Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-28 / 302. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP Egyházak élete 1999. december 28., kedd Visszavont kiátkozások, 450 év után A római katolikus és az evangé­likus egyház visszavonta egy­más kölcsönös kiátkozását. Az Augsburgban október végén szentesített megbékéléssel több mint négy és fél évszáza­dos szembenállás érhet véget. Az 1517 óta legvitatottabb kér­désről, az Isten előtti megigazu- lásról már közösen vallják: Egye­dül kegyelemből, Krisztus üdvö­zítő munkájába vetett hit által és nem a mi részünkről meglé­vő bármely érdem szerint fogad el bennünket az Isten és kapjuk a Szentleiket. Gárdonyi Máté zselickislaki katoli­kus papot, Aradi György balaton- boglári evangélikus, valamint Kocsev Miklós balatonszárszói refor­mátus lelkészeket először arról kér­deztük: milyen folyamatokat zár le vagy indíthat el ez a kiengesztelő- dési gesztus? Gárdonyi Máté: - Talán lezárult az a korszak, amikor hitvallások alapján egymással szembenálló fe­lekezetekre szakadt az egyház. Né­hány éve még előfordult olyan meg­határozás, hogy attól vagyok katoli­kus, hogy nem vagyok református vagy épp fordítva. Például a köszö­nésben vagy abban, hogy keresz­tényt mondunk vagy keresztyént. A misén azt mondjuk, könyörögjünk vagy az istentiszteleten azt, imád­kozzunk. Miközben ez ugyanannak a latin szónak két különböző fordí­tása. E különbségtudat odáig erősö­dött, hogy szinte tilos volt katolikus­nak, reformátusnak vagy evangéli­kusnak összeházasodni. A katolikus Zselickislakon az a mondás járta: Szenna felől jön a jégeső... Az embe­rek, akik talán életükben sem talál­koztak reformátussal, ilyen előíté­lettel viseltettek a más vallásával. E korszaknak vagyunk tehát a végén. Aradi György: - Nem egyszerűen vallásbékéről van szó, hanem egy olyan közös nyilatkozatról, amely egyértelművé teszi, hogy a két ke­resztény felekezet közeledik egy­máshoz és az igazság közös megis­merésére törekszik. Főként teológi­ai kérdésekben, mert az igazi kü­lönbségek voltaképpen ebben je­lentkeztek és nem a hit gyakorlatá­ban. Új felismerés az, hogy a tanítás­beli különbségek elenyészőek. Kocsev Miklós: - Az augsburgi ak­tus egy párbeszéd kezdetének a jele, s egyben az évszázados viták elren­dezése. A múlt sérelmeit és hibáit mind a két fél próbálja feldolgozni. Bár a református egyház nem része­se ennek az egyezségnek, az enyhü­lés hatásai és a párbeszéd kiterjed­het a mi egyházunkra is. Abból kiin­dulva, hogy a világbéke elképzelhe­tetlen a világvallások békéje nélkül, számomra ez azt is jelenti, hogy a keresztény felekezetek közti kien- gesztelődés, a hívő emberek közötti testvériség érzését erősíti.- A magas egyházi szinten kötött vallásbéke mennyi idő alatt változ­Gárdonyi Máté katolikus pap. 1970-ben született. 1995-ben vég­zett Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A kaposvári nagytemplomban volt káplán, majd 1997-től Rómában a Pápai Gergely Egyetem egyháztörténeti fakultásán tanult. 1999-ben teoló­giai doktori címet szerzett. Egy éve plébániai kormányzó Zselickislakon. Négy falu: Zselickislak, Zselicszentpál, Simonfa és Töröcske papja. tathatja meg a hívő emberek beideg­ződéseit, előítéleteit, különállását? Gárdonyi Máté: - Az ökumené, azaz az egyházak közötti egység ke­resése rég elkezdődött a közembe­rek szintjén is, hiszen a magyar csa­ládok jelentős része többvallású. Az emberek zöme már nem veszi figye­lembe párválasztáskor a felekezeti hovatartozást. Most azt kell tudato­sítani, hogy az egyház ezt nem is kö­veteli meg. Nehezebb arra válaszol­ni, hogy mikor hatja majd át a hívek szemléletét az a felismerés, hogy tu­lajdonképpen ugyanazt tanítjuk, csak más szavakkal, eltérő szöveg- összefüggésben. Kényes feladatokat ró ez például a hitoktatásra. A fele­kezetek szétválását például fájdal­mas eseményként kell értékelni. A mai helyzet kapcsán mégis inkább a sokszínűség értékeit kell felmutatni, s mindazt, ami összeköt. A korábbi­akban a különbségek kaptak hang­súlyt, most egyre inkább azt kell föl­fedeznünk, hogy közös az öröksé­günk. Aradi György: - A kiengesztelő- désnek belsővé kell válnia vala­mennyi helyi közösségben. Híveink körében azt kell tudatosítanunk, hogy 2000 éves közös múltunk sok­kal inkább összeköt, mint elválaszt. Olyan alkalmakat kell teremtenünk - túl a rendszeres ökumenikus ima­héten -, ahol közösen élheti át ró­mai katolikus, református és evan­gélikus mindazt, ami ebben a nyilat­kozatban is közös. Bálátonboglári új templomunkban például már gya­koriak az ökumenikus szervezésű, Kocsev Miklós 1953-ban szüle­tett. A Budapesti Teológiai Akadé­mián 1978-ban végzett. Tíz éve Balatonszárszó református lelké­sze. zenés közösségteremtő alkalmak. Kocsev Miklós: - Augsburg szelle­mének gyakorlattá kell válnia a leg­kisebb somogyi faluban is. Hogy ez mikor következik be, az egyebek közt attól is függ, hogy a felekezetek papjai miként viszonyulnak egy­máshoz, mennyire toleránsak. Az évek során ez eljuthat akár odáig is, hogy egyre több közös vallásgyakor­lási alkalom születik. Ahol a hívek egymás mellé ülnek a padokban, ott a napi életben is előbb szót értenek. Jó példa volt erre a november eleji gyékényesi találkozó, ahol az egyhá­zak képviselői jól érezték magukat egymás társaságában. Ha ezt a pozi­tív érzést ki tudják sugározni, abból a hívekre is ható önmagát fokozó „térerő” lehet.- Az ökumenizmus szelleme való­ban erősödik, a katolikus és protes­táns hívek azonban még gyakran ál­lítják pellengérre a másik vallást. A katolikus a reformátust nyakasnak tartja, túl puritánnak, s úgy véli, templomaik egyszerűsége méltatlan Isten dicsőségéhez. Ugyanakkor a re­formátus szemére veti a katolikusok­nak az üdvözülés „megválthatósá­gát”, azt is, hogy a bűnök miatti ve- zeklés során az imádkozás válik büntetéssé vagy például a Mária- kultuszt. Úgy teszik föl a kérdést: miért kell - mintegy közvetítőként - az anyához imádkozni, hogy a fiú­hoz szólhassunk? Miért ne lehetne közvetlenül Istenhez imádkozni? Gárdonyi Máté: - A mostani pár­beszéd az egyházak között a teoló­gia nyelvén folyik. A hasonló sztere­otípiák ott nem kerülnek szóba. Sa­ját híveink körében viszont nekünk ezekről is beszélnünk kell, rávilágít­va, hogy nem ezek az előítéletek je­lentik a másik közösség lényegét. Például a templomok puritán jellege korántsem a katolikusokkal szem­beni protestáns sajátosság. Itt csu­Aradi György 1970-ben született. Budapesten és Chicagóban vég­zett teológiai tanulmányokat. 1997-ben avatták lelkésszé. Azóta Balatonboglár, Hács és Somogy- vámos evangélikus lelkésze. pán kétféle hagyomány, illetve templomelképzelés különbözőségé­ről van szó. A középkori ciszterci szerzetesek építészete semmilyen díszítést nem tűrt meg a templom­ban. Ugyanakkor például a szennai református templom - bár arcábrá­zolások nincsenek benne - rendkí­vül díszes. Ami a Mária-tiszteletet il­leti, annak bizonyos kifejeződési formái a feudális társadalomképhez kötődnek. Ahhoz az elképzeléshez, hogy a királyhoz sem lehet csak úgy odajárulni, hanem különböző köz­vetítőkre van szükség. Hasonlókép­pen Isten anyján át az Istenhez. Mindez egyes kifejeződési formái­ban nem katolikus vonás, csak feu­dális hagyomány. Másrészt persze a Szentírásban is különböző hagyo­mányok vannak: az Isten nem jele­nik meg feltétlenül, hanem angyalai, követei útján közvetít valamit az embereknek.- Az augsburgi nyilatkozat arról is szól, hogy a hívői buzgólkodás nem biztosítja feltétlenül az üdvözülést.- Amikor a katolikusok azt mond­ják, fontosak az emberi jócseleke­detek, azt nem úgy értik, mintha Krisztus egyedülvaló keresztáldoza­ta mellé még más áldozatocskákat is helyeznénk, amelyek azt kiegészí­tik. Csak arról van szó, hogy az em­ber előkészülhet erre a kegyelemre, Isten megigazító tettére. 450 év után felismertük, hogy félreértettük egy­mást. Mi, katolikusok azt hittük a lutheránusokról, hogy egy passzív embert tételeznek fel, akinek nem kell semmit tennie, csak hinni, és aszerint üdvözül. Kiderült, hogy a hitből náluk is fakadnak tettek. Más­részt evangélikus testvéreink is föl­ismerték: mi sem jócselekedetekért várjuk a megüdvözülést, ezek pusz­tán a hit gyümölcsei. Végül is tehát ugyanazt mondjuk, csak másként. Aradi György: - Az évszázadok során zajlott vallás vitáknak pozitív eredménye is volt, hiszen a római katolikus egyház is formálódott. A 16. században létezett frontvonalak sokat változtak. A katolikusokról mi sem tartjuk már azt, ami csak az ak­kori képet tükrözte. Ma már nyoma sincs például a bűnbocsátó cédu­láknak. Ez a lelki kincsekkel gazdál­kodó egyház hatalmi visszaélése volt, ám ezen rég túljutottunk. Mos­tanra a hangsúly a közös kincsünk­re, a Szentírásra, valamint a közös keresztény hagyományokra került. Arra, hogy ezeknek a segítségével miként tudunk választ találni a ma kihívásaira. Az úgynevezett Mária- kultusz gyakorlata is árnyaltabbá vált... Jó, hogy minderről párbeszéd zajlik.Sokszor ugyanazt a hittartal­mat különböző nyelvi eszközökkel fejezzük ki. Az egyik felekezet szó- használata azonban rendre lefordít­ható a másikéra. Ez számomra azt jelenti, hogy a kereszténység kellő­en gazdag: sokféle út, hagyomány és színárnyalat jelöli ki ezt a nagy családot. Kocsev Miklós: - Sokak szerint a római katolicizmushoz az evangé­likus egyház sokkal közelebb áll - liturgiájában, istentiszteleti gya­korlatában -, mint a reformátusság az evangélikusokhoz. A három egyház között valamiképp mégis az evangélikusok állnak középen. Ők tehát akár a híd szerepét is be- tölthetnék majd a katolikusok és reformátusok között. A múlt ren­dezésének korszaka után az igazi kérdés az: milyen lesz a jövő egy­háza? Létrejön-e a három felekezet valamiféle szövetsége? Egyesek szerint a jövő egyházában fontos lesz a szakramentalitás: az Isten mint szent, aki odafigyel az ember­re. S fontos szerepe lesz a szónak, amellyel továbbadjuk ezt a tartal­mat. Az eddig épült falak viszont nem lesznek fontosak, csak az, hogy mi, emberek hogyan lépünk közösen tovább.- Miként hatott a megszületett val­lásbéke az idei karácsony hangula­tára, a hívek érzületére? Gárdonyi Máté: - A kiengesztelő- dés hosszú folyamatának e mostani jelentős lépése minket, magyarokat különösen közelről érint, hiszen ná­lunk az evangélikus egyháznak is nagy hagyományai vannak. Más­ként lehet úgy ünnepelni, hogy tud­juk: közelebb kerültek egymáshoz, akik ugyanazt ünnepük. Aradi György: - Az eddigi kará­csonyokat is meghatározta, hogy a gyülekezetünkhöz tartozók család­jában rendszerint más vallásúak is vannak. Ettől a karácsonyi alkalmak eleve ökumenikus jellegűek. A kará­csony a legegyetemesebb ünnep, amelynek üzenete tovább erősíti az Augsburgban szentesített folyama­tot. Amikor Krisztusra tekintünk, minden felekezeti határ feloldódik és ledőlnek a százados falak. Bíró Ferenc Biztonságos befektetés papírforma szerint A PostaBank Megújuló betét nemcsak kényelmes, de biztonságos megtakarítási lehetőség, amellyel mindig bejön a papírforma. A névre szóló befektetés biztonságáért írásos bizonylat kezeskedik. A Megújuló betét váltható a Post aBank fiókjaiban, kirendeltségein és valamennyi postán. O Post aBank és Takarékpénztár Rt. Megújuló betét í t

Next

/
Oldalképek
Tartalom