Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-30 / 253. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP Emlékezés 1999. október 30., szombat Az elmúlás koszorúi Hajléktalanok végső hajléka Szaporodnak a szerény kő­keresztek a kaposvári Nyugati temető kórházi parcellájában. Itt lelnek örök nyugalomra azok, akiket még utolsó útjukra sem kísér senki. A sírokat 25 évig a Somogy Temet­kezési Kft gondozza, majd az enyészeten a sor. Egy sárga fakoporsó, benne szemfödél, kispárna, lepedő, kárpit és műbetét. Ravatalo­zás, elhantolás. A legolcsóbb kellékeket, megközelítőleg hetvenezer forintért adják a magányosan, nincstelenül megboldogultnak. Szociális temetés címén ugyanis ennyit biztosíthat az önkormányzat. Akiknek voltak ugyan hozzá­tartozói, de éppen olyan ágról szakadtak, mint az elhunyt, azoknak a temetési segélyből igényelhetnek sír melletti ra­vatalozást is, búcsúztatót. Egyházit és polgárit. Attól függően, hogy kinek, milyen volt a hitvallása. A többlet­szolgáltatás költségeit azon­ban az örökösök évente 60-70 százalékos arányban vissza­térítik. Ezt az összeget ugyan­is hagyatéki teherként beje­gyezteti az önkormányzat. Kónyáné dr. Zsamovszky Judit, a siófoki önkormány­zat általános irodavezetője szerint főként a hajléktalan elhunytak temetéséről kell gondoskodniuk. Minden al­kalommal igyekeznek azon­ban felkutatni a hozzátarto­zókat, hogy legyen, aki leg­alább a végtisztességet meg­adja. Tavaly kilenc személy köztemetéséröl intézkedtek, az idén már novemberig'ren­deltek el ugyanennyit. Egy- egy temetés 40-50 ezer forint­ba került. A temetési segélyek­kel együtt 700 ezer forintot terveztek erre a célra. Barcson 1997-ben volt a legkevesebb köztemetés; ki­lenc alkalommal vállalta ma­gára a terheket az önkormány­zat. Tavaly 14, az idén pedig már hét ilyen temetést finan­szíroztak, összesen 512 ezer forintért — tudtuk meg Balázs- né dr. Vástyán Krisztina al­jegyzőtől. Mint elmondta: egy szerény temetéssel egyenran­gú szolgáltatást nyújtanak az elhunytaknak. Tudomása sze­rint olyan még nem volt, hogy legalább egy hozzátartozó vagy egy szomszéd ne kísérte volna utolsó útjára a megbol­dogultat. Vucskics Anna, a nagyatádi önkormányzat hatósági ügy­félszolgálati irodavezetője sze­rint volt rá példa, hogy hozzá­tartozók részt vettek a közte­metésen. Évente 3-4 közteme­tés van. 1993-tól jogszabály kötelezi erre az önkormányza­tokat. A köztemetésért 50-60 ezer forintot fizetnek. Az évi mintegy félmillió forintos ke­retet a szociális forrásokból biztosítják. Várnai Ágnes FOTÓ: LANG RÓBERT de az emlékkövek elég rossz állapotú­ak. A Holocaust emlékmű a hétezer so­mogyi zsidó áldozatra hívja fel a figyel­met. A félkör közepén márványuma - Auschwitzból hozatott hamvakkal. Nemcsak itt, hanem a Keleti és a Nyugati temetőben is fekszenek zsi­dók, de ők - vélhetően - nem élték meg hitüket. Úgy gondolták: már asz- szimilálódtak és felesleges a zsidó te­metőbe temetkezniük. De megvan az ellenpélda is: egyesek, akik egész, éle­tükben távol estek a vallástól, meg­öregedve rendelkeznek úgy: a zsidó temetőben akarják aludni örök álmu­kat. A zsidó ember egyébként még éle­tében elkészítteti vagy elkészíti a ha­lotti ruháját, és a legnagyobb ünne­peken, a zsidó újévkor és a hosszú na­pon ölti magára a fehér gyolcsot, s megy imádkozni a zsinagógába. Va­jon mért? Lipkovits Tibor szerint azért, amiért a rómaiak. Ők azt mond­ták: Memento móri! Készülj a halálra! Lőrincz Sándor Az emlékezés kövei Vérvörös vadszőlőindák kapasz­kodnak a téglakerítésre. A sírok között üres csigaházak, a kőlapo­kon apró kavicsok. A családtagok- zsidó szokás szerint - díszes csokrok helyett követ helyeznek el szeretteik sírján; a virág csak az utóbbi időben vált divattá. Az emlékezés köveit a temető fái kö­zött keresik a hozzátartozók, de olykor úgy hozzák magukkal...- Ennek történeti oka van - magyaráz­za Lipkovits Tibor, a kaposvári Zsidó Hitközség elnöke, aki a Malom utcai temetőben kalauzol. - A zsidó nép negyven évig vándorolt a pusztában, s arra nem volt lehetőségük, hogy virá­got szerezzenek, és sírt ásni is megle­hetősen nehéz lehetett a kősivatag­ban. Ezért a halottakat kövekkel ta­karták el. De a kő időtállóságával is magyarázható ez a szokás, hiszen a virág elhervad. A nagy rabbik, a híres emberek sírján a nem hozzátartozók is elhelyeznek köveket. De a virággal sem sértjük a vallást. A sírokat általában nem most, ha­lottak napján, hanem a zsidó őszi nagy ünnepek előtt látogatják a hoz­zátartozók. Ősi szokás ez; a vallási törvényekben is így van előírva. De ez nem jelenti azt, hogy máskor nem jönnek a családok. Sajnos, kevés a le­származott, hiszen a holocaust során a 3000 kaposvári zsidó közül mintegy 2700-at elpusztítottak. A temetőt 1836-ban létesítették; kövesgyüri lovag Freystdtler Antal adományozta a hitközségnek a jelen­legi, több mint kéthektáros terület kétharmadát. Felesége Anna, és fia, Vilmos nyugszik itt. Emléküket gyö­nyörű obeliszk őrzi a ravatalozó mö­gött. Közelében temették el Kunffy Adolfot és feleségét, Kunffy Lajos fes­tőművész szüleit, s a kriptában - amit egy németországi rokon újított fel tel­jesen - pihen egyik fiuk, József is. • Pusztakovácsi Bien Dávid, Georgia fő­intézője 85 évesen hunyt el. Romos sírját a hitközség újíttatta föl. Mint ahogy számos más sírt is. Két éve egy­millió forintot kaptak, amelyből első­sorban az értékes, 70-80 éves, gránit­ból, márványból készült síremlékeket állították helyre. A kaposvári zsidó temetőben több mint 2000 sír van. A malom szom­szédságban lévő terület a legrégebbi; 1840 körül kezdtek el ide temetkezni. Jobbra-balra megbillent sírkövek, összetört kőlapok között sétálunk. Holtak régen látogatott városrésze ez, ahol se kavics, se virág nincs a síro­kon. Az elhunytak nevét a Tízparan­csolat kőtáblájára emlékeztető ter­méskövekbe vésték. Sok helyen ma­gyarul és héberül.- A zsidó vallás szerint a sír és a sír­kő a halotté - mondta Lipkovits Tibor. - Az ősi felfogást a polgári jog nem ve­hette át. Itt nem veszik fel 25 év után a hamvakat, s temetik közös sírba, ha nem fizet a családtag. Nálunk ott ma­radnak a csontok örök időkig, ahova egykor eltemették a halottat... S hogy milyen imát mondanak a zsidók elhunyt hozzátartozóikért? A Kádist, ami nem szól a halottról, ha­nem az Örökkévaló hatalmáról. Hogy mégis a halottért mondják el, annak ta­lán az az oka, hogy az élő belenyug­szik Isten akaratába. Aztán olyan Ima is van, amelyben a halott nevét is meg­említik. Valaha csak a héber nevét mondták, mert minden zsidó ember­nek adtak héber nevet is, amit holta napjáig különleges alkalmakkor hasz­nál csak.- Húsz-huszonöt évig képtelenek voltunk itt kiirtani a gyomot - magya- rázza-mutatja Lipkovits Tibor. - Most már szebb a kép, a dzsumbujt meg­szüntettük, s azóta rendszeresen tisz­títjuk a területet. A temető karbantartá­sához, a veszélyes sírok helyreállításá­hoz legalább 30-40 millió forint kelle­Lipkovits Tibor, a hitközség elnöke az ótemetőben ne. Erre pedig nincs pénz. Az államosí­tott egyházi ingatlanjaink értékének egy csekély részét immár második év­ben járadék formájában visszakapjuk. Költségvetésünk jelentős hányadát, több mint a felét a temető rendben tar­tására fordítjuk. Akinek nem él a hoz­zátartozója, azoknak a sírját megpró­bálja gondozni a maroknyi, vegyes há­zasságokkal is vegyített, alig száz fős közösség. Megtudom: a hamvasztás nem di­vat, de van rá példa, ám ilyenkor - mi­vel a törvények tiltják - nem rabbi bú­csúztatja a halottat; a hozzátartozók társadalmi temetést rendeznek. Mértani pontossággal telepített hársfasor vezet egy újabb temetői rész­hez. Vagy kétszáz sír lehet itt. Ezt a te­rületet a 30-as években a hitközség vá­sárolta, s a temetéseket a hátsó részen kezdték el. Talán soha nem telik meg... A temető központi részén egy első világháborús emlékmű áll, 31 zsidó polgár nevének feltüntetésével. Egy emlékpark is van itt, katonasírokkal, Gyertyaláng halottainkért Ezekben a napokban min­denki megemlékezik el­hunyt szeretteiről. A maga módján. Hangtalanul lopa­kodó autók gördülnek a. te­metők elé és füstösen pöfö­gök. Érkeznek zsúfolt bu­szok és gyalogosok, jönnek hajlott hátú nénikék is kis­kocsiban húzva maguk után kertjük ősz-színű virá­gait. Az autók csomagtartó­iból is előkerülnek a koszo­rúk. Élő rózsából köttetett több ezer forintosak, kri­zantémból összeállítottak, apró szalmavirág karikák. Megtelnek emberekkel a temetői sétányok. Az urak megemelik egymás előtt gyapjúkalapjukat. Ezer éve nem láttalak... A karjukon érkező hölgyek közben már valamelyik közös ismerős esküvőjéről beszélgetnek, vagy csak az időjárásról. A beszélgetők félreállnak ud­variasan utat adva mások­nak. A temető hangulatától megilletődött fiataloknak, egy kisírt szemű fekete ru­hás asszonynak, idős há­zaspárnak, akiket elnémít egy közös emlék. A sírokon, a márványból készült léleg­zetelállító alkotásokon, az időkoptatta műköveken és ásóval formált hantokon föllobbannak az emlékezés lángjai. Üvegezett kandelá­berek, műanyag mécsesek, és filléres gyertyácskák hin­tik fényüket. De hát ezek csak külsőségek. A kegye­let, az emlék bennünk él. Nem függ kortól, anyagiak­tól, csak az érzésektől, az emberségtől. Biró Ferenc Józan Gábor napi 10-15 koszorút kötött meg Leestem a földről Halottak napjának köze­ledtével egyre többféle koszorú kelleti magát a pi­acokon és a virágárusok standjain. A legolcsóbbak kétszázötven forintba, a drágábbak több ezerbe ke­rülnek. Az ár elsősorban a koszorúk nagyságától függ, de a minőségük sem elhanyagolható. A koszorúk külleme is évről- évre változik, folyamatosan új elkészítési technikák és stí­lusirányzatok jönnek, akár a ruhadivatban — tudtuk meg Józan Gábortól, aki a minden­szentek előtti hetekben napi 10-15 koszorút kötött meg. Idén a színes szalagok és zsi­nórok jelentik a legnagyobb újdonságot, de a minden­szentek koszorúi mégis kép­viselnek egyfajta állandósá­got. Dominánsak a natúr pasztellszínek, amelyek az őszt, az elmúlást idézik. A szalma, moha, vagy toboz alapra száraz virágok és ter­mések, kőrózsák, szalagok és mécsesek kerülnek, változa­tos elrendezésben. A koszorúkészítő szerint ehhez a munkához nem fon­tos a képzettség, sokkal in­kább szükség van ízlésre és kreativitásra. A sorozatgyár­tásban kötött koszorúkat nem lehet egy lapon említeni azokkal, amelyeket valaki több órás munkával, minden díszítő elemet külön-külön felhelyezve készít el. Persze FOTÓ: LANG RÓBERT előfordulnak túldíszített, már-már giccses „alkotások” is. Egyre többen választják az olcsóbbnak tűnő megoldást: vásárolt alapanyagokból, há­zilag állítják össze az emléke­zés koszorúit. Aki mégis üz­letben vásárol, nagy válasz­tékból válogathat, változatos áron. A legkisebb koszorú tíz centiméter átmérőjű, általá­ban kétszázötven forintért kapható. Az ötven centiméte­resért viszont már hatezer fo­rintot is elkérnek a virágbol­tokban. A kereskedők tapasz­talata szerint a legtöbben az utolsó napra hagyják a koszo­rúvásárlást, ezért a legna­gyobb vásárlótömeg várható­an a hét végén árasztja el az üzleteket. (Takács) A szív hamis dobbanása csu­pán látszat. A test él, az apró nesz az agy egyre erőtlenedő követelése. A nagyszerű rit­must valami zavarja, egy ajtó résnyire nyitva marad. Millió­nyian tolonganak előtte és mögötte, holott ez az út a te­remtés óta csak egyfele járha­tó. A vér visszafele áramlik, egyre sürgetőbbek a szív üte­mét fokozó ingerek, a piciny vércsatornák önzetlenül ösz- szehúzódva átengedik oxi­génjussukat az agynak. A test elgyengül, kifárad. Lassan haldoklik... És meghal. S én ebben a pillanatban le­estem a földről, lelöktél, min­den segítséget megtagadva, hogy maradjak, érezzem, hogy vagy, hogy nyújtod a kezedet felém. Tíz éve kapaszkodom, hogy megint elérjem, hogy megértsem: miért? Minél job­ban szeretsz, minél többet adsz magadból, annál nagyobb az enyészet zsákmánya, annál többet rabol el tőled a koporsót roppantó föld. Akit a halál keze megérint, szenvedélyes gyö­nyörűségre kényszeríti. Miért e hihetetlen szépség, ahogy em­lékszem rád? Ügy mentél el, hogy nem adtál alkalmat bú­csúzásra. Ma is érzem az illatodat, tes­ted megnyugtató melegét, vi­gasztaló arcod bársonyát. Hall­gatsz, végtelen mélységek felé sodorva. Nem adsz kapaszko­dót... A zuhanásom könyörtelenül megrázó volt, és ezt Te okoz­tad! Úgy tűntél el az életemből, mint egy napba zuhanó űrhajó. Váratlanul, minden csodás illú­ziót magaddal rántva. A hiányod megbocsáthatat- • lan! Tíz év. A megnyugvás, a megbocsátás és a felejtés hazug tíz éve. Tegnap volt, vagy ma? Nem is tudom, amikor ránézek a márványra: Édesanyám... Tamási Rita

Next

/
Oldalképek
Tartalom