találkoztam Ja­pánban egy románnal és nem az ellen­ségeskedés, sokkal inkább a közös ere­det, a történelmi sorsközösség határoz­ta meg érzelmeinket. Ettől függetlenül nagyon sok barátom él Magyarorszá­gon, akikkel szívesen találkozom.- Nemrégiben külső tagja lett a Ma­gyar Tudományos Akadémiának. Ez mit jelent önnek?- Együtt kutathatok, publikálhatok a magyar matematikusokkal és ha haza­jövök némi kis pénzt is kapok az Aka­démiától.- Sikerült-e közelebbi kapcsolatot te­remtenie a japánokkal?- Már legalább hat-hét család hívott meg éjszakára is hétvégi otthonába. Ezt nem sok idegen mondhatja el magáról.- Szándékában áll hazatérni?- Van egy japán közmondás: Jövő időben csak nevetnek az ördögök. Várnai Ágnes Uj hazába hív a szerelem Dr. Homoky Tünde: Meghálálják a segítséget fotó: török anett Az asztalnál három tagú vizsgabizottság, vele szem­ben félszegen, papírjai fölé hajolva ül az „áldozat”. A legtöbbjük bátortalan, s ha tudják is a választ, és elég jól beszélik a magyart, fi­gyelniük kell a szavak for­málására. A megyei közigaz­gatási hivatalban évenként általában százan jelentkez­nek állampolgári vizsgára. Nyolcvanöt százalékuknak első alkalommal sikerül.- Hogyan lehet megszerezni a magyar állampolgárságot? - faggatózik dr. Németh Jenő, a vizsgabizottság elnöke.- Ha a szüleje magyar, az előnyt jelent a honosításnál - érkezik a félénk válasz.- Hol jelentették be, hogy meg akarják szerezni a magyar állampolgárságot?- Á polgármesteri hivatal­ban, a jegyzőnél. Elméleti és gyakorlati kérdé­sek ötvöződnek a vizsgán, ahova a legtöbben elegánsan érkeznek. A folyosón Attilát vi­selő, Petőfi-galléros fiatalem­ber is várakozik. Kezében jegyzet, s még az utolsó pilla­natban is ismétel, csakúgy, mint a többiek. Azt mondták: nem árt, ha a tételhúzás előtt átnézik az anyagot. Biztos, ami biztos. Odabenn az országgyűlés szerveiről, szervezeteiről esik szó, a köztársasági elnök sze­repéről, az önkormányzatok működéséről, feladatairól, a magyar választási rendszerről. A vizsgázók pedig - akik a mindenkori minimálbér ötven százalékát, idén 11250 forintot fizetik - izzadnak. A bizottság segítőkész, s van, aki öt perc faggatózás után megkapja a si­keres vizsgáról szóló papírt. Gemici Cetin is gyorsan vet­te az akadályokat. Olyannyira, hogy a vizsgabizottság elnöke arra kérte, beszéljen egy kicsit a török közigazgatási rend­szerről. A kreol bőrű férfi egyebek között arról is szólt: hasonló a török jogrendszer a miénkhez, és ott sem árt, ha az embernek vannak anyagi tar­talékai... A fiatalember 9 éve él Ma­gyarországon és remekül be­széli nyelvünket. Kaposváron három üzletet visz. A szerelem hozta Magyarországra. Isz­tambulban beleszeretett egy szép lányba, aki ma már a fele­sége és két kislányának édes­anyja. A fonodában is dolgo­zott egy ideig, de úgy döntött: inkább a maga ura lesz. Az ukrajnai származású Mi­sák Borbála tizenegy éve köl­tözött hazánkba, s most a mi­nisztériumi rendszerről kell számot adnia. Nehézkesen megy a felsorolás, a szőke hölgy halkan meg is jegyzi: tudta, hogy belehúz majd, és nem sikerül a vizsga. Tévedett, mert a segítő kér­dés megmentette. Az önkor­mányzatok kötelező feladatait ugyanis fújta. Ahogy hallgat­tam, eszembe ötlött: vajon az átlag magyar állampolgárok közül ki tudná ilyen összefo­góban felsorolni? Már kezében a papír, és itt tartózkodásához is sok sikert és örömet kívántak, amikor megjegyzi: még kétszer elol­vassa majd az alkotmányt. A vizsga ugyanis a Magyar Köztársaság Alkotmányára épül. Dr. Homoky Tünde, a megyei közigazgatási hivatal tanácsosa foglalkozik a vizsgá­ra készülőkkel. Ha már két- szer-háromszor elolvasták az alkotmányt, akkor konzultáci­ót szerveznek, és végig veszik az összes tételt. Általában azo­kat tapsolják vissza - az utó­vizsgáért már nem kell fizetni akik nem élnek ezzel a lehe­tőséggel, s így nehezebben is nyílnak meg. Egy 69 éves férfit is jól megizzasztották - szó szerint -, amikor az önkor­mányzatok rendeltetéséről kérdezték. Nyolc év itt tartózkodás a feltétele a magyar állampolgár­ság megszerzésének, ami nem ér véget a vizsgával. További procedúra következik, s meg­kezdődik a két állam közötti egyeztetés. A nyolcból három év is elegendő akkor, ha bizo­nyíthatóan magyar felmenők leszármazottja a vizsgára je­lentkező, akinek biztos megél­hetésről, állandó lakóhelyről kell gondoskodnia, s nem le­het priusza. Többnyire román, jugo­szláv, ukrán állampolgárok je­lentkeznek, de kubai és szlo­vák személyek is vizsgáznak. S hogy mi motiválja az áttele­pülési? Általában a család­egyeztetés, és az üzleti cél. A konzultációk sajátos élet­helyzeteket is feltárnak. Dr. Homoky Tündéhez nemcsak gyakorlati tanácsért fordulnak, néha múltjukat is feltárják a vizsgára készülők, s arról be­szélnek a tanácsosnak, miért fontos, hogy megőrizzék ma­gyarságukat. Az egyik férfi például elme­sélte: nagyapja romániai ma­gyar volt, és a patakban talál­tak rá holtan. Hároméves volt ugyan, de mindenre emléke­zik. Amikor most, az iratok után kutatott, hogy a feltétel­ként szabott 8 év 3-ra módo­suljon, kiderült: abban a falu­ban elégettek minden papírt. Az anyakönyvet sem találták, és hiába kérte az ottaniakat, nem is igen álltak vele szóba. Pedig öt év a tét. Lőrincz Sándor l

Next

/
Oldalképek
Tartalom