Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-10 / 262. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. november 10., szerda Szociális béklyó fékezi a fejlődést - Alkalmi munkából élnek Élősködő feketegazdaság Délidőben „Idilli’’ kép fo­gadja a Rinyakovácslba tévedőt. A bolt és a kocsma előtti kis téren pihennek a helybeli ro­mák. Egy férfi leheve- redve a fűben az eget kémleli, a többiek gye­rekhad zajában vitatják a nap eseményeit. RlNYAKOVÁCSI A bolt előtti lépcsőre telepe­dett le, térde között üresedő sörösüveget szorongatva — rongyos, ki tudja, mikor mo­sott ruhában — a kissé félke­gyelmű „Mari”. Idegent látva az üveget nagy ívben hajítja a háta mögé. — Most már fényképezhet - károg rekedtes hangon, és belevigyorog a fényképező­gép lencséjébe. Nem úgy a többiek. Megrezzentett var­jakként rebbennek el a szél­rózsa minden irányába. Mire körülnézek, már csak egy vékonyka asszony támasz­kodik a boltajtónak. — A fiam a boltos. Nemré­gen adták maszekba. Kicsit eljöttem hozzá — mondja, de nevét nem adja a beszél­getéshez. — Kadarkúton dolgozik, csak beállt néhány órára a főnöke helyett — ma­gyarázza. — A legtöbbje munkanélküli szegény em­ber meg cigány. Alkalmi munkából élnek. A cseme- tésbe járnak gyomlálni, sze­dik a esetét, a gyógynövé­nyeket, olykor meg almát Bárdudvarnokon — mutat a távozók után. — Nincs munka a faluban. Gigében van egy kis varroda, a me­nyem is oda jár azért a kevés pénzért. Négy gyereket ne­veltem, és gondoztam az anyámat. Miattuk nem tud­tam munkát vállalni. Öt­vennyolc évesen én 13, a pá­rom 8 ezer forint nyugdíjat kap. Csak egy kis tehenünk van, azzal segítünk magun­kon. A pult mögött Zéman Ti­bor tüsténkedik. Nyilatkozni Második otthona a bolt lépcsője ő sem akar. Csak annyit árul el: naponta van friss kenyér, és hozzá felvágott is. Két asszony kávét vásárol. Kö­zépkorúnak nézem őket, de mint kiderül, már nyugdíja­sok. Dicsérik a boltot, hogy nem kell utazgatni; fájlalták, amikor néhány hétre lakat került az ajtajára. Nem csoda, hiszen ha kell, hi­telbe is ad árut a boltvezető. Hogy visszakapja-e a meg­előlegezett pénzt? Azt ne kérdezzük... — Valamikor tudtam dol­gozni — szól utánam a falu „Marija”. — Most nyugdíjat kapok, 11 ezret. Néha meg­iszom egy-két üveg sört, meg húst veszek. Honnan van a ruhám? Hát a turkáló­ból. Van itt minden háznál. Csak bútorom nincs. Egy tö­rött ágy, és annyi. A Micivel alszom — mondja, majd mo­solyogva hozzáteszi: — Mici a macskám. Orbán Margit polgármes­ter nagyot sóhajt, amikor a gondokról kérdezem. A szép fekvésű falu fölemelkedésén fáradozó polgármester szinte moccanni sem tud az etni­kum, a munkanélküliség mi­att nyakába zuhant gondok­tól. Az alig 200 lelkes telepü­FOTO: SZEPESI PETER lés lakóinak a 30 százaléka roma, és számuk — a beköl­tözések miatt — egyre gya­rapszik. Olykor tizenöten is pályáznak egy szoba-kony- hás házra, s be akarnak köl­tözni állítván: mindannyian kifizették az érte járó pénzt. A jobbára 2-3 gyermekes csa­ládok aztán sűrűn nyújtják a markukat segélyért. Az átköl­tözést kísérő procedúra alatt az itteni lakhelyükön még nincs, a volt helyükön pedig már nincs rájuk fedezet a költségvetésben. Ám ha lenne is, arányuk olyannyira nő, hogy az szinte minden pénzt fölemészt. — Dolgozni egyik sem akar, illetve csak a fekete- gazdaságban. Pedig fiatalok, és a legtöbbnek van szak­mája, s nem is akármilyen. Eddig szemet hunytam, de most már nem tehetem meg. A falu jövője függ attól, hogy marad-e pénz fejlesztésre — panaszolta a polgármeste­rasszony. A település lakói sosem fi­zettek adót, de januártól már az is kötelező lesz. Tőkeerő­sebb vállalkozó pedig még csak egy van a látóhatáron; szarvasmarhatelepet létesí­tene. Várnai Ágnes Szondázzák az ecsenyieket Bodrogi harangok Helyi védelem alatt álló haranglá­bakat újíttatott föl a bodrogi önkormányzat; a falu két vé­gén levő 70-80 éves harang­lábakra 1 millió 190 ezer fo­rintot fordított. Ezt a pénzt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától nyerte a te­lepülés. (Is) Elemelte a pénzt Kadar­kúton ismeretlen személy lá­togatta meg az egyik családi házat. A tolvaj száznyolcva­nezer forintnyi készpénzzel távozott. (Is) Közös szennyvízről A dombóvári képviselő-testület legutóbbi ülésén elfogadta az ivóvíz minőségének javítását célzó programot, és arról is döntött, hogy Kapospulával és Attalával közösen kiépíti a szennyvízcsatorna-rendszert. A pályázatokat most készítik. (Is) Magas a vízdíj Somogyjád, Osztopán és Edde önkor­mányzata túl magasnak tartja a DRV Rt ajánlatát, miszerint a működtetés mellett köbmé­terenként 80 forintot kellene fizetnie az átadott vízért a három településnek, ezért koncessziós pályázatot írnak ki az Eddén levő vízműtelep működtetésére. A rendszer­nek egyébként csaknem há­romezer fogyasztója van. (Is) Bronchológusok Mosdó­son Két napos tudományos tanácskozásnak ad otthont a hétvégén a Mosdósi kórház. A Magyar Bronchológis Egyesület pénteken kezdődő ülésén az ország vezető tü­dőgyógyászai mintegy negy­ven előadáson számolnak be a szakterület legújabb ered­ményeiről. Szó lesz többek között a hörgők új, virtuális vizsgálatáról, a hörgőrák ko­rai diagnózisáról és korszerű kezeléséről, a gyermekkori légcsőszűkületek újszerű megoldásáról, s a légcsőbe került idegen testek felisme­réséről, eltávolításának és gyógyításának legújabb lehe­tőségeiről. (vá) Régóta nincs település­rendezési terve Ecseny- nek, most azonban meg­kezdték az előkészítését. Ecseny A 395 lelkes falu portáira - mintegy 160 helyre - kérdőí­vet juttatnak el. A szondázás célja, hogy felmérjék: mit akarnak az ecsenyiek. Elége­dettek-e a szolgáltatásokkal, szeretnék-e bővíteni a laká­sukat, s hajlandók-e áldozni a közművesítésre? - egyebek közt erről érdeklődik Vörös István településrendezési szakmérnök cége. A felmérés javában tart, s az elemzéssel még az idén elkészül a mar­cali kft. Máj Péter polgármes­ter elmondta: a tervkészítés költségének harmadát négyszázezer forintot - pá­lyázaton nyerte az önkor­mányzat. L. S. Takarékoskodik az általános iskola Nem sürgetik a gázfűtést Nagyberkiben augusztus­ban lángra lobbant a gáz­fáklya, s a háztartások zömében már ezzel fűtő­nek az emberek. A helybeli általános iskolában azon­ban — takarékossági okokból — egyelőre „nem kérnek” a gázból. Nagyberki György László iskolaigazgató elmondta: korábban a kétszer drágább gázolajjal fűtötték az emeletes épületet, ám ennek költségeit nem tudták tovább viselni. Két éve áttértek a ne­héz olajra, melynek 60 forint literje és sokkal gazdaságo­sabb, mint a gázolaj. Nem be­szélve arról, hogy a Mól Pécs­ről 10 ezer litert szállít ingyen egy-egy alkalommal. Égőfej­cserékkel a kazánokat is vi­szonylag olcsón átalakították az új fűtésre. A legutóbbi két évben tetemes összeget sike­rült így megspórolniuk. Gon­dot csak az elavult, több mint húszéves fűtési rendszer kar­bantartása jelent. A folytonos javításra szoruló vezetékek veszélyesek lehetnek, s egyre több ráfordítást igényelnek. Az igazgató úgy véli: amíg a nehéz olaj ára kedvezmé­nyes, nem is gondolkodnak a gázfűtésen. Ha ugyanis átáll- nak — a biztonságos műkö­dés érdekében — a rendszer cseréje is elkerülhetetlen lesz. (Várnai) Kokenya kincsei Azt tartják az erdőjárók: az idei Időjárás nem igazán kedvezett a gombának. A csökölyi Béresi Zoltán a Remicés és a kokenyal er­dőbe jár, Orsós Józseffel, a barátjával. CSÖKÖLY — A tuskógombát, a földi gyá­vát és a vargányát szereti a család — mondta kerékpár­jára dőlve Béresi Zoltán. — A vargányát magam is fölisme­rem, de a többihez kell a se­gítség. Most tuskógombát szed­tek; a paprikással jóllakik a család. Béresiék heten ülik körbe az asztalt; az öt gyerek közül 18 éves a legidősebb, négy a legkisebb. A családfő is fiatal: alig múlt 15, amikor engedéllyel megnősülhetett. Azt mondta, menekvés volt ez a házasság; apai nagyanyja nevelte föl. A MÁV-nál dolgozott se­gédmunkásként, de már több mint nyolc éve állástalan. Menne ő bárhova, de a vidé­kieknek kevés az esélyük. Ezért járják az erdőt, s így megkeresi az élelemnek való egy részét. Csökölyben is jó páran nyakukba veszik az erdőt- mezőt, hogy vargányát, nyír­alját, földi gyívát vagy ven- delgombát keressenek az avarban. Némelyikük hamar túlad a Remicésben és Koke- nyában talált kincseken. A vargánya kilójáért akár két­ezer forintot is fizetnek a fel­vásárlók. A gombászok is tudják: jó ára van. Őszi var­gányára azonban már csak elvétve akadnak. (Lőrincz) Egy pulóvernyi gombából készült a paprikás fotó: szepesi péter A várost hagyta ott a faluért Mátrai János igazgató a napközisek között FOTÓ: SZEPESI PÉTER Ettől a tanévtől Mátrai János igazgatja a csökölyi iskolát és óvodát. A háromszakos tanár a kaposvári közlekedési szakkö­zépiskolát hagyta ott a faluért. CSÖKÖLY — Jól éreztem magam Kaposváron is, de már szükség volt a váltásra, ezért pályáztam — mondta Mátrai János. — Tudom, hogy milyen köve­telmények vannak a szakközépisko­lában és a szakmunkásképzőben, s az a célom, hogy — elképzeléseim szerint formálva az iskolát — a ná­lunk tanulók ennek megfeleljenek. Persze, ehhez a tantestületet is hely­zetbe kellett hozni.- Nem tette hirtelen túl magasra a lécet? — Nem a léc volt magas, hanem a váltás jött hirtelen, s ha volt is ellene némi tiltakozás, a kollégák belátták és érezték: fejlődnie kell az iskolá­nak.- Mit örökölt?- Egy huszonöt éves épületet, amit fel kell újítani és bővíteni is a hiányzó technika- és számítástech­nika-tantermek miatt. Ez megold­ható akár a tetőtér beépítésével, és így megszűnnének a beázások is. Több tízmillió forint kellene ehhez, eddig ugyanis semmit sem költöttek rá. Elég szegényes az oktatási esz­köztárunk is, meglehetősen öreg írásvetítőket használunk. Az alsó ta­gozatos osztályokban sikerült kicse­rélnünk a padokat az önkormányzat támogatásával. Az iskolának csak egy fővonala volt, és hiányzott a fax is.- Korábban elég nagy volt a tan­testületben a fluktuáció. Most teljes a tanári kar? — Tizenhat álláshelyünk közül 15- öt betöltöttünk. A második félévtől jön egy új munkatárs. Hadra fog­ható, rutinos tantestületem van, de az óvodáról is — ahová hetvenkilenc lurkó jár — elmondható ez. — A tanulók között elég sok az in­gerszegény környezetből érkező gye­rek. — Nem szabad szétválasztani a di­ákokat képesség és bőrszín alapján. Valóban vannak hátrányos helyzetű, gyenge képességű gyerekeink; de melyik iskolának nincsenek? Mi is kidolgoztunk nekik egy felzárkóz­tató programot. Általában megállják a helyüket a hozzánk járó rinyako- vácsi, gigei, csökölyi, jákói diákok, s jó páran elmentek a pécsi Gandhi gimnáziumba és a mánfai kollégi­umba, ez öröm és bánat is. A felzár­kóztatás mellett a tehetséggondozás is cél; matematika-, fizika-, magyar-, történelem-, színjátszó- és sport­szakkört működtetünk, s már szer­vezzük a kémiait is. Az óvodában zeneovi van, a diákjaink közül pedig a szolfézs mellett sokan tanulnak zongorázni és furulyázni. — Hogyan készülnek a jövő évi, negyedszázados évfordulóra? — Nincs a falunak címere, zász­laja. Szeretnénk, ha lenne, és a jubi­leumi ünnepségek során felavatnák a szimbólumokat. Tervezünk egy népművészeti kiállítást is, s egy olyan tárlatot, amely képet adna a környék egykori gazdaságáról is. Jó volna, ha az epertermesztéséröl hí­res falu az uniós csatlakozáskor a kisrégió központja lenne. Lőrincz Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom