Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-03 / 256. szám (balatoni kiadás)
SOMOGYI HÍRLAP Somogyi tájak 1999. november 3., szerda Megszépült az iskola, tovább épülnek a családi házak Csak a számítógép hiányzik Iskolából hazafelé jól esik a kocsikázás fotó: török anett Több mint kétmillió forintért fölújították a nyári viharban megsérült, életveszélyessé vált pálmajori iskolát. Az 1-4. összevont osztályba járó húsz roma gyereknek 2002-ig biztosították a korszerű oktatás feltételeit. PÁLMAJOR Az egymillió 300 ezer forint rendkívüli támogatást az ön- kormányzat 800 ezer forinttal egészítette ki. A megszépült iskolát szeptembertől új tanítónő, a nagybajomi Törő Krisztina igazgatja, napközis nevelőként pedig a kutasi Helmanné Henner Margit foglalkozik a gyerekekkel. Boross Lászlóné polgár- mester, hajdani iskolaigazgató és a férje, Boross László több évtizedes pedagógiai munkájának eredményeképpen Pálmajorban már nincs iskolakerülő, és nincs éhező kisgyerek sem. Az iskolások és a 27 ugyancsak roma óvodás 50 százalékos térítési díjért, napi háromszori étkezést kap. A kisebbek után hetvennégy, az iskolások ellátásáért pedig nyolcvanhat forintot fizetnek a szülők. A térítési díjakat az önkormányzat által nyújtott gyermekvédelmi támogatásból — összesen száz kisgyermek családja kap ebből — állják. Az önkormányzat a tankönyveket ingyen biztosítja, a taneszközöket azonban a szülőknek kell beszerezni; így a gyerekek is megtanulják becsülni. Fehér József körjegyző szerint az iskolából már csak a számítógép hiányzik. Szeretnék, ha a közeljövőben az országos kisebbségi ön- kormányzat támogatná igyekezetüket, azért, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is részesei lehessenek az információs világháló nyújtotta előnyöknek. A rendezett településen egyre több — állami támogatással létesített — úgynevezett roma ház is épül. Kettőről már csak a cserép hiányzik, a másik kettőt éppen most alapozzák. A kisgyermekes családok kihasználják a lehetőséget, hiszen két gyermek után 1 millió 200 ezer forintot, három után pedig 2 millió 200 ezret kapnak. A telet már meleg otthonában töltheti az a nagypapa is, aki három unokájával , élt egy olyan házban, ami bármelyik pillanatban összedőlhetett volna. Boross Lászlóné szerint a szociálpolitikai támogatásként adható 1-2 millió forintért nem lehetett volna tető alá hozni a házakat. Segítségükre sietett azonban Bedő Béla, a marcali Faház Bt vezetője, aki ezeket rövid idő alatt, haszon nélkül fölépítette. Várnai Ágnes Törekvő új nemzedék Erdélyből hozta a mesterségét Kürtös, hat hengeren Közösségi ház 494 ezer forintért vásárolt egy családi házat a göllei önkormányzat Inámpusztán. A száznyolcvan lelkes településrészen jövőre tervezik — pályázaton nyert pénzből — az épület-átalakítást. Az önkormányzat egy több funkciós közösségi házat alakít ki. (Is) A harmadik tanszak Beindították a hetesi Somssich Imre Általános Iskola művészeti iskolájában a képzőművészeti tanszakot. Endréné Simicz Marianna a festészetet és a szobrászatot tanítja, Kartali Erzsébet pedig a hímzést, a bőrdíszművességet és a fazekasságot. A zene- és a tánctanszakos diákokkal együtt 140 tanuló jár a művészeti iskolába, ahol a jövő tanévtől színművészetet és bábművészetet is oktatnak. (Is) Üzletemberek Ogulinból Dombóvár rendszeresen tartja a kapcsolatot a horvátországi Ogulinnal. A most ide látogató üzletemberek megismerkedtek a három megye találkozásánál fekvő város gazdasági életével és cégeivel. (Is) Alkatrészeket lopott A göllei szövetkezet gépműhelyéből Rába és MTZ-trak- torhűtőket, valamint különböző alkatrészeket lopott el egy ismeretlen elkövető, s ezzel a gazdaságnak százezer forintos kárt okozott. (Is) Kórházak gazdálkodásáról Tíz országos tüdőgyógyintézet gazdasági igazgatóinak tartott bemutatóval egybekötött eszmecserét Mosdóson Farkas István, a tüdő és szívkórház gazdasági igazgatója. Az intézmény megtekintését követően a résztvevők kicserélték tapasztalataikat a tüdőgyógyintézetek jelenlegi és közeljövőben megváltozó finanszírozásáról, (vá) Kernen im Remstalban, a német testvérvárosban Dombóvár múltja és jelene című fotókiállítással mutatkozik be Dombóvár. A helyi alkotók tárlatát Szentkirályi Attila rendezte. (Is) A nagybajomi l-es és ll-es óvoda mintegy 200 kis lakójának több mint a fele hátrányos helyzetű. Az etnikai kisebbséghez tartozik a 40 százalékuk. A hátrányt azonban küzdelmes nevelői munkával szinte teljesen leküzdötték az intézmény dolgozói. Nagybajom Különösen sokat tett ezért Kovács Ferencné, a II. számú óvoda óvónője, ifjúságvédelftri felelős, aki most is egy kisebbségi tanfolyamon gyarapítja tudnivalóit a romákkal való bánásmódról. Kollégáival és a védőnővel rendszeresen látogatták a cigánycsaládokat, s igyekeztek őket meggyőzni a gyerekek óvodába járatásának fontosságáról. Másfél évtizede ugyanis még nagy volt a különbség az apróságok anyagi, szociális és kulturális környezetében. A cigánygyerekek elhanyagoltan, piszkosan, olykor tetvesen jöttek az óvodába. Hátrányuk a beiskolázáskor is megmutatkozott: évente 5-6 a kisegítő iskolában pótolta a hiány. Ma már elvétve egy-egy kezdi a tanulást speciális tagozaton. — A szülők szép szabadidő- ruhában, tisztán járatják a gyerekeiket óvodába — mondta Kovács Ferencné. — Részt vesznek a szülői- értekezleteken és a rendezvényeinken. Megértették, hogy ez az érdekük. Igaz, némelyiknek irigylésre méltóan szép az otthona is. Rendszeresen dolgoznak; főleg állattartásból, földművelésből, gyógynövény-gyűjtésből élnek. Persze nem fogytak el a segélyért folyamodók sem, de a gyermekeiket ők is rendszeresen küldik az oviba. A cigány nyelvet értik, de nem használják, így a kicsiknél sincs gond, hogy magyarul beszéljenek. Kolléganőm felmérései is — ebben a témakörben írta a szakdolgozatát — ezt igazolták. A cigánygyerekek ma már megállják helyüket az iskolában, s egyre többen tanulnak a pécsi Ghandi gimnáziumban. Akad olyan is, aki műszaki főiskolát végzett. Az óvoda nemcsak a tartalmi munkában, hanem külsőleg is megújult. Nemrég vették birtokukba — az önkormányzat segítségével — a mintegy hárommillió forintos költséggel megnagyobbított, korszerűsített foglalkoztatókat és a tágas, csaknem századagos konyhát. (Várnai) Tessék mondani, mivel kell megtölteni? - kérdezik gyakran a kapospulai Csorba Évát, aki körtőskalácsot készít. A Kézdivásárhelyről származó asszony nyomban rávágja: semmivel, ezt így kell enni. Kapospula Az is előfordul, hogy a fúvósbillentyűket mutogatják, mondván: a kürt a névadó. A kürtről nevezték el, de nem a hangszerről, hanem a kályhacsőről, amit kürtőnek hívnak még most is. Erdélyben tanulta Id a cukrászatot; a kalácskészítéssel is ott ismerkedett. Az igazit faszén felett forgatva sütötték, a mostani viszont villanytűzhelyből kerül tó. Egyszerre hatot vesz le a bükkfahengerekről, s az országban egyedülállóan, hatféle ízesítéssel csomagolja. Tizenegy éve jött át a férjével Erdélyből; tíz hónap után családegyesítéssel érkeztek meg a gyerekei, s öt év múlva az édesanyja is átköltözött a Hetvenen élnek Szentiván- pusztán. Zömmel idős, beteg emberek, akik nehezen tudnak kimozdulni a portájukról; hiányos az autóbusz-közlekedés, és bolt sincs a pusztán. SZENTIVÁNPUSZTA Kalocsa Jenő, Attala polgár- mestere régóta tervezi a falugondnoki szolgálat beindítábútorokkal. Először Nagyberkiben laktak, Kisgátpusztán, de megtetszett nekik Kapospula, és itt építkeztek. Férje kőműves, most a mosdósi Tüdő- és Szívkórházban dolgozik. Ő a konyhán volt cukrász, de hat éve vállalkozóként próbálja keresni a kenyerét. Cukrászdát nyitott, amiből később büfé lett, de — mint megjegyezte — sok a büfé a környéken, így nehezen jutnak egyről a kettőre. A kürtőskalácsot pedig kevesen ismerik, ezért nehéz bejutni a piacra. Felajánlotta az egyik kaposvári iskolának: szívesen megtanítja a diákoknak, hogyan kell készíteni a kürtőskalácsot, de kosarat kapott. Amikor arról kérdeztem: neki mi a legkedvesebb, azt mondta: sokféle teasütemény, torta, kelt tészta receptjét ismeri, de a kedvence a krémes. A pörkölt cukorral bevont kalácsok közül pedig éppúgy szereti a diósat, kókuszosat, mint a szezámmagosat, de hamarosan kikísérletezi a kakaós kürtös receptjét is. (Lőrincz) sát a településrészen, de az önkormányzatnak nem sikerült ehhez támogatást szereznie. Ezért önerőből — mintegy másfél millió forintért — hamarosan vásárolnak egy kisbuszt, s már fölvettek egy asz- szonyt is, akinek fő dolga az idős emberekkel való foglalatoskodás lesz. A mozgó bolt, a gázpalackcsere megszervezése ugyancsak a falugondnokhoz tartozik. L. S. Csorba Éva: A kalács a kályhacsőről kapta a nevét fotó: török anett Szolgálat önerőből pályázatokban Fónai Tibor a bízik FOTÓ: LANG Utat mutat a polgármester Közel a megyeszékhelyhez, az igali fürdőfalu szomszédságában hosz- szú évekig egy helyben topogott az alig valamivel több mint félezer lakosú Ráksi. Újonnan választott polgármestere, a kaposvári Fónai Tibor ebből a tespedésből próbálja fölrázni a települést, ahol a hét végén címert és zászlót is avatnak. Ráksi — Ráksiban születtem, szüleim most is ott élnek. Gyakran megyek hozzájuk segíteni, és ha tehetem, a hétvégeket is ott töltöm. Néhány éve egy tanyát építettem a falu határában, ami munkát is ad. Napi kapcsolatom ugyan nincs a ráksiakkal, de kis falu, ahol mindenki ismer mindenkit, és a baráti beszélgetésekből sok mindent megtudok. — Ráksi nem igazán gazdag örökség. Útjai rosszak, gond van az ivóvízzel, a szennyvíztárolással, s hosz- szú évek óta a gázt sem sikerült bevezetni. — Valóban sokáig nem igen mozdult előre a település. A gaz szinte mindent ellep, nincs újabb munka- lehetőség. Az óvodán és egy önkormányzati autón kívül semmije sincs a falunak. A húszmillió forintos évi költségvetésből csak egymillióval gazdálkodhatunk szabadon. Az OTP részvényeinket tettük pénzzé, hogy végre bevezethessük a gázt. A település sorsát szívügyüknek tekintő barátaimmal úgy döntöttünk: ezen változtatni kell. Elsősorban a pályázati lehetőségeket szeretnénk kihasználni. — Milyen területen számíthatnak sikerre? — A területfejlesztési tanács pályázatán 2 millió forintot nyertünk a gázvezeték kiépítésére. Ehhez további kétmillióra lenne szükség, hogy az óvodába és az önkormányzathoz is bevezethessük. Reményünk van arra, hogy egy millenniumi pályázat révén 300 ezer forinthoz jutunk Ráksi monográfiájának elkészítéséhez. Tavaly 50 ezer forintot nyertünk az erdészeti szolgálattól; ebből a faluban és a focipálya környékén fásítunk. Az ősszel közel 600 facsemetét ültetünk, juhart, diót és gesztenyét. Minden család kap kettőt-hármat, amit gondoznia kell, hogy jobban a sajátjának érezze. A település külsejét is a lakosság segítségével szeretnénk újjávarázsolni. A ciklus hátralévő részében azonban az utakat kell rendbe tenni. — Ehhez nagyon sok pénz kell. — Egy program keretében az elhanyagolt földutakat kiszabadítjuk. A falu óriási összefogással kezdett a munkának, melyet az erdészünk tervezett és szervezett meg. Egy négy kilométeres szakaszt sikerült az erdőtől elhódítani. Százméterenként egy-egy család vállalta itt a fa kitermelését. Ennek hetvenöt százaléka őket, a maradék az önkormányzatot illeti. A földút kialakításával a falu egyetlen kövesútját tehermentesítjük a hatalmas mezőgazdasági gépektől. — A ráksi földek java idegen tulajdonban van. A gazdálkodók most kezdenek talpra állni. Van, aki adózzon? — A magángazdák lassan talpra állnak. Népszerűtlen lépésnek tűnhet, de a kommunális és az iparűzési adót is megemeltük. Ezekből csaknem egymillió forint jön be évente. Várnai Ágnes
