Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-30 / 253. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP Emlékezés 1999. október 30., szombat Az elmúlás koszorúi Hajléktalanok végső hajléka Szaporodnak a szerény kőkeresztek a kaposvári Nyugati temető kórházi parcellájában. Itt lelnek örök nyugalomra azok, akiket még utolsó útjukra sem kísér senki. A sírokat 25 évig a Somogy Temetkezési Kft gondozza, majd az enyészeten a sor. Egy sárga fakoporsó, benne szemfödél, kispárna, lepedő, kárpit és műbetét. Ravatalozás, elhantolás. A legolcsóbb kellékeket, megközelítőleg hetvenezer forintért adják a magányosan, nincstelenül megboldogultnak. Szociális temetés címén ugyanis ennyit biztosíthat az önkormányzat. Akiknek voltak ugyan hozzátartozói, de éppen olyan ágról szakadtak, mint az elhunyt, azoknak a temetési segélyből igényelhetnek sír melletti ravatalozást is, búcsúztatót. Egyházit és polgárit. Attól függően, hogy kinek, milyen volt a hitvallása. A többletszolgáltatás költségeit azonban az örökösök évente 60-70 százalékos arányban visszatérítik. Ezt az összeget ugyanis hagyatéki teherként bejegyezteti az önkormányzat. Kónyáné dr. Zsamovszky Judit, a siófoki önkormányzat általános irodavezetője szerint főként a hajléktalan elhunytak temetéséről kell gondoskodniuk. Minden alkalommal igyekeznek azonban felkutatni a hozzátartozókat, hogy legyen, aki legalább a végtisztességet megadja. Tavaly kilenc személy köztemetéséröl intézkedtek, az idén már novemberig'rendeltek el ugyanennyit. Egy- egy temetés 40-50 ezer forintba került. A temetési segélyekkel együtt 700 ezer forintot terveztek erre a célra. Barcson 1997-ben volt a legkevesebb köztemetés; kilenc alkalommal vállalta magára a terheket az önkormányzat. Tavaly 14, az idén pedig már hét ilyen temetést finanszíroztak, összesen 512 ezer forintért — tudtuk meg Balázs- né dr. Vástyán Krisztina aljegyzőtől. Mint elmondta: egy szerény temetéssel egyenrangú szolgáltatást nyújtanak az elhunytaknak. Tudomása szerint olyan még nem volt, hogy legalább egy hozzátartozó vagy egy szomszéd ne kísérte volna utolsó útjára a megboldogultat. Vucskics Anna, a nagyatádi önkormányzat hatósági ügyfélszolgálati irodavezetője szerint volt rá példa, hogy hozzátartozók részt vettek a köztemetésen. Évente 3-4 köztemetés van. 1993-tól jogszabály kötelezi erre az önkormányzatokat. A köztemetésért 50-60 ezer forintot fizetnek. Az évi mintegy félmillió forintos keretet a szociális forrásokból biztosítják. Várnai Ágnes FOTÓ: LANG RÓBERT de az emlékkövek elég rossz állapotúak. A Holocaust emlékmű a hétezer somogyi zsidó áldozatra hívja fel a figyelmet. A félkör közepén márványuma - Auschwitzból hozatott hamvakkal. Nemcsak itt, hanem a Keleti és a Nyugati temetőben is fekszenek zsidók, de ők - vélhetően - nem élték meg hitüket. Úgy gondolták: már asz- szimilálódtak és felesleges a zsidó temetőbe temetkezniük. De megvan az ellenpélda is: egyesek, akik egész, életükben távol estek a vallástól, megöregedve rendelkeznek úgy: a zsidó temetőben akarják aludni örök álmukat. A zsidó ember egyébként még életében elkészítteti vagy elkészíti a halotti ruháját, és a legnagyobb ünnepeken, a zsidó újévkor és a hosszú napon ölti magára a fehér gyolcsot, s megy imádkozni a zsinagógába. Vajon mért? Lipkovits Tibor szerint azért, amiért a rómaiak. Ők azt mondták: Memento móri! Készülj a halálra! Lőrincz Sándor Az emlékezés kövei Vérvörös vadszőlőindák kapaszkodnak a téglakerítésre. A sírok között üres csigaházak, a kőlapokon apró kavicsok. A családtagok- zsidó szokás szerint - díszes csokrok helyett követ helyeznek el szeretteik sírján; a virág csak az utóbbi időben vált divattá. Az emlékezés köveit a temető fái között keresik a hozzátartozók, de olykor úgy hozzák magukkal...- Ennek történeti oka van - magyarázza Lipkovits Tibor, a kaposvári Zsidó Hitközség elnöke, aki a Malom utcai temetőben kalauzol. - A zsidó nép negyven évig vándorolt a pusztában, s arra nem volt lehetőségük, hogy virágot szerezzenek, és sírt ásni is meglehetősen nehéz lehetett a kősivatagban. Ezért a halottakat kövekkel takarták el. De a kő időtállóságával is magyarázható ez a szokás, hiszen a virág elhervad. A nagy rabbik, a híres emberek sírján a nem hozzátartozók is elhelyeznek köveket. De a virággal sem sértjük a vallást. A sírokat általában nem most, halottak napján, hanem a zsidó őszi nagy ünnepek előtt látogatják a hozzátartozók. Ősi szokás ez; a vallási törvényekben is így van előírva. De ez nem jelenti azt, hogy máskor nem jönnek a családok. Sajnos, kevés a leszármazott, hiszen a holocaust során a 3000 kaposvári zsidó közül mintegy 2700-at elpusztítottak. A temetőt 1836-ban létesítették; kövesgyüri lovag Freystdtler Antal adományozta a hitközségnek a jelenlegi, több mint kéthektáros terület kétharmadát. Felesége Anna, és fia, Vilmos nyugszik itt. Emléküket gyönyörű obeliszk őrzi a ravatalozó mögött. Közelében temették el Kunffy Adolfot és feleségét, Kunffy Lajos festőművész szüleit, s a kriptában - amit egy németországi rokon újított fel teljesen - pihen egyik fiuk, József is. • Pusztakovácsi Bien Dávid, Georgia főintézője 85 évesen hunyt el. Romos sírját a hitközség újíttatta föl. Mint ahogy számos más sírt is. Két éve egymillió forintot kaptak, amelyből elsősorban az értékes, 70-80 éves, gránitból, márványból készült síremlékeket állították helyre. A kaposvári zsidó temetőben több mint 2000 sír van. A malom szomszédságban lévő terület a legrégebbi; 1840 körül kezdtek el ide temetkezni. Jobbra-balra megbillent sírkövek, összetört kőlapok között sétálunk. Holtak régen látogatott városrésze ez, ahol se kavics, se virág nincs a sírokon. Az elhunytak nevét a Tízparancsolat kőtáblájára emlékeztető terméskövekbe vésték. Sok helyen magyarul és héberül.- A zsidó vallás szerint a sír és a sírkő a halotté - mondta Lipkovits Tibor. - Az ősi felfogást a polgári jog nem vehette át. Itt nem veszik fel 25 év után a hamvakat, s temetik közös sírba, ha nem fizet a családtag. Nálunk ott maradnak a csontok örök időkig, ahova egykor eltemették a halottat... S hogy milyen imát mondanak a zsidók elhunyt hozzátartozóikért? A Kádist, ami nem szól a halottról, hanem az Örökkévaló hatalmáról. Hogy mégis a halottért mondják el, annak talán az az oka, hogy az élő belenyugszik Isten akaratába. Aztán olyan Ima is van, amelyben a halott nevét is megemlítik. Valaha csak a héber nevét mondták, mert minden zsidó embernek adtak héber nevet is, amit holta napjáig különleges alkalmakkor használ csak.- Húsz-huszonöt évig képtelenek voltunk itt kiirtani a gyomot - magya- rázza-mutatja Lipkovits Tibor. - Most már szebb a kép, a dzsumbujt megszüntettük, s azóta rendszeresen tisztítjuk a területet. A temető karbantartásához, a veszélyes sírok helyreállításához legalább 30-40 millió forint kelleLipkovits Tibor, a hitközség elnöke az ótemetőben ne. Erre pedig nincs pénz. Az államosított egyházi ingatlanjaink értékének egy csekély részét immár második évben járadék formájában visszakapjuk. Költségvetésünk jelentős hányadát, több mint a felét a temető rendben tartására fordítjuk. Akinek nem él a hozzátartozója, azoknak a sírját megpróbálja gondozni a maroknyi, vegyes házasságokkal is vegyített, alig száz fős közösség. Megtudom: a hamvasztás nem divat, de van rá példa, ám ilyenkor - mivel a törvények tiltják - nem rabbi búcsúztatja a halottat; a hozzátartozók társadalmi temetést rendeznek. Mértani pontossággal telepített hársfasor vezet egy újabb temetői részhez. Vagy kétszáz sír lehet itt. Ezt a területet a 30-as években a hitközség vásárolta, s a temetéseket a hátsó részen kezdték el. Talán soha nem telik meg... A temető központi részén egy első világháborús emlékmű áll, 31 zsidó polgár nevének feltüntetésével. Egy emlékpark is van itt, katonasírokkal, Gyertyaláng halottainkért Ezekben a napokban mindenki megemlékezik elhunyt szeretteiről. A maga módján. Hangtalanul lopakodó autók gördülnek a. temetők elé és füstösen pöfögök. Érkeznek zsúfolt buszok és gyalogosok, jönnek hajlott hátú nénikék is kiskocsiban húzva maguk után kertjük ősz-színű virágait. Az autók csomagtartóiból is előkerülnek a koszorúk. Élő rózsából köttetett több ezer forintosak, krizantémból összeállítottak, apró szalmavirág karikák. Megtelnek emberekkel a temetői sétányok. Az urak megemelik egymás előtt gyapjúkalapjukat. Ezer éve nem láttalak... A karjukon érkező hölgyek közben már valamelyik közös ismerős esküvőjéről beszélgetnek, vagy csak az időjárásról. A beszélgetők félreállnak udvariasan utat adva másoknak. A temető hangulatától megilletődött fiataloknak, egy kisírt szemű fekete ruhás asszonynak, idős házaspárnak, akiket elnémít egy közös emlék. A sírokon, a márványból készült lélegzetelállító alkotásokon, az időkoptatta műköveken és ásóval formált hantokon föllobbannak az emlékezés lángjai. Üvegezett kandeláberek, műanyag mécsesek, és filléres gyertyácskák hintik fényüket. De hát ezek csak külsőségek. A kegyelet, az emlék bennünk él. Nem függ kortól, anyagiaktól, csak az érzésektől, az emberségtől. Biró Ferenc Józan Gábor napi 10-15 koszorút kötött meg Leestem a földről Halottak napjának közeledtével egyre többféle koszorú kelleti magát a piacokon és a virágárusok standjain. A legolcsóbbak kétszázötven forintba, a drágábbak több ezerbe kerülnek. Az ár elsősorban a koszorúk nagyságától függ, de a minőségük sem elhanyagolható. A koszorúk külleme is évről- évre változik, folyamatosan új elkészítési technikák és stílusirányzatok jönnek, akár a ruhadivatban — tudtuk meg Józan Gábortól, aki a mindenszentek előtti hetekben napi 10-15 koszorút kötött meg. Idén a színes szalagok és zsinórok jelentik a legnagyobb újdonságot, de a mindenszentek koszorúi mégis képviselnek egyfajta állandóságot. Dominánsak a natúr pasztellszínek, amelyek az őszt, az elmúlást idézik. A szalma, moha, vagy toboz alapra száraz virágok és termések, kőrózsák, szalagok és mécsesek kerülnek, változatos elrendezésben. A koszorúkészítő szerint ehhez a munkához nem fontos a képzettség, sokkal inkább szükség van ízlésre és kreativitásra. A sorozatgyártásban kötött koszorúkat nem lehet egy lapon említeni azokkal, amelyeket valaki több órás munkával, minden díszítő elemet külön-külön felhelyezve készít el. Persze FOTÓ: LANG RÓBERT előfordulnak túldíszített, már-már giccses „alkotások” is. Egyre többen választják az olcsóbbnak tűnő megoldást: vásárolt alapanyagokból, házilag állítják össze az emlékezés koszorúit. Aki mégis üzletben vásárol, nagy választékból válogathat, változatos áron. A legkisebb koszorú tíz centiméter átmérőjű, általában kétszázötven forintért kapható. Az ötven centiméteresért viszont már hatezer forintot is elkérnek a virágboltokban. A kereskedők tapasztalata szerint a legtöbben az utolsó napra hagyják a koszorúvásárlást, ezért a legnagyobb vásárlótömeg várhatóan a hét végén árasztja el az üzleteket. (Takács) A szív hamis dobbanása csupán látszat. A test él, az apró nesz az agy egyre erőtlenedő követelése. A nagyszerű ritmust valami zavarja, egy ajtó résnyire nyitva marad. Milliónyian tolonganak előtte és mögötte, holott ez az út a teremtés óta csak egyfele járható. A vér visszafele áramlik, egyre sürgetőbbek a szív ütemét fokozó ingerek, a piciny vércsatornák önzetlenül ösz- szehúzódva átengedik oxigénjussukat az agynak. A test elgyengül, kifárad. Lassan haldoklik... És meghal. S én ebben a pillanatban leestem a földről, lelöktél, minden segítséget megtagadva, hogy maradjak, érezzem, hogy vagy, hogy nyújtod a kezedet felém. Tíz éve kapaszkodom, hogy megint elérjem, hogy megértsem: miért? Minél jobban szeretsz, minél többet adsz magadból, annál nagyobb az enyészet zsákmánya, annál többet rabol el tőled a koporsót roppantó föld. Akit a halál keze megérint, szenvedélyes gyönyörűségre kényszeríti. Miért e hihetetlen szépség, ahogy emlékszem rád? Ügy mentél el, hogy nem adtál alkalmat búcsúzásra. Ma is érzem az illatodat, tested megnyugtató melegét, vigasztaló arcod bársonyát. Hallgatsz, végtelen mélységek felé sodorva. Nem adsz kapaszkodót... A zuhanásom könyörtelenül megrázó volt, és ezt Te okoztad! Úgy tűntél el az életemből, mint egy napba zuhanó űrhajó. Váratlanul, minden csodás illúziót magaddal rántva. A hiányod megbocsáthatat- • lan! Tíz év. A megnyugvás, a megbocsátás és a felejtés hazug tíz éve. Tegnap volt, vagy ma? Nem is tudom, amikor ránézek a márványra: Édesanyám... Tamási Rita
