Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-30 / 304. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1999. december 30., csütörtök Kaposvár 5 Kalandvágy hajtotta a misszióba ______Hírek S zivattyúztak A felgyü­lemlett víz keltett tegnap riadalmat az egyik toponári családi házban. A kaposvári tűzoltókat riasz­tották, akik rövid időn belül csaknem tizenöt köbméter vizet szivattyúz­tak ki. (hm) Ünnepi járat A tömeg- közlekedési részvénytársa­ság december 31-én, janu­ár elsején és másodikán a munkaszüneti napokon szokásos közlekedési rend szerint üzemelteti jármű­veit. Holnap egyébként az utolsó járat 16.20 órakor indul az autóbuszállomás­ról, január elsején reggel hat órakor. A jövő évtől pedig több módosítást lép­tet életbe a részvénytársa­ság. (hm) Bár volt horgászengedélye a Desedára, mégis mindig a ti­losban pecázott. Rapsic hor­gászként bringával ka fiká­zott a város határában és él­vezte a kihívásokat Büszke rá, hogy csak egyszer sike­rült fülön csípnie a halőrnek. A hajdani kaposvári gézen­gúz, Fellai Károly felnőttként is a veszélyhelyzetekben érzi magát a legjobban. Huszonnyolc évesen az elsők között vett részt a pesti béke- fenntartó kiképző táborban, majd Okucaniban az IFOR, ké­sőbb az SFOR kötelékében és végül Albániában teljesített szol­gálatot.- Édesapám sokat hajózott. Élvezettel hallgattam, amikor az útjairól mesélt. Csak a család miatt hagyta ott a hajózást. Tőle örökölhettem a kalandvágya­mat. Mert az hajtott, meg a pénz - mondja leplezetlen természe­tességgel. Furcsa, hogy most pi­henhetek. Nem érzem igazán jól magamat a bőrömben, hi­ányzik a megszokott mozgal­masság. Csak a kislányom és a feleségem jelenléte tud a szék­hez szögezni. A fiatalember már hat éve szolgál a katonaságnál. Pestről Szolnokra, majd Jutába került. S közben gépkocsivezetőként, egy egészségügyi missziós cso­porttal megjárta a háború sújtot­ta Albániát.- Csak a tévé kommandós filmjeiben láttam olyan kikép­zést, amilyet mint speciális bé­kefenntartó alakulat kaptunk. Ezt később egy harcászati ki­képzéssel is megfejelték. Megta­nultuk, hogy bizonyos helyze­tekben mi a legmegfelelőbb vi­selkedés, s mekkora lehet az az erő, amit az önvédelemben még alkalmazhatunk. Albániában ugyanis a zsoldosok nyugodt munkáját kellett biztosítanunk. Okucani után ez egy új, mozgal­mas munka volt. Bár mindössze féléves volt a kislányom, nem tudtam nemet mondani, vállal­tam a küldetést. A családom pe­dig hozzászokott, hogy nem na­gyon szólhat bele a dolgaimba.- Hogyan fogadták Albániá­ban a magyar katonákat?- Ott már elsősorban a NATO kötelekébe tartozó békefenntar­tókként kezeltek bennünket. Közvetlenek, barátságosak vol­tak velünk. A gyerekek szalad­tak a gépkocsi után, s mi vizet, édességet, konzervet osztogat­tunk nekik. Iszonyú nyomor volt mindenütt, bár a felső tíz­ezer is képviseltette magát gyö­nyörű házaival, mesés autóival. Az útjaik azonban katasztrofáli­sak, s hiányzott a közvilágítás. A Kreszt nem ismerik, legalább­is nem gyakorolják, ezért életve­szélyes volt közlekedni. Gyalog nem is járnak; autóval, bicildivel és szamárfogatokkal közleked­nek. Két menekülttábor, mint­egy nyolcezer ember között vol­tunk elszállásolva. Orvosaink el­sősorban őket vizsgálták, védő­oltásokat adtak és irtották a tet- veket. A gyerekek annyira elár­vultak, hogy élvezték a vizsgála­tokat, örültek a törődésnek. Mondják: a környéken élő albá­nok eldobták okmányaikat, hogy bejussanak a táborba, s él­vezzék a jó ellátást. Negyvenöt fokos hőségben dolgoztunk. Féléves kintlétre készültünk, de a békekötés lerövidítette ezt az Fellai Károly nehezen viseli a pihente­tő hétköznapokat fotó: török időt. A feleségem a kislányom­mal várt a Ferihegyen. Szólni sem tudtam az örömtől. Jutában folytattam a munkát, s titokban abban reménykedem, megint eljön a nagy pillanat: egy újabb misszió, ahol bizonyíthatok. Várnai Ágnes Pipacs a csuhéfertályon József Tibor és Szekeres János fotó: török anett Álarcéi Szilveszter közeledtével válogatott mesehősök, Mikiegerek és Szörnyella de Frászok, Batman-ek és Macilacik és (időként már nagyon is valóságos) politikusok képmásai várakoznak a mind vidámabb és vidámabb vásárlókra a standoknál. Van itt minden, ami szem-szájnak és a válogatott ízlésnek megfelel. Fújhatjuk, szórhatjuk és dobhatjuk a kellékeket, fejünkre kalap vagy sipka jár, csakhogy mind nagyobb legyen az „ereszd el a hajamat”. Elvégre egyszer élünk, sokat mondok, ha kétszer... De 3000-ben már biztosan nem leszünk valami jó bőrben: igaz, ak­kor majd álarc nélkül játszhatunk Frankensteint. A belvárosban számos árus kínálja portékáit, s amint tapasztaltuk: a korábbi évekénél is nagyobb a kínálat. A fiatalok mellett számos idő­sebb vevő is akad, akik már javában készülnek az évezredfordulóra. Az utolsó rohamot azon­ban csak ma várják az árusok. fotó: török anett A rendőrség most sem számít nagyobb randal írozásra Szilveszteri járőrök Ingyengulyás a népkonyhán Egy mázsa húst ajánlott föl az alsóbogáti vállalkozó Egy mázsa sertéshúst ajánlott föl a kaposvári népkonyha javára Koczka István alsóbogáti vállalko­zó. Az adomány egy részé­ből babgulyás készült, amit holnap délben a nép­konyhán tálalnak föl a rá­szorulóknak. A felajánlás akár ötszáz sze­mélynek is elegendő élelmet jelent, ezért két részben főzik meg a hajlékot és családot nélkülöző, éhező emberek­nek. Az első rész a népkony­hán a szilveszteri babgulyás­ba kerül, amit mindenkinek szeretettel nyújtanak át de­cember 31-én délben.- Szeretem az embereket, és hálát adok az Istennek, hogy ezt a felajánlást megte­hettem. - Koczka István mondta ezt tegnap, amikor az adakozásról kérdeztük. Az Alsóbogáton élő, fűrészüze­met működtető vállalkozó Pócspetriben született, de mi­után további életét Kaposvár környékén kívánja leélni, itt akar segíteni is, ha egyszer megteheti. - Sajnálom a sze­gényeket, és emberi, baráti szeretetből ajánlottam föl, hogy segítek nekik, amint ezt már a falumban is megtettem. Szeretném, ha ezen a nagy na­pon mindenki jól érezné ma­gát a körülményeihez képest. Koczka István, aki a gaz­dálkodással hobbiként foglal­kozik, azt is elmondta, hogy januárban 25-30 kecskéjének a tejét szeretné felajánlani a kaposvári kórház számára, ahol a kislánya is született. B. T. József Tibor csaknem négy év után megvált a Pipacs ut­cai baráti kör elnöki tiszté­től. Leköszönését a munka nagyságával indokolta, amit már nem tud vállalni, egy­szersmind úgy véli, ideje te­ret engednie az új erőknek. Szekeres Jánosnak nem lesz könnyű dolga, ha elődjéhez hasonló sikerekre akar tör­ni, de áll a kihívás elébe: hi­vatásos katonaként nem egy megfutamodós fajta. A Pipacs utcaiak neve ország­szerte sok helyütt ismerősen cseng, s nem érdemtelenül. 1996. június 12-i alakulásuk óta többször tudósított az országos, s időnként a nemzetközi sajtó is eredményeikről, kezdeménye­zéseikről. A köszönőfával hív­ták fel magukra először tágabb környezetük figyelmét: azt gon­dolták, hogy egy elidegenedő társadalomban sem törvénysze­rű, hogy az embereknek isme­retlenül, kontaktus nélkül kelle­ne egymás mellett elmenni. Ez a gondolat nem rekedt meg a „fa szintjén”. A Pipacs utcai na­pok, a jeles ünnepekhez kötődő lakótelepi rendezvények, a par­lagfű-irtás, a Pipacs-szobor, a hősi emlékmű, a játszóház mind része volt az elmúlt négy év közösségteremtő eseményei­nek. Mindezt tagdíjak, rendsze­res bevételek nélkül teremtet­ték, cégek és magánszemély, az önkormányzat sport- és népjó­léti bizottsága, valamint Szita Károly személyes támogatása alapozta meg sikereiket, hang­súlyozzák. Szekeres János a hagyomá­nyok megtartásával, új elképze­lésekkel veszi át a baráti kör szervezését - a leköszönő és az új elnök minderről a tegnapi kö­zös előszilveszteren beszélt a tagságnak. Elmondták, hogy tervezik az egyesületi formára való áttérést. Annak idején Az egészséges Kaposvárért Egye­sület keretein belül, de külön programmal kezdték szervezni a telep életét. Tagjai lettek a Tár­sadalmi Egyesületet Szervezeté­nek, és a meglévő kapcsolatai­kat is tovább építik: jelenleg a Szigetvári utcai és a tüskevári nyugdíjasklubbal, valamint a baranyai alsómocsoládi baráti köméi ápolnak jó kapcsolatot. József Tibor szüíeitől örökölte a környezet és a természet szere- tetét, s az igényt, hogy mindez szebbé, barátságosabbá tehető. Amikor a Pipacs utcába költö­zött, akkor a kétkedők csutafer- tálynak nevezték a területet. Azt gondolta, bebizonyítja, hogy ahol közösség van, ott erő és tenniakarás is van. A semmi­ből hozta létre és nevet szerzett Kaposvár civil szervezetének, s ebben alaposan kidolgozta ma­gát. Jó ideje tervezi, hogy a munka mellett vállalt teher nagy részét átadja egy ama al­kalmas társának. Eddig felesé­ge, két fia és a baráti kör magját alkotó tenniakaró emberek se­gítették, s ezt a hozzáállást ma­ga is megígéri utódjának. Utódja kislányában is látja azt a spirituszt - meri ehhez jó szeme van négy év után - ami a jó segítőket jellemzi. S akikben nem nehéz elhinteni a Pipacs utcaiak hitvallásának magját: te­szek, hogy tégy. B. T. A legtöbben az „évezred buliját” tervezik szilvesz­terre, mert úgy gondolják: az új évezredet különlege­sen kell megünnepelni. A rendőrség viszont úgy véli: átlagos szilveszterre kell számítaniuk. Szilveszterhez „méltatlan” a csend Kaposváron: elmarad­tak a szokásos előszilveszteri bulik, legfeljebb néhány pe­tárda-durranás és eddig egyetlen kitört Zárda utcai ki­rakat jelzi a közelgő „balhé­kat”. A rendőrség most sem számít nagyobb randalírozás- ra, mint általában. Évről évre az a tapasztalat, hogy mindig kevesebb a rendbontás, mint amennyire számítanak. Egy­két sétálóutcái kirakat esik ál­dozatul az éjfélköszöntésnek, de a bedobált üvegeknek, kö­veknek persze ugyanúgy nincs „gazdája”, mint a fel­robbant petárdáknak. Az idén is megerősített szolgálatot tartanak a rend­őrök. Annyival lesz erősebb a szokásosnál, hogy nagy tö­meget várnak a Kossuth térre. Itt viszont jóval a szilveszte- rezők előtt, már 10 órakor fel­vonulnak a rendőri erők, hogy jó előre ki tudják szűrni a „randalírozás-gyanús” jó­madarakat. Ezen kívül egész éjszaka járőrök őrzik a belvá­rosi szórakozóhelyek és a sé­tálóutca környékét. Szemet szúr a szemét A Búzavirág utcai lakosok tegnap a városgondnokság segítségét kérték, mivel az utcát szemétkupacok csú­fították el. A két ünnep kö­zött kevés a konténer, ezért gyakran a kuka mel­lett gyűlik halomba a hulla­dék. Ha a szemetes hamar megte­lik, a lakók a kuka mellé rak­ják a szemetet. S jó ideig ott marad, mert senki nem szál­lítja el. A KVG Rt és a város- gondnokság szerződése a szemetesedények ürítésére szól csupán, és nem a tároló­edények mellé helyezett sze­mét elszállítására.- A lakótelepeken az év vé­gén ez gyakran okoz gondot - mondta Pintér Zoltán a KVG Rt részlegvezető helyettese. - A Búzavirág utcában hétfőn jártunk és elszállítottuk a ku­kák mellé helyezett zacskókat is. A két ünnep között gyak­rabban kéne elvinni a szeme­tet. De a megszokott járaton kívül akkor vonulunk ki, ha a városgondnokság ezt megren­deli. Pintér András, a városgond­nokság munkatársa elmondta: a lakóknak a városgondnok­ságnak kell jelezni, ha a szo­kásosnál rövidebb időn belül megtelt a szemetes. A kérést továbbítják a KVG Rt felé. Ez február végéig lesz így, amikor az összes szemetesedénynek lesz gazdája. Az ünnepek után kidobott fenyőfák elszál­lítása nem okoz gondot, mivel a KVG Rt minden kérés nélkül megteszi. (Szélesi) VÁROSLAKÓK KÉRDEZTÉK Kovács Zoltán, Sávház: - A cseri városrészben, a Már­vány presszóval szemközti több hektáros területen sze­mét és gaz éktelenkedik. Mi­kor teszik rendbe? Gál László, a városgondnok­ság munkatársa: - A város- gondnokság tavaszig rendbe teszi a környéket. Tel. 417-403 - A Kontrássy utca elején a „Megállni tilos” táblánál több autó parkol. Ki ellenőrzi ezt? Csaknem egy éve ott áll egy Wartburg, a kerekeit leengedték. Mit le­het tenni? Gál László, a városgondnok­ság munkatársa: - Intézkedem, hogy a gépkocsit elszállítsák. Akkor is, ha nincs tulajdonosa. A tilosban parkoló autók ellen­őrzése a rendőrség feladata. Moziműsor 4, 6, 8: ÍTÉLETNAP (am.) (3393) Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata (Kaposvár, Kossuth tér 1.) nyilvános egyfordulós pályázatot hirdet a város területét érintő, hirdetésekkel kapcsolatos tevékenységek rendszergazda szerepének ellátására A részletes pályázati kiírás 4000 Ft+áfa befizetése ellenében 2000. január 5-től átvehető az Önkormányzat Vagyongazdálkodási Igazgatósága (Kaposvár, Kossuth tér 1.) IV. emelet 411 -es számú helyiségében. A pályázatok beérkezési határideje 2000. január 25., 16.00 óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom