Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11 / 289. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP Színes hétvége 1999. december 11., szombat Hétország fejedelmei (Regényrészlet) Koppány vezér ezen a tavaszi napon korán ébredt. Ahogy megjelent az első fénycsík keleten s megszólaltak az énekes madarak. Mostanában nem voltak békés napjai. Alaposan megfontolta, amikor nem ment el a Nagyfejedelem hívására. Tudta, ezzel Geysának nemcsak haragját, hanem gyanakvását is magára vonja. Vajknak karddal övezése - ami korában nem volt szokás - többet jelent, mint egy szertartás, amivel kinyilatkoztatják, hogy a felnőtt korba lépett. Az ifjúvá válás korábban, a küzdelembe mutatkozott meg. Amikor apja mellett indult a csatába; s első har- cát/megvíwa tért haza. A hírnök ugyan nem mondta, de tudta Geysa, nem csak azért hívta oda az összes vezérlő fejedelmet, hogy ennek az új szokásnak tanúi legyenek. Sejtése beigazolódott. Vérbulcsú meg sem állt Kupavárig, hogy Esztrigánból szabadult. Mindent elmondott Koppánynak, hogy eskette meg őket a Nagyfejedelem, hogy utódjául Vajkot ismerik el. A somogyi vezér éjszakái nem voltak nyugodtak. Tudta, készülnie kell a harcra, ha a döntésbe nem akar belenyugodni. Geysa nem lophatja el az ősi törvényt, fiának. Neki is van már elsőszülötte, van kiért harcolnia, mert ennek az ágnak ő a harmadik hajtása, aki majd egyszer utána s Vajk után következne... Kitárta a faablaktáblákat. A kelő fénnyel beözönlött a hűvösség s a pára a nagy víz felől. Ébredtek az emberek. Hallotta, mint csendesednek el a léptek, hogy ajtaja elé érnek, nehogy felzavarják. Vitéze, ki ajtaja előtt virrasztón, ügyelt erre, s nem kellett senkit se figyelmeztetnie, elég volt meglátni marcona tekintetét, ami az aj- tószárfába tűzött fáklya fényében, nem sok jót ígért az értet- lenkedőknek. Mélyen beszívta a levegőt. Nyújtózott, ropogtak csontjai s látszott, szép nap ígérkezik. S ahogy peregtek a homokórán a szemek, a madárdaltól egyre hangosabb lett a táj. Visszatelepedett tigrisbőrökkel borított heverőjére, s azon gondolkodott, hajóra szálljon-e és neki vágjon Oleggel a túlpartnak. A nagy hegy lábánál van egy falu, amely Vajk emberéé, Tomajé. Itt lakik egy izmaelita akihez Arábiából járnak karavánok, s pompás drágaköveket hoznak. Onnan szerzi be a Nagyfejedelem is. A biztonságát a rablók ellen, katonaság védi, kik Sraold bandériumába tartoznak. Miért ne mehetne ő oda. A kövek kiválasztását sosem bízta másra, minden ékszeréhez, fegyveréhez maga kereste. Újra az ablakhoz ment, kitekintett. A nap vörös korongja már előbukkant keleten, s szellő fújdogált a Pelsó felől. A nagy hegy lábánál az öbölben fodrozódott a víz. Felhúzva a vitorlát, s az evezők lapátjaival mire a nap a legmagasabban járna, a túloldalon lehetnének. De ki kell várni az időt, hogy alakul a reggel, biztonsággal csak akkor lehet elhatározásra jutni. Előtte egy jó vágta, megmozgatná fásult tagjait. Kiáltott. Az ajtón benézett az őr. Megparancsolta állítsák elő lovát, s hozzák italát. Reggel enni nem volt szokás. Ajtaján hamarosan koppantottak, Énét lépett be. Fekete gyűrűs haja kibontva, selyem buggyos nadrágján s ingén áttört a fény, mintha semmit viselne. Kezében remegett az ezüst tálca, amin csont kupában kumisz fehérlett. Koppány arca felderült. Ráfeledkezett a lányra, a selymen átlátszott kékes öle bolyha s pirosodó mellbimbói. Kilöttyent a csordultig töltött ital. A lány lélegzete elakadt nemcsak ügyetlenségétől, hanem az úr tekintete, szívverését majdnem elállította. Érezte, hogy lába is remegni kezd. Szemét lehunyva várta, mikor nyúl utána. Sumig fejedelmén borzongás futott végig. Ezt a lányt idáig nem bántotta. A palotán mindegyik ő érte is volt, Premiszlava maga választotta a szolgálókat. S mint jó feleség arra is ügyelt, ura közelében csak olyanok legyenek, kik hibátlanok. Tudta, úgy tarthatja meg magának, ha engedelmes. Elindult a keze, de csak a tálcát tartó csuklót fogta meg, mert attól tartott, letáncol a kupa. A másikkal levette, aztán felállt s elengedte a lányt. Az ital hideg és kellemesen sa- vanykás volt, amilyennek a jól erjesztett lótejnek lennie kell. Nagy kortyokban nyelte, miközben száj szegleténél vékonyka csík szakállára folyt. Énét kinyitotta szemét, mint aki álomból ébred, látta mint iszik az úr. Aztán, hogy a tálcára a kupát visszatette, s fejét félre fordítva az ablakhoz lépett megértette, most sem jött el az amit titokban várt. Térdre rogyott, kihullott a tálca kezéből, a kupa messze gurult a keleti szőnyegeken. Átkarolta a férfi lábát, arcát ráfektetve suttogta.- Ó uram... bocsáss mög neköm... Koppány érezte a lány forró leheletét, de azt is tudta az italt is érlelni kell, hogy a kellő élvezetet nyújtsa. Nem lehet minden virágot bimbóban leszakítani, s megérintve vállát mondta.- Elnézöm ügyetlenségödet. Most eridj! - Énét gyorsan ösz- szeszedte a tálcát s kupát és meghajolva hátrált kifelé. Koppány nem nézett rá. Ablakának párkányára támaszkodva tekintetével kedves madarát kutatta. A lány a folyosón Katulba ütközött, ki jelenteni jött, hogy a kíséret elő állt. Amint meglátta a vezér szobájából kihátráló lány feldúlt, lángvörös arcát s lenge ruházatát, tekintete elkomorult. Hirtelen indulat szállta meg.- Hát te! - kiáltotta.- Mi dolgod vele! - felelte dühösen a lány s faképnél hagyta az egyhelyben fújtató legényt s eltűnt a fordulóban. Katul tudta, meg kell zaboláznia magát. A fejedelemnek a szolgálójához joga van. Nehezen gyűrte le mérgét, s keze még ökölben volt amikor koppantott az ajtón. De amikor belépett és meglátta a fejedelmet az ablaknál oly békésen, mint ha templomból jönne, elszé- gyellte magát. Akadozva jelentette, hogy lova az a kapuban.- Tán kísértetöt láttál, hogy ily sápadt vagy - kérdezte Koppány.- Úgy is lőhetne mondani jó uram - hajtotta le a fejét a legény. - Mostanság gyakorin vannak látomásaim...- Akkor eriggyé a vajáko- sokhoz, vagy tán egy ima is segít - felelte Koppány a szakállába mosolyogva, mert nem kellett nagy furfang, hogy kitalálja, mitől ment el vitéze kedve. A széles mező zöld fűszőnyegébe, mint ha értő kezek hímezték volna a színeket, úgy virítottak a gólyahírek, a fehérfejű pipitérek és sárgállott a kutyatej. A rohanó lovak patái felszaggatták, s repültek a földcsomók. Ugrott a nyúl, reppent a fácán, riadtan szalad az őz. Hátsó fertálya fehéren billegett minden lépésnél, s ívelt át az alacsony bokrokon. A magas kék égbolton madarak szálltak, szárnyaik villantak napsugárban. Friss, fűszeres illatot hozott a szél, amelyet csak tavasszal érezni. A lóvék patáinak dobogása beleveszett a mezőbe, csak tompa dobbanások hallatszottak, mint a szapora szívverések. A fejedelem bőszáju inge nyitott, derekánál lobogott, miként ezüst karikában összefogott haja. Testhez simuló fehér kecskebőr nadrágja s bocsko- ra, tiszta. Széles válla, domború mellkasa s izmos karja, amint a széláramlatban felcsúszott inge mutatta, erőt sugároztak. Ló és lovas a vágtában összenőttek, s ugyancsak igyekezni kellett a többieknek, hogy nyomában maradhassanak. Nem érdekelték Koppányi az ugró vadak. A megeresztett kantárszár szabad vágtát engedett paripájának, szakadt róla a hab. Horkantott s fújtatott, első akart lenni, miként gazdája. Jó ideje tartott már a roham, ami nem volt ellenére kíséretének sem. Ktul is felejtette már mit mondott a lány, mert mi lehet szebb dolog, mint kikeletkor reggeli napfényben a széles mezőn vágtatni. Jó messzire elkalandoztak. Nem lehetett látni a hegy ormán a várat. Maguk mögött hagyták rég a Balaton vizes berkeit, s hosszas lovaglás után újra totyogós részhez értek, amikor arra lettek figyelmesek egy idős ember támolyog velük szembe. Arca vérzett, ruhája ujján hasadék, ott is átütött a vér. Egyszerű ümög s bocskor elárulta, a pauperek közé tartozhat. Koppány visszafogta lovát. Az ember is észrevette, megállt. Aztán, hogy felismerte a fejedelmet, futva indult s lova lába elé vetette magát.- Urú az istenök adjanak neköd szöröncsét...- Ki vagy s mi történt veled - kérdezte Dancs.- Szerén fia Lápos kérőm pártfogásod, mert nálamnál kevesen vannak szöröncsétlenök ezön avelágon...- Halljuk hát! Lápos felállt. Kezét vérző karjára tette. Ujjai közt kiserkent a pirosság. Akadozva belekezdett. Ujkéry Csaba Könyvajánló JEAN-FRANCOIS NAHMIAS Az oroszlános gyűrű Különös legendák, csodás előjelek és jóslatok lengik körül 1337. november 1-jének éjszakáját, amikor bátorító farkas ordítás közepette megszületik Francois de Vivraie, a mindenszentek gyermeke, a későbbi híres oroszlános lovag. Éppen azon a napon jön világra, amikor Anglia hadat üzen Franciaországnak, s megkezdődnek a szinte végeláthatatlan csatározások, melyek később a hírhedt százéves háború néven kerülnek be Európa történelmébe. Éppen azon a napon távozik majd az élők sorából, amikor ez a száz év eltelik. (Krónikás Könyvek 1980 Ft) JACK HIGGINS - A tigris éve 1995 egyik ködös novemberi estéjén Sir Paul Chavasse, az egyik angol titkosszolgálat éppen nyugdíjba készülő igazgatója két érdekes személyiséggel találkozik, akik mindketten sokat tudnak mozgalmas életéről. Egyikük John Major miniszterelnök, a másikuk egy fiatal tibeti szerzetes. Moro láma tudta, hogyan segített Chavasse a dalai lámának elmenekülni a kínaiak által megszállt Ti- betből 1959-ben, és arról is tudott, hogy három évvel később a számos nyelven beszélő titkos ügynök, Paul Chavasse visszament a hegyek és a titkok országába. (Aqnila Kiadó 1490 Ft) BARBARA ERSKINE: Visszhangok Háza „A férfialak már egészen közel járt hozzá, mintha a sötétség egyáltalán nem jelenten számára problémát, hiszen ö nem egy huszadik századi asszonyt keres a borospincében, hanem az élete nagy szerelmét akarja megtalálni, aki élettelenül fekszik a ravatalon...” (Vadrózsa Könyvek 1980 Ft) MICHAEL FOSS: Kleopátra nyomában Kleopátra létét egyfajta mítosz lengi körül. Általában úgy festik le, mint egy köny- nyelmű keleti csábítót, aki először Julius Caesart babo- názta meg, utána pedig Anto- niust azért, hogy Egyiptomot uralhassa. Szexuális vonzerejét arra használta fel, hogy minden lelkiismeret furdalás és korlátok nélkül felforgassa a római uralmat. Rómában azt beszélték, hogy a város csak két embertől fél: Hannimáltól és Kleopátrától. (Gold Book 1980 Ft) Varázslatos saláták A könyvünkben található több mint 200 recept valóságos saláta-tárházat nyit meg előttünk, ahol kedvünkre válogathatunk a csodálatos, friss összetevőkből, és ahol a világ valamennyi tájának jellegzetes ízei egy pillanatra összefutnak. Néhány an közülük nagyon egyszerűen és könnyen elkészíthetők, ám találkozhatunk egy-egy szokatlan megoldással is, s olyanokkal, amelyeket bármilyen alkalomból terítékre tehetünk, például egy kerti parti, de akár egy ünnepi vacspra ízletes dekorációjaként is. (Alexandra 2490 Ft) Mesetár Nincs olyan gyermek, aki nem szeret mesét hallgatni vagy olvasni. Nekik minden nap egy új mese, egy új, érdekes történet az ismeretlen világról. Ez a kiadvány a számos meséjével nagy segítséget nyújt a szülőknek, nagyszülőknek is, hogy az olvasni még nem tudó gyermekeik meseigényét kielégíthessék. (Alexandra 1290 Ft) HARRY WASSE: Jóga a test és a lélek erősítése Jóga a test és a lélek megerősítése A jóga hatására testünk rugalmasabbá válik és ellazul, lelki egyensúlyunk helyreáll, életerő- sebbek, egészségesebbek és teherbíróbbak leszünk. Részleges ismertetés: a légzőgyakorlatok (pránaja- ma) növelik az életerőt, a testgyakorlatok (ászanák) karbantartják, összehangolják az izmokat, a lazító gyakorlatok megnyugtatják a testet, a lelket.nyolcvan- nyolc gyakorlat, száznál több színes képpel. (Holló és Társa 1690 Ft) Veszélyes varázsszó elépett a düledező istállóba, amelyet már régóta csak a denevérek használtak. Éjfél múlt néhány perccel. Ezt csak azért ellenőrizte a törött ablakon beszűrődő enyhe holdvilágnál, mert megígérte: éjfél előtt nem hívja a szellemeket. Ezt kikötötték a haverok, akikkel Péter reggel majdnem a tettlegességig fajult vitát folytatott a szellemek létezéséről. Állította: ilyenek pedig nincsenek, és ezt bizonyítandó kész arra, hogy az éj közepén a szellemvárnak nevezett istállóban megidézze őket. Megállapodtak: Géza, a banda legifjabb tagja a szétvált fal tenyérnyi nyílásán át figyeli majd minden lépését. Tétje is volt a bizonyításnak, hiszen ha veszít, s a szellemek valóban megjelennek a düledező épület porondján, netán visszalép a különös vállalkozástól, a legjobb vendéglőben kell megvacsoráztatnia a csapatot. Még - ahogy kimenetelét tekintve veszélyes vállalkozáskor illik - arról is döntöttek, Jenőre marad új BNV-je, ha a szellemek netán elragadnák. Ez az utóbbi most eszébe se jutott. Lassan araszolt egyre beljebb, és tenyerével sűrűn takarította el arca elől a kellemetlen pókhálókat. Kicsit megemelkedett ugyan a pulzusa és az arca is kipirult, de nem rettent vissza. Szinte magán érezte Géza figyelő tekintetét, aki majd mindjárt hallani is fogja amint elkiáltja a szellemeket hívó varázsszót. De ennek még nem érkezett el az ideje. A jászlak alig alig érzékelhető kontúrjaiból arra következtetett, hogy az útnak valahol a harmadánál járhat, az istálló közepéig még jócskán lépkednie kell. Ekkor éktelen robajjal felugrott előtte valami, és eltűnt a takarmánytároló körül. Nyest- re gondolt, amely szívesen fészkeli be magát elhagyott épületekbe. Azt tudta: nem támad áz emberre, de abban nem volt egészen biztos, hogyan viselkedik ez a fürge állat csoportban és ilyen rohadt sötétben. Azért egy kicsit megborsózott a háta, noha fülledt nyári éjszaka volt, és az imént még verejtékezett a homloka. Amint elérte az istálló közepét, úgy tűnt, patkányok futnak szét a repedező gerendákon. Ideje megállni - gondolta - és elkiáltani a varázsszót. Meg is tette: „Szólítalak szellemvilág! Ide várlak benneteket! Gyertek, ha vagytok, és ha mertek!” Kicsit mintha remegett volna a hangja. De nem törődött vele, sorolta a valamikor itt dolgozók nevét: Jóskáét, a naiv és agglegény pásztorét, Gergőét, az állatgondozóét, Jani bács iét a fejőmesterét. Talán lassabban kellene mondania - villant át benne - de valahogy úgy érezte: jobb ezen minél előbb túllenni. Még néhány percet kivárt, mint a súlyemelők, hogy érvényes legyen a produkció, aztán lassan hátrálni kezdett. Éppen fordult volna, amikor fehér folt bontakozott ki a sötétből. Aztán egy másik, majd egy harmadik... Úgy érezte, lefutott belőle a vér, a nyakán összeszorulnak az erek, és dideregni kezd, mintha jégveremben állna.- Kik vagytok?! - tört ki belőle. Mivel választ nem kapott, és a fehér foltok egyre közeledtek, menekülésre gondolt. Hátra fordult, és sietősen Géza felé lépkedett, akinek még ott kellett lennie a résnél, amely most beleveszett a homályba.- Géza! - kiáltotta kétségbeesetten, mert azt látta, a szellemek nem tágítanak mögötte. Felelet gyanánt állat nyivákolt valahol a padlás tájékán. Sietősre fogta, majd futni kezdett a már csak sejtett kijárat felé. A lába megbotlott valamiben és zuhanni kezdett. Azt még érezte, hogy előbb a lábába, majd a nyakába éles fájdalom hasít, és spriccelő meleg folyadék borítja el az arcát. Aztán minden beleveszett a semmibe. Pedig egy borzasztó „jajt” is hallatott. Legalább is Géza meg a társai ezt határozottan állították. Náluk jobb, megbízhatóbb tanút viszont keresve sem találtak volna, hiszen ők voltak a szellemek. A vita és megállapodás után ugyanis úgy döntöttek: megleckéztetik Pétert. Otthonról lepedőket sinkófáltak, és elrejtették őket az istálló egyik zugában. Aztán Péter varázs szavára magukra terítették, és lassan feléje indultak. Most rohantak a jajkiáltás irányába, mert sejtették: nagy baj történhetett. Zoli öngyújtójának gyér fényénél látták meg: Péter éles ekevasra borulva átvágott nyakkal küzdött a halállal. Mire elválasztották tőle, elszállt a szellemek birodalmába. .Ailtak, és arra vártak, hogy valami csoda történik, és hamar kiderül: csak szörnyű álom volt ez az egész. A csendet Géza törte meg:- Menjünk a rendőrségre...! Erre valamennyien kitámolyogtak az istállóból. Ekkor Zoli vállon ragadta Jenőt, és azt mondta neki: BNV tulajdonos lett.- Már hogyan lenne az? - kérdezte Géza. Tibor úgy látta a holdfénynél, harag lobbant a szemében.- Hát úgy lett autó tulajdonos, hogy Péter rá hagyta... Mind hallottuk, hogy mit mondott, s az felér egy végrendelettel.- Ugyan már! Azt írásba kell foglalni, és hitelesítésére is szükség van - vágott közbe Feri, akiről mindenki tudta: jogásznak készül. Mindenkinek volt érve az állítás mellett és ellene is. Már a rendőrség közelében jártak, még mindig a kocsi sorsáról folyt az egyre ádázabb vita, és egyszer sem hangzott el: szegény Péter, kár érte... Szegedi Nándor
