Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-13 / 265. szám

1999. november 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP Fiatalok 11 Gyermekszemek tükrében Magyar László nem ismer reménytelen pedagógiai esetet fotó: török anett Mikor a gyerekek elé áll, megszű­nik számára minden, s az sem szá­mít — másoknak ez izgalmat okoz —, hogy látogató ül bent az órán. Ez a 23 éves fiatalember — s ez igen ritka — egyszerűen pedagógusnak született. Magyar László nem csu­pán tanít: az elsőseivel él. Együtt fedezik fel a betűk világát, úgy, hogy ezt élvezik a gyerekek, s ma­ga a tanító is. Lóczy Istvánná, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Isko­la egyik alapító pedagógusa mondta ezt, aki pályája 43 éve alatt fiatal taní­tók nemzedékeit segítette az elindulás­ban. — Mikor az első szülői értekezle­tén Laci arról beszélt, hogy többféle ol­vasástanítási módszert kíván ötvözni, gyanakodtam: túl nagy fába vágja a fej­széjét. Ezek a programok külön is egy­séges rendszert alkotnak, s nagy ta­pasztalat kell ahhoz, hogy valaki ered­ményesen mazsolázzon e módszerek elemeiből. Nem hittem, hogy egy pá­lyakezdőnek ez sikerül. Az óráján látot­tak mégis azt bizonyították, hogy a fia­talember rendkívül felkészült, s — egyéniségén átszűrve — könnyedén al­kalmazza az utóbbi évek valamennyi olvasástanítási eljárásának a legjavát. Molnár Tímea az iskola igazgatóhe­lyettese szerint: — Észrevétlenül tanul­nak meg nála a gyerekek olvasni, sok játékkal. Magyar László — állította — nemcsak a tehetsége alapján kivételes. Azzal is, hogy férfiként a tanítást tekin­ti életcéljának. Ezen az elnőiesedett pá­lyán ez önmagában is előny. Ha „Laci bácsi” felhúzza a szemöldökét, sok mindent elérhet a gyerekeknél. Már nem is kell szigorúnak lennie. Ez a magyar óra alighanem nagy meglepetés lenne a szülőknek, akik legtöbbje még „vigyázz-ülésben” tanul­ta az olvasást. Az úgynevezett betűtor­na során a gyerekek az egyik pillanat­ban a szék tetején nyújtózkodnak, a másikban a pad alatt guggolnak. Titkos kézjelekkel emelik ki az írásvetítőn megjelenő szavakból a magánhangzó­kat. Visszaszámlálás után hanggal és mozgással eljátsszák az űrhajó indulá­sát. Padsorok versengenek a feladat­megoldásban. A győzteseket a többiek megtapsolják, ám a „vesztes” csoport azonnal bizonyíthatja, hogy ugyan­olyan jól tudja a megoldást. A sodró lendületű óra minden mozzanatában sikerélményhez jutnak a gyerekek, akiknek a buzgalma leírhatatlan. Mind­ez akár hatásva­dász pedagógiai bűvészkedés is le­hetne. Az eredmé­nyek bizonyítják, hogy mégsem az. A gyerekek három hónap után már ol­vasnak... — Jó tanítóim voltak, és vonzó példájukat látva már negyedikes általá­nos iskolás koromban úgy döntöttem: tanító leszek — mondta Magyar László.- Ez az elhatározásom a tanítóképző gimnáziumában vált igazán komollyá. Akkor már voltak alsós magántanítvá­nyaim, s azt tapasztaltam, azért gond számunkra a tanulás, mert olvasási ne­hézségeik vannak. Akkor határoztam * el, hogy megismerem az olvasástanítás minden lehetséges útját. Főiskolás korában már második dí­jat nyert az országos anyanyelv-tanítási versenyen. Módot keresett arra, hogy személyesen is megismerkedjen a ma használatos olvasástanítási módszere­ket kidolgozó pedagógusokkal. Sza­badidejében ötletes szemléltető eszkö­zök sorát készítet­te el, s mire első saját osztálya elé állt, már ezek dí­szítették a termet. — Igyekszem elérni, hogy a gye­rekek szeressenek tanulni. Ez egész későbbi életük alapja lehet. Óra­adóként angolt is tanítok felső tagozat­ban. Ott sokkal több gondom van, ép­pen a gyerekek tanuláshoz való viszo­nya miatt. A nagyobbaknál ezt már ne­héz megváltoztatni. A kicsik még for- málhatóak. Ezért nagy kihívás tanító­nak lenni. — Mégis alig akad férfi a pályán. — Ha hiányzik valakiből a hivatástu­dat, az anyagi vagy presztízsokokban hamar talál magyarázatot a pályaelha­gyásra vagy a szakmai igénytelenségre. En akkor sem mennék el, ha mondjuk, többszörös fizetésért tolmácsnak hív­nának Taszárra. Egyszerűen azért, mert ezt szeretem, erre készültem. Eredményesen tanítani csak az tud, aki folyamatosan továbbképezi magát. Ezért vettem részt a nyáron is olvasás- tanítási kurzusokon. — Nem tart attól, hogy lesz, aki meg­szállottnak tartja? — Ha a munkámmal eredményt érek el, nem. Van, aki úgy véli, csak azért jut erre annyi energiám, mert még nőtlen vagyok, nincsenek gyerekeim. Megle­het, az évekkel majd csökken ez az in­tenzitás, viszont nő a tapasztalat. A ta­nítás mellett azonban — bárhogy alakul is az életem — kitartok. Magyar Lászlóról elmondták: nem ismer reménytelen pedagógiai esetet. Kikönyörögte, hogy egy másik iskolá­ban fogyatékosnak ítélt gyereket az osztályába hozhasson. — Megbeszéltem a szülőkkel, kezd­jék újra az elsőt, hogy így a gyerek több sikerélményhez jusson. Három hónap alatt már pótoltuk a betűtanu­lási hátrányokat. S a most végzett fel­mérésnél is jó eredményt ért el. — Nem tart-e attól, hogy kivételes pályaszeretete idővel a magánéletével kapcsolatos válaszutak és munkahe­lyi konfliktusok elé állítja? — Ha olyan társat találok, aki meg­ért, megtalálom az összhangot a ma­gánélet és a hivatás között. A tantes­tületbe igyekszem beilleszkedni, ha valaha mégis konfliktusom lenne, ar­ra van egy jó módszerem: bemegyek az osztályomba, és becsukom az aj­tót. Olyankor minden kívül marad. — A tanítóképző termeiben a fala­kon sok szép gondolat olvasható a pe­dagógushivatásról. Ezek csak ritkán válnak valósággá. Ha mégis, az több kétkedést ébreszt, mint bizalmat. — Talán mert a közfelfogást a több­ség értékrendje határozza meg, azoké, akiknek a tanítás elsősorban kenyér- kereset. Azokból a szép mondatokból egy naponta eszembe jut. „Sok apró gyermekszem kíséri lépted, legyen hát utad egyenes.” Az én pályámat ez a gondolat irányítja. Bíró Ferenc Akkor sem mennék el, ha többszörös fizetéséit tolmácsnak hívnának Taszána Slágerlista A héten is elhalmoztátok szerkesztőségünket a jobb­nál jobb összeállításitokkal. Az ötvenegy beküldő közül Molnár Franciska kaposvári olvasónk slágerlistáját ol­vashatjátok. írjatok tovább­ra is! Címünk: Kaposvár 7401 Pf.: 31. 1. Bery: Ébredj velem 2. Sasha: Lonely 3. Enriqe Iglesias: Baila- mos 4. Cserháti Zsuzsa: Hamu és gyémánt 5. Baby Sisters: Szeresd a testem 6. VIP: Tedd meg velem 7. Jennifer Lopez: Waiting fór tonight 8. Tom Novy: I rock 9. Picasso Branch: Ál­modj rólam mindig... 10. Backstreet Boys: I want it the way Közgyűlés a tanítóképzőben Új rendszert dolgozott ki a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola hallgatói önkormányzata. A hallgatói tanács névlege­sen megszűnik, az új köz­gyűlés tagjai ezentúl nem egy-egy csoportot képvisel­nek, a négy évfolyam azo­nos műveltségterületesei küldhetnek egy hallgatót. Szavazati jogot kapnak a költségtérítéses és levele- zős, valamint a két szakos hallgatók, úgymint a kom­munikáció-, gyógypedagó­gia- és hitoktató szakosok is. így több mint huszonöt hallgató kerül be a közgyű­lésbe. Jövő héten új HOK- elnököt, alelnököt, tanul­mányi felelősöket választa­nak. (Andrics) Akit kihagytak a névsorból Orvos vagy rendőr? Pedagógus! Pályázat a személyi igazolványért Január elsejétől új, kártya­formájú személyigazolvány lép életbe, melyet elsők kö­zött az okmánnyal még nem rendelkező fiatalok kapnak kézhez. A Belügy­minisztérium emlékezetes­sé kívánja tenni ezt az ese­ményt, ezért pályázatot ír ki minden 1986. első negyed­évében született ifjú ma­gyar állampolgár számára. Az érdeklődő fiataloknak egy A/4 oldal terjedelmű le­velet kell írniuk a belügymi­niszternek „Miért várom a személyi igazolványomat?” címmel. A nyertesek - me­gyénként egy fiatal- meghí­vót kapnak egy egész napos programra Budapestre. Meglátogathatják a Belügy­minisztériumot, a Parla­mentet, valamint megte­kinthetik, hogyan készül el az új bankkártya formájú személyi igazolványuk. A nyertesek a belügyminisz­tertől vehetik át az igazolvá­nyukat. A pályázatok legkésőbb november harmincadikáig zárt borítékban a következő címre küldhetők: Belügymi­nisztérium Társadalmi Kap­csolatok és Kommunikációs Iroda (BM TKKI) 1903 Bp., Pf.314. A pályázók a borí­tékra feltétlenül írják rá: „ SZÜLETÉSNAPI PÁLYÁ­ZAT”. E - mail cím: bm tkki@hotmail.com Magyar levelezőtársa meg­hívta négy napra Budapest­re és Esztergomba. Elbű­völte a magyar nyelv, az emberek vendégszeretete, kedvessége, s a tucatnyi látnivaló. Megtanult ma­gyarul, s egy év múlva újra hazánkban volt, mint a kaposfüredi Hegedűs csa­lád harmadik gyermeke. A 17 éves, Angelina Russo az AFS szervezésében jött au­gusztus végén egy évre Kapos­várra. A svájci diáklányt Hege­dűs Péter családja választotta ki a jelöltek közül. Rutinos vendégfogadók ők, hiszen egy brazil és egy olasz fiatal is la­kott már náluk. Szerintük Angelina ideális diáklány. Ma­gyar, német, orosz, francia, angol, olasz, latin és ógörög nyelven beszél. Imád iskolába járni, rengeteg hobbija van, szeret a konyhában szorgos­kodni. Angelina Russo nap, mint nap talál magának elfoglaltsá­got. Délelőtt a Táncsics gimná­zium harmadikosaival tanul matekot, magyart, történel­met, fizikát, kémiát. Délután a zeneiskolában szaxofonozik, majd néptánc tanfolyamra si­et. Este még arra is jut ideje, hogy elővegyen egy magyar kötetet, s olvasgassa.- Régóta tetszik a magyar nyelv - mondta. - Csaknem két éve kezdtem könyvből tanul­ni. Otthon megismerkedtem egy magyar családdal, akikkel rengeteget beszélgettem. Sze­rintem nehéz, de szép nyelv a magyar. Az iskolarendszerrel is elégedett vagyok. Tetszik az, hogy a tanárok szigorúb­bak, mint Svájcban, hogy óra elején mindig lehet felelni. Csupán azt nem értem, miért veszik olyan komolyan a fizi­kát és a kémiát. Egy csalódás is ért már a suliban. Év elején ugyanis a nevem nem került be az osztálynaplóba, s nem tudták, honnét érkeztem. Angelina Russo e három hó­nap alatt sok ismerőst szerzett. Rendszeresen találkozik a töb­bi cserediákkal, s magyar bará­taival. Születésnapját is velük együtt ünnepelte. Szeretné job­ban megismerni a magyar kul­túrát, a nyelvet. S megtanulni néhány magyar táncot, hogy otthon ezt kamatoztassa. Kovács Gabriella El kell dönteniük a taná­roknak, hogy mit tartanak fontosabbnak: a tanár-di­ák kapcsolatot vagy a tör­vénytiszteletet. Ha egy di- ákját belőve találja, vagy meglátja, hogy drogot vesz, jelenteni köteles azt a rendőrségnek? A tanár is csak ember, és megijedhet, ha azt látja, hogy egy tanítványa drogozik, vagy éppen drogot vásárol. A ta­vasszal életbe lépő drogfo­gyasztásra vonatkozó törvény nem jelentette ki egyértelmű­en, mi ilyenkor a tanár köte­lessége. Kell-e jelentenie a rendőrségre, ha valakit tetten ér? Ha jelenti, elveszti a diá­kok bizalmát, ha nem jelenti elsiklik egy törvénybe ütköző cselekedet felett.- A probléma, egyelőre csak nagyobb városokat érint - vélte Kincsei János a barcsi Széchenyi gimnázium igazga­tója. - Á személyes vélemé­nyem az, hogy a nevelőnek először a szülőt kell értesíte­nie, majd az iskolaorvossal közösen segíteni a diákon. Akkor viszont a rendőrséghez fordulnék, ha az iskolában terjesztőkre bukkannánk, és a kábítószerezés nem egyedi eset lenne.- Tudjuk, hogy a fiatalok jelentős hányada kipróbálta már - mondta' Érfalvyné Ladvig Borbála igazgatónő a kaposvári Noszlopy szakkö­zépiskolából -, a többség a külső hatásoknak behódolva. Nincs olyan szórakozóhely a városban, ahol informálisan, vagy közvetlenül ne kerülné­nek kapcsolatba a fiatalok a droggal. Itt az iskolában any- nyit tudunk tenni, hogy a bu­likat drogmentessé tesszük. Emellett, ha a pedagógus dro- gozó fiatalt lát, úgy vélem, nincs feljelentési kötelezett­sége. Ehelyett figyelemfelhí­vó, meggyőző feladata van, és törekednie kell rá, hogy amennyire lehetséges, a le- szoktatásnál is kell a segítsé­ge. Ki kell térnie a kábítósze­rezés büntetőjogi felelősségé­re is a felvilágosítás során.- A pedagógus feladata a megelőzés, nem pedig a szankcionálás - mondta Gu­lyás Mihály, a kaposvári Munkácsy Mihály gimnázi­um igazgatója. - Ha egy tanár kábítószerezést lát, akkor fel kell vennie a kapcsolatot a szülőkkel, a gyermekvédel­mi-sekkel, vagy akár a ható­sággal is, de nem a törvény szigorával kell eljárnia. A megelőzést szem előtt tartva szabad intézkednie. Egyéb­ként a pedagógusnak arra kell törekednie, hogy a diák elke­rülje a drogokat. Ezt céloztuk meg tavasszal, amikor felké­résünkre a rendőrség szak­emberei egy iskoladiszkón drogellenőrzést tartottak. Saj­nos a középiskolás korosz­tályt iskolatípustól függetle­nül is elérte a probléma. A legtöbbet a felvilágosítás se­gíthet. (Szélesi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom