Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-22 / 247. szám

14 ★ MOZAIK ★ 1999. október 24.

— A szüleim nagyon kétségbe estek amikor állandóan tökrészegen állítottam haza. Az egészségemet is megviselte az italozás: kétszer voltam a pia miatt kórházban, egyszer három hétig feküdtem a belgyógyászaton. Az orvosok figyelmeztettek, hogy fejezzem be, mert ebbe fogok belepusztulni. Három hónappal később a második kórházi kezelés után ismerkedtem meg a jelenlegi élettársammal, aki nélkül lehet hogy már a föld alatt lennék. Öt éve vagyunk együtt boldogan és a szüleim is megnyugodtak. Nemsokára össze fogunk házasodni, nagyon szeretnék gyerekeket. Ma már más ember vagyok, úgy érzem újjászülettem.

Keczeli Ágnes szociológus régóta foglalkozik a kocsmajelenségekkel és a hozzájuk szorosan kapcsolódó alkoholizmussal.

— A kocsma mindig is a kiscsoportok „kikapcsolódásának” színtere volt, több társadalmi réteg megtalálható benne. Egyfajta spontán szerveződés, amelyben mindenkinek megvan az identitása. A kocs- mázásnak évszázados hagyományai vannak. Két igény viszi oda az embereket. Az egyik a szabadságvágy: kiszabadulni az összes kötöttségből. Egy olyan helyre kerülnek ott, ahol senki nem vár tőlük semmit, megszűnik a teljesítménykényszer. A másik a kommunikáció vágya: a helyi társadalomról itt lehet információkat szerezni, ez a „kulturális,, élet színtere, egyfajta információs iroda.

A szakértők nem tesznek különbséget a falvak és a városok között. Mindkettőben működik a kocsma intézménye, ami az egész napos ivászat színhelye.

— A reggeli ivászatnak biológiai oka van. A szesz köny- nyen felszívódik, a korán kelőket úgymond felébreszti és elA mondás szerint az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Áldozatait évtizedek alatt édesgeti magához, leggyakoribb előfordulási helye a kocsmák világa.

Reggel fél hat. A sarki presszó tele van munkába igyekvő emberekkel, akik kávéval, cigarettával és felessel kezdik a napot. A 46 éves István huszonkét éve reggel hatra jár dolgozni.

— Minden reggel bejövök, mielőtt felszállnék a buszra. Egy kávé és két féldeci pálinka a reggeli adag. Ezzel kezdem a napot, másként egyszerűen nem tudok egész nap a munkára koncentrálni. Napközben már nem iszom, de esténként ha megjövök a munkából, akkor a haverokkal legurítunk pár fröccsöt. Egész nap dolgozom, mint egy állat, esténként kell a kikapcsolódás...

Tizenkét órával később ismét telt a ház az ivóban. Az idősebbek beszélgetnek és isznak, a fiatalabbak kártyáznak vagy biliárdoznak.

— Esténként majdnem mindig lejövök a kocsmába és általában zárásig maradok. — meséli a tizenkilenc éves Szabolcs. — Ide jár az összes haverom, innen indulunk hétvégén diszkóba. Ritkán iszom, inkább pénteken veszünk magukhoz egy kis „bátorságot”. Van jó néhány játékautomata, gyakran ezekkel ütjük el az időt.

Attila tizenhat éves kora óta dolgozik segédmunkásként építkezéseken. A harminckét éves fiatalembernek mindösz- sze nyolc általánost sikerült összehozni: a szakmunkásképzőből a második tanévben maradt ki. Egy ideig munkanélküliként tengődött, majd amikor a segély elfogyott, alkalmi munkából kereste a kenyérre valót. Pontosabban: az italra valót. Szabadidejében a kocsmák állandó vendége volt. Évekig a sárga földig leitta magát.

lazítja. Az esti ivás egyfajta megtisztulás, bemegy az ember kocsmába, megiszik egykét fröccsöt vagy sört és hazamegy, szintén ellazulva. Ezek a „szerencsés” esetek. Az ivóhelyek mindennapos vendégei a masszív alkoholisták.

A szociológus szerint az alkoholizmusnak biológiai és társadalmi okai is vannak. A családi háttér, autokrata szülők és a kilátástalanság érzése, jövőtől való bizonytalanság, túl nagy felelősség, egy megoldatlan probléma mind hozzájárul. Aki már alkoholfüggő lett, az az utolsó fillérjét is elissza. Sokan azért nem tudják, hogy alkoholisták, mert megvan a pénzük az italra, nem éreztek olyat, hogy nem juthatnak hozzá egy pohárhoz.

A kocsmába minden társadalmi réteg ellátogat. A fiatalok, az idősek, a férfiak, és gyakran a nők is a pohár fenekére néznek az ivókban.

— A fiatalok kifejezetten a társaság miatt keresik az ilyesfajta műintézményeket. Náluk sokkal nagyobb igény van a spontán társaságokra. Napjainkban az alkohol mellett őket több hasonlóan súlyos veszély fenyegeti, például a kábítószerek és a szerencsejáték. A nők aránya a kocsmában nagyon alacsony. A férfiak között sokkal több a kocsmai alkoholista. Az ivó számukra egy mókuskerék, nagyon nehezen tudnak szabadulni belőle. A törzsvendégek nem kikapcsolódni járnak egy ivóba, hanem a feszültséget kiengedni. Ha hosszú időn keresztül ez történik, akkor azt veszi észre, hogy alkoholista lett, aki akkor lépett a gyógyulás útjára, aki elismeri, hogy ő alkohol- függő. A teljes absztinenciáig ugyan hosszú és rögös az út, ami próbára teszi az embert, de ezzel meg kell küzdeni, különben előbb-utóbb belerokkan.

Szellő Gábor

lArnmmt]

nem úszhat a

Nem túl barátságos találkozások helyszíne volt a napokban az öreglaki Barátihegy. A Délviép embere bizony elragadtatta magát: nem értette hogyan állhat a munkagép elé egy idős asz- szony, amikor határidős feladatot kell megoldania. Mégpedig újabb műtárgyat építeni a víztorony mellé, mert a vízvezeték hálózatot átállítják a lengyeltóti kistérségi rendszerre. Ekkor jön egy helybéli és leállítja a munkát.

No, erre azt mondta neki, ha nem megy odébb, belekerülhet a betongyűrűk mellé a gödörbe! Aztán csak lejjebb vette a hangját, mert kiderült, hogy a helybéli telkén akar építeni. Most a DRV és a Délviépszakemberei azon igyekeznek, hogy megoldják ezt a tulajdoni kérdést és a nyomásszabályozó is elkészüljön október 30-ra. Ráadásul addig nem kezdhetik a munkát, amíg nincsenek a tulajdonon belül. Azt mondhatnánk, hogy egy baráthegyi kis család kényszerhelyzetbe hozott két nagy céget. Azt is hozzátehetnénk, hogy valaki egyéni érdekeit helyezi a közösségi elébe. Nem így van. A tulajdont tisztelni kell, akármekkora.

Borbély Lajosné azt mondja, addig nem mehetnek a földjükre, amíg meg nem fizetik az árát. Ugyanis még a víztorony területének ügye sem rendeződött, pedig három éve ott áll a kukoricaföldjük szélén. Akkor az öreglaki önkormányzattal abban állapodtak meg, hogy 65 ezer forintba kerül a 139 négyzetméteres terület, de cserébe a falu bevezeti a családhoz a vezetékes vizet. Ez meg is történt. Maradt tehát 20 ezer forintnyi különbözet, amit 1996 óta nem rendeztek. Horváth Endre polgármester szerint azért nem, mert a család meggondolta magát és többet kért. Dr. Neszményi Zsolt jegyző ezt megerősítette: azzal érveltek Borbélyék - a hivatalhoz írt levelükben -, hogy a víztorony felállításával olyan L alakú terület szakadt ki a szántóföldből, ami megnehezíti a művelést. A család azt kérte, hogy vegyék meg az egész útmenti négyzet alakú részt. Az árban azonban nem tudtak megegyezni és annyiban hagyták. Borbélyék most mindenesetre ezt az elmaradt 20

ezer forintot kérik a 139 négyzetméternyi földért, persze most már az összegyűlt kamatokkal. Ezért van tehát a magán- területükön az önkormányzati tulajdonú víztorony. Ez úgy tűnik nem zavart különösebben senkit egészen mostanáig, amíg nem kezdtek volna az újabb műtárgy építésébe.

A héten felgyorsultak az események. A földmérő kimérte a szükséges területet, ami 441 négyzetméter. Ebben benne van az önkormányzatnak korábban félig-meddig eladott 139 négyzetméter is. A kimért terület árában kellene megegyezni. Borbély Lajosné állítja, hogy jóval kevesebbet kér, mint amennyit egy megkérdezett szakértő is reálisnak tart. A potenciális vevők viszont sokallják. A tulajdoni lapra végül is az önkormányzat kerül, de a jegyző tájékoztatása szerint a Délviép anyagilag segít a kártalanításban. Állítólag egy kisajátítási eljárás, ha mindenki egyetért, legalább 78 nap. Ezt kellene belegyömöszölni egy jó megegyezéssel a kivitelezés október végi határidejébe, hogy folyjon a víz a rendszeren, de a tulajdon sem ússzon el

(Gáldonyi)

A SOMOGYORSZÁG NEVET KAPTA AZ EGYESÜLET ELSŐ SAIÁT VÁSÁRLÁSÚ GÉPE

Türelem repülőt terem

Három év türelmének — ahogy a repülősök mondták: szenvedésének — gyümölcse az a vitorlázó repülőgép, ami tegnap ünnepélyes keretek közt Somogyország névre kereszteltek.

A Császár Károly Sportrepülő Egyesület tagjai három éven át nem, vagy csak igen ritkán használhatták repterüket Kaposúj- lakon. Ez idő alatt ugyanis IFOR, majd SFOR katonák vették birtokukba. Mindezért később kártérítést fizettek az egyesületnek, amiből — természetesen — egy új repülőgépet vásároltak.

— Mivel ez a sportág támogatást nem kap, megpróbáljuk magunk megteremteni a szükséges anyagi eszközöket — mondta Fentős Károly, az egyesület elnöke. — Nyitunk az idegenforgalom felé, szeretnénk külföldieket fogadni és oktatrii, amihez több és jobb gépre van szükség. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a „fájdalomdíjból” — egy repülőgépet veszünk.

A vitorlázógép 4,2 millió forintba került, és ez az egyesület első olyan gépe, amit saját maA kis vitorlázógép is kapott a pezsgőből

guk vásároltak. A repülősök úgy érezték, ezt az eseményt feledhetetlenné kell tenniük, ezért döntöttek: az új jövevény nem csak lajstromszámot, de nevet is kap. A névválasztásnál nem sokat gondolkodtak: az „elsőszülött” kapja a „atyja” a megye nevét, ahol élnek.

A határok átjárhatósága a levegőben érződik leginkább, azFOTÓ: LANG RÓBERT

zal a szabadsággal együtt, amit a repülés élménye jelent. De ebben a határtalanságban mindig lesz egy biztos pont, ahova hazatérhetnek, és ez Somogyország. Dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke helyeselte ezen szavakkal a névválasztást, majd a koccintás előtt a gépet is meglocsolták egy kis pezsgővel. Varga Ottó