Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-29 / 278. szám
SOMOGYI HÍRLAP Riport 1999. november 29. hétfő r Göncz Árpáddal Dél-Amerikában (2.) Indián-ösvényen port jelentős részét is, amely évek óta egyre csökkent. Magyarország elsősorban hallisztet és haltörzset vett ebben a dél-amerikai országban. A mostani államfői látogatás azt célozta, hogy megváltozzék ez a csökkenő ütem, javuljon, erősödjön a két ország kapcsolata. A Göncz Árpáddal együtt utazó üzletemberek sokféle Göncz Árpád, a Magyar köztársaság elnöke november 17-21. között hivatalos látogatást tett a Perui Köztársaságba. Az indián kultúra nyomaival először véletlenül találkoztam. Limában egy szépen gondozott park közepén áll az agyagpiramis. Kétezer évig rejtette titkait, s csak az utóbbi években kezdték el vallatni: elő is került sok érdekes lelet. Többek között használati tárgyak, sírok, benne múmiák, és tudósítás a temetkezési szokásokról, néhány kétezer éves tárgy, és ugyancsak kétezer esztendős kukoricacső. Az agyag itt ma is általános építési anyag: nem mossa szét az eső. Azt mondják, elmúlt már harminc éve, hogy kiadós eső hullott Limában. Azóta csak köd szitál, meg a levegő páratartalma jelent utánpótlást. No és természetesen a patakok, folyók, amelyek az Andokból sietnek az óceán felé. Lima az esőhiány ellenére is tiszta város. Naphosszat söprik az utcákat, takarítanak a parkokban, az egész ettől lesz olyan takaros. Az esőhiány ellenére is üde a zöld, virágoznak a fák és a bokrok, s az ember azt hiszi, hogy ez a természetes. Pedig hát nem az. Autóba ültünk, hogy körülnézzünk a városon kívül. A pán-amerikai autópálya, amely Alaszkából indul és a Tűzföldig tart - tehát tulajdonképpen a Déli sarkig -, hamar kifut a zöldből. Hatalmas homokdűnék és homokhegyek szegélyezik az utat. Lehangoló, szürke a táj. A szürke homok azonban - csakhamar kiderül - megint csak kincseket rejt. Az inkák építette templomokat, szent helyeket. Föltárásuk nemrég kezdődött el. Van út - amelyen a spanyol hódítók értek erre a tájra -, amelynek egyik felén még ott az évszázadok rakta homok, a másikon pedig az agyagkockák, amelyeket spanyol csizmák koptattak. Á távolban pedig ott az óceán. Az egyik oldalon. A másikon pedig téglával, megint csak agyagtéglával elkerített épületek. A szegénynegyedek. Itt nincs semmi, ami a luxust, a komfortot szolgálná. Azt, hogy miből élnek az emberek, csak találgatni lehet. Limában alacsony, az ország többi területén viszont rendkívül magas, 42 százalékos a munkanélküliség. Alberto Fujimori kormánya 9 éve lépett hivatalba, s akkor rendkívül kemény gazdasági intézkedéseket léptettek életbe. Ennek következtében 1993-ra Peru behozta gazdasági lemaradását. Amikor az elnököt 1995-ben újra választották, gazdasági programjának folytatására is felhatalmazást kapott. Újult erővel tett lépéseket a gazdasági növekedés megszilárdítása, a külföldi tőke vonzásának megteremtése és az export ösztönzése érdekében. Szigorú költségvetési és monetáris politikát folytatott, s elérte, hogy 1997-ben már 7,3 százalékos volt a gazdasági növekedés, a korábbi vágtató infláció pedig a legalacsonyabb mértékűre szorult vissza. Peru gazdag ország. Elsősorban természeti kincsei miatt az, másodsorban az óceán miatt, amely áldás és átok. Átok azért, mert itt húzódik Peru partjainál a humbolt áramlat, ez a hideg vizű folyam az óceánba, amelynek számlájára írható, hogy csapadék itt szinte soha nem keletkezik. De ugyanennek az áramlatnak köszönhető, hogy halban rendkívül gazdag az óceánnak ez a része. így aztán a halászok mindig bő zsákmánnyal térnek haza, s a hal adja a magyar imlehetőséget találtak, s csak remélni lehet, hogy a lehetőségekből üzlet is lesz. Szóval a homok itt irdatlan meny- nyiségű, és rettenetesen mély. A gondok is, amelyeket a homokba épült falvaknak kell megoldani. Ehhez nem elég az erő, leleményre is szükség van. Leleménnyel pedig az tud gazdálkodni, aki ismeri a természet titkait. Ők az őslakók, az indiánok. A világ nyolcadik csodájaként tartják számon Machu Picchut, az indián települést, amelyre a huszadik századvégi közlekedési lehetőségekkel is csak körülményesen lehet eljutni. A repülőgép először fölviszi az utast Cuscoba, a régi fővárosba, amely talán a világ egyik legmagasabban fekvő települése. Aki nem szokta meg a magaslati ritka levegőt, hamar kap itt légszomjat. Az indiánok pedig vígan élnek ebben a ritka levegőben. Azt mondják, biológiailag is alkalmazkodtak hozzá. A kopár, vöröses hegyek karéjába épült város repülőterére azt követően teszi le az utast a gép, hogy hófödte hatezer méteres csúcsok mellett viszi el. Aztán újabb utazás következik vagy helikopterrel vagy vonattal a körülbelül ezer méterrel alacsonyabban fekvő településre, amelynek az indiánok egyszerűen csak ezt a nevet adták, hogy Melegvíz. Onnan aztán autóbusz viszi föl a csodák helyére, Machu Picchura. Van, aki állítja: ez a hegytető energiaközpont is. Az utóbbi években végzett műszeres csillagászati vizsgálatok pedig bebizonyították, hogy ezelőtt 1400 évvel az indiánok jóval többet tudtak az ég jelenségeiről, mint a ma átlagembere. Van itt olyan kő, amelyik a tavaszi nap-éj egyenlőség idején éppen a napsugárnak szegül. Csak azt nem tudták sokáig, hogy miért hajlik el a kő. Aztán megmérték a hajlásszöget: 13 fok. Pontosan annyi, amennyire az Egyenlítőtől van ez a hely. A természet őrizte meg ezt az indián falut, amelyből rég kihaltak az indiánok, s amelyet soha sehol nem említettek meg. A falu titka - magyarázzák a mostaniak - az volt, hogy az indiánok a spanyol hódítók elől ide föl menekítették a lányokat. S hogy rá ne találjanak, soha senkinek nem említették. Aztán benőtte a trópusi lián. És elfelejtette mindenki. Ä század huszas éveiben az amerikai Yale egyetem egyik indián kultúrával foglalkozó hallgatója járta ezt a tájat, s véletlenül egy kikandikáló épületszegélyt pillantott meg. Izgatta a dolog, fölment, s megtalálta Machu Picchut. Ma aki teheti, elzarándokol ide, hogy érezze, amit az indiánok is éreztek, hogy itt van legközelebb a mindenható, a világ ura, és lenézve a végtelen mélységbe, ahonnan Dél-Amerika legnagyobb folyója, az Amazonasz ered. Itt, a hegyek között borzasztóan aprónak tűnik és jelentéktelennek az ember, és rendkívül nagynak és erősnek a természet. Itt fönt pirító a nap, és hatalmas a tömeg. Van, aki egyszerűen a földre fekszik, hogy energiát gyűjtsön magába, más leül a kőre, és álmélkodik, hogy kezdetleges technológiával hogyan lehetett ilyen nagy darabokat idehozni és ilyen szellemes építési megoldásokat keresni. Vagy csak egyszerűen nézi a tájat, a távoli kéklő hegyeket és gondolkodik. Nincs ember, akit meg ne érintene a látvány. Az egyik kollegám leült egy kőre, s azt mondta: nem mozdulok innen, amíg vissza nem kell menni. És nézett meg gyönyörködött. Aztán visszafelé indult a szerpentinen az autóbusz. Az első kanyar után az út szélén ott áll egy indián és integet. Aztán a harmadik kanyarban újra ott áll ugyanaz az indián és integet. S így megy ez egészen a Melegvízig. Ott fölszáll a buszra, és baksisért tartja a kezét. Miközben fizetjük a látványt, a kérdésre keressük a választ, hogy Cuscoban - amely ezer kilométerre van a tengerparttól - hogyan ettek minden nap friss halat az indiánok. Megkérdeztem egy autóbuszsofőrt, hogy menynyi idő alatt lehet feljutni ebbe a csodaszép városba. Azt mondta, Limából az út oda-vissza két és fél napig tart. Az autóbuszvezető aligha ismerheti az indián ösvényeket. Az indiánok viszont a mai ember csavaros gondolataival nem foglalkoznak. Peruban ma nincsenek elkülönült indián települések. De vannak indiánok, akik őrzik a múltat, szokásukban és öltözködésükben egyaránt. A ma civilizációjához adnak az ősi művészet kincseiből sok-sok értéket. Itt fönt, a hegyekben terelgetik a lámacsordát, s készítik szőréből a szebbnél szebb ruhákat. Aztán - mint akinek mindenből sok jut - bőven kiterítik akármelyik kőre vagy útmenti bokorra, és árulják az idegennek. Az eukaliptuszok és a pálmafák alatt tovább él az indián kultúra. És gazdagítja a mai ember ismereteit. Itt fönt, háromezer méterrel a tenger szintje fölött értem meg újra igazán a kérdést, amelyet a perui újságíró a limai elnöki palotában tett föl: milyen perui kulturális kincsek vannak Magyarországon? Az aggódás érződött ezekben a mondatokban. Kercza Imre Cusco, a 3200 magasságban épült, ritka levegőjű város Indiánlepcsőn Göncz Árpád államfő és felesege (ülve) Lámák és indiánok A világ nyolcadik csodája: Machu Pichu Egymás kezét fogva
