Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-24 / 300. szám
I 12 X SOMOGYI HÍRLAP 4Karácsony _\V//_ 1999. december 24., péntek Elszakadt gyökerek... (Folytatás a 11. oldalról) Akkor is, ha megkeresztelték, akkor is, ha jobboldali, nem is beszélve a többiről... - folytatta gondolatait a püspök. - Azt jelenti, hogy értelme elhomályosul, akarata rosszra hajló, magánerőből nem tud bocsánatot kérni, nem tud szentként viselkedni, ha egyszer az nem született vele. Egyetlen ember, akiről valljuk, hogy léte első pillanatától kezdve szent, Jézus Krisztus édesanyja volt a bol- dogságos szűz . Ilyenből azonban nem sok van a magyar parlamentben, de máshol sem.- A Szent család vasárnapján kézbe vehetjük a Magyar Katolikus Püspöki Kar családról szóló körlevelét, amelynek munkálataiban a püspök úr is részt vett. Miért az ünnepre időzítették a megjelentetését?- A világegyházban nem elszigetelt a magyar tragédia. Egész Európa meghátrál az élet csatájában. A nagy nemzetek, a németek, a franciák, az angolok is pusztulnak. Mindegyik retteg attól, hogy elveszíti a történelmét, a karakterét. Innen erednek a heves, durva, fundamentalista mozgalmak, az idegengyűlölet, a kirekesztések, s az amerikai kultúra és a globalizáció elleni tüntetések. Magyarország is benne van ebben a folyamatban. Soha nem volt ilyen méretű népességcsökkenés mint most. Ezt nem magyarázza a szegénység, hiszen ennél jóval szegényebbek voltunk, amikor felfelé ívelt a népességszám. Elképesztő a szétesés. Az alapok régen szétmállottak, az abroncsok lepattantak, a gyökerek elszakadtak. A hit már folklórszinten sincs meg. Mintha ennek a védtelen népnek fészkéből kergetnénk ki a repülni még nem tudó madárkát, vagy a csigát piszkálnánk ki a házából. Ez a nyúzott bőrű ifjúság Aids-felvilá- gosítás címén kapja az újabb tippeket a szexorgiákra és -technikálu-a. Politikailag is becsapják a fiatalokat. Tudós emberek beszélnek homlokegyenest ellentéteseket a nemzet eredetéről. Nemhogy valami összefogás történne, sőt, mintha még felekezetek között is éreznék egy számomra teljesen szokatlan széthúzást és egymásramutogatást ennyi sok éves egységmunka után. Szinte komikus már a bíróságok túlterheltsége, a börtönök őrizhetetlensége. Ebben az eszeveszett világban kötelességünk felhívni embertársaink figyelmét: újból kell kezdeni Magyarországot. Nem az alkotmány átírásával, ingatlanok visszaszerzésével, hanem a szívek, a fejek cseréjével. Ez a magzati élettel, a születéssel kezdődik. A család az új Magyarország fészke. Aki ennek az országnak az asztalára le akar valamit tenni, az a családról alkosson maradandót. Aki védeni akarja, az ne más országban, hanem a szülőszobában, az iskolában és a hittanórán védje. Ezek köré kell védőháló. Végső időket élünk, semmit nem lehet tovább pazarolni, már a mínuszból kellene a nullára visszajönni. Ilyen akusztikában készült két éven át a körlevél, megszólítva az ország legjobb szakembereit. A szociális körlevél folytatása ez. Ismét várható, hogy meghökken az ország, mert a társadalom elvárja, hogy a gap a maga templomában papoljon. Úgy, ahogy annakidején a párttitkárok és a szovjet központi bizottság tagjai diktálták. Megrökönyödtek attól, hogy mi kimerészkedünk és máshoz is hozzászólunk, mint amit elvártak vagy engedtek nekünk. Márpedig Jézus Krisztus háztetőkre parancsolt bennünket, és a világ végéig. Az egész embert jött menteni és a világ számára hozott használható, egyetlen járható programot. Ebbe torkollik, virágzik a világ összes hite és vallása. A buddhisták fátyolszerű megfejtése, a zsidóság ősi várakozása, az iszlám radikalizmusa itt csúcsosodik ki, s tér magához, hogy az ég a földdel személyesen találkozik. Ettől van az, hogy az ember személye felértékelődik, a család drága, az élet szent, és tele vagyunk reménynyel.- Készít-e valamilyen számadást az év végén?- A polgári év végén nem szoktunk számadást csinálni. Kisközösségekben viszont megbeszélgetjük a világ dolgait. Országszerte kedvesek ezek a szilvesztereink. Nem duhajkodunk fékevesztetten hanem nagy beszélgetés, hálálkodás, közös ima és vacsora a program, aztán játék és tánc. A homo sapiensnek nem feltétlenül kell állattá válnia és négy lábra ereszkedni azért, mert közeledünk az ítéletünkhöz.- Milyen az egyházmegye állapota?- Minden menetrend szerint megy. Az ördög egyre szemtelenebb, a lakosság pusztul, a papok öregszenek, a fiatalok lelkesednek. Aki megtér, az könnyek között és sokkal mélyebben, mint régebben, és a közösségeket már nem a hagyományok, hanem az élmények kötik össze. Mondhatom azt is, hogy egyenletes tempóban zuhanunk, de ennek a fordítottja is igaz: akik nem pusztulnak, azok egyre jobban virágoznak.- Amikor hat éve beiktatták a tisztségébe, azt mondta: szeretné, ha a püspöki székházban püspöki diszkók lennének. Kevés ilyen mulatság volt, hiszen a papi rekollek- ciókon, lelkigyakorlatokon és a KÉSZ-üléseken kívül kevés rendezvény színhelye a nagyterem.- Való igaz, de kevés volt az idő. Bevallom: még mindig nem ismerem ki magamat a saját házam táján, és a városon sem igazodom ki egészen. Amikor a szívem teljesen kitártam, akkor a bizalmammal sokan súlyosan visszaéltek, fájó sebeket okozva. Számtalanszor ráébredtem, hogy egyedül vagyok, ami mérhetetlenül fájt. Mindenki ódzkodna újabb támadási frontokat nyitni. Még mindig várom az igaz barátokat, a munkatársakat, a használható ötleteket, de át kell gondolni az egészet anyagilag is. A székház egy elég rideg hivatal, ahonnan menekülök. Csak néhány órát töltök itt. Máshol szoktam dolgozni, és járom a terepet. A hivatal pénteken délután bezár és hétfő reggelig egy elvarázsolt várkastély. Ha a ház nyüzsögne az alagsortól a tetőtérig, akkor több alkalmazottat kellene felvenni. Nomádként élek, kicsit rabnak érzem magam ebben a házban - hétvégén még az étkezésem sincs megoldva - , de remélem, előbb-utóbb a Szentlélek kihoz ebből a csapdából és bekövetkezik az, ami mindig az álmom volt: az egyházi épületek legyenek közkutak, jó értelemben vett szolgálati lakások, amit közösségi szolgálatra kapunk. Egyébként azt tervezzük, hogy megnyitjuk a házat idős papok szociális otthonának, hiszen ilyen intézményünk nincs. A szentév kapcsán pedig a zarándoklatok egyik továbbképző egysége a nagytermünkben működik majd. Lőrincz Sándor Elképesztő a szétesés Az alapok régen szétmállottak A család drága, az élet szent és tele vagyunk reménnyel A betlehemi bölcső Az utóbbi napokban egyre többen elevenítettek fel a betlehemezést. Taszáron az amerikai légibázison mindezt élő szereplőkkel illusztrálták, nagy-nagy sikert aratva a katonák és a civilek között. A falvakban még ma is szokásos a kis betlehem készítése. fotó: török anett Vitéz Mihály somogyi karácsonya Ideiglenes tanárnak hívták meg Csokonai Vitéz Mihályt - kétszáz évvel ezelőtt - a csurgói gimnáziumba. Először a tanév végéig, majd szüretig. S 1800 tavaszáig maradt. Már egy héttel Csurgóra érkezése után így írt Csokonai: „Úgy élek, mintha minden pertzben el kellene költöznöm.” Megbecsülte, hogy maradhatott; először csak a tanév végéig, majd a szüretig. A kiszemelt tanár, Császári Lósy Pál ugyanis hitegette az egyházmegyét, de nem érkezett meg. Mégis novemberben kezdődött Csokonai csurgói professzorságának legsikeresebb szakasza. A tanárát Debrecenbe is elkísérő tanítvány, Gaál László visszaemlékezése szerint akkor kezdett magyar verstant tanítani. Csépán János alsoki lelkésztől gyertyát, tüzelőt kért, hogy ne kelljen sötétben dideregnie. Egy- egy jó vacsora reményében alkalmi verset írt, mint a Kata napra címűt Paizs tiszttartó feleségének. Tanítványai december közepén karácsonyi vakációra mentek, Csokonait pedig Pálóczi Horváth Ádám, a neves dalköltő hívta meg névnapjára a ma már Csurgóhoz tartozó Alsókba. Csokonai természetesen verset vitt magával. Ebben a „kies magyar Helikon szűk paradicsomának” Adámját látja az egykori debreceni atyai jó barátban. Egyiküket sem becsülik értékük szerint. A közös alsoki karácsony után Nagybajomba mentek; Sárközy Istvántól föl kellett vennie 25 forintot, kosztja egy részének kifizetésére. A csurgói református iskola nagykönyvtára őrzi a nyugtát. S amikor három hónap múltán kilencedfél havi szolgálatáért 80 forint fizetést szavaztak meg számára, nyüvánvaló, hogy ezt a 25 forintot is levonták belőle. Tudjuk, Csokonai a fizetését föl sem vette. Két forinttal a zsebében vágott neki - gyalog - a debreceni útnak, „tudván a traktusnak tagadhatatlan szegénységét”. Horváth József Vetni naponta kell, aratni nem... (Folytatása 11. oldalról)- Kezd-e új életet január elsején ?- Nem. Élem tovább a régit. Amúgy is kérdéses, új pályára kerülhet-e bárkinek az élete pusztán azért, mert egy jeles naptári dátumhoz érkeztünk. Szerintem új életet akkor lehet kezdeni, ha a felhalmozódó élettapasztalatok megérlelik a változtatás igényét és kényszerét. Ám ez esetben akkor is, ha épp 2013. április elsejét írunk. Különböző típusú emberek vannak. Sportpéldával élve találunk rövid-, közép- és- magamat ide sorolom - hosszútávfutókat. Az utóbbiak közül, aki mindjárt a rajt után az élre kívánkozik s végig senkit nem akar maga elé engedni, az meglehet, épp a hajrában, elveszítheti a versenyt. Olykor ritmust kell váltani. Hogy mikor, azt csak menet közben érzi a futó. Ez esetben viszont nem halogathatja a változtatást egy percig sem. Ami engem illet: jelenleg nem látok okot arra, hogy megváltozzak. Ilyen változtatást sürgető jeleket sem önmagámban, sem a környezetemben nem éreztem.- Közismert hogy megye- szerte sok eseményen vesz részt. Igénye van arra, hogy mindenütt ott legyen vagy mindenhol igénylik a jelenlétét?- Mind a kettő. Egyrészt ha nem érezném, hogy ezt várják tőlem, hogy őszintén hívnak, ha nem kapnék visszajelzéseket, hogy jó úton járok, aligha vettem volna részt az idén csaknem 400 vidéki programon. Másrészt ez a fajta aktivitás az önmagámmal szembeni követelményeimből is fakad. Azt tartom ugyanis, hogy a feladatokat nem lehet megtalálni itt, az irodám elefántcsonttornyában. Mást tartanék fontosnak és másként döntenék, ha csak közvetve jutnának el hozzám az információk, ha nem szereznék közvetlen benyomásokat. Igényem van arra, hogy ha fölveszem a telefont, a 244 somogyi polgármester bármelyikének arca megjelenjen előttem, amíg beszélünk. Ha 48 intézményünk valamelyikének vezetőjével tárgyalok, jó, ha tapasztalatból tudom az ott dolgozók körülményeit, gondjait. Egyes politikusoktól eltérően én nem a pozíciómból akarok élni, hanem az élő kapcsolataimból, abból, hogy folyamatosan érzékelem a megoldandó gondokat.- Nagy energiával, sokat dolgozik. Javára írják-e majd utólag ezeket az erőfeszítéseket? Evek múlva jobb lesz-e ettől a megítélése?- Ezen soha nem gondolkodom. Legjobb hitem szerint végzem a munkámat. Ha valaki tisztességgel, szorgalmasan teszi a dolgát, nyugodtan belenézhet a tükörbe. Az is valószínű, ha egyszer mérlegre kerül a tevékenysége, mindezt nem ellenében fogják fölemlíteni. Az azonban, hogy erőfeszítéseit végül is a javára írják, már csak az élet nagy ajándéka. Emberi ars poétikámnak tekintem a József Attila-i gondolatot: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis./ Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.- Föl tudná-e sorolni öt elődjét?- Sugár Imre, Böhm József, Kolber István, Tömpe István még alispánként és László... Az ö keresztnevére nem emlékszem.- Ha valaki 20 vagy 50 év múlva ugyanezt a kérdést kapja, fölsorolja-e majd az ön nevét is?- Ezt majd az idő dönti el. A fő kérdés nem az, hogy egy embernek eszébe jutok-e majd, inkább az, hogy ha egyszer átadom a helyemet, a lehetőséget másnak, azt mondhatom-e magamnak: ez jó mulatság, férfimunka volt. 11. éve állok ezen a poszton, s azért remélem, hogy mindaz, ami ez idő alatt történt, talán nem múlik el nyomtalanul. Sohasem hihetjük viszont azt, hogy a nap velünk kél és velünk nyugszik.- Most mindenki boldog új évet kíván, Önnek mi jelenté a boldogságot a családi életben?- Nálunk a családban a legnagyobb ajándék most az egészség lenne. Anita lányom férje súlyos beteg. Nagyon sok mindent odaadnék azért, hogy az ő egészsége visszatérjen.- Nem tart-e attól, hogy később megbánja, amiért a közügyek miatt olyan sok időt töltött távol a családtól?- Remélem, ezt a család sem bánja. Megértenek. Minden sikeres vagy aktív ember mögött kell legyen egy őt támogató, ki merem mondani - s talán senki nem érti félre - egy őt csodáló környezet. Ha ezt az erőt adó sugárzást nem érzi nap mint nap, akkor az életpálya zátonyra fut. Azok a percek, órák, napok, amelyeket együtt tölthetünk, a közös élmények az élet legszebb ajándékai. Azért is olyan értékes mindez, mert nem túl sok jut belőle. Fontosak a közös családi ünnepek is, amikor erőt tudunk meríteni a másik erejéből. Ha például Judit lányom azt érzi, hogy a sportsikereihez szükséges lemondást és energiát, nem a családtól veszi el. Ellenkezőleg, ezzel a család is gazdagabbá válik. Ha osztozunk a boldogságában, szívesen vállalja az erőfeszítéseket minden nehézséggel együtt. Bíró Ferenc Nem látok okot arra, hogy megváltozzam i i
