Somogyi Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-22 / 247. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. október 22., péntek NEM '77 ÜNNE Leng a politikai inga A 88 éves Király Béla munkaprogramja 2001. október 23-ig tart Nyolcvannyolc éves vagyok, ám még teljes energiával dolgozom és nem félek a haláltól. Van egy munkaprogramom, mely szerint 2001. október 23-ig befejezem készülő könyveimet, s azután már csak a galambjaimmal foglalkozom. Király Béla, a Kaposváron született történészprofesszor az 56-os Nemzetőrség parancsnoka mondta ezt, akinek szerzőként, szerkesztőként, illetve kiadóként 12 kötete szerepel a frankfurti könyvvásáron. Király Béla harmadik emeleti budapesti lakásában minden vendégnek egy füzetbe kell beírnia a nevét és telefonszámát. A hosszan sorakozó nevek között az egyik utolsó a moszkvai tv riportere, aki az 56-os magyar forradalomról készít dokumentumfilmet.- Ő először azt kérte, hogy Jurij Andropov egykori szovjet nagykövettel lezajlott két találkozómról beszéljek — mondta Király Béla. — Ezután azonban legnagyobb meglepetésemre azt kérdezte: mennyi CIA-ügynök volt 56-ban Magyarországon, s hány külföldről hazatért korábbi horthysta tiszt és börtönből szabadult bűnöző vett részt a forradalomban. Mert ugye, tudott dolog — mondta —, hogy ők vezették a forradalmat. Megdöbbentett, hogy több mint négy évtized után, mikor már valamennyi korabeli dokumentum régóta rendelkezésre áll, még van, aki ezt „tudott dolognak” hiszi. Elmondtam a riporternek, hogy ha csak egyetlen volt horthyista emigráns tiszt is részt vett volna a forradalomban, annak eltiprása után nagyszabású kirakatpert rendeztek volna ellene. Végre kiderült, hogy információit Kovács Istvántól, Budapest 43 év előtti párttitkárától szerezte.- Mikor tisztulnak le végleg az 1956- ban történtek, s mikor enyésznek el az ezeket helyenként máig kísérő indulatok?- Amíg az események szenvedő részesei élnek az indulatok is megmaradnak.- Önben soha nem tapasztaltam ilyen indulatot.- Történészként évekig a tényeket kutattam és tanítottam. Mindaz, ami akkor történt, bennem már leülepedett. Mikor Nagy Imre újratemetésekor először hazatértem, azt mondtam: Fel kell tárni az 1956-ban történtek minden részletét. Ha valakinek akkor elkövetett bűnét bebizonyítják, elítélhetik, ám ennek csak erkölcsi jelentősége van. Az új magyar demokrácia nem tűrhet bosszúállást, vérontást. Ezt vallom ma is. Például a mosonmagyaróvári sortűz ügyében vádlottak padján ülők felett mondjanak igazságos ítéletet, ám a végrehajtást nyomban függesszék fel. A büntetés ugyanis — tartsanak bár szentimentálisnak — nem fér össze 56 szentségével.- Egyik öt év előtti beszélgetésünk során úgy ítélte meg, sok még a tanulnivaKirály Béla lónk a demokrácia iskolájában. Sikerült- e azóta magasabb osztályba lépnünk? — Feltétlenül. A hétköznapok politizálásában sok még a bosszantó jelenség. Kívánnivalót hagy a stílus, a kompromisszumkészség. Tágabb optikával nézve azonban már három választás zajlott le demokratikusan, a nép akarata szerint. Megtörtént a privatizáció, működik a szabadpiac... A Nyugat főként ilyen nagyobb léptékű szempontok alapján ítél meg bennünket. Magam is ott voltam Washingtonban a NATO évfordulóján. Itt a vezető nyugati államférfiak Magyar- ország politikai helyzetét egybehangzóan stabilnak, gazdaságát fejlődőképesnek ítélték. Ezt a véleményt tükrözi az EU idei értékelő jelentése is. Ez a jó nemzetközi megítélés nem azt jelenti, hogy ne lennének hibák, gondok. Az utóbbiak közül a legsúlyosabbnak azt tartom, hogy évente egy kisváros lélekszámával fogy az ország népessége. — Van-e politikai prognózisa az új évezred első évtizedére? — Haladunk a kétpólusú, politikai váltógazdaságon alapuló angolszász rendszer felé. Máris jól körvonalazódik a hazai politikai élet jövőbeni két centruma. Az egyik ilyen — akár tetszik ez valakinek, akár nem — az MSZP. A másik a Fidesz. Az utóbbinál az a kérdés, hogy a többszörösére duzzadt, bukott pártok politikusait magába gyűjtő parlamenti frakciójában megmarad-e az a fiatalos, demokrata szellem, amely a Fidesz legnagyobb erénye volt. Ha nem halványul el a Fidesz liberalizmusa, előbb jön létre a két említett pólus, amely között négyéves kormányzati ciklusonként leng majd a politikai inga. Hogy épp merre, az attól függ, hogy a mindenkori kormány mennyit tud megvalósítani ígéreteiből, ám még inkább attól, hogy az MSZP vagy a Fidesz tudja-e megnyerni magának a fiatalokat. Ha ez egyiküknek sem sikerül, a polgárság idővel elveszítheti hitét a demokráciában, elfordul a politikától, a közélettől. Ez esetben bármi megtörténhet.- Két éve tervei között említette, hogy összegyűjti a magyar sikereket, nyomós érvet szolgáltatva az eluralkodó búsmagyarkodás ellen.- Amit ígértem, betartom. A napokban a műszaki egyetemen gyűlik össze a szakértő szerzőcsapat, amely a művészetektől a tudományon át a sportig feltérképezi a világraszóló magyar eredményeket. A magyar sikerek könyve 2001- re jelenik meg, s alighanem ez lesz a hattyúdalom. Közben több más köteten is dolgozom. Nyomdában van és januárban először amerikai tankönyv formájában megjelenik a New York-i Enwill kiadónál a Magyarország szerelmes története, amelynek megírását ugyancsak megígértem. Ez 1867-től 1994-ig tekinti át a magyar történelmet. Már megjelent A Duna menti megbékélésre tett magyar kezdeményezések 1848-tól című kötetem a Central Europian Pressnél. Ez a könyv ott van a frankfurti könyvvásáron is, 11 másik kötetemmel együtt, amelyekben szerzőként, szerkesztőként vagy kiadóként közreműködtem.- Nem fél a haláltól? Attól, hogy munkái közül valamelyik befejezetlenül marad? — Nyolcvannyolc éves vagyok, és nem félek a haláltól. Hiszek Istenben. Katolikusnak kereszteltek a kaposvári nagytemplomban, bár már egyetlen fele- kezethez sem tartozom. Nincs szükségem összekötő hídra Isten és önmagam között. Életem nem egyszer hajszálon függött; volt, hogy az AVH-s aktáimba már beírták a kivégzésem dátumát. Tartson bár nagyképű öregembernek, de ezekből a „csodálatos véletlenekből” arra következtettem, hogy küldetésem van, amelyet be is fejezhetek. 2001. október 23-ig van feszes munkaprogramom. Addigra befejezem most készülő könyveimet, eleget teszek a kötelezettségeimnek. Addig az utódomat is meg kell találnom, aki átvállalja tudományszervező rabszolgamunkámat. Utána majd már csak a galambjaimnak élek, s legföljebb kisebb feladatokra vállalkozom. — Hogy tölti az évezred utolsó 56-os évfordulóját? — Minden ünnepségen ott leszek, szíwel-lélekkel, de csak a közönség soraiban. — Eljön-e Kaposvárra? — Nem is hívtak. Meghívtak viszont a budapesti rendőrök az ünnep alkalmából rendezendő lövészversenyükre. — Jól lő? — Már nem is tudom. A második világháborúban három csatában vettem részt, de egyszer sem sütöttem el a revolveremet. Az 56-os forradalom idején pedig még oldalfegyverem sem volt. Bíró Ferenc Forradalom, szabadság - diákszemmel Reménybe font akarat Történelemórákon, ünnepségeken idézik ma az 1956-os forradalom emlékét. A kaposmérői Hunyadi János Általános Iskola nyolcadikosait arról faggattuk, honnan hallottak a negyvenhárom évvel ezelőtti október eseményeiről. Tanáruktól pedig azt kérdeztük: könnyű dolguk van-e a pedagógusoknak, amikor 1956 Magyarországa a téma az órákon.- Nekem a reménybe font akarat, a hazaszeretet, a függetlenség iránti vágy ünnepe 56 - mondta az ügyvédnek készülő Radics Bálint. - Felkelt a nép a hatalom ellen, s demokráciát akartak az emberek. Ez szimpatikus nekem. Nagyszüleim és a szüleim is sokat beszéltek erről. Babócsán nem voltak zavargások, de azért tudtak arról, hogy mi történik Pesten és a nagyobb városokban. Megrendítő volt hallani: sok embert kivégeztek, sortüzekre adták ki a parancsot. Tragikus, szomorú eseménysor... de a vágy a szabadságra, az nagyszerű. Bern György szerint - aki közgazdász szeretne lenni - szabadnak születünk, és az emberektől senki sem veheti el a szabadságot. 1956 fiataljai érezték ezt, ezért lázadtak az elnyomás ellen. Nagy Imrét találták a legalkalmasabbnak, hogy politikustársaival változtasson a helyzeten.- Ha éltem volna, én is a forradalmárok közé állok - mondta Bera György. - Én is szabadság- és függetlenségpárti vagyok. Sokunknak példa az 56-os forradalom, s jó, hogy lezajlott a rendszer- váltás, ami „átértékelte” az akkori eseményeket. Az elmúlt tíz évnek azonban hibája is van: túl nagy a munkanélküliség, és még nem fejeződött be a privatizáció. Nem kellett volna bezárni a gyárakat és szélnek ereszteni a munkásokat.- Történelemórákon sokat hallottunk 56-ról - mondta a jogi pályára készülő Skiba Anita. - A szabadság minden embernek kijár. A forradalom és szabadság- harc eszménye szerintem sokunkat lázba hoz, s nemcsak a fiatalokat. Én is ott lettem volna a tömegben, s nem féltem volna attól, hogy egy eltévedt golyó eltalál. Filáné Varga Éva húsz éve tanít történelmet. Úgy véli: a gyerekeket egyre inkább érdekli 56, amely elég jelentős helyet kap a történelem-tanításban. A párhuzamba állításra és az elvonatkoztatásra azonban csak a jobbak képesek, ugyanis amikor a demokráciáról tanulnak, akkor Athén és a különböző korok társadalmát párhuzamosan szemlélik-ér- tékelik.- A főiskolán keveset hallottunk 56-ról - mondta a tanárnő. - Azt is a munkás- mozgalom keretében, és ellenforradalomként „tálalva”. Édesanyám Székesfehérváron élte meg az eseményeket, és ő mindig úgy emlegette: az forradalom volt. A pedagógusoknak, történészeknek át kellett értékelni 56-ot, és ez nem ment köny- nyen. Jómagam is szívesen böngésztem 56 sajtóját, és a diákokkal is átlapoztunk ilyen jellegű kiadványokat. Amikor a 43 évvel ezelőtti eseményeket tanítottam, megnéztük, majd kiértékeltük Bacsó Péter filmjét, A tanút, és arra kértem a tanítványaimat, hogy érdeklődjenek nagyszüleiktől: mi is történt valójában. A mostani szülők akkor még nem éltek. • • Ünnepségek megyeszerte Megyeszerte ünnepségek keretében emlékeznek ma és holnap az 1956-os forradalom évfordulójára. Ma 14 órakor a kaposvári Városháza dísztermében rendezik meg a Nagy Imre Emlékülést. Itt Kovács László az MSZP elnökének megnyitóját követően egyebek közt Ormos Mária akadémikus előadása idézi majd fel a mártír miniszterelnök munkásságát, valamint az 56-os forradalom és szabadságharc eseményeit. Október 23-án délelőtt 10 órakor a Nagy Imre parkban kezdődik koszorúzási ünnepség katonai tiszteletadással. 1956 ellentmondásai avagy tudunk-e szívből ünnepelni Bár ma már senki sem vitatja, hogy 1956 októberében a szabadság és a nemzeti függetlenség iránti elszánt akarat forradalmat robbantott ki, a szocialista múlt közelsége, a családokat ért tragédiák és számos más ok miatt a mai napig nem egyértelműek az ünnep üzenetei - vélekedik Szalai Júlia szociológus.- Ön szerint miért nincs mind a mai napig széles körű társadalmi egyetértés 1956 megítélésében? — A negyvenhárom évvel ezelőtti események egyedisége, különlegessége, valamint a jelenkor politikai beállítottsága együtt magyarázzák az ünnep ellentmondásosságát. Az „ellenforradalom, népfelkelés vagy forradalom” dilemma már rég eldőlt, de egy nem forradalmi beállítottságú Európa közepén maga a forradalmi jelző is halványabb a kelleténél. Ráadásul túl közel van még az 56-os napokat magában hordozó, mégis ösz- szességében rosszemlékű szocialista múlt, s egyesek azt sem felejtik, hogy a forradalmárok bármennyire egységesen léptek fel az oroszokkal szemben, a nemzeti függetlenség érdekében, erőfeszítéseik nem torkollottak rendszerváltásba. A forradalom korlátainak megértését nehezíti, hogy olyan korban élünk, amikor „szent tabuk” dőlnek meg, s bizonyos politikai erők még a határok újra- rajzolását feszegethetik a parlamentben.- Melyek az akkori viharos események megkérdőjelezhetetlen tanulságai?- 1956-ban egyet akartak az emberek. Igen erős kohézió tartotta a lelket az utcára tódulókban és a háttérből a maguk módján segítőkben. Az utolsó napokban felbukkanó különféle irányzatok ellenére ez volt az első igazán komoly, össznépi fellépés a szovjet rendszerrel szemben, az első igazán átütő erejű történelmi bizonyíték arra, hogy a szabadság és a nemzeti függetlenség iránti óhaj legyőzheti az Európa környező országaiban az ötvenes években még jellemző félelmeket. Talán azóta csak 1989-ben volt ennyire egységes és elszánt a nemzet.- Miért vagyunk most mégis visszafogottabbak a kelleténél? Miért nem tud sok család szívből ünnepelni? — Ha a kétszázezer disszi- densre, a nagyon sok családon végigsöprő emberi tragédiákra — letartóztatásokra, börtönévekre, kivégzésekre — gondolunk, magunktól is megtaláljuk a választ. Azoknak a disz- szidenseknek a szülei, gyerekei, sőt távoli rokonai, akik sokáig még a szomszédos országokba sem utazhattak, még mindig hordozzák a súlyos megaláztatás okozta lelki sebeket, hiszen az új rendszerben sem történt meg a félelmek teljes feloldása, nem is szólva a tömegek erkölcsi felmentéséről.- Vagyis a mindenkori politikai hatalom tehet a legtöbbet azért, hogy igazi ünnep legyen október huszonharmadika?- A politikai elit sokat segíthet például a kádárizmus történetének teljes körű felkutatásában, az 1956-tól máig ívelő időszakot ábrázoló tényfeltáró művek — például dokumentumfilmek — születésének támogatásában vagy az 56-os Intézet megnyirbált tekintélyének visszaállításában, ám az értelmiségre is nagy felelősség és számtalan teendő hárul. Nem mindegy, hogy egy iskolában sablon-ünnepségen vagy meghitt, családias hangulatú rendezvényen emlékeznek meg a forradalomról, úgy, hogy a diákok ne csak megértsék, hanem élményként rögzítsék a látottakat, hallottakat.- Számít-e az, hogy egy-egy család életében hányadik helyet foglalja el az ünnepek sorában október 23-a? — Az ünnepek súlyozása, illetve az ünneplés módja mindenkinek magánügye, mint ahogy magánügy az egyes vallásokhoz való tartozás is. Bár messze vagyunk attól az amerikai gyakorlattól, hogy a vallási ünnepeket is iskolai szünnappá nyilvánítsuk, évfordulóink kapcsán bőségesen találunk lehetőséget az emlékezésre. A kulturális választék óriási, talán emiatt tűnhet úgy, hogy kevesebben mennek el egy-egy rendezvényre, mint régen. Ünnepelni persze otthon is lehet. A folyamatos hajszában, kenyérkeresetben megfáradt ember attól még lélekben megemlékezhet 1956- ról, hogy családja körében egyúttal alaposan kipiheni magát. Takács Mariann
