Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-06 / 233. szám

SOMOGYI HÍRLAP 6 Somogyi tájak 1999. október 6., szerda Mérőiek Ópusztaszeren Két busszal utaztak Ópuszta­szerre a kaposmérői Hunyadi János Általános Iskola alsó tagozatos tanulói. A kilenc­ven diák a történelmi emlék­parkot tekintette meg. (Is) Dombóvári ősz Az újdom­bóvári József Attila Általános Iskola tantestülete nyolcadik alkalommal rendezte meg a városrész őszi fesztiválját. A zenés ébresztő után kézmű­ves- és népművészeti vásár várta az érdeklődőket, a sza­badtéri színpad kulturális programjai is sok vendéget vonzottak. A tűzijátékkal zá­ruló eseménysorban Farkasdi András apát esperes szentelte meg az új bort és áldotta meg az őszi terményeket. (Is) Kaposfői vigasságok Szombaton délután 1 órakor szüreti felvonulást tartanak Kaposfőn, este pedig a kisebb­ségi önkormányzat rendez bált a sportcsarnokban, ame­lyen Auth Csilla énekesnő és táncosai, valamint a Simli show lép fel. A Schütz Capele muzsikál, s itt tálalják föl a há- jaskráfli-sütő versenyen ké­szült süteményeket is. (Is) Minőségi telefonvonal Megkezdték Kaposmérőben is az elavult RLL hálózati rend­szer cseréjét. Az új helyi és optikai hálózatot a Matáv Rt nyugat-magyarországi mű­szaki igazgatósága építteti. A Kadarkút, Nagybajom és Ku­tas térségére is kiterjedő munkák révén gyorsabb és jobb minőségű telefon-szol­gáltatást kap a lakosság, (vá) Falunap pályaavatóval Tábori misével kezdődik a fa­lunap Eddén vasárnap dél­ben. Huszárok felvonulása, a megyecímer- és zászló-ado­mányozás, valamint Edde címerének átadása után az eddei iskolások, a várdai nyugdíjasok és a honvédze­nekar szórakoztatja a közön­séget. Délután Somogyvámos és Edde barátságos labda­rúgó-mérkőzésével avatják föl az új futballpályát. (vá) Sajt lesz a kecsketejből Pécsen készítenek sajtot Csordás Ferenc kadarkúti vállalkozó kecskéinek tejéből. A hetven állatot Mackó kutya segítségével Kurdi József kecskepásztor napi 11 órában legelteti a hajdani szövetkezet ötvenhektáros területén. Ez a gazdag legelő, amit a vállalkozó bérben hasznosít, valódi kecskeparadicsom. fotó: lang Róbert Orvosért kiáltó kis falvak Dr. Komjáti Tibor kadarkút! háziorvos hetente csak egyszer rendel Hencsén. Palka Sándor polgármes­tert kérdeztük: miért nem lehet önálló orvosa az el­öregedő településnek? Hencse — Valamikor szó volt róla, hogy lesz a falunak doktora. Építettek is rendelőt, s az eme­letre orvoslakást szántak. Nem tudom, miért nem lett belőle semmi — tette hozzá. Palka Sándor hencsei pol­gármester nem tud róla, hogy gondot okozna, hogy helyben nincs orvos. Azt mondja, be­tegség esetén már 1945 előtt is csak Kadarkútra jártak. — A falu 437 lakójának a fele nyugdíjaskorú. Valóban jó lenne, ha itt is letelepedne egy orvos, de azt is el tudnám képzelni, hogy önállóak le­gyünk, mert akkor nem vinné el a körjegyzőség a pénzt. A kilencvenes évek elején épült rendelő szép, de ha orvost szeretnénk, 5-6 millió forintot kellene rákölteni. Miből? Pá­lyázni sem tudunk, mert nincs önerő. A hencseiek két éve nem fizetnek adót, s még a szemétszállítást is az önkor­mányzat állja. Forráshiány és hitel mégsem terhel bennün­ket. Egy ilyen kis falu semmi­képpen sem tudná fenntartani a háziorvosi szolgálatot. A rendelőben ennek ellenére megvan minden, ami kell. Van falugondnokunk és egy házi gondozó. Az utóbbi hetente jár az idősekhez vérnyomást mérni, hordja az ebédet. Saj­nos, a falugondnoknak nincs autója, mert jogosítványa sincs. A nép azonban bizalmat szavazott neki? Olyan már elő­fordult, hogy egy héten nem jött ki az orvos és elfelejtette bejelenteni, de ez nem gya­kori. Három kilométerre van a kadarkúti rendelő. Akinek baja van eljut odáig vagy elvi­szi a mentő, ha kell. A megyei egészségbiztosí­tási pénztártól kapott tájékoz­tatás szerint Somogy öregedő lakosságának sajátos gondja, hogy némely településtől csak néhány kilométerre található állandó háziorvosi szolgálat, gyógyszertár. A megye 229 ilyen szolgálatából mindössze 109 működik helyben. Ötven­három egy csatolt községben, 67 pedig két vagy több faluban látja el a betegeket. A jogsza­bályban előírt optimális lakos­ságszám egy körzetben felnőtt és vegyes szolgálatoknál 1200, gyermekszolgálatoknál 600. Néhány körzetben azonban kétezernél is több beteget lát el a háziorvos. Új körzet létre­hozásával javulna az ellátás, ennek azonban olyan techni­kai, műszaki feltételei vannak, amelyeket az önkormányza­tok nem tudnak biztosítani. A rendelőt és a felszerelést pedig nekik kell garantálni. Ám, ha ez meg is lenne, az alig félezer lakosú faluban leadott kártyák után járó pénzből nem tudná működtetni praxisát a vállal­kozó háziorvos. Várnai Ágnes Levegőben lóg a pénz Félbemaradt a templomre­konstrukció Magyaratádon. Az 5,3 millió forintos beru­házás felével végeztek csak, de jelenleg nincs több pénz a munka folytatására. Magyaratád A központi környezetvédelmi alapból 5,6 millió forintot nyert a falu a katolikus temp­lom felújítására. Ennek az összegnek a felét átutalták az önkormányzat számlájára, s megkezdődött a tetőcsere, majd újravakolták a falakat. Igen ám, de időközben a kormány megszüntette az alapot. így az áthúzódó beru­házásra elnyert összeg másik fele már nem érkezett meg. Takács János polgármester addig üti a vasat, amíg meleg. Folyamatosan levelez az ügy­gyei foglalkozó kultusztárcá­val, amely ide-oda dobálja a labdát. A pénz — állítólag — megvan, ám még nem ért el a címzetthez. ígéretekből pedig nem lehet folytatni a munkát, amelyben a helybeliek is segí­tettek. (Lőrincz) Ingyen dolgozik a régészcsapat Lekerültek a védőfóliák a Bodrog-bűi leletekről. A honfoglalók somogyi tele­pülését feltáró munka költségeire azonban még az utolsó határidő után sem érkezett meg az ígért támogatás. Az értékes anyag feltárásán ezért egyelőre ingyen dolgoznak a kutatók. BODROG-BŰ- A települést, amely a föld alatt rejtőzik, a Bő nemzetség építette — mondta dr. Magyar Kálmán régész, a feltárás ve­zetője. — A faluhoz nemzet­ségi monostor, udvarház és templom is tartozott, meg egy hatalmas, szinte külön tele­pülést alkotó öntöde, aminek eddig 32 olvasztókemencéjét találtuk meg. Ilyen sokra egy helyen még nem akadtunk. Egyelőre csak ezt a terüle­tet tárták fel; itt került elő a legősibb magyar nyelvem­léknek tartott rovásírásos fú­vóka is, amelyre a „funak” szót vésték. A szónak — azt jelenti: fújni — mágikus erőt tulajdonítottak. A teljes feltá­rásra, konzerválásra és a lele­tek esetleges bemutatására nyolcvanmillió forint kellene. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához beadott pályázatra csak 1,5 millió fo­rintot kapott a bodrogi ön- kormányzat. Vagyis egyelőre még annyit sem, mert a meg­nyert pénzt több hónapja hi­ába várják. A tél beállta előtt neki kellett kezdeni a mun­káknak, annál is inkább, mert az elvileg kapott pénzt csak az idén költhetik el. — Nem tudjuk azt sem, mi­lyen feltételeknek kell megfe­lelni a kapott pénz fejében — mondta Heizer Kornél bodrogi polgármester. - Ráadásul az ásatásokat csak utólag finan­szírozzák. Még türelmesek a múzeum munkatársai, és azok a gazdák is, akiknek a földjén a kohókat találták. Bodrog újra megpályázza a teljes feltáráshoz szükséges 80 millió forintot. V. S. Kamionnal hoztak a hintokat Ötvenéves fiatalok Küher János: Mindig kell egy csapat, amely teszi a dolgát fotó: török Somogy szilban és Gadá- cson is felélesztették a régi szüreti vigasságokat. Az if­jak azért örültek a parádés felvonulásnak, mert ezzel nagyszülőik szokásait őrzik, az öregek meg azért, mert látván a színes menetet év­tizedeket fiatalodtak. SOMOGYSZIL A rendezvények egyik mozga­tója Küher János. Azt mondta: sok ötletük volt kezdetben, de négy-öt programnál többre nincs igény a faluban, ahol leginkább a fiatalokat „céloz­zák meg”. Küher János szerint még az ötvenévesek is fiata­lok. A felvonulást, a borversenyt és a szilveszteri bulit, a sport­napot örömmel szervezik töb­bek között dr. Balázs Péterrel, Erdős Imrével, Szép Józsefné- vel és Tóth Máriával.- A Régi idők focijában Mi- narik Ede azt mondta: mindig kell egy csapat. Én is így ér­zem, s ez a csapat — az ön- kormányzat támogatásával — teszi a dolgát — jegyezte meg Küher János, aki csaknem húsz éve, fiatal agrárszakem­berként költözött a faluba. — A mostani szüreti felvonuláson is előszedték a népviseletet, s vagy hetven fiatal ült kocsira, hintóba. Huszonegy fogat vo­nult végig Somogyszil és Ga- dács utcáin. Ilyen népes sere­get mostanában nem láttak a helybeliek. A mindenre elszánt szerve­zők sokat adtak a látványra; ezért nem voltak rest Dombó­várról kamionnal ide szállít­tatni a hintókat. A hagyomány szerint a bíró „bőrébe” általá­ban az ifjak közül bujtattak va­lakit a régiek. A somogyszili bíró azonban ezúttal Sámoly Endre polgármester volt, a bí- róné pedig a felesége. — Azért kértük őket erre — magyarázta Küher János —, mert a középgeneráció lehet a kapocs az ifjak és az idősek között. (Lőrincz) Dzsúdóval az asztma ellen A nyurga Boros Szabolcs könnyed mozdulattal veszi hátára oktató­ját, a csaknem egymázsás Bone- vácz Emilt, aki a következő pilla­natban egy szépen ívelt szaltóval huppan a tornaszőnyegre. Mindez azért ejt ámultba, mert a 14 éves Szabolcs asztmás és 12 éve a mosdós! kórház lakója. Boros Szabolcs könnyedén lódítja át feje fölött mázsányi oktatóját Mosdós A korábban gyakori fulladással küsz­ködő fiúnak már egy fél éve nem volt rohama, s azóta gyógyszert sem szed. Azt mondta: már nem érzi magát be­tegnek. Mindezt — a gondos gyógyke­zelésen kívül — oktatójának, Bonevácz Emilnek és a dzsúdónak köszönheti. Tíz asztmás kisgyerekkel együtt ugyanis ő készítette föl őket a dzsúdó- vizsgára, s közülük hatan a citrom­sárga öv büszke tulajdonosai lettek. Most a kyu, narancssárga öv megszer­zésére készülnek. — Nemrégiben látta őket dzsúdózni Aky japán mester. A TF-en tanítja ezt a sportot s amikor megtudta, hogy egy kivételével valamennyien asztmás be­tegek, nagyon megijedt. Aztán csak annyit mondott: „Nem vettem észre” — meséli Bonevácz Emil. — Zipszer Gá­bor a büszkeségem. Az ugyancsak asztmás fiú már versenyeken is indult, és több érmet nyert. Kitűnő tanuló, s a szülei úgy döntöttek: Mosdóson tele­pednek le. Mi ösztönözte a 46 éves, egykori barcsi mezőgazdászt, hogy beteg gyermekekkel ismertesse meg ezt a küzdősportot? — Ugye, elborzad, ha arra gondol: asztmás gyerekeket vágunk földhöz? Gyerekkorom óta tudom: a dzsúdónak varázsa van. Az MHSZ-nél tanultam, majd Barcson alapítottam dzsúdóisko- lát, s Hidasi Ervinnel megalapoztuk mint versenysportot. Kisfiam hirtelen halála nagyon megrázott, s egy időre eltávolodtam a dzsúdótól. Súlyos tü­dőbetegséggel kerültem a mosdósi kórházba, ahol kiváló emberek — dr. Berta Gyula, dr. Szitás Györgyi és Bal- lai Mária — segítették a gyógyuláso­mat. És a dzsúdó. Közben ugyanis el­kezdtem edzeni, és Kovács Ferenccel a nagyberki iskolában oktattuk a dzsú- dót. Rigó Lászlóné, a kórház iskolájá­nak igazgatója pedig gyógypedagógiai asszisztensként alkalmazott. Megis­mertettem a gyerekekkel a taiso gim­nasztikát, ami az egész testet vérbővé teszi és átmozgatja az ízületeket. A dzsúdó a nyújtózkodás révén erőssé, izmossá teszi a hátat. Sokat kell „tépni” egymást; ezzel segítjük a légző­izmok munkáját, s ez az asztmásoknál nagyon fontos. A betegségem segített, hogy megtudjam, mi jó a gyerekeknek. Gimnasztikát és sportos játékokat taní­tok nekik, segítek abban, hogy ellazul­janak, és fokozatosan terhelem őket. Tapasztalataim szerint a fiúk 70-75 százaléka „kifutja” az asztmát. Várnai Ágnes Aratóleves rózsafánkkal bárdudvarnok Ismét nagy sikere volt a zse­lici ételeknek s a jóféle bo­roknak a Bárdudvarnokon rendezett gasztronómiai na­pon. A helybeli és a környé­ken élő háziasszonyok kitet­tek magukért. A Szent Mihály napjához kötődő rendez­vényt a Gazdasági Miniszté­rium támogatta, s a Magyar Turizmus Rt munkatársai is elismerően szóltak az egye­dülálló, már hagyománnyá vált, dr. Máté Albertné koor­dinálta eseményről. A régi is­kolaépületben terítettek; az asztalokon 130-féle ételt kós­toltak meg az érdeklődők. A savanyú aratólevesnek nagy volt a keletje, csakúgy, mint a rózsafánknak. L. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom