Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-18 / 295. szám

1999. december 19. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Magyarok és amerikaiak kö­zösen építették föl a taszári légi bázis szom­szédságában Betlehem váro­sát. A kará­csony előtti na­pokban több al­kalommal mu­tatnak be itt ze­nés bibliai játé­kot korhű jel­mezekbe öltö­zött katonák, élő állatokkal. Céljuk az volt, hogy e különle­ges alkalmak révén az ameri­kaiak és a helyi lakosság együtt ünnepel­hessenek. 1B 0 bl bjh. ©ifi rIl öíSJZjBíX^dxí- A szavam is elállt attól, amit itt láttam. Mintha meg­elevenedett volna a bibliai történet -mondta Egerszegi Pétemé taszári nyugdíjas.- Korábban nálunk a faluban is voltak házról házra járó betlehemezők, ám most már csak a templomban, az éjféli misén idézik fel Jézus szüle­tését. Az idén a kisunokám is szerepel majd ott.- Miként értesültek az élő betlehemi játékokról?- Az amerikaiak minden­kit meghívtak. A taszári tv adásában is, sőt személye­sen is. Nekem is több isme­rősöm van köztük. Beszélni nem tudunk ugyan, de min­dig integetnek, ha csak vé­gigmennek az utcán. Töb­ben közülük már magyarul is tudnak néhány szót. Szó­val hamar híre futott, hogy valamire készülnek. Akkor kedveltem meg őket, mikor az első télen megérkeztek, s pár nap múlva, karácsony­kor a templomban már ve­lünk együtt imádkoztak. Az­óta minket, nyugdíjasokat is többször meghívtak a bázis­ra, s nemegyszer bevitték és megajándékozták a gyereke­inket is.- Kétszer is voltam bent a bázisukon, és mindent meg­mutattak - így Varga Lajosné. - Azt tapasztaltam, hogy barátságosak és tiszte­lettudóak. A héten sokat dol­goztak, hogy ez a Betlehem felépüljön, s láthatja, nem­csak maguknak csinálták. Erica Fraga 20 éves hadi- tudósító közlegény a három királyok egyikét alakította a bibliai előadásban.- Azt szerettük volna, ha közös élményben osztozha­tunk a helybeli polgárokkal. A katonák, akik hetekig csak a szolgálati helyüket és társaikat látják, igénylik, hogy a falakon kívüli világ­gal is találkozzanak. Ameri­kában amúgy hagyományo­sak a hasonló karác­sonyközeli események. En­nél jobb módot aligha talál­hattunk volna, hogy a civi­lek százaival együtt ünne­peljünk. A nagyszabású rendez­vények ötlete Neal Wade-től származott. Az alezredes 22 éve tábori lelkész, s ez idő alatt Guatemalától Ausztráliáig, sőt Oroszor­szágig a világ csaknem min­den részén szolgált. A híres prédikátor, Billy Graham tiszteletes segítője volt ka­nadai hittérítése során.- A családtól való távollé­tet a legtöbb katona általá­ban úgy fogja föl, hogy ré­sze a munkájának - mond­ta. - Ilyenkor, karácsony kö­zeledtével azonban mégis­csak valamennyiüket meg­viseli a társaságban is rájuk törő magány. Vannak, akik külön kérik, hogy osszák be őket szolgálatba, mások szí­vesen vesznek részt az ilyenkor már hagyományos jótékonysági rendezvénye­ken. Mások gondjában osz­toznak, hogy a magukéról megfeledkezhessenek. Emellett ilyenkor többen vannak jelen az új kápol­nánkban is valamennyi kö­zös imádságon. Próbálják megőrizni lelkűk békéjét, ami olykor alig könnyebb, mint a délszláv béke fenn­tartása.- Melyik volt a legemlé­kezetesebb katonakarácso­nya?- Rossz emlékem, amikor a Vietnamban harcolt fiúk­nak hirdettem az igét. Az a karácsony tele volt szoron­gással, a háború testet-lelket roncsoló döbbenetével. A katonák egy része úgy érez­te, távolt került tőle az Is­ten. Azt hiszem, a legszebb karácsonyom az idei lesz, hiszen ilyen nagyszabású s reményem szerint léleküdí­tő program szervezésében még soha nem vettem részt. A civil lakossággal közösen ünnepelhetjük most a kará­csonyt, s Istennek hála, bé­kében. Pintér Zoltán ezredes, a Kapos Bázisrepülőtér pa­rancsnoka szerint a tisztele­tes mellett Bndvig János, a bázis gazdasági vezetője volt a kezdeményezés mo­torja. Az ő állatai szerepel­nek az élőképekben, s hogy mindaz, ami itt látható, va­lóban a 2000 év előtti Betle­hemet idézi, az ő munkájá­nak köszönhető.- Neal Wade egyszer meglátogatott a tanyámon. Látta a bárányokat, a lova­kat, a szamarat, s hogy min­den rendelkezésre áll, amire e régi álma megvalósításá­hoz szükség lehet. Azt mondta, szebb karácsonyi ajándékot aligha adhatnánk a gyerekeknek és a környék­beli felnőtteknek, mint ezt az élményt. Azóta tapasztal­tam: igaza volt. A gyerekek megsimogatták a kisbá- rányt, a szamarat. A pászto­rok táskájából szaloncukor is előkerült. Az arcukon lát­tam, nincs az a csoda joy­stick, ami ezzel fölért volna. Együtt építettük ezt a Betle­hemet, ám nyomát sem lát­tam a kivagyiságnak, amivel az amerikai katonákat időn­ként vádolják. Nem akartak ezzel semmit fitogtatni, csak alkalmat teremteni az együttlétre a civilekkel. Lel­kesen készültek, és én igye­keztem segíteni nekik, mert ez valami olyan, ami kell az embereknek. A kukorica­csuhétól a nádig csak termé­szetes anyagokat használ; tunk. Ezért is sikerült olyan hitelesre minden. A bibliai játékokon túl jó néhány adventi esemény zajlott a napokban a bázi­son. Az amerikai katonák iskolák, nevelőotthonok gyermekcsoportjait fogad­ták, és maguk is ellátogattak több intézménybe. Shawn K. Scott, Panamavá­rosból származó postaszolgá­latos őrmester önfeledten ját­szott a somogyvári nevelőott­honból jött gyerekekkel.- Percek alatt megszeret­tem a kis Zsanettet, mert azt éreztem, hogy a gyerek­seregből ő az, aki a legin­kább rászorul a szeretetre. Többször magam jelent­keztem a nevelőotthonok­ba, iskolákba látogató cso­portjainkba. Nem jótékony­kodásból, hanem mert az ilyen alkalmak nekem leg­alább annyi örömöt adnak, mint a gyerekeknek, akik­kel mókázom, focizom. Még nincs saját családom, de ha februárban hazauta­zom, első dolgom lesz, hogy megkérem a barát­nőm kezét. Szeretnék mie­lőbb saját családot. A kö­vetkező karácsonykor, re­mélem, már mi is egy kis­ded születését várjuk. Bíró Ferenc Száz felett villant a vaku A legfiatalabb gépkocsivezető alig múlt 13 éves, a leggyorsabb jóval száz felett hajtott lakott területen, s akadt olyan is, aki egy órán belül kétszer bukott meg. Somogybán több közúti rekord született: noha nem biztos, hogy a Guiness-féle kü­lönlegességek közé kerülnek, az összes eset így is érdekes, s nem utolsó sorban tanulságos. A dél-somogyi borutak mentén gyakran tartot­tak közúti ellenőrzést. Különösen a szüret ide­jén, s több eredményes akciót jegyeztek fel. A krónikák mégis egy kerékpárost emelnek ki, aki alaposan a pohár fenekére nézett. A szonda 3,98 ezreléknyi alkoholt mutatott, ám ennek csaknem másfélszeresét fogyasztotta az a férfi, aki egy baleset következtében halt meg. Állító­lag jó ideig vitatéma volt: ha az illetőt nem ütik el, akkor talán az alkohol végzett volna vele... Nincs megbízható magyarázat, akár csak arra az esetre, ahol egy tinédzser fiút, illetve család­ját vonták felelősségre. Egy rozzant autót állí­tottak le a rendőrök, amit egy alig 13 éves srác vezetett. A szülők először nem is értették, mit akarnak. Hiába magyarázták el, hogy jogosít­vány nélkül, ennyi idősen nem szabad vezetni, ők mégis tovább értetlenkedtek. Egyöntetűen állították: a nagyfiú vezet a legjobban a család­ban. Természetesen megindították az eljárást, s úgy tűnik, jóidőre elvették a kedvét az autózga- tástól. Egy másik 15 éves fiút is felelősségre vontak. Jogosítvány nélkül, ittasan akarta ve­zetni az autót. Csakhogy nem sajátította el a ve­zetés fortélyait, s így a kocsi tulajdonosának ■ kellett közbeavatkoznia, aki mellette ült az anyósülésen. A férfi váltotta a sebességet. A fur­csa páros ténykedése egy idő után azonban szemet szúrt másnak is, különösen azután, hogy egy másik autóval koccantak. Eliszkoltak a helyszínről, de nem jutottak messzire, mivel egy arra járó megjegyezte a rendszámot, s ké­sőbb beazonosították a járművet. Az autósokat két nagy csoportra lehet oszta­ni: aki betartja a sebességkorlátozást, a másik nem. Ez utóbbiak viszont biztosak abban, hogy a traffipax ellen lehet védekezni. Többen CD-lemezt akasztanak a visszapillantó tükör­re, más az elektromos ketyerékben bízik, má­sok viszont a szembe jövő autós éleslátásában reménykedik. Mármint hogy észreveszi a mé­rőautót, és időben jelez. Időnként viszont elő­fordul, hogy csökken a reakció idő és csak a rendőri jelzést lehet észre venni... Marcalinál így járt egy fiatalember, aki több mint 110 kilo­méteres tempóval gurult be a lakott területre. Korábban Igáiban szűrtek ki egy fiatal autóst, aki hasonló sebességgel hajtott. A legpeche­sebb talán az a férfi volt, akit kétszer mértek be egy óra alatt. Több mint 80 kilométeres sebes­séggel suhant el a traffipax előtt, s a számítógé­pes összekötettés azonnal fényt derített a nem mindennapos pechre. (Harsányi) A Mikuláshoz álomvonattal- Milyen nagy víz! - kiáltott föl a szomszéd ülésen a kisfiú.- Ez a Duna! - javította ki a mellette ülő.- Ugye szép a Duna? - szegez­te nekem a kérdést a csillogó sze­mű pöttömnyi Cseke Alexandra.- Te már láttad a Dunát? Mert én még nem. Szandra Bolháson kap­ta meg a Mikulás meghívóját: jöj­jön el az álomvonattal az ő házá­hoz, a Nyugati pályaudvar mellé, s ha már itt van, akkor Marika se­gédmikulás kíséretében nézzen már körül ebben a nagyon nagy városban. Háromszáz somogyi kisgyerek kapott meghívót erre a hétvégére az álomvonatra, amely nem sokkal nyolc óra előtt indult Kaposvárról, hogy jóval dél előtt lerakja utasait a Nyugati pályaud­varra, ahol piros sapkás segédmi­kulások vették pártfogásba őket. A somogyjádi Orsós Gyöngyi még soha nem járt Budapesten, így ér­tem már, hogy miért csodálko­zott rá tágra nyílt szemekkel min­denre. Nem tudom feledni azt a somogyvári kislányt, aki a metró mozgólépcsőjénél megmakacsol­ta magát, s nem mert rálépni. A locsi-fecsi Tóth Bernadettel kiszá­moltuk, hogy az ő falujukból ép­pen kétszázat kellene összerakni, hogy annyian lakjanak benne, mint a fővárosban. Már a kará­csonyi díszekkel felaggatott vo­naton való utazás is esemény­számba ment sokaknak, hát még a kirándulás a Nemzeti Múzeum­ba, ahol megnézhették a koronát a koronázási jelvényekkel, s ba­rangolhattak a magyar történe­lem utóbbi háromszáz évét be­mutató tárlók között. Nem tudom, s nem is keresem okát annak, hogy ki és miért ta­lálta ki az álomvonatot. Sokkal fontosabb, hogy háromszáz so­mogyi kisgyereknek, olyanok­nak, akik kicsinyke falvakban él­nek, igazi meglepetést, sokáig so­rolható élményt szereztek. S nemcsak nekik, hiszen december 11. óta nap mint nap jár az álom­vonat a főváros és a távoli szegle­tek között. A pályaudvar melletti nagy áruház előtt a Mikulás maga fo­gadta az apróságokat.- Jók voltatok, ugye? - kérdez­te, s jó utat kívánt. Az álomvonat minden ülésén ajándék várta az utasait, a nagy utazás apró emlékei.- Rajzolhatok egy csillagos ötöst? - kérdezte Szandra, aki még csak óvodás, de a nagyob­bacska unokatestvérétől már megtanulta, hogy az valami na­gyon nagy dicséret lehet. Nagy Jenő Decemberi ajándék a TOYOTA BALATON-tól! YAWS • központi zár • riasztó HIiHIi COROLLA rvO^1 3fjf- f (y* 7^ téli gumi acél felnivel • ülésfűtés ködlámpa • rádiós magnó • vonóhorog HILUX «•Hl • gallytörő • riasztó • központi zár + áfa HI^CE + áfa • második üléssor • riasztó •vonóhorog ® TOYOTA BALATON Ságvár, Fő u. 32. Telefon: 84/380-888 Balatonboglár, Dózsa Gy. u. 115. Tel.: 85/350-104

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom