Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-04 / 283. szám

1999. december 5. ★ KÖZELRŐL ★ 3 A Zselic papnője: Czanka Valéria FOTÓ: LANG RÓBERT Papnője van tegnaptól a Zselicnek. Nagyné Czanka Valériát, a Bányai Panoráma Egyesület elnökét szentel­ték fel tegnap, mert a zseli­ci rengeteg ura szerint sok a pogány errefelé. A papnőszentelés egy bensősé­ges, protokollmentes jubileumi ünnepség része volt. Tízéves ugyanis a Bányai Panoráma Egyesület, amelynek tagjai teg­nap a Panoráma-dombon 2025- ig fogadták el programjukat. Zsivótczky Gyula, a Zselici rend főnöke „inasával”, dr.Hargitay Andrással arról szólt, hogy nagy a híre a zselici csodának, de tíz éve maguk is csak ötven száza­lékos esélyt adtak arra, hogy az egyesület feléleszti a vidéket. Dr. Kovács Géza jövőkutató, a VII. rendülés ceremóniamestere kilenc személy „botozott” a zse­lici rend tagjává. Olyan egyéni­ségeket, akik az elmúlt időszak­ban sokat tettek a már Mátyás király által is látogatott helyért. Dr. Spiegl József a Sors szimfó­nia akkordjaira, csuhásként, a zselici rengeteg urának küldöt­teként jelent meg, és térdre kényszerítve, unicummal avatta a Zselic papnőjévé Nagyné Czanka Valériát, az egyesület el­nökét, akinek fogadalmat is kel­lett mondania. Egyebek mellett azt kellett megígérnie, hogy na­ponta csak egy ötlettel bombáz­za munkatársait, s a férje enge­délye nélkül nem adja kölcsön az utánfutót. A bányai életmódház udva­rán tegnap este gyertyafény mel­lett ültettek fákat az új rendtag­ok, majd Mikulásbálban folyta­tódott az ünneplés. BORIVÓKNAK VALÓ A borkóstolás művészet. Sok leg­enda lengi körül, pedig nagyon egyszerű dolog, csak gyakorolni kell. Bujdosó Ferencné például 30 éve ezt teszi. Véletlenül lett borász. Annak idején az egyetemi felvételi előtti évben dolgozott a BB-nél, amikor elment egy gyako­rnok és kellett valaki a pincébe a méréseket elvégezni, admin­isztrálni. Ő szívesen jelentkezett. Igen ám, de amikor a borokat kós­tolták, az előrelátó vezérkar ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyen benne. Manapság a férjév­el minden héten végigkóstolják a Bujdosó borház borait. Azt mond­ja a bor élőlény, gondoskodni kell róla. A kóstolás eligazít, hogy milyen beavatkozást igényel az érlelés során. A szemesi Kistücsök pin­céjében találkoztunk, ahol a dél­balatoni borvidék tennelői az új borokat mutatták be a szakavatott és amatőr közönségnek. Légii Ottó a kóstoló ötletgazdája azt mondta bátorság kell ahhoz, hogy valaki közszemlére tegye az új borát, mert sok szakértelem és fáradtság árán lesz kész novemberre a fris­sen szüretelt szőlő bora. Nos a borkóstolás koreográfiája szép tudomány. Már a pohárral kezdődik. Általában felfelé szűkül a szája. Talpas pohárba öntik a nedűt, mert csak a talpánál szabad megfogni. A kéztől koszos lesz az öblös része és nem látjuk a bor színét, pedig ez is alapvető információ a minőségéről. Gyertyafénynél feltűnik tiszta, áttetsző színe. Az sem mindegy, hogy csordul vissza a pohárban. Ha úgy, mint mondjuk az ablak­mosásnál csorran le a víz, akkor még biztosan nincs készen. Ha zavaros, az is a gazda szégyene. Az illatokat úgy csalogatjuk elő, hogy a poharat körkörösen megrázzuk aztán bátran bele­dugjuk az orrunkat, hogy érezzük az új bor csodálatos gyümölcs illatát. Szabad szürcsölni a korty­ot. Persze nem nyeljük le a kóstolt bort, hanem a nyelvünkkel szé­pen eloszlatjuk a szánkban, hogy minden ízlelő bimbóhoz eljusson, felismerjük savait. A különböző fajták töltögetése közben kenyér­kockákat, sajtot, vagy almaszelete­ket esznek a kóstolók. A pohárban maradt bort, amennyiben meg­győződtünk kedvező tulajdonsá­gairól egy öblös kerámiaedénybe öntjük. Ha megisszuk, lemondha­tunk az ízek élvezetéről a harma­dik-negyedik kóstolás után, mert a bódult állapot nem kedvez az ér­zékszervek éberségének. Utána úgyis egy jó vacsorához ül a társa­ság és ki-ki választhat a megkós­tolt fajtákból az ételekhez illő leg­jobb palackból. Szóval, jövő novemberben bár­ki hódolhat a borkóstolás művé­szetének, mert a Dél-Balatoni Bo­rút Egyesület megrendezi az újbor ünnepét. A főpróba jól sikerült ezen a jeges, hideg hétvégén, fel­melegítette a szíveket. G. M. Fogyatékosszálló? Több mint háromszáz álla­mi gondozott kisgyerek él a szó szoros értelmében embertelen körülmények közt Somogyváron. Hor­váth Ilona a Somogy me­gyei iskola és gyermekott­hon igazgatónőjének el­mondása szerint a gyere­keknek nem tudnak ruhát, cipőt venni, a kicsik fáz­nak, mert az intézetnek csak annyi pénze van, hogy estére jusson a fű­tésből. A négyszemélyes hálókban huszad maguk­kal alszanak, a gyakran súlyosan fogyatékos gye­rekek.- Háromszázhuszonnégy gye­rekről kellene gondoskod­nunk. - mondta Horváth Ilo­na, az otthon igazgatója - Eb­ből 245 bentlakó, 95 állami gondozott, a többiek a kör­nyék településeiről járnak be. A gyerekek egyharmada kö­zépsúlyos fogyatékos, a többi úgymond tanulásban akadá­lyozott. A legnagyobb gon­dunk a dolgozók közti egyre nagyobb elégedetlenség, azért mert minimális fizetésért fog­lalkoznak a gyerekekkel. Az étkeztetés és az intézet fenn­tartási költségei is jóval többre rúgnak, mint amennyi pén­zünk egy évre van. A hiányzó összeget, mit tehetnénk, a gyerekektől vonjuk el. A tör­vény előírja, hogy egy állami gondozottnak például hat vál­tás fehérneműjének, három ágyneműjének kell lennie. Eb­ben az évben a háromszáz gyerekre harminc ágyneműt tudtunk venni, ruhát pedig már egyáltalán nem. Játékról, könyvekről pedig szó sem esik. Az egész intézetben há­rom, régi fekete-fehér tévé van. A műemlék épület 1962- es átadása óta egy újjal sem nyúltak hozzá. Az elavult csővezetékek miatt rendszere­sek a csőtörések, a falak eláz­tak tönkrementek. A család- védelmi törvény értelmében a fenntartónak, jelen esetben a Somogy Megyei önkor­mányzati hivatalnak teljes körű ellátást kell biztosítania. A Megye mégsem tud a jelen­leginél több pénzt adni. Kérésünkre évben azt a választ kapjuk a plusz pénzt máshonnan kéne elvonnia. Az otthonban 25 tizennyolc évet betöltött fiatal is él.- Törvényellenesen tartom itt őket - folytatta az igaz­gatónő - az otthonokban ugyanis csak tizennyolc éves korig lakhatnak az gyerekek. Munkát nem találnak még a normálisak sem, a nagykorú fogyatékosokat a szociális foglalkoztatóknak kellene fogadniuk, ilyen viszont egyetlen egy sincs a megyében. Bár a családi pótlékot tizennyolc évesen egyszerre kapják kezükbe, ez általában összesen 400-600 ezer forint, lakásra nem, csak arra elég, hogy semmilyen más állami támogatást ne kapjanak azzal az indokkal, hogy már vagyonuk van. Családjuk nincs, értelmi fogyatékosként képtelenek egyedül boldogul­ni. Kétségbeesett helyzetben vagyok egy adag ebédet még kiszorítok nekik, de jövőre már negyvenötén lépik át a korhatárt, ezeket hogyan lás­sam el a semmiből? Az utcára nem tehetem őket. Bár hivata­los helyről már azt is tanác­solták nekem, hogy tizenny­olc éves fogyatékos gyerekeket legjobb lenne ha a hajléktalan szállóra küldeném. Virághalmy Sarolta pofonok Nála jobban csupán egyvalaki hasonlít Búd Spencerre ma Ma­gyarországon. A Tv2 hasonmás­versenyén több mint kétezer je­lentkező közül a második lett a babócsai Kalányos István. A ver­senyen - amely ma este látható a képernyőn - nemcsak a külső számított, hanem egy sor feladat­nak is meg kellett felelniük a ma­gyar Piedonéknak. Az egyetlen somogyi versenyzőnek ez volt a szerencséje, mert egyébként - mint mondta - a 113 kilós súlyá­val labdába sem rúghatott volna a többiek mellett.- Géppel pofozkodtunk, egy­mással szkandereztünk - mondja a babócsai Piedone. 350 kilós po­font sikerült adnom, ami nagyjá­ból annyi, mint amikor valakit fej­be vernek egy vasúti sínnel. Azt is mérték, hogy ki, mennyi spagetti befogadására képes. Ebben vol­tam a legjobb, a tészta evést ugyanis már évek óta gyakorlom. Az eredményei alapján akár nyerő is lehetett volna, azonban a szellemi vetélkedésben lema­FOTÓ: BÉRES FERENCNÉ nemcsak külsőre hasonlítunk. Mi nagytestű emberek többnyire békés, vidám természetű embe­rek vagyunk valamennyien. A valóságban elkerüljük a pofozko­dást, magam is fiatalon vereked­tem utoljára. A babócsai piedone meglehe­tősen békés életet él, egy betéti társaságpt igazgat, és a helyi moz­gáskorlátozottak egyesületének ügyeit intézi. A tévés sikert spaget­tievéssel ünnepli meg a hét végén baráti körével. N. L. 350 kilós Úgy eszi a spagettit és akkora sallert ad, mint az eredeti. A babócsai Piedone 350 kilós pofonokat osztott a Tv2-n. Kalányos István is szereti a babot radt. - Egy gyönyörű nővel az ölemben, kellett válaszolnom a Búd Spencerről feltett kérdések­re. Persze, hogy minden kiment a fejemből, amit addig tudtam róla - mondja. A versenyre a ba­rátai küldték el. - Régóta tudom, hogy hasonlítunk egymásra, az egykori olasz vízipólósra. Olyan nagy a hasonlóság, hogy amikor a nevelt gyerekeim hozzám ke­rültek, először féltek tőlem mert azt hitték, hogy én pofozkodom a tévében. Egyébként szerintem Díszpolgár lett a szívsebész Patalom díszpolgárává avatta dr. Sza­bó Zoltán szívsebészt, azt az embert, aki az első magyar sikeres szívátülte­tést végrehajtotta. A professzor a mű­tét után hamarosan nyugdíjba vonult. Nyugdíjas, de nem nyugalomban, pi­henéssel telnek a napjai. Szivarfüst­ben a szívgyógyászat új útjainak lehe­tőségeiről töpreng.- Néhány hónapja jártam utoljára Pata­lomban - mondta a Somogyi Hírlap Vasár­nap Reggelnek a tegnapi díszpolgárrá ava­tó ünnepség után. - Korábban csak egy év­vel édesapám halála előtt. Talán az volt az utolsó útja. Lehozott bennünket is emlé­kezni a régi falura, az iskolára, a lakásra. Most már csak a temetőbe mehettem ki.-Milyen emlékeket őriz?- Apámtól és főleg nagybátyámtól hal­lottam Patalomról. Ok jobban emlékeztek a falura. Néha, mindenszentek környé­kén én is ellátogattam apám sírjához és mondhatom: nagyon szépen rendben tet­te az önkormányzat. Fölfedeztem a sírok között néhány hajdani ismerősét. Megta­láltam volt betegem sírját is, akit 15 évvel ezelőtt én operáltam. Tavaly hunyt el.- Nagyszülei révén kötődött a faluhoz...- Nagyapám itt tanított a század elején, de spanyolnáthában fiatalon elhunyt. Hat gyermeket hagyott nagyanyámra. Na­gyon nehéz sorban nőttek föl. Kettő közü­lük orvos lett. A nagybátyám pedig Büssüben volt tanító. Arra még emlék­szem, hogy már egyetemista voltam, ami­kor egyszer Igaion keresztül jöttünk a ba­rátommal, egy parasztkocsival.- Most újra Patalomba szólította a sors.- Ez egy nagyon kedves meghívás volt, ami - úgy gondolom - nem elsősorban nekem, hanem a nagyapámnak szólt. Az öröklés révén innen hoztam sok mindent. A múlt hónapban múltam het­ven éves. Latolgatom, hogy valamit már abba kéne hagyni. Éppen most olvastam Márai naplóját, amiben azt írja: nem jó beleöregedni az öregségbe. Én úgy ér­zem: mesterségesen fiatalnak maradni sem jó. Változatlanul járok a szegedi egyetemre, ahol habilitációs vizsgákat ve­zetek a sebészeknek, emerituszként pe­dig a PhD-sekkel foglalkozom. Részt ve­szek az akadémiai klinikai bizottság munkájában, a Motesz Magazin szerkesz­tésében és dolgozom egy német tulajdo­nú cégnél, melynek okán Berlinbe járok kísérletezni és sorolhatnám... A könyve­imre már nem jut időm.- Az operált betegeivel van-e még kap­csolata?- Az egészségügy nehézkessége miatt hetente legkevesebb 3-4 telefont kapok, hogy mit segítsek elintézni a volt vagy új betegeimnek. Akin tudok segítek.- Az első szívátültetést hazánkban egy Sanyi nevű fiatalemberen végezte.- Annak már hat éve és azóta is rend­szeresen felkeres a klinikán és a családjá­val is. Jól van, februárra várják a második gyereket.- Továbbra is figyelemmel kíséri a ha­zai transzplantáció helyzetét?- Természetesen. Az új egészségügyi törvény okán volt egy visszaesés a dono­roknál és a miskolci szövet-botrány is megkavarta kicsit a dolgokat, ugyanakkor világprobléma is, hogy kevesebb a donor. Ma már ugyanis jobban vigyáznak az em­berek, kevesebb a közlekedési baleset, a pisztolylövésből eredő agyhalál.- Eszerint a műszívnek jósol nagyobb jövőt?- Meg a génterápiának. Ez talán gyor­sabban valósul meg. Berliben nemrégi­ben állította le az Európa Tanács a transz­genetikus sertésekkel való kísérletet, mert találtak bennük egy veszélyes retro- vírust. Pedig Angliában már készen vol­tak a génterápiával előkezelt sertésekkel és az engedély is megvolt a humán átülte­téshez. A génterápia azonban úgy halad előre, hogy rövidesen a vírus ellen is megtalálják a védelmet. A hetekben beül­tetett műszívnél abban van előrehaladás, hogy nem kell a testen kívül elhelyezni az energiaforrást, hanem csak a bőr alá és ott is fel lehet tölteni. Ezzel nagyban csökken a fertőzés lehetősége.- A génterápia kétélű fegyver az orvos- tudomány kezében.- Sokat vitatkoztam ezen az orvos-kol­légákkal is. A tudományt azonban nem lehet leállítani. Példa erre az atom. Ha nem elmebetegek kezébe kerül, akkor nem jelenthet veszélyt. Dolly, a génterápi­ával előállított birka óriási szenzáció volt, aztán kiderült, hogy itthon, Gergácz Elemér, volt földművelésügyi miniszter is létrehozott egy ilyet. Vannak veszélyei, ugyanakkor rengeteg a pozitív hatása. A beteg szívizomzatba olyan izomsejt kul­túrákat lehet majd beültetni, ami azt a te­rületet regenerálja. Egy csomó veszélyes betegséget meg lehet vele oldani.- Mi lesz az egészséges kiválasztódás­sal?- A halált nem lehet kivédeni. Éppen nemrégiben tartottam előadást arról, hogy a jövő évezredben hogyan látom az orvostudományt. Meglepő volt, hogy az emberek körülbelül 120-140 évre vannak kódolva. A társadalomnak tehát az embe­ri kor előrehaladására kell fölkészülni, Dr. Szabó Zoltán szívsebész. Született: 1929 október 23-án Pécsen. Gyermekéveit Sásdon töltötte, majd 1954-től a Pécsi Orvostudományi Egyetem hall­gatója. 1957-ig dr. Kudász József mellett dolgozott, majd Buda­pestre került a SOTE városmajo­ri Ér-és Szívsebészeti Kliniká­jának igazgatójaként 1992 júliu­sában vonult nyugdíjba. Fő tevékenységi területe a szívsebészet és ezen belül a szívátültetés. Családos; fia fog­orvos, egy fiúunokája első osz­tályos. ami rengeteg szociális és egyéb gondot vet föl.- A napi két doboz cigarettáról sikerült lemondania?- Az utóbbi időben egy titkos szenve­délyem van: a szivar. Olyan büdös, hogy csak egyet-egyet tudok elszívni belőle. Emlékszem, amikor Amerikában a Mayo klinikán voltam, úgy karácsony táján ki­jártam elnyomni a cigarettát a hóban, mert ott tilos volt a dohányzás és még füstérzékelők is vigyáztak ránk. Este azonban meghívtak vacsorára és ott bi­zony sorra előkerültek a dóznik a profesz- szorok zsebéből... Várnai Ágnes Bányáért rendültek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom