Somogyi Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-06 / 259. szám
Az oldalt írta: Kulcsár László, Somos Ágnes, Szegedi László, Szerepi Hella 1999. november 7. ★ VILLANÓFÉNY -k 5 Sziklapalota a völgyek felett Az érzelmek emlékműve Az indiai trón örököse, Khurram herceg 1612-ben elvette feleségül Mumtaz Mahalt. Ellentétben az uralkodói szokásokkal, a történet hátterében igazi érzelmek, mindennel dacoló szerelem állt. Az asszony elkísérte férjét üzleti és katonai jellegű utazásaira. Nemcsak az életét édesítette meg, de a kormányzással kapcsolatos kérdésekben is segített urának, akit a szegények és elesettek megsegítésére ösztönzött. Mumtaz tizennégy gyermekkel ajándékozta meg élete párját. Három évvel azután, hogy a herceget India királyává koronázták, Mumtaz meghalt. A férfi mély gyászában arra a döntésre jutott, hogy örökre halhatatlanná teszi szerelmét: emlékére megépíttette a világ legszebb síremlékét, az örök szerelem emlékművét. így született a hófehér Tadzs Mahal, amely huszonkét év alatt készült el. Csaknem huszonkét- ezer munkás és mesterember dolgozott a falak között. A síremlék 1648- ban nyerte el végső formáját és azóta is legékesebb dísze a Yamuna folyó partján fekvő Ágra városának. Hortobágy a top-100-ban? A National Geographie Traveller szerkesztői magyar csodákról nem tudnak. Meglehet, elfogultak vagyunk, ha legalább a top-100-ba besoroljuk a Budai Várat, amely még a modernkori szállodát, a Hiltont is befogadta a falai közé. Vagy a hortobágyi kilenclyukú hidat, és a már amúgy is világhírű ménes vágtatását, amikor a patkók dübörgése mellett a látványnak sem utolsó délibábban is gyönyörködhetünk. Esetleg a Világörökség részét képező ékszerdoboz, Hollókő házait, zegzugos sikátorait' amelyek a régmúlt időket idézik fel a ma emberének. Az eltűntek nyomában A világ hét csodáját már az ókori görögök is ismerték, napjainkra azonban - a gizai piramisok kivételével - valamennyi eltűnt. Az ember vagy a természet rombolta le, olyan alapos munkát végezve, hogy még a porukat is elfújta a szél. Csupán a hírük maradt fenn. Az ismert „hetekről” majd kétezer-egyszáz évvel ezelőtti a tudósítás, a Szidóniái Antipatrosz regélt ódákat az efe- zoszi Artemisz-templomról; a gizai piramisokról; villámokat szóró Zeusz főisten arany-elefántcsont képmásáról, ami az olüm- poszi templomban volt; Szemirámisz babilóniai függőkertjéről és a halikarnasszószi mauzóleumról. Az Alexandria kikötőjének bejáratánál magasodó világítótornyot, a Fároszt 280 körül építette egy Szosztratosz nevű görög építész. A torony magassága az adatok szerint 116 és 272 méter között lehetett, a pontos méretről nem maradt fenn írásos forrás. Csúcsában folyton tűz égett, amelynek fényét homorú tükrökkel erősítették fel a tengerészek számára. A rodoszi kolosszust szintén messziről láthatóra építették a hajósoknak. Maga a szobor 30-40 méter magas volt, és a sziget védőistenét, Hélioszt ábrázolta. A kolosszus hatalmas összegbe került: 300 talentumba, azaz 10 000 szarvasmarha árába. Gyakorlatilag világítótoronyként működött, amíg hatvanévnyi fennállás után egy földrengés következtében összedőlt. A tudósok állítják, hogy a legendákkal ellentétben nem terpeszben, hanem lábait összezárva állt, különben azonnal összedőlt volna a > * hatalmas súlytól. Az egykori Fárosz csúcsában mindig égett a tűz FOTÓ: VR/ARCHÍV A szerelem városa A lagúnákkal átszőtt Velence, ami önmagában is egy építészeti csoda, a Római Birodalom egyik jelentős városállama volt. A romantikus csatornák és a keskeny utcák között gyönyörű terek tarkítják a várost. Szinte minden sarkon áll egy templom vagy egy kis kápolna. A városka az Adriai-tenger A velencei „utcákon" állandóan nagy a forgalom egyik lagúnájára épült, illetve a gondosan összerakott facölöpökre. Innen irányították a Római Birodalom haditengerészetét. A velencei polgárok mindenhonnan jelentős hadizsákmánnyal tértek haza, amellyel azután saját lakóhelyüket gazdagították. így került ide az athéni Akropolisz két oroszlánja is. Konstantinápolyból Szent Márk ereklyéit is elhozták, majd egy gyönyörű székesegyház építésébe kezdtek. A páratlan szépségű freskókkal díszített székesegyház azóta is messzi földekről vonzza a látogatókat Velencébe. A szerelmeseknek is érdemes felkeresniük a várost. A legenda szerint annak a párnak lesz hosszan tartó, boldog házassága, amelyikben a férfi a Sóhajok hídjánál kéri meg szíve hölgye kezét egy ringó gondolán eltöltött szerelmes délutánon. Első az egyenlők között a coloradói Mesa Verde nemzeti park, amelyet 1906-ban nyilvánított védettnek az amerikai kongresszus. Hetven évvel később az UNESCO a világ kulturális örökségei közé is bejegyeztette a mesés helyet. A Zöld Asztal névre hallgató nemzeti park kulturális értékekben is gazdag: a látogatók a sziklák között a pueblo indiánok építette falvakban sétálgathatnak. Ezen a tájon már a VII. században álltak indián települések. A hangulatos falvak a világ egyik legszebb helyére épültek: a látóhatárt gyönyörű kanyonok és völgyek övezik. Itt található Észak- Amerika legnagyobb sziklába vájt palotája, amelyet két cowboy fedezett fel a XIX. században. Az amerikai pásztorlegények egyik fő táborozóhelye vált a sziklapalotából, amely sajnos meg is sínylette a látogatásokat: az épületben található edényeknek és a használati tárgyak többségének hamar lába kelt. A palotát, amely egy homokkő sziklán áll, 1909- ben újították fel. ÚJ CSODÁI Amióta világ a világ, az emberek mindig nagyra értékelték, becsülték a szépet, a szinte megismételhetetlen méretű, formájú - emberi kéz vagy természet alkotta - csodát. Nagy fába vágta fejszéjét a tekintélyes amerikai National Geographie Traveller magazin, amikor két évig tartó, gondos elemzés alapján közzétette, melyek mai világunk csodái. Bizonyára a kerekítés miatt történt, hogy éppen ötvenet találtak. a híres olasz festő, Leonardo da Vinci, aki szívesen időzött a festői környezetben. Művésztársa, a szobrász Rodin emlékirataiban így írt a Loire- ról: „A fény és az édes, szerencsés élet folyója...” A zordságukban is megejtő norvég fjordok akár Norvégia címerei is lehetnének. Az észak-európai ország egyik legszebb városának, Bergennek majdnem a szívéig kúszik be a tenger. A válogatásban szerepelnek az érintetlen - ember által meg nem zavart - természeti gyönyörűségek, például a brazíliai Amazonas esőerdői vagy az amerikai filmeken sokszor látott Sziklás-hegység és a Grand Canyon. A magazin e szavakkal indokolja válogatását: „Világunknak ez az ötven csodája testesíti meg az emberiség otthonának szépségét”. Jó lenne, ha valóban mindenki az otthonának tekintené a Földet, és bejárhatná a bolygó minél több, csodaszámba menő látványosságát... A múltba süllyedt csodák mellé újakat keresett a National Geographie Traveller. Már egy talpalatnyi fehér folt sincs a Földön, az ember mindent felfedezett, de nem láthat mindent mindenki. Ideje tehát, hogy ne csak a kutatók, hanem a világjáró turisták is tudják, melyek azok a csodás tájak, városok, eredeti szépségükben fennmaradt természeti kincsek, földi paradicsomok, amelyeket jó lenne felkeresni és megnézni. Ha másként nem lehetséges, legalább a könyvek, fényképek, videofelvételek vagy a tévé segítségével. Romjaiban is gyönyörű az athéni Akropolisz. A szentelt sziklán kapott helyet a templomon kívül Heliosz bírósága, amely napkeltekor lebonyolította a város lakóinak jogi ügyeit. A perzsák által 480-ban lerombolt Akropolisz felújítását Periklész rendelte el. Először a panteont építették fel ismét, Pallas Athéné dicsőségére. A korabeli kőfaragók még arra is gondot fordítottak, hogy a város védő istennőjének nagyságát magasztalják. Az Akropolisz felséges romjain található csenevész, de a kövek közt is szívósan élni akaró fács- kát Pallas Athéné fájának nevezik. Jordániában található az a sziklaváros, Petra romvárosa, amely a Közel-Kelet egyik legszebb látványossága. Érdekessége, hogy lakói az ókorban sziklákba vájták lakóhelyüket. A jordániai város a béke szigete is lehetne, hiszen ezt a térséget mindig elkerülték az újkori konfliktusok. A többi csodavárosok közül csak néhányat említünk: Barcelona, Hongkong, Isztambul, Jeruzsálem, London, Párizs, Rio de Janeiro, San Francisco, Velence. A tájak közül néhány nekünk is „közeli ismerősünk”, például az Alpok, és sok magyar bejárta már a franciaországi Loire völgyének kastélyait, amelyeket a középkorban hamar felfedezett a francia arisztokrácia. A csodálatos tájon sorra épültek a szebbnél szebb kastélyok. Amboise kastélyának kápolnájában nyugszik
