Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-05 / 258. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. november 5., péntek Építkeznek a fürdőn Megkezdődött az építkezés a cso- konyavisontai fürdőn. Új gyógyászati szárnyat építenek hozzá; a falak már állnak, és egy-két héten belül a tető is fölkerül. Nyolcmillió forintot nyert erre pályázaton a falu, a húszmillió forintos költség többi részét maguknak kell kigazdálkodni. A tervek szerint február végére befejeződik az építkezés. Segítségül olcsó áru Havonta hatvanezer forint forgalmat bonyolít le a vöröskeresztes lerakat Homokszent- györgyön. A vöröskereszt és a helyi önkormányzat azért hozta létre a lerakatot, hogy a falu nehéz helyzetben élő családjain segítsen. Itt a bolti árnál lényegesen olcsóbban jutnak hozzá élelmiszerhez, vegyi áruhoz és használt ruhaneműhöz. Nuku Híva-i történetek Élet és halál Nuku Híván (francia Polinézia) címmel tartott diavetítéses előadást Antoni Judit régész-néprajzkutató a barcsi Dráva múzeumban. A tudománynapi jó hangulatú idegenvezetésen egyebek között megtudta a népes hallgatóság, hogy mi a kapcsolat a repülőjáratok és a szigetvilág művészete között, hallott tabukról, tetovált lábszárakról, és az esernyőhordás divatjáról. Ez utóbbi olyan fontos eszköz Polinéziában, hogy együtt temetik el gazdájával. Képzett piacfelügyelő Az új barcsi piac kialakításával munkaerőfelvétel vált szükségessé, mivel a 2400 négyzetméterrel megnövelt terület és a több árusító több munkát is jelent a piacfelügyelet számára. A város testületé legutóbbi ülésén elrendelte egy felsőfokú végzettségű szakember felvételét. Oidalszerkesztő: Nagy László Lekéste a menyasszony a várt esküvőt Piroska, az egyetlen A komiósdi csapat: Szabadi Kornélia, Scheffer Bea, Béres Tamara, Monok László, Somogyi István, Bódis Gyula, Kovács Mária fotó: béres ferencné Naponta nyolc vonat fut be az állomásra; az első Barcsról jön, 5.26-kor, az utolsó 20.40-kor megy el — mondta Czippán Györgyné, a kastélyosdombói vasútállomás mindenese. Kastélyosdombó Amikor havonta több mint hatezer forint folyik be a jegyek árából, az már nagy dolog. A forgalom ugyanis jelentősen visszaesett. Korábban három kocsis szerelvény gördült be a kastélyosdombói állomásra, ma már csak egyetlen „piroska” jön. Ha az iskolások kirándulni mennek, hozzácsatolnak még egy kocsit. Régen buszok vitték s hozták az embereket a délvidékről; nagy volt a forgalom. Emlékezetes dolgok is történtek jó pár évtizede: a menyasszony lekéste az esküvőjét; hiába várta a násznép, mert Drávafokról nem indult el a vonat a nagy havazás miatt. Mentesítő zetor ment érte. Olyan is volt, hogy hóhegybe futott a Barcsra tartó szerelvény — mesélte Czippán Györgyné. Vagy harminc éve történt, s három napig járhatatlan volt ez a szakasz. Vásárok idején, piacnapokon különösen sokan utaztak. Napjainkban még ha drágább is, inkább a buszt választják, annak az állomása ott van a faluközpontban. Teherszállítás már egyáltalán nincs ezen a vasútvonalon, pedig valaha tizenkét vagonnal is terhelték itt a szerelvényt. Tizenkét éve, hogy Czippán Györgyné magára maradt. Szereti a virágokat, és ügyel az állomás környezetének tisztaságára. Egyedül nem bírja már a sok munkát, így Váradi Pál és családja segít neki. Fiatalabb korában bejárta fél Európát, s most is gyakran ül vonatra. Családja élete összefonódott a vasúttal. Negyvenkét éve jöttek Kastélyosdombóra. Szóba került a fia, aki már gyerekként is szerette nézni a vonat indítását. Most Budapesten él, s természetesen a MÁV-nál teljesít szolgálatot. Gamos Adrienn Halloween-napi vetélkedésre hívta a Dráva menti falvak lakóit Heresznye. A csapatoknak a tréfás vetélkedőn ügyességüket és humorukat kellett összemérniük. Heresznye Második alkalommal rendezett Halloween-fesztivált Heresznye. Jelmezes fölvonulásra és vetélkedésre hívta a környékbelieket. Nyolc csapat jött össze: Komlósdról, Babócsáról, Háromfáról, Bolhóról, Heresznyéről és Vízvárról. A Pinterics Henrietta és Vida Gabriella szervezte Halloween-bulin minden megtalálható volt, ami a tengerentúl ehhez tartozik: töklámpás és ijesztő jelmezek, játékos vetélkedés és nem kevés édesség. Ez utóbbit az eredményes csapatok kapták meg a verseny befejeztével. A felnőttek csoportjai mindent megtettek a győzelemért: ló- tottak-futottak, öltöztek és vetkőztek, ha kellett. A játék során akadt olyan versenyző, akinek egy-egy sikertelen feladatmegoldás után bugyira- melltartóra kellett vetkőznie. A vándorkupát ezúttal Heresznye csapata nyerte. S e mellé egy tortát is kaptak, de a többi csapat sem távozott üres kézzel. N. L. Dalra fakadtak a férfiak Pávakörből Kék Nefelejcs - Gondjaikba vették a citerásokat Együtt lépnek fel az idősebbek és a fiatalok. Képünkön: a szentgyörgyi asszonyok, most férfiak nélkül fotó: pölöskeiné Dalra fakadtak a homok- szentgyörgyi férfiak. Velük gyarapodott a falu népdalköre. S új szakmai vezetővel készül újabb fellépésekre a falu népszerű népdalköre. Homokszentgyörgy Vége a nőuralomnak a ho- mokszentgyörgyi pávakörben: rövid idő alatt nyolc férfihanggal erősödött az együttes. Ennek persze az asszonyok csak örülnek. Annak pedig még jobban, hogy hívni sem kellett a férfiakat — a jó társaság híre vonzotta őket a csoportba. Az együttes most új irányítóval és új néven énekel tovább, a pávakörből ugyanis Kék Nefelejcs népdalkörré alakult. Vezetőjük útmutatásával most katonanótákból tanulnak egy csokorra valót. A szakember egyúttal a cite- razenekart is gondozásába vette, hiszen a két csoport összetartozik. Többnyire együtt lépnek föl, hiszen az egyikben a szülők énekelnek, a másikban pedig a gyerekeik muzsikálnak. Nem volt ez másképpen a legutóbbi fellépéseken sem. Jutában már visszatérő vendégekként énekeltek és zenéltek, Egerben pedig egyedüli somogyi résztvevőként mutatkoztak be az országos borfesztiválon. Ezt az útjukat az önkormányzat támogatta. Felléptek még egy igazi falusi lakodalomban is. A csoport egyik tagjának a lánya ment férjhez, nem hiányozhatott hát erről az eseményről a pávakör. A következő bemutatkozás hátrányban lesz, a hónap közepén. Az együttesek és az őket fenntartó szentgyörgyi nagycsaládos-egyesület most takarékoskodik. Szeretnék még az ősszel felújítani mindkét csapat ruhatárát, és a gyerekeknek szükségük lenne új citerákra is. N. L. Eltemették az idén a lakosság öt százalékát r Elnéptelenedő Ujnép Mára összkomfortos lett a falu, csak éppen lakosa van egyre kevesebb. Az idén a lélekszám már hetvennégyre apadt. RlNYAÚJNÉP Négymillió forintból gazdálkodik Rinyaújnép. Költöttek belőle a boltra, hogy újból tudjon hol vásárolni a falu népe. Az orvosi rendelőre, a templom fűtésére, és közhasznú munkásaik segítségével megjavították a járdát is. — Aki ennél többet ki tud hozni ebből a költségvetésből, az varázsló — mondta Kiss Józsefné polgármester. — Ezzel nagyjából ki is merítettük a keretet. Csak annyi maradt, hogy a gyerekeknek ajándékot vegyünk az ünnepekre. Nagy előrelépés, hogy végre akadt egy vállalkozó a bolt működtetésére. Évekig az volt a gond, hogy nem akadt boltos, akinek megérte volna kinyitni a 74 lelkes zsákfalu kis üzletét. — Minden támogatást megígértünk, csakhogy legyen boltos; s azzal kezdtük, hogy rendbe tettük az üzletet, ami az önkormányzat tulajdona. Bevezettettük a gázt, mosogatót szereltettünk fel, s ami kellett az újraindításhoz. A rinyaszentkirályi kereskedő most közmegelégedésre dolgozik. Eddig minden évben sikerült úgy takarékoskodni a falu vezetőinek, hogy jusson vízre, gázra, templomépítésre. Ami hátra van: a közösségi ház tetőjavítása és a főutca helyreállítása. — Erre azonban még a teljes költség húsz százalékát is — ennyi lenne a ránk eső rész — csak kisebb csodával tudnánk előteremteni. Ha pedig valóban megvonja az állam a kis településektől az eddig folyósított kétmillió forint támogatást, akkor végképp elúszott az út. Nem csak fejlesztésre nem jut majd, de nehéz helyzetbe kerül a falu emiatt. Rinyaújnépen adót nincs kire kivetni. Összesen két ember dolgozik a faluban. A többség idős. A legnagyobb gondjuk éppen ez a magas átlagéletkor. — Hiába lett mára összkomfortos a falu — bevezettük a gázt, itt a telefon, nyitva az üzlet —, ha az ember kevés. Négy halottunk volt az idén; velük a lakosság öt százalékát temettük el. N. L. Heresznyei Halloween Újra hálót vesz a kezébe az öreg drávai halász fotó: nagy László Újra vízen az öreg halász Az egykori drávai halász és vízmester ma, nyolcvanévesen azon töri a fejét, hogy újra felélessze a folyón a halászatot. S van néhány jó tanácsa a természetvédelemre is. Vízvár Nyolcvan éve ellenére most is könnyen boldogul a halászhálóval a vízvári Plecskó Mihály. Vízmesterként és halászként negyvennégy évet töltött a folyón. Miközben a hálókat bogozza, mutatja is, hogy melyik kell a tavakra, és milyen az erős sodrású Drávára. Aztán egy kellemesebb tudományba is beavat: elmondja, hogyan készül a harcsapaprikás meg a halászlé. — Ez utóbbit a tiszai halászoktól tanultam — teszi hozzá. A háló rendezgetésébe egy kiselőadás is belefér a Dráva történetéről. A török időkkel kezdi - királyi bizottságot alakítottak akkor a folyó, e fontos közlekedési út rendbe tételére —, s a két világháborúig jut, amely megakasztotta a folyó szabályozását. — A történelem során mindig fontos szerepe volt a Drávának, csak az utóbbi néhány évtized a kivétel. Előbb-utóbb azonban vissza kell nyerje a jelentőségét — mondja hittel az egykori vízmester, akinél többet nem sokan tudnak erről a folyóról meg a drávai halászatról. — Én még ismertem az igazi halászokat, hozzájuk képest nem sok az én tudományom. Ők igazán mindent tudtak, amit a halakról tudni lehetett. Elűzték őket, és szakember híján szinte megszűnt a halászat a folyón — mondja. — Ma ott tartunk, hogy a Dráva menti emberek étrendjében alig van halétel. A múlt században még bőven el volt látva a lakosság hallal, ma meg egy keszeget sem lehet venni — bosszankodik. — Pedig rengeteg hal van a folyóban s az elhagyott bányatavakban is. Hajdan a Dunán sem volt annyiféle, mint a Drávában; pisztráng, tok, kecse- ge.... Igazán érdemes volna újraéleszteni a halászatot. Plecskó Mihály nem csak beszél erről: most egyezkedik a bélavári bányatavak gazdáival, hogy ott újrakezdhesse a halászatot. — Tíz hektárnyi tóról van szó. Ha sikerül megegyezni, összeszedem azokat az embereket, akik még értenek hozzá, s elkezdjük a halászatot. Sok feketesügér van ezekben a tavakban, amit csak hálóval lehet megfogni. Az ivadékát pedig telepítem lehetne a megye más vizeibe is. A halászat mellett vállalnánk, hogy tisztán tartjuk ezeket a tavakat. Talán egyszer meghívnánk a természetvédőket is; hadd lássák, hogyan kell gondját viselni a víznek. A természetvédelmi szakemberekről nincs valami jó véleménnyel. — Nem okosan teszik a dolgukat. Gondozni kellene a területet, nem pedig meghagyni dzsungelnak. A lelkiismeret megnyugtatására létrehoztak egy hivatalt a természet védelmére — mondja. — Ahelyett, hogy mint régen mi tettük, ma is mindenki a maga területén ügyelne a természet védelmére. Nagy László
