Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-31 / 305. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP Sport 1999. december 31., péntek tűQ° lZebulon nagy bánata Újévi jókívánságaink Az év utolsó napja, a szilveszter mindig a nagy fogadalmak, az újévi jókívánságok ideje. Összeállításunkban az ismert és népszerű somogyi sportolókat, csapatokat öntjük nyakon jókívánságainkkal. S hogy kinek mit kívánunk? Az Attitüde RSG SC szépreményű ritmikus sportgim- nasztikázóinak egy újjávarázsolt RSG-csarnokot. A Délviép Kaposvári Vízügyi SC válogatott (kerettag) kajakosainak olyan új kajakokat, amelyekkel versenyben lehetnek riválisaikkal. A Pini Kaposvár SE ötszörös bajnok és Magyar Kupagyőztes férfi röplabda-csapatának egyszerűen „csak” ugyanolyan évet, mint amilyen 1999 volt - s egy kicsivel több szurkolót a lelátókra. A Marcali VSZSE-Lénia NB I-es újonc női kézilabdatársulatának legalább annyi győzelmet a tavaszi folytatásban, ahány veresége volt most az ősszel. A BITT Kaposvári Női RC röplabda-együttesének egy olyan kínai légióst, aki nemcsak velük együtt edz, hanem játszik is. A Kaposvári Klíma-Vili Purina SE férfi kosárlabda- csapatának olyan tavaszi idegenbeli szériát, mint amilyen az őszi hazai volt. A Kaposvári Vízilabda Klub OB II-es alakulatának időnként egy-egy aprócska győzelmet. A Kaposvári Rákóczi FC NB I-es labdarúgó-csapatának egy elnököt - és hozzá némi pénzt. A Siófok FC elnökének, Kiss Józsefnek pedig egy zöldségesstandot. Amennyi paradicsomot és tojást kapna ugyanis a siófoki és a somogyi labdarúgó-barátoktól, abból simán nyithatna egy jól menő zöldséges boltot. De akár citrommal is kereskedhetne, hiszen aligha tudná más elhalászni előle az év Citrom-díját... (Fenyő) Egy jellemző kép a Pini KSE roplabdazóirol: boldogság és ünnep a kaposvári, padlóra került ellenfél a másik oldalon. Valamennyi somogyi sportolónak és csapatnak hasonló sikereket kívánunk az új évezredben! fotó: lang Róbert A háború utáni évek ismert hazai utazó látványosságainak egyike volt az Antalek cirkusz. Hatalmas ponyvasátorában egyidejűleg vagy ezer ember tapsolhatott produkcióiknak. Akadt néhány „állati” jó számuk, közte az is, amelyről évekig anekdotáztak a negyvenes évek végi Kaposváron. A cirkusz fő attrakciójának bizonyult Zebulon találkozása egy nézővel. Zebulon - mint nevéből sejthető - medve volt, még hozzá nem is a satnyább fajtából. Előadásokon a nézők közt keresték azt a bátor jelentkezőt, aki vállalkozott egy birkózásra a bundás „macival”. A legalább másfél mázsát nyomó mármarosi havasokból importált mackót megelőzte híre, soha senki nem tudta még leteperni, igaz, nem is igen akadt vállalkozó e fölöttébb egyoldalúnak tűnő párviadalra. Pedig a tulajdonos ötven dollárt kínált mindazoknak akik kiállnak medvéjével és ennek a dupláját ígérte, ha netán valaki Zebulon fölé kerekedik. Nos, többnyire nem igen akadt vállalkozó kedvű néző, így aztán Zebulonnak legtöbbször a nézők soraiba ültetett, ugyancsak jól megtermett idomárjával kellett forgatókönyv szerűen „párviadaloznia”. Kaposváron azonban rendhagyó eset történt. Amikor szünet után a cirkusz igazgató láncra fűzve porondra vezette szőrmés sztárját, eleinte csupán merő formaságnak tűnt a nézőknek felkínált lehetőség. A szájkosárral „hatástalanított” grízli termetű mackó békésen tekingetett jobb- rá, balra, nem is sejtvén közelgő „megaláztatását”. Antalek úr harsány ajánlata Kaposváron ugyanis nem talált süket fülekre. Felhívására - fönn a kakas ülőn - egy kéz a magasba lendült jelezvén, hogy birkózni kíván. Toldi bukkanhatott így elő az ismeretlenségből a nagyképű cseh bajnok ámulatára. Kaposváron is előbb síri csend, majd hatalmas ováció fogadta a bejelentkezést. Hogyne fogadta volna, hiszen ezúttal nem a „felültetett” idomár volt a „váratlan” jelentkező, hanem egy jól ismert személy, nevezetesen a kaposváriak igen népszerű nehézsúlyú birkózója, Mármarosi János, aki vállalta, hogy kiáll a „névrokon” mármarosi medvével. E váratlan fordulat nemcsak a publikumot, hanem Antalek urat is meglepte. De már nem táncolhatott vissza, igaz, Mármarosi sem, aki közben zakóját ledobva, ingujját tűrögetve lépkedett lefelé a sorok között. A porondra érve szűnni nem akaró tapsban részesült. A fülsiketítő zsivajt kihasználva Antalek úr a szája szögletéből még oda sziszegte neki, hogy jól meggondolta-e, mire a humoráról is ismert Mármarosi csak úgy foghegyről válaszolta, hogy ezt inkább kérdezze meg a medvéjétől. A kaposvári birkózót akkorra már úgy elkapta a versenyláz, mintha a Dunántúl bajnokságon lépett volna szőnyegre. Feszült pillanatok következtek. A két „mármarosi” egy ideig farkasszemet nézett egymással. Az ezer torokból buzdított kaposvári fiú görnyedt birkózó állást vett föl és mélyen a „medve” szemébe nézve, fogást keresve kerülgetni kezdte bundás ellenfelét. Mind közelebb, mind közelebb ért hozzá, majd egy váratlan mozdulattal átkulcsolta annak derekát, megemelte és egy erős rántással hanyatt esve a homokba nyekkentette áldozatát, aki maga után rántotta a lánccal biztosító Antalek urat is... A pillanatnyi döbbent csendet fülsiketítő üdvrivalgás követte. Mármarosinak leírhatatlan ünneplésben volt része, szűnni nem akaró vastaps közepette barátai rohantak a porondra, akik szinte olimpiai hősnek kijáró tisztelettel ünnepelték. Kaposváron futótűzként terjed el Mármarosi győzelmének híre. A cirkuszi társulat számos tagja elégedetten kuncogott, a fösvénynek tartott tulajdonos vesztett száz dollárja okán. Antalek úr azonban a kudarcból is igyekezett tőkét kovácsolni. Pillanatok alatt fölmérte, hogy a pénz ahogy megy, úgy képes visszatérni is. Másnap már átpingált plakátok tudatták a „nagyérdeművel”, hogy a medve „revansot” kért, s Mármarositól meg is kapja a lehetőséget. Tény, hogy a kaposvári birkózó - habár kisebb kondícióval - szerződés ajánlatot kapott, amit ő el is fogadott. Sajnos a remélt folytatásra nem kerülhetett sor. És nem Mármarosi szegte szavát. Másnap ugyanis, amikor az idomár helyére ültetett kaposvári birkózó a porond felé lépdelt, az őt meglátó Zebulon, a láncát tartó Antalek urat maga után vonszolva, brummogva kivágtatott a porondról. Jutási Róbert (Részlet a szerző most készülő „Kacagó somogyi sport’’ című könyvéből.) Dicsőséglistám Törvényszerű, hogy ha valaki sportolók közé keveredik - vagyunk így egynéhányan szerencsétlenek -, az nem kerülheti el a sorsát; előbb vagy utóbb megkapja a saját becenevét. Persze mi, toliforgatók sem jelentünk ez alól kivételt. A bajnoki címeket és kupagyőzelmeket halmozó Pini Kaposvár SE berkeiben Gelle Józsi bácsi áldozatos ténykedésének köszönhetően egyszerűen csak Pini Tónyóként, jobb esetben Haru kapitányként emlegetnek. Egy fokkal jobb a helyzet a kosarasoknál, ahol - nem véletlenül ápolgatom szorgosan a kapcsolatot Monok Tiborral és Orosz Benővel - a Fenyő úr megszólítás dukál. (Talán ha többet foglalkoztam volna velük az év során, nem jutok ilyen költői magasságokba...) A Kaposvári Sparing Box Club főnöke - bár ő ezért a megszólításért ütni tudna - Tesómként szólít. Mit tagadjam, a szerkesztő úr és a szerkesztőkém megszólítás sem esik rosszul (egy nagy vivát az Aranyhordó egység személyzetének és lelkes törzsközönségének!) Időnként kicsúszik egy-egy Fenyő doktor is (üdv a megye legjobb dokijának, dr. Néber Árpádnak), más hely(ek)ről pedig a Gabi bácsi megszólítást érdemeltem ki. (Na igen, az idő nem múlik el nyomtalanul. Egyébként is mondják, hogy a szakmában eltöltött éveket nyugodtan be lehet szorozni hárommal...) Higyjék el, nem a nagyképűség mondatja velem: időnként még más jelzőkkel is megtisztelnek, csak azt nemigen bírja el a nyomdafesték, meg egyébként is jobb, ha nem tud róla a főszerkesztő... Ebben az évben egyébként ígéretemhez híven több sportágba is belekaptam. így például sokat sétáltam (dölyfösen és sértődötten a főnökeim előtt), időnként úsztam (és úsztattam az újságot), néha elszántan futottam (a kutyák elől és a nők után), pályára léptem kispályás meccsen is (a hozzáértők azt mondták, egy nagycsapat is nyugodt szívvel azonnal szerződtethetne labdaszedőnek), s a nyáron a Dráván belekóstoltam a túrakenuzásba, ahol nem borultam (annyit látványosan). Egy nagy bánatom viszont van: még csak fel sem terjesztettek az év fogathajtója címre... Fenyő Gábor Nem mi mondtuk Az év nem csak az emlékezetes nagy sportsikerektől, hanem az úgynevezett nagy „aranyköpésektől” is emlékezetes marad. Ezekből szemezgettünk.- Sajnos tudomásul kell vennem, hogy én csak a világ második legismertebb Mónikája vagyok. - Szeles Mónika teniszező a Bili Clinton, Monica Lewinsky féle botrányról.- Az Osztrák Labdarúgó Szövetség lelki segélyszolgálatának hívószáma mostantól 0905. - a Wiener Kurier című lap így kommentálta az osztrák labdarúgó-válogatott produkcióját, miután Spanyolország 9-0-ra, Izrael pedig 5-0- ra „elgázolta“ őket.- A Német Labdarúgó Szövetség 11 labdarúgást szerető sportembert keres a válogatottba. A jelentkezőknél gömbérzék, küzdeni tudás, taktikai felkészültség előny, de nem feltétel. - A Hamburger Morgenpost című újság megjegyzése a német labdarúgó-válogatott Egyesült Államok elleni meglehetősen kínos 3-0-ás zakójáról.- Még a harmincas években találták ki, hogy négyévente legyenek a labdarúgó-világbajnokságok. Az a rendszer már a múltté; akkor még hajón közlekedtek a válogatottak a földrészek között. - Sepp Blatter, a FIFA elnöke.- Na ne röhögtessenek már! Ez olyan, mintha A1 Capone szponzorálná a rendőrséget. - Paul Köchli kerékpárszakíró reakciója arra a hírre, hogy a Telekom csapata egymillió márkát ad a doppingellenes harcra.- Szinte minden nap egy másik gyönyörű nő kereste fel Tysont. Áhhoz a felhozatalhoz képest a Miss World- választás bányarémek találkozója. - Phil Slavens börtönigazgató Mike Tyson egykori nehézsúlyú ökölvívó-világbajnok látogatóiról. Schumacher a topon A Forma-1 nagy sztárja, Michael Schumacher kereste a legtöbb pénzt 1999-ben a német sportolók közül; a kétszeres világbajnok pilóta összesen 85 millió márka (körülbelül 11 milliárd forint) bevételre tett szert. Ehhez képest a második helyen található nyáron visszavonult teniszező, Boris Becker 10,5 millió márkája „szerény” zsebpénznek tűnik... (mti) Somogyi városok vetélkedője Ki borul ki? Szita Károly, Kaposvár és dr. Sütő László, Marcali polgármestere. „Maguk nyerték a bajnokságot?” Laszczik Iván, a Pini KSE elnöke, Demeter György edző és dr. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter. fotó: lang Róbert 4
